Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

kotnyeLes93

Állandó Tag
A béka meg a gólya
(verses állatmese La Fontaine stílusában)

Beképzelt békalegény
ül a tavirózsa levelén,
s teli tüdővel énekel-brekeg,
a nagy zenebonától majdnem bereked.
Dícséri formáját, káprázatos eszét,
hatalmas száját, kiguvadó szemét.
Nincs nála szebb legény e kerek tavon,
s herceg lesz belőle talán egy szép napon.
-Halkíts a hangodon, a fene vigyen el!
Arrébb a réten egy gólya kelepel.
Idecsalod ezzel a nagy ricsajjal még te,
s meglásd, békapecsenyét kap majd ebédre!
-Mit nekem egy gólya! Elbánok én véle!
Itt az ideje, hogy megtanulja végre,
ki ezen a tavon a legkülönbb legény...-
S folytatta is volna még tovább szegény,
ha meg nem érkezik a gólya,
ki a mondat közepén
kikapja a tóból,
s repül is vele, s a dicsekvőből
nem látszik több már, csak a két keze.
Megdöbbenve néz, hallgat a tavi nép.
Elrepült a békánk, az a gyönyörű szép!
S vihognak csendesen.
Nincs már hetvenkedő, csak szerény.
Óvatosság lesz ezután a fő erény.
S mi ebből a tanulság:
Így jár, aki dicsekszik,
azt mondja a magyar szólás:"Adja ő még lejjebb is."
 

Equinox

Új tag
Az orgonabokor

szálas ág-bogakkal
a fény felé török
fürtös virágokkal
mosolygok örülök
rezgő levelekkel
szemedet idézem
elfáradt napokon
hiányod emésztem
pihenj itt kedvesem
feküdj le tövemhez
lassan érj testemhez
őszintén kedvesen

ne feledd mért' jöttél...

várom hogy meggyötörj
kezed lágyan tedd vesszőmre
- hisz neked nyíltam én -
vágyom rá hogy letörj
szedj csokorba bátran
nem lesz baj ha fáj is
szakíts le finoman
s tiéd leszek máris

vigyél haza engem...

törd össze száramat
tegyél a kelyhedbe
boldognak lássalak
sóhajtva engedj be
látnád hogy hervadok
öntözz meg könnyeddel
pillants rám - kinyílok
suttogd hogy ne menj el...


Szia kedves Rózsaszirom!
...valahogy egy gondolat köré "gyűltünk"....:)
 
Andinak

Ragyog a hajad,
Fekszel az ágyon,
Szeretlek tégen
Ezt nem is bánom

Szép a te lábad,
Jó vagy, és adjad
Meglátlak téged,
Nem vagy te, hadjad
 
Párizsban ősz

Párizsban ősz,
Moszkvában nőz,
bizony ez ő,
aki nem őz,

Mert én néha csinálom,
Pedig nem is kivánok,
Én vagyok világon
Te vagy az én királyom
 

Anry

Állandó Tag
TÁBLÁS REGGELEK ÜVEGTÜKRÉN
<O></O>
hullatja levelét ősztáj
s fehér fodrait felhő simítja
asszonykéz emléke jár
tarkóm ívén nyugtat
s rejteget valamit még táblás
reggelek üvegtükrén csillan
a fény bőkezűn ontja melegét csonttá
merevült emlékezésem víz alatt
gyűrűző hullámaira egymás
mellett lettünk hullámtalan
néma sikoly hová hullt a sugárzás
kővévált minden pillanat és befalaz
fogadj magadba sötét éj hínár
indái fonnak áthúz a mély van
visszaút? tengerjég ha olvad bordák
törnek szilánkjaitól és belehalsz
 

Fortuna7

Állandó Tag
Szeretettel üdvözlök Mindenkit!
Ismerős nevek :p sok szép versek :p üdítenek :p melengetnek :p
Baráti ölelésem.

A Szerelemről:
*Gyere ülj ide mellém…
*
Gyere ülj ide mellém, ölelhesselek,
Gyere ülj ide mellém, Szerethesselek.
Forró ajkammal szádat megcsókolhassam,
Erős karjaid végre átkarolhassam.
*
Újra érezzem édes érintésedet,
Újra érezzem édes melegségedet.
Szemek szemekben ismét ragyoghassanak,
Csodás csillagok szépen csilloghassanak.
*
Gyere ülj ide mellém, ölelhesselek,
Gyere ülj ide mellém, Szerethesselek.
Forró ajkammal szádat megcsókolhassam,
Erős karjaid végre átkarolhassam.
*
Fortuna7
2006. 10. 26.
 

Fortuna7

Állandó Tag
* Szerelem …
*
Szerelem, Szerelem
édes szép érzelem,
elringat, melenget,
csodásan Szeretget.
Szerelem, Szerelem,
Szeretem, Szeretem.
*
Szeret és simogat,
megérint, csókolgat,
kedvesen becézget,
felemel, kényeztet.
Megölel, nem bánom,
viszonzom belátom.
*
Szerelmem ki vagy Te,
Szívemnek őrzője,
Istennek Angyala,
Lényemnek hű társa?
Szerelem, Szerelem
édes szép érzelem.
*
Megfogja a kezem,
betakar selymesen,
Szívemet Élteti,
oly jó így Szeretni!
Istennek Gyönyöre,
Lényünknek nagy kincse.
*
Sejteknek rezgése,
Szívek melegsége,
Szerelem pecsétje,
Frigyeknek Békéje.
Gyermek az Áldása,
Életnek mozgása.
*
Szerelem, Szerelem
édes szép érzelem,
elringat, melenget,
csodásan Szeretget.
Szerelem, Szerelem,
Szeretem, Szeretem.
*
Fortuna7
2006. 10. 22.<O:p</O:p
 

Fortuna7

Állandó Tag
De szépek :))) Rózsaszirom gratulálok!
Szeretettel köszöntök Mindenkit!
*
*Csodálatos Tündérkertben…
*
Csodálatos Tündérkertben,
száll az ének szépen, csendben,
járják itt a tündértáncot,
Angyalok és Tündérlányok.
*
Felröppennek, átváltoznak,
Csodaszépen hajladoznak,
Gyönyörű a Szívük dala,
Szeretetben cseng dallama.
*
Édeni fény, ily káprázat,
Értünk van e szép varázslat,
Szívünk, Lelkünk melengesse,
Egész Lényünk hűn Éltesse!
*
Szeretettel: Fortuna7
2006. 09. 12.
 

Anry

Állandó Tag
NYÚJTÓZÓ KEZEK
<o></o>
elvesző léleknek oltalom
a testnek árnyék és irgalom
gyűrt arcnak mélyülő lélegzet
hajlongó fáknak szélcsend kell
arcod villan a semmiből
bátor maradok támaszom a föld
közlekedsz bennem mint évszakok
pergő képeken múltam visszahoz
<o></o>föléd hajol lágyan a rengeteg
óvnak tőlem a fás gyökerek
átcsapsz fölöttem örök ragyogás
nősz bennem ahogy tűzben a láng
<o></o>fiatalság volt bennem a lázadás
forrt a vér tüzelt a láz
száraz avarban szétdobált díszlet
múlt s jövő közt görbülő íven
<o></o>talpalatnyi helyen örökre ott állunk
szél fúj dagad nő árapályunk
nyújtóznak kezek hogy egymásba érjenek
összetartó folyókon tengerbe
<o></o>ömöljenek lemegyünk mi a tenger fenekére
olyan mélyre amilyen mélyre csak lehet
ketten az ismeretlenben ott állunk
hunyt szemekkel a rég árnyai maradunk
 

Anry

Állandó Tag
SZISZEGŐN FÁJ A JÓ HIÁNYA
<o></o>
ki elkallódtál téged ki hoz vissza
hajnalban mielőtt felbukna a nap
kifakult emlékben visszatükröződve
hosszúra nőtt táncos lábú rémek
ölelő karjaiból holdfénytisztás
ligeteken át mielőtt megfoganná
az anyai test ráncos bőrű sorsod
hogy tűzre vetve hulljon
a hétszer vágott test sátánkar
ölelésébe s Ő tartson majd
kereszt vizébe összeadni édes
bűnökkel tűz írt belül minden
jót alkalmi szeretők szennyes ölén
heverve lobogó vágyak mögé
bújva sziszegőn fáj a jó hiánya
homlokcsont roppan s lobognak
kitekert fák gyökerei fekete szurok
ragaszt hason lelkeket ajtók
fölé hogy szél szárassza aszalttá
vakító fényben nincs már
tanúm hogy jó is lehettem volna
bentről látom elsorvadt jóságomat
belém süppedt jelek mutatják
mint pusztán kiszáradt karózó fák
tévelygőnek a helyes utat
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Szioka Valentinus..természetesen hogy irhatsz sok sok versikét:))
Amennyit csak szeretnél:)) Üdv..baráti ölelés...R.

<dir> Szeretem amilyen vagy és amilyen én lettem veled
Szeretem amikor rám néz a csodálatos szemed
Szeretem a boldogságot mit melletted érzek
Szeretem az életet, amikor rád nézek
Szeretem az estét, mert veled alszom el
Szeretem a reggelt, mert fényed átölel
Szeretem az égboltot, mert arcod látom benne
Szeretlek, mert te lettél életem értelme


</dir>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Kérges derekad
ölelem,s hangtalan
tartlak életben.

Leveleidben
némán regéled élted
hosszú fonalát.

Még éled az őszt,
hullajtva minden színed.
Fakuló álmok..

Szívembe vésed
utolsó sóhajod halk
zuhanásait.

Sírva ölellek.
Kertem egyetlen fája
hal ölelésbe..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Vágy..Veled..

Kezem kezedben,
szíved szívemben lángol,
ne hamvassz soha!

Szemed szememben,
lelkemből olvasd vágyam,
ahogy én tiéd!

Szólítsd nyakamat,
had szántsam fel hátadat
puha vadsággal..

Bőrödre írom
térképedet lángoló,
néma ajkammal..

Veszítsd el tested,
magamba zárom minden
vad rezdülésed..

Találd meg testem,
hevítsd a vulkánt bennem,
törjön ki forrón..

Oltsd belém lángod,
izzón feszüljönk,ketten..
éjbe kiáltva..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Leheletekbe
fagyott kövek gördülnek
fakó arcomon.

Ősz van,és múlnak
a lélegzetvételek,
múlik az idő.

Összegyűrt felhők
bújtatnak néha sötét
nappalok elől.

Álmos macskakő,
ásítva ölel fázó,
vörös hajnalon.
 

Lujza

Állandó Tag
Aranyalmát terem nyáron
Három öreg almafám,
itt játszott alatta régen
fehér hajú nagymamám.

Az ő két kis keze közt is
formálódott a homok,
melybe kisfiamnak én ma
sütiformát nyomok.

Májusban a cseresznyét
ő is örömmel szedte,
ugyanitt volt az első
veteményes kjertje.

Itt cirógatta lágyan
orcáját a napsugár,
innen kukucskált ki hajdan,
lesni, hogy ki merre jár.

Emlékét nem őrzi más,
csak megsárgult képek,
És egy régesrégi levél,
rajta megkopott bélyeg.
 

Anry

Állandó Tag
SÖTÉT ABLAKBAN LÁMPAFÉNY
<o></o>
mindenfelé ősz érint a tél szele
sajgó az emlék gyúlt a gyökérzete
a tűz mi itt benn legbelül dúl
hamu alatt ha alvón is rejti
még pörzsös hevét kétes erkölcs borul
s dönt porba mindent lángolva omlik hull
a csalfa erkölcs mely ha gúzsban
tart sajog és nagyon fáj elnémul
forr s erjed mint szenny fojtva sorsunk dalát
<o></o>
szétfolyt a sötét ablakban lámpafény
árny dől a látvány átmutat díszletén
idill: a kézben múltat őrző
képeid légies lágy a fény mi
újból bedönt és írtja a romlandó
lelkem erényét már örök bűn az hogy
inkább a napfényt vállalom és
ágyba ledöntve mi jó miért ne…
ábránd se vágy már földre ha nem terít
<o></o>
[FONT=&quot]erkölcs ma zúzd törd össze a csontjaim[/FONT]
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Kín-álom

sötétben tapogatózik az élet,
mennyi kallódó, elveszett lélek,
de én nem, már nem, mert engem
végre a szerelem ragad el innen.
szép, sőt csodás minden,
ha rajtad keresztül nézem.

ilyet már igen, de ezt még soha,
nem érezte senki ember fia.
kérlek ne röppenj tova, boldog kép,
csak erre, csak rád vártam rég.
nincsenek emberi szavak,
mert most a lelkem szabad

De most már csak a sötét marad,
Hiába vannak a szavak.
Vége, a szerelem-madár is messze
Egyedül maradtam..félek elveszve..
Hiányod miatt már káltok de szám
Néma marad ..csak hiányod fáj.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Bár fénylő
aranybársonyán
ragyog az ész,
s damasztfinom
pillák nyomán
virraszt a remegés,
mélyedből bátran elő
csak egy tévelygő
gyermekarc néz:
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Cudar Velem a sors,
És a szívem a Te utadon tapos.
Az útamon menetelek végig,
Szerelmesen követlek akár az égig.
A szabadság már ismeretlen fogalom,
Én parancsra ugrom, akaratod ellenére Hozzád tartozom.

Törődj Te csak bele, követni foglak,
Ameddig a szívem bírja és szeretni tudlak.
Sok idő ez még, biztosra veheted,
Tudom a halál sem választ el Tőled,
Hisz őrült a szerelmem érted!
 

AlexS

Állandó Tag
Ránk is a zord tél bús erdeje vár,
De minek is mondjam, hisz tudod rég.
Összetört szívünk új ritmusra jár,
De minek is mondjam, hisz tudod rég...

Szeretsz-e még engem, gondolsz-e rám?
Mert én most is ugyanúgy eléd mennék,
Ha legalább még remélni tudnám,
Hogy nem olvadt szét minden kedves emlék.

Lehet, hogy nem marasztaltalak kellőn,
S ezért tűntél oly könnyen tőlem távol.
Kísér a szél, így sétálok az erdőn:

Csendes lépteim őrzik boldogságom,
Régen találkoztunk, már sosem jössz,
Elmúltál, mint a gyermekkori álmok...
 
Oldal tetejére