Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Fortuna7

Állandó Tag
*Szerelem ...

*Szerelem...
*
Édes érzelem - csodás varázslat,
selymes bizsergés - oly jó káprázat!
Édes, gyönyörű - éget melenget,
lágyan símogat - Éltet, Szeretget.
*
Fortuna7
2006. 09. 24.
:)

Rózsaszirom szépek a verseid :)

Szeretettel üdvözlök Mindenkiet!
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%"><TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text" vAlign=top width="100%">Boldogság

Csukd be a szemed és hagyd, hogy átöleljen a szél,
Csukd be a szemed és hallgasd, hogy mit mesél.
Sokan semmit se hallanak
Pedig nem is olyan hallgatag.

Amit mondd én komolyan veszem,
De néha kinyitom a szemem.
És ha épp téged látlak,
Boldog vagyok! - kiáltom a világnak.
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

garibaldi

Állandó Tag
Jó veled


Mindig, mikor hozzád bújok,
A világ eltűnik, csak Te vagy ott,
A szagod a jól ismert, megszokott,
Kettesben mi egy egészek vagyunk,
Mert nélküled csak félnek számítok,
én meg a belőled hiányzó rész vagyok.


A bőröd érintése megnyugtató,
Kezed becézőn simogató,
Ami szavakkal nem elmondható,
Elmondják azt a mozdulatok,
Ezért érzed meg mit akarok,
És én is értem a gondolatod.


Furcsa szembesülni magunkkal,
Látni egymásban önmagunkat,
Felfedezni a rosszat és a jót,
A félelmeket elsöpörve, pőrén,
Engedni lelkünkbe betekintést,
Leküzdve a szokásos védekezést.


Benned oly sokszor magamra ismerek,
Te pedig gyakran tesóként emlegetsz,
Nem vagyunk egyformák, sőt különbözünk,
De a dolgok mélyén egy húron pendülünk,
Csakis az lehet, hogy volt már egy életünk,
Ott mi valóban testvérként születtünk.


A szemed tükrében azt látom, szép vagyok,
Ha én nézlek, te a világon a legjobb,
Szeretjük egymást, bűneinkkel együtt,
Mert feloldozást csak tőled kaphatok,
Megbocsátani neked csak én tudok,
Kit is szerethetnénk jobban,
mint egymásban önmagunk
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Kicsi

Kicsit egyedül a kicsi versike
Kicsit szemtelenül, de nagyon szeretne.

Nagyon szeretne valakit szeretni
Nagyon boldogan kicsit ölelni.

Kicsit ölelni, kicsit csókolni
Kicsit szeretni nagyon…
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Equinox-nak szeretettel.
.....Megszerettem az Őszt.
Színei már több meleget adnak,
mint valaha a nyár adott nekem.
Meleg fohász, mélyről fakadt sóhaj.
Szeretem ezt az Őszt Veled.
............................
Térdigérő avarban
sétálok veled.
Sárga levelek a szélben
még egy utólsót ringatóznak,
mielőtt földet érnének.
Vége van a nyárnak,
és az Ősz gyönyörű
színeivel elkápráztat.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
A Nap ragyogó sugarai
egyenként csókolják a
síró leveleket.
Míg a szél sima tenyerével
letörli arcodról a lassan
hulló könnyeket.
A vízesés zúgó moraján át,
távolról hallod a feléd
közeledő életet,
És az éjszaka sötétje váltja
a szemeidben tükröződő
lágy, kék eget.
 

garibaldi

Állandó Tag
Őszi napsütés


Ez a vénasszonyok nyara de jó,
a nap most langyosan simogató,
aranyló sugara egyre becsesebb,
nyáron sokalltuk is, ősszel értékesebb,
mert most búcsúzik tőlünk a meleg.


Ilyenkor érti meg az ember a gyíkokat,
meg a többi hüllőt, miért is napoznak,
mint a szobrok, olyan mozdulatlan,
nehogy a napsugár irányát tévessze,
nehogy egy nyaláb is elvesszen belőle.


Hacsak tehetjük kiülünk egy padra,
sütkérezni, mi is, egy kicsit a napra,
Ülünk, mint a gyíkok, de jó is napozni,
minél több meleget magunkba gyűjteni,
kellene belőle télre félretenni!


Felsejlik a téli, zord idők hidege,
vacogás, hófúvás rossz emlékezete,
sötét reggelek és borús délutánok,
ereszről lelógó tűhegyes jégcsapok,
kopogó hidegben zimankós hajnalok.


A nap is elbujdosik, nem bírja a telet,
nappal is szunyókál a szürke felhők felett,
néha kitekinget a piszkos dunyhák közül,
ha még mindig tél van, inkább elő se jő,
tavaszig pihen még, kell neki majd erő.


Úgy tűnik a télnek nem lesz vége soha,
már megint havazik, vagy ónos eső esik,
csikorgó hideg van, lefagy az orrod is,
hó van, vagy latyak, minden csupa sár,
és még mindig tél van, de messze még a nyár!
<O:p

Bezzeg az ősznek hamarabb vége lesz,
minden gyorsabban megy, ami kellemes,
a nap is búcsúzni jött a téli álma előtt,
Már most is érezzük, hogy fog hiányozni,
Ezért tudjuk ősszel jobban megbecsülni.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Hallottam.
Hallottam a halvány suttogást,
Ahogy a levél símogatta a Földet.
Éreztem.
Éreztem a csendes elmúlást,
Mikor az élet kiszakadt belőlem..

Láttam.
Láttam a magasba szárnyaló sast,
Ahogy csőrében vitte szívem..
Tudtam.
Tudtam ez a végső pillanat,
Amikor elbúcsúzztam tőled.
 

Equinox

Új tag
Őszi falevél

ágvégen piruló apró levél
tikkadtra-fosztottan lassan kiég
testét ezernyi sugár járja még
de elpusztul - bárhogy is remél

rángatja őt az őszi szél
egyre csak csavarja cibálja
kapaszkodna de már hasztalan
hullnia kell hisz kopogtat a tél
büszke ragaszkodása mit sem ér
eljárt az idő s végső utazása
egy utolsó szelíd dallammal
halkan zizzenve földet ér

lent hever az örök elmúlásban
rugdossák tiporják sáros lábak
de nem bánja - nem fáj már semmi
mert a sarkon befordul egy lányka
színes a levél - meglátja - felveszi
szívéhez szorítva emlékül elteszi

a rőt levél újra kizöldül
becses könyv lapja közé kerül
a múlandóság így meg nem ölte
s ha bármikor lapozod e könyvet
megcsillan - könnyet ejt belül
mégis mosolyog mindörökre...
 

gajo

Új tag
Egy hideg éjen, halkan, lopva,
Jégvirágot festek ablakodra.

Mire elsorvadnak párnádon az álmok,
Elolvadnak a titkos jégvirágok.
 

gajo

Új tag
Ahogy teltek a hétköznapok
Régi fagyra régi fagy csapott.


Csapott vigyorgón a mára
A holnapot ismét felzabálva.
Kishazámat hiába féltem ...
Lesz itt nekem még pihenésem ? :confused:
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Árvai Emil: Ősz

ŐSZ

Reggel már fázom; igaz,
tegnap még átölelt a Nap,
elpirult s szaladt... El-vérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.

Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.
 

bogar89

Állandó Tag
Szerelem

Szívhez szóló szép szöveged szerettem,
Szép szemedben szálló szikrát szeretem.
Szerte-széjjel szórt szikrák a szívemben,
Szinte szélvészként száguldnak szertelen.
<O:p</O:p
Szívem szólott: szeretem a szemedet,
Szertelen szórt szikrák szítják szüntelen
Szerelmes szív szorongva szót szenvedett
Szerelmes szók szellők szárnyán születnek.


2003-06-15
 
Értékitélő

Még mindig a Jutka nevű lányhoz írtam a verset, illetve ő, és a kor ihlette meg, nameg a 95-ben debütálló, illetve álltalam akkor hallott techo zene. Nem valami idilli a szöveg, ilyen fiatalság bolondság, de nemsokára írok kedveset

Váróterem, szemafor jelez,
Hív a fény, csak egy éj
Vár ránk az út, a falakon túl
Illúziók

Úgyanaz, vagy csak olyan,
Mint ez a fényes édes mézes, értékitélet
Bázárkóztunk tán?

Te benzinfogyasztó gin-tonicos,
techos kedvű álarcos,
te nulla vagy,
Értékitélő

Elvadult lelkek futnak az éjben,
Csordában élnek
Tőled nem félnek,
Ezt jegyezd meg szépen
Értékitélő
 
Útazás egy vidéki városba

Kecskeméten jártam nagyon régen, az a nap nagyon kedves nekem, habár teljesen egyedül eltöltöttem ott egy napot, egy gyermekes anyuka rámmosolygott, miközben Hobo Vadászat c. műve szólt a magnoból, ezek a kis élmények többet tudnak jelenteni mint gondolnánk.

Útazás egy vidéki városba
Nincs ismerős, szabad vagy,
Az idegennel mindenki kedves,
A fickó is ki velem szemben ül

Csörren az álmok lánca,
Csörren az álmok lánca,

Nyugodt a tempo és szabott,
Eltérésekre ad okot,
Korlátlan, lett a kép,
Lehetőségek, könyvtárként

Csörren az álmok lánca,
Csörren az álmok lánca,

Most elbuktam, a versenyen,
Időm letelt, szedhetem,
sátorfámat, helyzetem,
Ismétlésben keresem

Csörrent az álmok lánca....
 
impro

mivel ritkán vagyok bejelentkezve, kihasználom az alkalmat, és imprózok 1-et,

Egy Idegen táj,
mint idegen nyár,

Néha még változik,
Néha megváltozik

Idegen hús,
Mint idegen rúzs

Néha még változik,
Néha megváltozik

Idegen necc,
Mint idegen hertz

Idegen lány,
Mint idegen táj

Remélem azért nem volt fárasztó :) Jó pihenést mindenkinek, majd ezt még gyakorlom:)!
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Egy húllócsillag suhant át a szívemen,
mihez hasonlíthatnám?
Talán nincs is olyan érzés,
inkább elmesélem szépen.
Ez nem megfogható,
hanem inkább tapinthatatlan,
talán olyan mint a szó,
melyet a szélbe sugtam.

Mert ,ahol elszalad,
és útját látják az égen,
Milliónyi kivángság ébred,
az emberek szívében.
Vannak akik halkan mondják,
a szívükbe rejtett titkot,
Ugyan kicsit félve, de várva a csodára,
és nem figyelve semmi másra.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Árvai Emil: ŐSZ... (2.)

ŐSZ... (2.)

Festi a fákat lágy napsugár;
potyognak színes könnyeik:
szemfödél száraz földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.

Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék...

Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek;
idősebb korosztály elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Csak egy napra

Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.

Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.

Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert
Lámpás lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.

Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
s az ármány reszketve bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.
 
Oldal tetejére