Waldorf pedagógia

anginika témája a 'Pedagógusoknak' fórumban , 2007 November 16.

  1. Loveday

    Loveday Tag

    Szia, Ildiko!

    Az elejen leirtakban pont megint felvillantottad azt a masik ellentmondast, amit a multkori hsz-ban nem emlitettem: egyik bekezdesben leirva, hogy "konnyu a W tanaroknak, hiszen kisletszamu csoportokkal dolgoznak", par sorral lejjebb pedig "minden tiszteleted a W. tanaroke, mert ehhez akkora elhivatottsag kell, meg csalad, maganelet feladasa, stb" Ezek miatt a nuanszok miatt eleg nehez ertelmeznem egeszben is, mikor mi is az igazi mondanivalo, ahogy a multkor is emlitettem.
    A statisztika pedig igazabol soha nem hiteles, en nem is vagyok a hive, de kivulallok, W. ellenzok mindig ilyesmit kernek szamon, illetve gyakran allitjak, hogy "nem keszit fel...", nos igenis felkeszit, megpedig legalabb olyan jol, mint a normal oktatas. (Es akar hiszunk benne, akar nem, de itt pl. Angliaban egyertelmuen kimutathato, hogy "Oxbridge"-ben a Waldorf iskolak reprezentaltsaga az egyik legjobb, termeszetesen aranyaiban tekintve.)
    Melyen megkritizalod, reszletekig menve pl. a kozepiskolai fizika oktatast. Nos, en, aki (ha jol szamolom) 7 evig tanultam fizikat, raadasul realosztalyba jarva, kituno tanulokent, szinte semmire nem emlekszem, nemhogy egy rendszer, ralatas megmaradt volna bennem. Erre nem vagyok buszke, de ha korulnezek magam korul, nem is vagyok ezzel egyedul korantsem. Ami szomoru, hogy sokan, akik ilyesmivel tanultak tovabb (velem ellentetben) szinten nem igazi, mukodo tudassal fejeztek be a kozepiskolat, csak rengeteg lexikalis, reszeire bontott, szeparalt ismeretanyaggal. Ennek en pont az ellentetet latom megvalosulni a mi felsobb osztalyainkban.
    Meg egy gondolat az erettsegire keszulesrol: igen, a gyerekek csak arra az 5 targyra koncentralnak, illetve tobbre azert, hiszen nem mindenki ugyanarra a targyra keszul, es egyutt tanulnak. No de csak egy evig(, hiszen a kurrikulum valoban nagyban elter a normal kozepiskolaitol az elozo evekben.) A normal oktatasban pedig ugye 4 evig tanuljak ezt a tananyagot a bizonyos tantargyakbol rengeteg irasbeli, szobeli megmeretessel. Valljuk be, nagy reszet feleslegesen. Sokszor eszembe jut kisfiam idos lanttanaranak a sztorija. O meselte (mert egyebkent nyugalmazott matematikus-feltalalo), hogy annak idejen a fia W. iskolaja meg nem csinalt GCSE vizsgakat, ami az itteni tovabbtanulas feltetele, de amikor a hires egyetem felveteli vizsgabizottsaga elbeszelgetett a 16 evessel, rogton eltekintett ennek szuksegessegetol, a "Ja a Steiner iskolabol jott!" felkialtassal, es be is kerult a felkeszito evfolyamba, majd Cambridge-ben kozmologuskent vegzett, azota meg Heidelbergben csinalja a posztdoktorijat. Nem, valoban nem a statisztikak a meggyozoek, hanem a kezzelfoghato peldak, mint ez, vagy sok mas hus-ver ember, akiket ismerek.)

    A legnagyobb kulonbseget viszont abban latom, hogy bar mindkettonknek van antropozofiai ismerete, teljesen mashogy erintett meg bennunket. Bevallom, amikor nevelestortenet tanulmanyaim soran eloszor hallottam Steinerrol (jo regen...), hasonlo ketelyek es viszonyulas jellemeztek az en hozzaallasomat is, mint a tiedet. Azota azonban, amiota gyakorlatban latom, es elem, mit is jelent ez az egesz, es nem elmeleti szinten vagyok kiteve neki, teljesen atalakult a szemleletem, es hidd el, nyoma sincs annak a tudatlanok "artatlan lelkesedesenek", ahogy itt a te irasodban megjelent az en hozzaallasom. Mivel olyan emberekkel vagyok korulveve, akiknek mar a szulei is Steiner oktatasban vegeztek, es maguk is felnott gyerekek szulei, akik szinten W-osok voltak, es tobbsegeben az eletben a helyuket megallo, stabil es hasznos tagjai a tarsadalomnak, szamomra ezek a kezzelfoghato peldak, eredmenyek, nem pedig a tanulmanyok, elmeletek, eloadasok anyagai. Az az ertelmezes, amit most toled olvastam nagyban emlekeztet megboldogult tudszoc alapokon nyugvo enyhen szolva demagog ertekelesre, ami Steinert Magyarorszagon meg mindig korulveszi. Amit az asztral testrol ideztel, nagyon messze van szerintem attol, amit igazabol jelent. Az asztral testunk, ahogyan a fizikai vagy etertest, hozzank tartozik inkarnalodasunk pillanatatol, 14 eves kor korul kilep abbol a bizonyos "nyugvo-alvo" periodusbol, amelyben formalodott, es fuggetlenedik, mint ahogy 6 eves kor (fogvaltas) korul ugyanez tortenik az etertestunkkel, de ez nem azt jelenti, hogy az elott nem volt ilyen, ez egy eros felreertelmezes. Ahogy a baba sem csak a szuletese pillanatatol letezik, hanem joval elotte mar, igy az etertest/asztraltest is egy fejlodesen megy keresztul, mire inkarnalodik, ezt szoktak sajnos a magyar forditasokban felreerthetoen megszuletik/megszuli-nek forditani, mas kerdes, hogy ahhoz megint csak egy materilasta felfogas szuksegeltetik, hogy a megszuletes pillanatatol ertelmezzunk kezdeteket, elotte meg a nagy semmi.
    (Ez pedig egy masik "sztereotipia" amugy a W-rol, hogy fegyelmezhetetlen gyerekek gyujtemenye. Nalunk orom bemenni egy-egy Upper Class orara, en nem vettem eszre, hogy a tanarok tehetetlenul allnanak a tinedzser tanitvanyaik elott, legfokeppen nem, hogy felreertelmezett /forditott Steiner idezetekkel igazolgatnak magukat.)

    En ugyan nem termeszettudomanyi alapokkal fogtam neki Steiner tanulmanyozasanak(bolcsesz vagyok), de orvosferjem, aki egyebkent fizikusnak keszult annak idejen, igen. Igy szerencsere van bepillantasom abba is, egy ilyen hatterrel rendelkezo ember, aki raadasul szakmajan es tudomanyos munkai reven rendkivul szeleskoru termeszettudomanyos tajekozottsaggal rendelkezik, hogyan ertekeli mindezt. Rajta keresztul (is) tudom azt, hogy nemhogy megdoltek volna a steineri allitasok egy-egy tudomany korben, hanem a mai modern high-tech meresek, eszkozok segitsegevel megdobbento modon igazolhatok is. Mint pl. a holdon talalhato uvegszeru kepzodmenyek nagy mennyisege, vagy neuro-fizikaban az agy keregzodesre vonatkozo kijelentesei. De emlithetnek sokkal kezzelfoghatobb dolgot is, melyrol nemreg olvastam, hogy az altala felvazolt biodinamikus elvek alapjan leirt holdnaptar hogyan all a mai kereskedelem szolgalataba, legujabban a Tesco es Marx&Spencer borfelvasarlasanak szakemberei kezeben. De ezek csak egyes peldak, sok ilyet lehet emliteni. Viszont nagyon erdekelne, ha te is hoznal peldat arra, hogy milyen steineri allitasok doltek meg tudomanyosan, mert ezek tenyleg nem jutottak el hozzam, es mindig nyitott vagyok uj ismeretekre.

    Azert is erzem feleslegesnek a vitat, mert egyertelmuen kiderult, mennyire mas vilagszemlelettel rendelkezunk, es tapasztalataim szerint ez legalabb akkora tavolsagot jelent, illetve meddo probalkozast a kozos nevezo talalasban, mint amikor politikarol vagy focirol vitatkoznak mas-mas felfogasu emberek;-))

    Szamodra (bar azt irod nem materialista alapon nezed) nem letezik az a fogalom, hogy idorol idore inkarnalodnak ugymond beavatott emberek, akik a tudast nem a 3-4-5 eves egyetemeken szerzik meg, hanem felulrol kapjak, mert valamilyen okbol es cellal kivalasztodtak erre, mint Goethe, Da Vinci, Platon vagy barmelyik nagy gondolkodo, polihisztor kulonbozo korokban. En Steinert is ilyennek tekintem, ezert nem allok ertetlenul az elott, es nem kerdojelezem meg, hogyan is alkothatott maradandot, sot kovetendot ennyire kulonbozo teruleteken. (Azt a reszt, ahol a "hatalmi torekvesekrol" irsz, inkabb nem is minositem, mert mar tulmegy a szamomra komolynak nevezheto szinten, kozelitve a nevetseges kategoriat. Ez a (hatalomratoro;-))Steiner, valljuk be, az ellenpropaganda krealmanya, de legalabbis olyanoke, akik vagy nem ismerik, vagy soha nem ertettek meg. Esetleg tartanak az altala kepviselt eszmetol?)

    De tovabbra sem eroltetnem ra senkire a nezeteimet, viszont azt orommel latom, hogy egyre tobben vannak, akik kezdik belatni, hogyan dol meg a huszadik szazadban kicsucsosodo racionalizmus, es fordulnak mas magasabbrendu, spiritualis tartalommal biro eletfelfogas fele, olyanok is, akik addig abszolute a racio talajan tudtak csak elkepzelni minden dolgok magyarazatat. Szamukra mar nem misztikus vagy okkult, amit Steiner es a hozza hasonlok ajanlanak, tarnak elenk. De termeszetesen nem egyszerre fog eljutni mindenki ide, es ez jol is van igy. Engem nagy orommel tolt el, hogy a nem mindennapi kepessegekkel megaldott kisfiunk erre az utra iranyitott bennunket, melynek nagyon az elejen jarunk, de nelkule sohasem jutottunk volna a kozelebe sem.

    Azt egy kicsit furcsalltam, hogy nem sikerult megertetnem, amit irtam, nagyon leegyszerusitve a W. pedagogia egyik torekveserol: hogy mindenkibol kihozza azt, ami potencialisan benne van. Amit te leirtal utana, szo szerint ugyanezt jelenti: magad idezted, hogy a pedagogia celja, hogy elharitsa a gyermek utjabol mindazon akadalyokat, amik meggatolhatjak, hogy a benne rejlo kepessegek kibontakozhassanak. Vagyis, a benne rejlo potenciak kibontakozasan dolgozik a maga eszkozeivel: muveszetekkel, a fej-lelek-kez harmoniaban torteno nevelesevel. Semmilyen ellentmondas nincsen, ugyanarrol beszeltunk, csak en a sajat, egyszeru szavaimmal irtam le, es nem a negativ aspektusra (elsopres, akadaly, stb) fokuszaltam, hanem a pozitivra.

    Nos, itt be is fejeznem, mert tenyleg tul sokat irtam, csak szerettem volna mindenre regalni, amik felmerultek a hozzaszolasodban. Egesz jol belemelegedtunk, nekem igazan orom ezekrol eszmecserelni veled, koszonom!
     
    macleod és minoseg55 kedveli ezt.
  2. Loveday

    Loveday Tag

    Szia, Pancsinello!
    Ez gyors megvilagosodas volt;-))
    Rakerdezel, hogy mi is a W. pedagogia, majd 2 perc mulva, a kovetkezo hsz-ban leszogezed, hogy tonkreteszi a gyerekeket:))
    Esetleg reszletek?
     
  3. Loveday

    Loveday Tag

    farasro kedveli ezt.
  4. Ildikó*

    Ildikó* Állandó Tag

    Kedves Loveday!

    Szerintem nincs ellentmondás abban amit írtam, csak figyelj arra, hogy mit, mire írtam.
    Tisztelni azt lehet, ami tiszteletre méltó. Sok olyan Waldorf tanárt ismertem meg, akik azért mentek ebbe az iskolába, mert megértették, hogy a hagyományos oktatás milyen szörnyű és mennyivel jobban is lehetne ezt csinálni. Nem elégedtek meg a hagyományos oktatás mocsarával. Tettek valamit érte, mégha a választásukat nem is tartom túl jónak. A Waldorf iskola rendszeréből fakadóan láttam, hogy sokkal több munkájuk van, mint a hagyományos iskolákban tanítóknak. Ez tény. Ez tiszteletre méltó.

    Csakhogy ezen munkák jó része, pl. felesleges. Másrészt, az, hogy sokat dolgoznak, még nem jelenti azt, hogy jó az amit csinálnak.

    Más téma viszont az, hogy a 13. évfolyamon valóban könnyebb a tanítás, mivel addigra már erősen lecsökken a létszám, és csak az érettségire kell velük koncentrálni. Az általam megismert iskolákban az órarendet úgy szervezik ,hogy csak azokra az órákra járnak be, amely tantárgyból érettségiznek. Vagyis aki a németet választotta, az nem jár be angolra. Így van olyan, hogy egész osztályból csak 3 tanuló éréttségizik biológiából, akkor a tanár azzal a 3 gyerekkel foglalkozik csak egy éven át.

    Ami a fizikai tanulmányaidat és tanáraidat illeti, nem foglalhatok állást, hiszen én is azt mondom, hogy nem jó az, amit ma iskolai oktatás címén csinálunk a középiskolákban. De az sem jó, amit a Waldorfban. Ha mondjuk én tanítottam volna a fizikát neked, és esélyt is adtál volna rá, hogy megértessem, akkor nagyon is használnád a fizikát ma is. Na nem a konkrét fizikai törvényeket, hanem rajtuk keresztül például megértetted volna, hogy minden általánosítás, fizikai törvény csak adott peremfeltételek mentén pontos. Például meg kell igenis tanulni mondjuk Newton II. törvényét, ahhoz, hogy később a kvantumfizikai törvényeknél meg tudjam mutatni, hogy ott már nem úgy igaz, ahogy a mechanikában kimondtuk. Igenis meg kell tanulni mind a 4 Newton törvényt, de nem azért, hogy tudd bármikor kimondani, hanem, hogy rajtuk keresztül megismerd az ok-okozati rendszereket. Megismerj egy összefüggő rendezett törvényrendszert. Így válhatsz képessé arra, hogy később a hétköznapi életben is tudj ilyeneket alkotni magadnak, felismerj más összefüggéseket, stb.

    A hagyományos oktatás nagy hibája, hogy száraz törvényeket tanít a nélkül, hogy tundá, miért teszi. Sok fizika tanárnak az a célja, hogy a diákja jól tudja az előírt tananyagot. Ezért szabályokat, példákat tanít sokszor öncélúan. Kimarad a felfedeztetés, a megismerés öröme, a fantázia az élmény a fizikából.

    A Waldorf pont az ellenkezőjét csinálja. Csak élmény van, de nincs mögötte tartalom. Tanítottam Waldorf iskolában, saját tapasztalataimról írok.
    A 9. osztályba kerülő gyerekek annyit tudtak az előző négy év fizika anyagából, hogy egyszer nézték a gyertyát, és vizbe nyomkodtak bele különböző tárgyakat. Egyetlen gondolat, fizikai mennyiség nem maradt meg bennük. A 10. osztályosok a 9. évből annyira emlékeztek, hogy grafikonokat rajzoltak számítógépen, de hogy a grafikonok miről szóltak, arra már nem emlékeztek. 11. és 12. osztályban az ég világon semmilyen fizikai ismeretet nem tudtam kimutatni. Az előző három év fizika oktatása mintha meg sem történt volna. Nem tudtak egyetlen fizikai mennyiséget, vagy összefüggést sem megemlíteni, e még a fizikaórák emléke is eltünt belőlük.

    Matematikából is hasonlókat tapasztaltam. A 9. osztályban az osztály nagy része nem boldogult a törtekkel és az előjeles számokkal. Szinte minden matematikai fogalom hiányzott.
    Egy dolgot azonban el kell ismernem, az osztály fele nagyon jó volt gondokodtató feladatokban. A másik fele meg sem értette a feladatokat, egyszerűen nem volt hajlandó semmivel sem foglalkozni, ami a matematikával kapcsolatos. Ők úgy döntöttek, hogy a matematika nem tartozik az érdeklődési körükbe, ők a nélkül is jól elvannak, semmi nem tudta rávenni őket arra, hogy bármit is végiggondoljanak. A jól válaszolóknál is azt tapasztaltam, hogy válaszukat nem tudták megindokolni, egyszerűen jó intuitív készséggel ráéreztek a megoldásra. A gond csupán ott kezdődött, hogy a középiskolában már összetettebb feladatok is vannak, amihez két három lépést is át kell gondolni. Innentől kezdve a jó intuíció kevés. Miután megszokták korábban, hogy elég volt a jó választ megadni, nem kellett, vagy nagyon könnyű volt indokolni, az összetettebb feladatoknál is intuícióval próbálkoztak, és nem lehetett meggyőzni az indoklás szükségességéről. Miután 8. osztályig nem végeztek komolyabb gondolkodási tevékenységet, itt komoly kudarcok érték őket, amiket csak agresszióval tudtak levezetni.

    Nagyon nagy hibának tartom továbbá a Waldorf rendszerben, hogy 8 évig ugyanaz a tanár tanítja őket. Nincsenek szaktanárok. Egy általános iskolai magyar, vagy történelem szakos tanár, bármilyen lelkes is,(és ezért a lelkességért tiszteletet érdemel) de nem tudja megfelelő szinten tanítani a fizikát, a földrajzot, a matematikát, a biológiát és a kémiát.
    Egy 14 éves gyermek már nagyon jó kérdéseket tud feltenni pl. fizikából. Egy nem szaktanár, aki csak az órájára készül fel, ezekre nem tud válaszolni.
    14 évesen nagyon erős a kritikai érzékük, pontosan tudják, hogy a tanár nem ért ahhoz, amit tanít. A tanár elveszti elsődleges funkcióját a szemükben, nem lesz tudásátadó, mert maguk is látják, hogy nem tud eleget.
    Ezért is tartom nagyon nagy hibának, ha 5. osztály felett is Waldorf rendszerben tanítanak.
    Ezért válik a tanuló többek között 14-15 éves korára ön és közveszélyessé a Waldorf iskolákban. És tényleg nem tudnak fegyelmezni, csak úgy csinálnak, mint akik roppant toleránsak. Láthattam olyan matematika főtanítási órát, amikor a tanár roppant elégedett volt a munkájával, mert sikerült 30 percen át lekötni a középiskolás diákot egy színes parabola megrajzoltatásával, épp csak azt nem vette észre, hogy a 120 perces időszak alatt ez a 30 perc volt az amikor történt is valami. A többi időben teljes káosz volt az óra. Beszélgettek , reggeliztek, verekedtek, regényt olvastak, kikiabáltak az utcára a járókelőknek, az óra vége előtt 20 perccel pedig már a tanár is feladott mindent, mondván ez most a kilégzés, és akkor már teljes káosz lett. A tanár próbált úgy tenni, mint aki akar valamit, de ez egyetlen diákot sem érdekelt. De ez a kolléga volt a "jófej" tanár.
    Én a legnagyobb bűnnek tartom, hogy megengedjük kihasználatlannak maradni a tanulók idejét. Egy gyerek csak egyszer jár középiskolába. Ezeket az éveket nem lehet visszahozni.
    Megjegyzem, ennek az osztálynak a tantermét egy éven belül háromszor kellett rendbehozni, mert a szünetekben a falhoz vagdosták a reggeliket, a falon odavágott alma és kakaónyomok. Három padot törtek össze félcentis darabokra, az összetört székeket nem is számláltam. Minden ami mozdítható volt a termükben két napon belül darabora tört, ha épp figyelmük középpontjába került. A kollégák reagálása az volt, hogy ki kell bírni őket, mert minden 9. osztály ilyen, ez természetes, most szülik meg az asztráltestüket, ez fájdalommal jár, ezért viselkednek így. A többi osztály is ilyen volt kilencedikes korában de azóta lehiggadtak. (megjegyzem, nem lehiggadtak, csak sokkal kevesebben lettek az évek alatt, és már más jellegűbb balhékat csinálnak) - felnőttesebb rongálásokat.
    Döbbenetes volt számomra, és még azt is megengedem, hogy kivételesen különleges osztályhoz volt szerencsém, de pl. ennek a W. iskoláénak a 12. osztályát megismerve, a 16 tanuló között kb. 3-4 egészséges gyermeket találtam. Az egészséget mint mentális, mind fizikai szinten értem. Döbbenetesen láttam, hogy milyen mély leki problémákkal küszködnek. 2 lány szó szerint alkoholista, 1 drogfüggő, 4-5 enyhe értelmi fogyatékos, egy 2 beilleszkedési problémákal küszködött egy olyan osztályban, amikek 12 éve tagja volt, egy képtelen volt a legcsekélyebb önfegyelemre, minden hozzá intézett szóra szinte dühkitörésekkel reagált, egy fiút nem lehetett megérinteni, egy lány nem volt hajlandó szinte semmilyen kommunikációra, elvonult ebből a világból a mangák világába, 18 évesen még alig tudott olvasni, noha nem volt értelmi fogyatékos, egy lány annyira öntörvényű volt, hogy képtelen volt bármiylen alkalmazkodásra, mivel ő volt "a művész".
    Persze, hozzáteszem, hogy lehet, nekem volt ekkora pechem, hogy ilyen különleges iskolába kerültem, és ez más w. iskolákra nem jellemző.


    Steiner:

    Igen, biztosan lehetnek olyan gondolatok, amelyeket később igazoltak, de megint itt az a fránya ok-okozat. Attól, hogy egyes, vagy akár száz állítása igaz, az még nem biztosítja, hogy a száz egyedik is az.
    Én több olyat találtam, ami nem igaz.

    Nem túl jó példa, de a legismertebb, a Newtoni és a Goethe-i színelmélet.
    A Waldorf iskolákban a Goethe-it erőltetik csak azért, mert Steiner szerint neki volt igaza. (Mielőtt Heisenbergre hivatkozna valaki, leírom, hogy én is olvastan a cikkét, melyben kibékíteni igyekszik a kettőt.
    Ezt meg is lehet tenni, de ahhoz már olyan szintű elmélyülés szükséges a témában, ami messze meghaladja egy középiskolás fizikai megértési szintjét. )

    Ami viszont erre hivatkozva megjelent a Waldorf iskolákban, az minden a fizikát nem csak tananyagszintig ismerő fizikatanár rémálma.

    Steiner után ugyanis azt tanítják a fizika órákon, hogy a színes fény úgy keletkezik, hogy jön a fény, a jóság, a szépség, és jön a sötétség, a gonoszság, a csúfság, és a kettő beérkezik a Földre és itt keveredik, és a fény és a sötét keveredéséből alakulnak ki a színek. Ezt kísérlettel be is bizonyítják. Teljesen elsötétítenek egy szobát, de tényleg teljesen és megéreztetik a gyerekkel, hogy valóban van sötétség. Hogy a sötétség az egy létező valami, átéltetik velük a sötétség kézzel fogható, szinte tapintható voltát. Majd szép lassan egyenként meggyújtják a gyertyákat és ezzel megtapasztalják a fény létezését. Ez a bizonyíték arra, hogy létezik a fény, és létezik a sötétség. Ez egy olyan fizikai kísérlet, amire egy teljes főtanítást is áldoznak.

    Nagy vonalakban, Steiner azért fogadta el Goethe színelméletét, mert Goethe azt állította, hogy Newton színbontás kísérlete nem működik, pedig csak Goethének nem sikerült, azóta már elég szépen be tudjuk mutatni ezt a kísérletet. Valamint Goethe még nem talált magyarázatot a színes árnyék jelenségére, ma már ezt is tudjuk magyarázni és nem mond ellent a Newtoni fénytannak. Én viszont azt az érvet is megkaptam, bölcsész kollégától, hogy nem igaz a Newton féle színelmélet, mert amikor kipróbálták a színkoronggal az egyesítést, akkor nem fehér lapot kaptak, csak szürkét. Azt viszont már nem értette a kolléga, hogy nem is várható el a tiszta fehér szín, ha ő a boltokban kapható temperafestékek színeit akarja egyesíteni, mivel kizárt, hogy azok pont a megfelelő frekvenciatisztaságúak legyenek és előforduljon bennük az összes frekvencia.

    Eléggé anakronisztikus dolog ma azzal tömni a középiskolások fejét, hogy létezik a fény, és létezik a sötétség, és mind a kettő terjed. A sötétség nem fizikai fogalom, nem fizikai mennyiség. Bocsánat a vulgáris példáért, de ha a sötétség létezne, és tényleg a fénnyel keveredve hozná létre mondjuk a piros fényt, akkor lehetne olyan lámpát csinálni, amit ha felkapcsolunk, sötét lesz a szobába. A fény fogalmát nem érti az, aki ezt így tanítja.

    Steinerre visszatérve pedig ez azért volt, mert nem volt képes felfogni a világ polaritásmentességét. Ma már egyre többen értik meg, hogy VALÓJÁBAN nincs jó és rossz, csak Lét vagy, csak Egység. A jó és rossz fogalma emberi találmány. Steiner még nagyon erősen gonoszban és jóságban gondolkodott.
    Olyannyira , hogy nem csak mint szellemi erőkről beszél, de lényekhez is köti. Gondoljunk csak az ahrimani lényeire, vagy luciferi szellemeire.

    A reinkarnációval kapcsolatban nem igazán értetted meg, amit mondtam. Én abban nem hiszek, hogy minden leszülető gyermek rendelkezik minden tudással és minden képességgel, és hogy a mai gyerekek le fogják győzni a gonoszt.
    Egy szót sem írtam arról, hogy mit gondolok a reinkarnációról. Természetesen tudom, hogy vannak olyan emberek, akik fontos tudást hoznak le a földre, (én A. J. Christian után lángőröknek szoktam nevezni őket) Igen, vannak ilyenek, de ha valaki tényleg megért valamit a reinkarnáció valóságából, akkor azt is érti, hogy ez egy nem lineáris folyamat. Húúú . Itt megint bele kellene menni az idő és a tér fogalmába, az egymást követő életek relatív sorrendjébe, stb. Röviden csak annyi, hogy értem, mire gondolsz, és tudom, hogy mit jelent a küldetéstudat, vagy a valódi tudásátadás.

    Kedves. Én pontosan értem, hogy te azt írtad,
    "a W. pedagogia egyik torekveserol: hogy mindenkibol kihozza azt, ami potencialisan benne van."
    Ez mégsem az, amit Kálmán István mondott.
    A te mondatod szerint a gyermekek különböző szinten képesek elsajátítani dolgokat, különböző szintre tudnak eljutni. A W. pedagógia szerinted arra képes, hogy mindazt kihozza belőlük, ami potenciálisan bennük van. E szerint vannak, akik soha nem fognak tudni megtanulni pl. úgy festeni, mint Michelangelo, de amennyire meg tudnak tanulni, annyira meg is tanulnak.
    Ez az elmélet nagyon jól hangzik, de gondoljunk csak bele, mit is jelent.
    Mi az, ami egy gyerekben potenciálisan benne van.
    Tegyük fel, hogy van ilyen, azaz van egy adott valami, lehetőségek halmaza, kifejleszthető képességek összessége, megszerezhető tudásmennyiség. - szóval minden, ami a gyerekben potenciálisan benne van. Tegyük fel, hogy a W. pedagógia hatására, ki is tudja hozni magából, megtanul mindent , kifejleszt minden képességet, ami potenciálisan benne volt.
    Namost, a következő életében ugye ez lesz az, ami potenciálisan benne lesz. Merthogy ugye Steiner szerint csak itt a Földön lehet ezt fejleszteni. Namost, ha a következő életében az lesz a potenciálisan benne lévő, ameddig előző életében eljutott, akkor ugyanaz lesz benne, amit az előző életében potenciálisan benne volt.
    Ebben a gondolatvilágban, - mármint abban, hogy csak azt fejlesszük, ami a gyermekben potenciálisan benne van, - nincs benne a fejlődés lehetősége. Igenis szükség van arra, hogy egy gyermek olyan feladatokat is kapjon, szembesüljön olyannal is, amit még nem tud megoldani, ami nincs benne potenciálisan. Ki tudhatná, mi van egy gyermekben potenciálisan. Más dolog, hogy hogyan teszem. Sajnos a mai iskola közben tönkre teszi a gyermeket. A W. iskola előnye, hogy nem teszi tönkre, de messze nem hozza ki belőle azt amit lehetne és mivel, nagyos sok mindennel nem is találkozik a gyerek az oktatás során, sosem derül ki, hogy benne lehetett volna. (kivétel ez alól azok a gyermekek, akik eleve az átlagtól eltérő kiemelkedő tehetségek - ők valóban azt kapják a w. iskolától, amire szükségük van, őket még a w. sem tudja elrontani) Ha olyasmivel találkozik a gyermek, ami ma még nincs benne a potenciális lehetőségi bőröndjében, az legközelebb belekerülhet. De ha sosem találkozik vele, ha sosem szembesül azzal, hogy ő erre nem képes, akkor nem is kerülhet bele.

    Amit én írtam Kálmán Istvánra hivatkozva (ezzel sem értek egyet), az azt jelenti, (és azért tudom pontosan, mit jelent, mert élő szóban is elmagyarázták nekem) , hogy minden gyermek aki ma születik, aki ma iskolába, óvodába jár, az egy faladatot kapott az Istentől. Ez a feladat a gonosz legyőzésében való részvétel, küzdelem az ellenerőkkel. Ehhez a küzdelemhez szükséges képességeket hozza magával. (ez nem az, amit az ő inkarnációival összegyűjtött potenciális lehetőségek bőröndjében tárol, hanem ami neki ezek közül a feladatának végrehajtásához kell.)
    A pedagógus feladata a te állításodban az, hogy kihozza belőle azt, ami potenciálisan benne van, ez nem jelenti ugyan azt, hogy minden akadályt hárítson el a gyermek elől. Az akadályok kellenek, mert azokat leküzdve erősödik.
    A gyermek, akit egy hintóba kötöznek, sosem tanul meg járni.

    Szóval Steiner szerint olyan gyermeket kell nevelni, aki felnőtt korában képes lesz a harcot megvívni a sötétség erőivel. A sötétség erői pedig minden más elv, eszme, ami nem az antropozófia.
    Ugye ez ma az agykontrollban, a reiki-ben, a pránanadiban és minden más New age-es irányzatban ölt testet, a technikával, a környezetszennyezéssel, és minden káros dologgal egyetemben.

    Steiner szerint a pedagógus feladata az, hogy tanuljon a gyermektől, mert a gyermek mondja meg, hogy milyen lesz a jövő. A gyermek vállára óriási felelősséget tesz, egyenesen a világ megmentését.

    Amit te írtál feladat, abban a gyermek van a célközéppontban. Amit Kálmán Istvántól idéztem, abban a világ van a középpontban, a gyermek eszköz a világ megmentésére.
    És itt téved nagyon nagyot szerintem Steiner. Ő világban gondolkodik, míg a valóban spirituálisan gondolkodó ember az emberben, tudatban és boldogságban. Steiner számára a világ a fontos, a harc megnyerése. A spirituális ember számára a világ eszköz, amiben az ember fejlődik és a harc is csak eszköz, ami az által fejleszt, hogy egyszer csak rádöbben az egyén a harc feleslegességére.

    Megint csak félreértetted, amit a pénzvilágról és a művészetekről írtam.
    Maga Steiner írja azt, hogy csak az antropozófia az egyetlen helyes út és helyes gondolkodási forma.
    Ő írja le, hogy az egész emberiség életét ez alapján kellene szervezni. Nem hatalomvágyból írja, hanem meggyőződésből. Valóban hisz abban, hogy csak ez mentheti meg az emberiséget, a világot. Ezért írja le a kísérleteit, amikor a bankokat akarta ennek tükrében átszervezni, de kevés volt hozzá a pénze és a befolyása. Ezt ő maga írja.
    Saját maga jelenti ki 1921. december 23-i, Dornbachban tartott előadásán:
    "az antropozófia olyasvalami akar lenni, aminek a jelen korszellem követeléseinek megfelelően minden területen be kell hatolnia a valódi életpraxisba." "... közvetlenül be akar hatolni az életbe, az életben akar működni..."
    "...ma még nem engednek be bennünket a világba az élet gyakorlatával, hanem csak azokra a területekre, amelyek a világot megjelenítik, vagy legfeljebb a művészetekbe, bár itt is sok ajtót bezárnak előttünk."

    Nem azt mondtam, hogy Steiner hatalmat akart, hanem azt, hogy mindent az antropozófia alapján akart megszervezni és irányítani. A termelést, a kereskedelmet, a pénzvilágot, a művészeteket, stb. Ez azonban a hatalmon lévők érdekeit sértette, ezért itt nem lehetett sikeres.

    Nem vitattam továbbá, hogy valóban képes a W. iskola olyan képességeket adni, amelyek kiemelkedővé tehetik a tanulót, de továbbra is úgy érzem, hogy csak azokból lesznek kiemelkedően jók, akik eleve tehetségesek, és jó képességekkel, vagy jó háttérrel rendelkeznek. Ők a w. pedagógia hatására sokkal jobbak lehetnek, mint más iskolákban. De a többiek számára, az átlagosak, vagy a gyengék számára nem tudom ajánlani a w. mert messze nem hozzák ki belőlük , amit lehetne. A nagyon gyengék számára azonban szintén ajánlanám, mert ők emberileg mennek tönkre a hagyományos iskolában, sőt legtöbbször ki is esnek onnan. A w-ban azonban jó helyen vannak, elvannak a többi közt, nem lesz ugyan érettségijük, de nem kerülnek ki a pedagógia látóköréből, legalább figyel rájuk valaki.

    Messze nem kritizálni akartam sem Steinert, sem a w. iskolákat, egyszerűen leírtam amit én tapasztaltam, amit én ismertem meg belőle. Steiner a maga korában előre mutató szellem volt, de az elmúlt 80 évben óriásit fejlődött a világ. Ma is kellene egy Steiner, aki a mai ismeretek alapján létrehozna egy valóban tiszta és gyermekközpontú iskolát.

    Egyébként az is lehet, hogy ennyire különbözik a magyar és az angol iskolai rendszer és gondolkodásforma.
     
    minoseg55 kedveli ezt.
  5. Loveday

    Loveday Tag

    Szia, Ildiko! Sajnos csak ketszerre sikerult elolvasnom reszletes valaszodat idohiany miatt. Mivel rovidesen elutazunk hosszabb idore, nemigazan fer bele a fejemben kavargo gondolatok kifejtese.
    Annyit azert szerettem volna leirni, mielott eltunok, hogy sajnalom a sok negativ elmenyedet, en is tudom, hogy leteznek diszfunkcionalis W. iskolak is, melyek emberi vagy egyeb feltetelek hianyaban (de nem ideologiai problemak miatt) kozel sem tudtak megvalositani a celkituzeseiket. Szerencsere csak kozvetve, tiedhez hasonlo forrasokbol, nem szemelyesen tudok ezekrol.
    Abban is egyetertunk, hogy az otthoni hatter nelkul a W. sem mukodik, csodat ettol sem lehet varni, kulonosen nem, mivel, nemhogy atvenne a csaladtol megorzesre a gyereket, mint sok mas normal intezmeny, mentesitve, felszabaditva a szulo idejenek jo nagy szazalekat, hanem epp a csaladot is beintegralja, es messzemenoen aktivizalja, ezzel teremtve szinte egyedulallo peldat a mai vilagban az igazi kozossegi eletre, egymasert tevekenykedesre, onzetlensegre, melynel jobb mintat nemigazan tudok elkepzelni gyermekeink szamara. (Aldasos voltat nap mint nap lathatom a kisfiamon.)
    Steinerrel kapcsolatban is mindossze egy gondolat, mely jol tukrozi kettonk felfogasanak tavolsagat: te valahol idejet multnak tartod, egy hasonlo zsenialis "tanito" uj eljoveteleleben tudod elkepzelni, hogy modernizalt valtozatban talan mukodokepesebb lenne... Nos, en azokkal ertek egyet (tegyuk hozza ezt nem Steiner koveto szajabol hallottam egy eloadason), akik ugy velik, Steiner maganyos harcos, aki valoszinuleg kicsit tul koran erkezett kozenk, mert a 20. szazad elejen, sot azota is, meg csak nagyon kevesen keszek eszmeinek befogadasara, melyek ennek ellenere egyertelmuen eloremutatok, meg ha meg is haladjak korat, korunkat. Szamomra azonban remenyt kelto, es bizakodasra ad okot, hogy az elmult kozel 100 evben nemhogy elfakuloban, eltunoben lenne a Waldorf pedagogia, de egyre tobben ismerik fel pozitivumait, es a Waldorf iskolak szama egyre novekszik szerte a vilagban. Ha annyira negativ lenne, ahogyan sokan beallitjak, befeketitik, szerintem egyetlen felelossegteljes szulo sem valasztana ezt gyermekei szamara. Magunkat raadasul meg valamelyest hozzaertonek is gondolom, persze sok mas szulotarssal egyetemben.
    (P.S. Volt egy par dolog, amit ujbol felreertettel, nekem ugy tunik, hogy en jol ovastalak, eszerint is erveltem, de nem ugy sikerult az ertelmezes. Lehet, hogy en nem voltam eleg vilagos. De az is lehet, hogy enhyen szolva paralel palyakon haladunk, melyek talalkozasara valoszinuleg kicsi az esely! No, nem baj, majd a kovetkezo eletunkben;-) Addig is udvozlettel: Loveday)
     
    minoseg55 kedveli ezt.
  6. Jupiterrr

    Jupiterrr Állandó Tag

    Úgy tudom, a Waldorf módszer lényege, hogy erőteljesen a gyermek személyiségfejlődését állítja előtérbe. Van-e valakinek közvetlen tapasztalata a módszerrel kapcsolatban?
    Nagyon szívesen vennék minden véleményt, hozzászólást, mert az oktatásügyben dolgozom, és nagy szükségét érzem az oktatási rendszer megreformálásának. A kérdés csak az: milyen úton induljunk el?
     
  7. Ildikó*

    Ildikó* Állandó Tag

    Kedves Jupiterrr!

    Jómagam belülről tapasztaltam meg egy Waldorf iskola működését, mindennapi életét.
    Valóban az elsődlegesen hangoztatott központi fogalom a gyermek személyiségfejlődése.
    Én azt vettem észre, hogy a nagy odafigyelésben, a nagy fejlesztésben elvész a gyermek. Ez paradoxon.

    Mondok egy példát.
    A Waldorf rendszer egyik eleme pl. a "gyermekmegfigyelés".
    Ez abból áll, hogy háromhetente kiválasztanak egy gyereket, akinek láthatóan valamilyen szempontból problémája van. Ez alatt a három hét alatt minden tanár az iskolában külön figyelmet fordít rá, lehetőleg feltűnés nélkül. Az első héten a külső, testi tulajdonságait figyelik meg, és a hét végén részletesen megbeszélik. A második hét a viselkedés, a kommunikáció, stb. hete, majd ezt is alaposan megbeszélik. A harmadik héten az a feladatuk a tanároknak, hogy vigyék a gyermeket magukkal az álmaikba, azaz esténként lefekvés után gondoljanak erősen rá, és álmodjanak róla, majd ezeket az álmokat is megbeszélik, és megpróbálnak rájönni, hogyan lehet segíteni a gyermeknek.
    Tapasztalatom szerint, bár itt végig a gyermekről volt szó látszólag, de valahogy a gyeremek és a problémája eltünt a sok megbeszélés között. Nehéz szavakba önteni, de valahogy ezek a megbesélések inkább arról szóltak, hogy milyen ügyesek a tanárok, ki a jobb megfigyelő, ki álmodott róla fontosabbat. Valós eredményt annyit láttam, hogy az intelligensebb tanulók észrevettek, megéreztek abból valamit, hogy velük most foglalkoznak, hogy rájuk figyelnek, és ez segítette őket lelkileg. De konkrét probléma megoldást nem láttam.

    Pl. az egyik ilyen értekezleten felvetettem, hogy akkor most figyeljünk egy kicsit oda az egyik tanulóra, mert az osztálytársai számára ő az ügyeletes balek, akit állandóan zaklatnak, terrorizálnak, nem fogadják be, élvezik, hogy "szivatják". Nem vagyok egy minta waldorf pedagógus, "csak" pedagógus. De azt hittem, leesek a székről, amikor a kollégák közölték velem rém büszkén magukra, hogy nem csak én vettem észre a problémát, ők is tudják, nyolc éve ilyenek vele.
    Nagyon kellett disztingválnom, hogy ne fakadjak ki, hogy akkor , hogy a manóba nem oldottátok meg ezt a problémát, hogy tudtátok ennyi ideig nézni ezt.

    Én annyit csináltam, hogy egy kicsit odafigyeltem rá, észrevettem, hogy egész jó képességei vannak matekból, és kihasználtam, hogy a gyerek a tanulásba menekül a többiek elől. Egyik dolgozatkiosztásnál azt hangsúlyoztam, hogy milyen jó érzéke van hozzá, és látszik, hogy nem magolással, hanem tehetséggel oldotta meg a feladatokat. Néhány hónap múlva neki mentek legjobban a példák, és a többiek nem strébernek, hanem tehetségesnek ítélték meg. Így lett valami, amiért elfogadhatták a társai. Jobb lett a helyzete az osztályban.


    Bocs a kitérőért!

    Valóban meg kellene változtatni a mai oktatási rendszert. Ez így katasztrófa. Nem a katasztrófa felé halad, hanem már az.

    A Waldorfban vannak jó kezdeményezések és jó ötletek.
    Ki kell válogatni belőle azokat a technikákat, attitűdöket, amik működnek, mert nem az ideológia miatt működnek, hanem mert tényleg fontos és hasznos a gyermek számára.

    Pontosabban először a gyermekből és jelenlegi helyzetéből kiindulva meg kell tevezni egy ideális rendszert, majd megnézni, mi az, ami reálisan megvalósítható, és ehhez felhasználni a hagyományos és az alternatív iskolák tapasztalatait, eredményeit.
    Ami jó, azt tanuljuk meg belőle. Nem véletlenül vállaltam tanítást egy Waldorf iskolában. Nagyon sokat tanultam ott. Olyat is, ami követendő, és olyat is, amit nem szabad követni.

    Nekem régóta szívem vágya, hogy egy valódi iskolai rendszerváltást hozzunk létre, ami nem azonos a mostani teljes gyeplőelengedő, határok nélküli, átgondolatlan liberalizálással.


    Kedves Jupiterrr!

    Nem tudom milyen szinten dolgozol az oktatásügyben, de részemről régóta keresem a lehetőségeket, hogy tegyek valamit az oktatásért.
    A hivatalos reformokból, állami projektekből többet láttam belülről, mint kellett volna.
    Az én nagyobb doktor vagyok mint te, ezért jobban tudom mi kellene, az én nevem álljon elől a szakértői névsorban, vagy én akarok közelebb lenni a húsosfazékhoz játszmákból én már nem kérek.

    De szívesen dolgozom, adom minden tapasztalatom, tudásom ingyen is, ha látok esélyt arra, hogy valóban tudunk valamit tenni.
     
    minoseg55 kedveli ezt.
  8. ZumiIzgi

    ZumiIzgi Állandó Tag

    Sziasztok!

    Nekem egy 2 éves fiam van, aki kristály, és nagyon erősen "szemezek" a fóti waldorf ovival.
    Kérdésem az lenne, hogy van-e valakinek tapasztalata a fóti waldorf intézménnyel?

    Köszönöm, szép napot!

    Z
     
    farasro kedveli ezt.
  9. Radványa

    Radványa Állandó Tag

    Te azt honnan tudod hogy kristály a gyereked?
     
  10. bakmagus

    bakmagus Állandó Tag

    Üdvözlet Nektek,

    friss olvasója vagyok a blognak, és a Waldorf iskolák az egyik kedvenc témám.
    Hogy egy iskola mennyire készít fel? Amennyire a diák szeretné!
    Aki tanulni akar, az fog is, aki meg nem, annak bármilyen vasszigorú intézményben is gondja lesz.
    A Waldorf-iskolák mellett szól, hogy oda szívesebben mennek a gyerekek, kevesebb stresszel élik a mindennapjaikat és mindenki addig fejlődhet, ameddig fejlődni képes.
     
  11. Ildikó*

    Ildikó* Állandó Tag

    Kedves Bakmagus!

    Tudod, valóban igaz, hogy a Waldorfba szívesebben mennek a gyerekek. De nem csak oda. Több más alternatív iskolát ismerek, ahonnan visszatérve a gyerekek élménnyel számolnak be, hogy milyen jó ott. Nincsenek szabályok, "nem kötelező bejárni az órákra", "sokkal lazábbak a tanárok", stb.

    Én azt mondom, nem a Waldorf és más iskolákról kellene példát vennünk, hanem a "hagyományos" iskolákat úgy megszervezni, olyan jól-felkészült tanárokkal ellátni, akik valóban élvezetessé tudják tenni az iskolát. A hagyományos iskolákban is meg lehetne szüntetni a stresszt, de ez a diákokon és a szüleiken, és a tanárokon kívül senkinek nem érdeke. Nem azzal kell stresszmenessé tenni az iskolát, hogy mindent megengedünk.
    Mondjuk én a saját pénzemen rendeltem meg a Csodák palotája dvd sorozatot, hogy bemutathassam az órán és ezzel érdekesebbé tegyem, mert az iskolának nem volt rá kerete.
    Ma a tanárokat adminisztratív szabályokkal akarják jobb tanárokká tenni. Egyre rosszabb körülmények közé szorítják, ugyanakkor törvényi szabályozással teszik lehetetlenné a munkájukat. Az iskoláknak érdeke, hogy olyan tanulókat is bennttartsanak az iskolában, akiknek sem kedve, sem képessége az adott iskolához. Nem küldhetik el, hiába lenne az jobb a tanulónak, mert akkor kevesebb a fejpénz. Így a gyerek csak szenved és rombol. Tönkreteszi a többiek munkáját is.

    A felmérések alapján a tanulók teljesítménye nagyon alacsony. Erre lejjebb viszik a követelményeket. Én eddig el sem tudtam volna képzelni, hogy egy magyar nyelv és irodalomból érettségizett embernek ne kelljen legalább elvileg tudnia helyesen írni. Pedig ma ez a szabály. Az érettségin felügyeltem, amikor panasszal éltek a tanulók, hogy az engedélyezett helyesírási szótárban, amit használhatnak a dolgozathoz, nincsenek benne a keresett szavak. Megkérdeztem mely szavak nincsenek benne. Nem volt benne a "nemmehetnek", az "annya", és a bejjebb".
    Több témát töröltek a matematikából és a fizikából is.
    Mostantól az alacsonyabb követelmények alapján lesz alacsony a tanulók teljesítménye.

    Részemről 20 éves tapasztalat alapján tudom mondani, hogy rendkívül átverő az a gondolat, hogy a tanuló addig fejlődjön, ameddig fejlődni képes. Ezzel a tehetetlen tanárok, lusta diákok és érdektelen szülők mentegetik saját magukat.
    Szerintem minden egészséges gyermek képes elsajátítani a jelenlegi sőt az évekkel korábbi követelményeket is. Sokkal többre képesek gyermekeink, mint amit a felnőttek feltételeznek róluk. Ha belenyugszunk abba, hogy nem tanulják meg a tananyagot azzal, hogy hát "ennyire képes", azzal bűnt követünk el velük szemben.
    Nincsenek gyengébb képességű gyermekek úgy általában. Legfeljebb egyes területeken lassabban, több odafigyeléssel éri el az eredményt. Nyilván vannak kiemelkedők, nem mindenki Mozart, vagy Einstein, de a jelenlegi követelményeket bárki teljesítheti.
    A különbség abban van, hogy találkozott-e életében egy olyan motívációs hatással, amely segítette, vagy sem.
    Én egyetlen tanítványomról sem merném kimondani, hogy ennyire volt képes és nem többre. Legfeljebb nem volt energiám mindegyikre a saját igényeinek megfelelően odafigyelni. És ez a nem kellő odafigyelés már az óvodában kezdődik. Alsó tagozaton egyszerűen nem szabadna belenyugodni abba, hogy egyes gyerekek nem tanulnak meg olvasni, írni, stb.
    Ebben a korban minden egyes gyerek mellé kellene legalább egy felnőtt, aki tanítja, vagy segít neki a tanulásban.
    A legnagyobb tévedése a modern pedagógiának, hogy lehet úgy tanítani, hogy az egyidős gyerekeket bezárjuk egy terembe és hely és tanártakarékosságból egyszerre mondjuk nekik ugyanazt, és ők ennek hatására egyszerre megértik, begyakorolják ugyanazt. Ez az ipari forradalom sorozatgyártásának alkalmazása emberekre. Ehitették a szülőkkel, hogy elég berakniuk reggel egy épülebe, ahol egyetlen tanár harmincasával képes minden gyereket egyformán tanítani. A mai kor levette a szülő válláról a nevelés terhét, pedig ezt senki más nem teheti meg helyette. A mai gyermekek abban külnböznek az egy generációval korábbiaktól, hogy még nagyobb a figyelemigényük. A társadalom előérbe engede az egyéniséget, de ezzel együtt, nem ad teret az egyéni odafigyelésnek. Ugyanúgy szabvány szerint akar nevelni mint régen.

    Szóval nagyon nagy gondok vannak a mai oktatással. Ennél bármi jobb lehet, de nem az alternatív iskolák a megoldások. Legalábbis szerintem.
     
    felicity kedveli ezt.
  12. ZumiIzgi

    ZumiIzgi Állandó Tag


    Szia!

    ez nem az a fórum... de minden jel arra mutat...:);)
    A kérdésemre tud valaki válaszolni?

    Köszikiss

    Z
     
  13. knegabi

    knegabi Állandó Tag

  14. Miraclebuggy

    Miraclebuggy Állandó Tag

    Sziasztok! Kezdő tanár vagyok, s csak úgy véletlenül csöppentem bele egy Waldorf szemléletű iskolába...kérem, ha valakinek van tapasztalata középiskolai irodalom oktatásában, akkor segítsen nekem...Előre is köszönöm!!!
     
  15. szabo740123

    szabo740123 Állandó Tag

    Továbbképzésen láttunk egy videót, ahol az intézményvezető órarészletekkel illusztrálva mutatta be az ő Waldorf iskolájukat.Hát nem győzött meg!!! A gyerek sapkával a fején ül a pad tetején, vagy fenn a lába a padon és majd kiesik a fején úgy rágózik. A "tanár " pedig oktatja őket eközben. Ezt teszi a "szabadság", az elfogadás, a liberalizmus( és itt nem a politikára, hanem az eszmére gondolva).
     
  16. agiemma

    agiemma Állandó Tag

    Én úgy tudom, h. a Waldorf pedagógia lényege az, h. a gyerekek minnél közelebb kerüljenek a természethez. Amugy eleinte "sérült" gyerekeknél alkalmazták.
     
  17. Bulcsú3

    Bulcsú3 Állandó Tag

    Ezt nagyon rosszul tudod, egyáltalán nem sérült gyerekeknél alkalmazták, hanem egy gyár (Waldorf Astoria) munkásainak a gyermekeinél, akik teljesen átlagos gyermekek voltak. Nagy felelőtlenség úgy írni, esetleg még minősíteni is egy alternatív pedagógiát, hogy nem nézek utána, hogy milyen is az valójában.
    Néhány információ:

    A Waldorf-pedagógia feladatai:
    · megteremteni azokat a feltételeket, amelyek minden gyermek egészséges fejlődéséhez szükségesek,
    · képessé tenni a gyermekeket arra, hogy felismerjék saját lehetőségeiket, és
    · olyan képességeik kibontakozását elősegíteni, melyek a társadalomba való beilleszkedésükhöz szükségesek.

    Az egészséges fejlődés elősegítése

    A Waldorf-tantervnek nemcsak az a célja, hogy lépést tartson a gyermekkor és a kamaszkor legfontosabb fejlődési fázisaival, hanem egyben az is, hogy ösztönözze a fejlődéshez elengedhetetlen tapasztalatok megszerzését. Amikor egy tananyag bevezetésénél egy bizonyos módszert alkalmazunk, azzal új képességeket, új látásmódot, a megértés új módozatait hívhatunk elő a tanulókban. Rudolf Steiner szándékai szerint a tanterv harmonizáló hatást fejt ki, mely kihat az egész szervezetre, a test ritmusaira és működésére is. Ebben az értelemben a Waldorf-tanterv alapvetően gyógyító hatású is, mivel megteremti a teljes személyiség egészséges fejlődésének feltételeit. Az egészség ebben az értelemben olyan dinamikus egyensúlyt jelent, mely harmonizálja a gyermeken belüli erőket, és kiegyensúlyozza az egyén másokhoz és a világhoz való viszonyát. A tanterv arra törekszik, hogy minden egyes gyermekben a lehető legoptimálisabb mértékben bontakoztassa ki a benne rejlő lehetőségeket.

    A Waldorf-pedagógiában nemcsak annak a kérdésnek szentelünk nagy figyelmet, hogy hogyan tanítsunk, hanem annak is, hogy mikor. Nézőpontunk szerint a gyermek az idő előrehaladtával nemcsak az emberiség biológiai törvényeit ismétli meg, de hangulatában, érzésvilágában, az érzékelés módjában újra átéli az ember teljes történelmét. Ebből következik, hogy egy adott tantárgy bevezetésének időpontját legalább annyira meg kell fontolnunk, mint azt, hogy milyen módon tesszük.

    A kisiskolások szülei kénytelenek azzal a ténnyel szembesülni, hogy iskoláinkban késleltetjük az olvasás bevezetését. Ezzel azt a lassú folyamatot követjük, amely során az ember a mozgástól és a gesztusoktól kezdve halad a festésig, a rajzolásig majd az írásig, és csak mindezek után jut el az olvasáshoz. Ebben azt az utat követjük, amit a történelem kijelöl. Például a hatéves gyermek tanára veszi a fáradságot, és egy történet elmondásával fölébreszti a gyermek képzeletét, azután kiválaszt a történetből egy képet, mondjuk egy hullámot. Ezután a gyerekek lefutják a hullámokat, megfestik, megrajzolják őket, és így egy könnyed hullámformához jutnak, és legvégül a kikristályosodott írásjegyhez, a W-hez. Ha tanár így tanít, akkor a gyermek tapasztalatok segítségével jut el a konklúzióig, és nem erőszakolták rá, hogy elfogadjon egy következtetést. A gyermek a végtagjaival, szívével, szemével éli át azt, és így sajátjává válik. Mi sem egyszerűbb, mint közvetlenül megtanítani egy betűt. De ha így tanítunk, akkor a gyermek számára egy tőle idegen szimbólum, egy kívülről jövő dogma lesz a betű, és persze így is megtanulja azt. Azonban mindennek eredménye mélyen a tudat alatt fog élni, az érzés és az akarat világában, a dogmára való hajlamban, ami később a gondolkodásra kényszerítő erővel hathat. Azt kényszerítjük így a gyermekre, hogy úgy érezze, ő maga a világtól idegen, vele szembenálló, és megfosztjuk attól a reménytől, hogy a világot lényével áthathatja.
    Arra a kérdésre, „hogyan” tanítsunk, az a válasz, hogy a képtől haladjunk a betűig, arra pedig, hogy „mikor” , azt mondhatjuk, hogy akkor, amikor a gyermek veleszületett fantázia-világa kezd a földi életre irányulni.
    A Waldorf-iskolában a főoktatással kezdődik a nap, ami megközelítőleg 2 órás. Ez nagyon hosszúnak tűnhet, de ahogy a tevékenységek követik egymást, bizony nagyon hamar eltelik ez az idő. A főoktatás során a fő tantárgyakat tanítjuk: matematikát, irodalmat, nyelvtant, történelmet, földrajzot, fizikát, kémiát stb. Minden tantárgyra egy összefüggő négyhetes időtartamban („epocha” vagy „korszak”) kerül sor. Ez további magyarázatot kíván:
    A kétórás főoktatást az indokolja, hogy a gyermeknek időre van szüksége ahhoz, hogy kapni, és hogy adni tudjon. A tanár úgy alakítja ki a reggeli időszakot, hogy lehetőség legyen mindkettőre: a nap azzal kezdődik, hogy a gyerekek meghallgatnak egy történetet – lehet az egy leírás, vagy a tanár mesélhet valamiről, ami új tartalommal bír számukra. Ennek megvan a maga természetes menete és tartalma. Rögtön ezután a gyerekek fölállnak, és versekre mozognak a teremben, tapsolva, dobbantva, vagy egyéb ritmikus gyakorlatokat végezve(ez az óra „ritmikus” része). Ezután a gyerekek egyéni munkát kapnak, lehet az írás, rajzolás,agyagozás, vagy amit éppen az adott főtantárgy anyaga megkíván. Így minden óra során egyensúlyba kerülnek a befogadó és cselekvő erők. A gondolkodás, az érzés és az akarat egyaránt megkapja azt, ami neki jár, és ez az évek során egészséget, biztonságérzetet és általános jóérzést alakít ki a gyermekben. A bemutatott folyamat sokféleképpen változik, kortól és tantárgytól függően, de alapvető cél marad az, hogy a gyermek minden képességét fejlesszük.
     
    minoseg55 és farasro kedveli ezt.
  18. zup

    zup Állandó Tag

    Sziasztok, fóti Waldorfról tudtok jót-rosszat?
     
  19. Bulcsú3

    Bulcsú3 Állandó Tag

    Mi a Waldorf?

    Még egy nagyon jó kis összefoglaló a Waldorfról, mivel eddig sok érdemi hozzászólást nem olvastam itt!
    Mi a Waldorf-pedagógia

    A Waldorf -pedagógia a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz, az egyéni gondoskodás, az érzelem és az akarat erőinek harmonikus fejlesztését állítva a nevelés középpontjába.
    Ezzel magyarázhatóak a módszerbeli és ütemezési különbségek a hagyományos oktatási intézményekhez képest. Különös figyelmet kap a napi, a heti, a havi ritmus, a képességek fejlesztésének és a gyermekben meglévőbelső erők kibontakoztatásának segítése.
    A Waldorf -pedagógia módszerei az antropozófia gyermekismeretén alapulnak. Elsőtől nyolcadikig az úgynevezett közismereti tárgyakat az osztálytanító tanítja a főtanítás ideje alatt. Így a gyerekeknek ebben a fontos életszakaszban folyamatos kapcsolatuk van egy általuk elismert és szeretett személlyel.
    Ez a tanítás epochálisan zajlik (epocha - görög szó: korszak, időszak). Három-négy héten keresztül ugyanazzal a témakörrel foglalkoznak (írás, számolás, állattan, történelem stb.).
    A főtanítás egy meghatározott ritmus szerint épül fel és ismétlődik, nap mint nap. (A Waldorf-pedagógia számol az esti alvás alatt lejátszódó folyamattal is.) A reggeli kézfogást követi a kötetlen beszélgetés, a bizonyítványvers, majd a napkezdő fohász. Ezután a ritmikus rész időszakában a gyerekek a helyükről felállva, egy szabad teret kialakítva a teremben, verset mondanak, mozognak, ritmushangszeren játszanak, énekelnek stb., kapcsolódva az adott epocha témájához.

    A Waldorf-pedagógia nem csak a fejet, hanem a teljes embert szólítja meg, aki akar és érez is, amellett, hogy gondolkodik. Ez a pedagógia az akaratot formálva, az érzésen át kíván eljutni a gondolkodásig. Miután a ritmikus részt követően a gyermekek visszaültek a helyükre, következik a tulajdonképpeni tanítási rész. Ezt egy-egy, az adott életkornak megfelel&ő mese vagy elbeszélés zárja az óra végén.
    A Waldorf-pedagógia ember- és világképe szerint a gyermek, lelki-szellemi fejlődése során, megismétli azt az utat, amit az emberiség járt végig a különböző kultúrkorszakokban. Ebből következik az, hogy minden évfolyamnak sajátos hangulata, karaktere van, és ezzel függ össze a főtanítást záró elbeszélő rész témaválasztása is.
    A főtanítást követő kiegészítő órákat az osztálytanító, némelyiket később szaktanár, a szakórákat többnyire kezdettől szaktanár tartja.
    A Waldorf-iskolában nincsenek tankönyvek. Nagyalakú, sima lapú füzeteket használnak a gyerekek, amelyekbe az osztálytanító vezetésével, maguk készítik el "könyveiket". Az órai témakörökkel kapcsolatosan írnak, rajzolnak. Ötödik osztálytól kezdődően kapnak olyan feladatokat, amelyek során egy-egy kérdésnek önállóan utána kell járniuk könyvtárban, elmélyülve a szakirodalomban, és az elvégzett munkáról be kell számolniuk a többieknek.
    Nincs osztályozás. A gyermekben eredendően meglévőérdeklődést igyekszünk elevenen tartani. A megerősítés, a visszajelzés, a tanárok örömteli elismerése, kiigazítása vagy haragja, és később mindinkább a társak értékelése a fontos. A szülők az év során az epochákat záró nyílt napokon kaphatnak képet a gyerekekkel folyó munkáról. A havonta tartott szülői esteken folyamatosan tájékozódhatnak és személyesen is megkereshetik az osztálytanítót kérdéseikkel.
    Év végén a tanuló állami és Waldorf-bizonyítványt kap. Az iskolai végzettséget tanúsító (a közoktatásban használatos) dokumentum igazolja a tanulmányi ­­kötelezettségek teljesítését, valamint értesít arról, hogy a gyermek felsőbb osztályba léphete. A Waldorf-bizonyítvány szöveges értékelése az iskolaév alatt elért fejlődést, illetve annak nehézségeit tartalmazza, és ennek megfelelően ad tanácsokat a további munkához.

    A Waldorf-pedagógia = gyermekközpontú nevelés
    A Waldorf reformpedagógiai mozgalom, melynek egységes elvei az óvodától az érettségiig kísérik a gyermekeket, s melynek elindítója és alapelveinek kidolgozója Rudolf Steiner (Kraljevec, 1861 - Dornach, 1925). 1919-ben Emil Molt, a stuttgarti Waldorf-Astoria cigarettagyár igazgatója felkérte dr. Rudolf Steiner osztrák polihisztort, hogy a gyár munkásgyerekei számára iskolát indítson. Az itt megvalósított nevelési módszertan bebizonyította eredményességét, jelenleg már világszerte több száz Waldorf módszerű; iskola és kb 2000 nevelési, oktatási és gyógypedagógiai intézmény működik. A Waldorf-iskolákat világszerte a szülök igénye hívja létre összhangban azzal az alapelvvel, melyek szerint a szülő joga megválasztani gyermeke nevelésének, iskoláztatásának körülményeit. Hazánkban 1989 óta több mint 20 iskola alakult, az óvodai csoportok száma 35 fölé emelkedett.
    A Waldorf-pedagógia célkitűzése, hogy szorongásmentes légkörben, szabad döntésekre képes, önállóan cselekvő embereket neveljen, akik ki tudják bontakoztatni magukkal hozott képességeiket a maguk és a világ számára. Ennek érdekében teljes mértékben tekintetbe veszi az életkori sajátosságokat és a korhoz kötött fejlődési törvényszerűségeket, amely a gyermeki természet mély ismeretén alapszik. Mi is a gyermeki természet lényege? Nyitottság a világra, kíváncsiság, nem szabályozott kreativitás, megújulásra és örömre való képesség. A Waldorf-pedagógia lelki, testi, szellemi adottságok fejlesztésére egyforma hangsúlyt helyez az egységes művészeti, gyakorlati, intellektuális képzés útján.
    A Waldorf-pedagógiai program az Országos Közoktatási Intézet (OKI) által minősített és elfogadott program. ­Nevelési célok, értékek az iskolában
    Az oktatásnak közvetítenie kell a gyermek és a világ között, amelybe beleszületett. A Waldorf iskolának a valós élet gyakorlatában teljes erővel és biztonsággal kell benne lennie. Semmi olyat nem kíván átadni a gyermekeknek, ami a világtól idegen. A valóságos élet gyakorlatát szem előtt tartva óvjuk a gyermeket attól, amit a kor és a környezet idejekorán erőltetne rá, s amivel koravénné, túléretté tenné őt.
    Nevelési céljainkat a szülőkkel közösen szeretnénk elérni, ezért nagyon fontos, hogy a szülők és az iskola pedagógusai között szoros, kölcsönösen bizalommal teli kapcsolat és együttműködés alakuljon ki, mely egyik alapköve az iskola működésének – ezért folyamatos ápolást igényel, s így része a pedagógiai munkának.
    A gyermek egészséges testi, lelki és szellemi fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy a szülői ház értékrendje a lehető legnagyobb mértékben közelítsen a Waldorf-pedagógiában megfogalmazott nevelési értékekhez, így az otthoni élet egyféle folytatása lehessen az iskolában történteknek, ezzel elősegítve egy erős bizalmi kapcsolat létrejöttét gyermek és pedagógus, pedagógus és szülő,szülő és gyermek között – középpontba helyezve természetesen a gyermeket. A Waldorf iskolát a kéz, a szív és a fej iskolájának is nevezik, mert a gyermekek testi, lelki és szellemi lényét harmonikus egységben fejleszti.
    A "kéz", illetve az akarat fejlesztése
    A Waldorf-iskola a kézügyesség fejlesztésén keresztül neveli és erősíti a gyermek akaratát. Elsőosztályban a gyapjú és a méhviasz-gyurma formázásával kezdenek, s évről évre különböző anyagokkal (selyem, termények, pamut, vászon, agyag, fa, fém) küzdenek meg a gyerekek, jelképezve az életben előttük álló, megtanulandó és elvégzendő feladatokat is. A kézimunkázás bonyolult kézmozgásainak gyakorlása próbára teszi a gyermek kitartását, és edzi akaratát. A finom kézmozgások pedig áttevődnek az agy megfelelő területeire, ezáltal fejlesztik a gondolkodási képességeket is.
    A "szív", illetve az érzelmek - a lelki élet
    Nagy felelőssége van a pedagógusnak abban is, hogy valódi szépséget tárjon a gyermek elé, s valóban szépséggel vegye körül a gyereket. Éppen ezért fontos, hogy a gyermek saját munkáit is szépen, gondosan készítse el, mert később ezek a törekvések alakulnak át a világ fejlődése iránti szívből jövő; érdeklődéssé. S mivel ebben a korban a legintenzívebb a gyermekek érzelmi nyitottsága, ezért a művészeteken keresztül visszük közel hozzájuk a tárgyi tudást. Így a tanítást át- meg átszövik a művészeti tevékenységek (zene, festés-rajzolás, versmondás, verselés, drámajátékok, mozgás, formázás), mely az akarati kultúra fejlesztését is elősegíti.
    A "fej", illetve a gondolkodás fejlesztése
    A fej iskolázása a hagyományos értelemben vett tananyag elsajátítását jelenti, de ezen túlmenően a pontos megfigyelés, a kezdeményező kézség, az emlékezőtehetség, az önbizalom, a gondolkodás, az önálló következtetés és az ítélőképesség fejlesztését is. Ezek kialakulásának alapvető feltétele az írás és olvasás biztos és tökéletes elsajátítása, ezért erre módszertanilag is nagy hangsúlyt fektetnek a Waldorf-iskolában.

    Óvoda

    A Waldorf-óvodapedagógia tiszteli a gyermek emberi méltóságát, és fő feladatának tartja többek között, hogy ebben a nagyon fontos életszakaszban előkészítse a gyermek egészséges életvitelét. A Waldorf-óvoda elsõsorban a játék, a mese, a tevékeny utánzás helye, "szociális anyaöl", mely átlátható világot teremt a gyerek köré, vegyes életkorú csoportokban, biztos szokásritmusokkal, tevékenységsorokkal. A ritmikusan ismétlődő eseményeken keresztül tapasztalják meg önmaguk és a külvilág rendjét, ami érzelmi biztonságot ad nekik. A napok ritmusát a szabadabb és kötöttebb programok váltakozása adja meg. A hét ritmusa az adott napokon végzett fő tevékenységek ismétldése (pl.: festés, kenyérsütés, méhviaszgyurmázás, gyapjúkép-készítés ). Az évkört pedig az évszakok váltakozásához kapcsolódó tevékenységek és az évente ismétlődő ünnepekre való készülődés ritmizálják. A játékok nagy része saját készítésű sok az úgynevezett "nem kész" játék, hogy a gyerekek fantáziája egészíthesse ki teljessé.

    Az óvodában figyelembe vesszük a gyermekek érettségi szintjét mind a felvételkor, mind az iskolakezdés meghatározásakor. A Waldorf-pedagógia az iskolaérettséget nem célkitűzésnek tartja, hanem a gyermekekben lezajló érési folyamat egy állomásának. A testi, lelki és szellemi erősokoldalú fejlõdésében, fejlesztésében is minden elhamarkodottság nélkül, egyéni érettsége és szükségletei szerint vezeti a gyermeket.
    Az első hat vagy hét év során a gyermeknek minden erejét teste fejlődésére kellene fordítania. Ha a nevelés intellektuális formáit a fogváltás előtt bevezetjük, bizonyosan érhetünk el eredményeket, de ennek nagy az ára, mert a természet ellen dolgozunk: olyan erőket húzunk a tudatosságba, az érzékelés-rendszerébe, amelynek még tudattalanul kellene működnie. A Waldorf-pedagógia szerint semmiféle szabályszerű oktatásnak nem kellene kezdetét venni a fogváltás előtt. A fogváltás előtt a gyerekek az óvodás csoportba járnak, és semmi olyan nem történik ebben a korszakban, ami megzavarná az élet szempontjából elsődleges folyamatot, amely megteremti a testi alapokat az egészség és a jellem számára.
    Teljes elismeréssel adózunk az utánzás képességének, amivel a kisgyermek rendelkezik. Rendkívüli fogékonyságuk óriási felelősséget ró a felnőttekre. Rend, ritmus és egyensúly a nap és a hét megtervezésében alapvető a gyermek az egészségét szolgáló szokásokra, ismétlődésekre épülő életvitelében érzi magát biztonságban. Az önkényes változtatgatások nagyon zavaróak számára.
    A Waldorf-óvodai nevelés „csinálásból” áll és ezekben a tevékenységekben a cselekvés elevensége és az akarati élet az elsődleges. A játékszereknek minél egyszerűbbeknek kell lenniük, mert így a gyermek saját fantáziája segítségével keltheti azokat életre. Egy darab textilből, vagy akár egy asztalkendőb&ől egyszerűen elkészített baba életre kelti ezeket a fantázia-erőket. Egy „tökéletes” játék baba kielégítőnek tűnhet, de túlságosan is kielégítőnem hagy helyet a képzeletnek és ezáltal a gyermekkor eredeti és spontán erőinek ellenében hat. Ezek a fantázia-erők az egészséges akarati életből úgy szökkennek elő mint réten a virágok – az „okos” játékok viszont, amiket szellemes felnőttek találnak ki, bénítóan hatnak rájuk.

    Iskola

    A Waldorf-pedagógia az embert a maga teljességében szemléli, s az életkoronként változó testi, lelki, szellemi szükségletek felismerésén és kielégítésén alapszik. Valljuk, hogy a gyermeki lélek ébresztőivé kell válnunk. Az első nyolc évben segítenünk kell a gyerekeket többek közt abban, hogy önértékelésük egyensúlyát megtartsák, s minél egészségesebb, harmonikusabb személyiségként hagyják el az iskolapadot. Ebből következően nincs osztályozás.
    A szülők a gyermekek előrehaladásáról a rendszeres hónapünnepeken kapnak ízelítőt. Osztályozás helyett a gyerekeket szövegesen értékeljük. A büntetés-jutalmazás és a becsvágy felkeltése helyett a Waldorf-pedagógus arra törekszik, hogy tanulói soha ne veszítsék el a tudományok, művészetek és az élő valóság iránti érdeklődésüket.

    Fontosnak tartjuk, hogy a gyermek megismerje az őt körülvevő világot, hasznos és szép dolgokat hozzon létre, megtapasztalja, hogy önmagán keresztül változásokat idézhet elő a környezetében, és megtanuljon felelősséggel morális döntéseket hozni.
    Az igazi közösség azon alapszik, hogy szabadon elismerik egymást, és azáltal az egyén növekedni tud. A közösség teremtésének egyetlen jogos útja a megértés, nem úgy, hogy elfogadunk egy közös nézetet, hanem oly módon, hogy minden egyes individuum próbálja megtanulni, hogyan lépjen át személyes nézőpontján, hogyan kísérelje meg megérteni a másikat.
    Minden ember ébrenlét és alvás, befogadás és felejtés ritmusa szerint él. Ezt a tényt vesszük figyelembe a tanítás során, amikor a tanévet és minden egyes napot organikusan építünk fel. A gyermek reggel a legfogékonyabb a gondolkodásra. A tanítás éppen ezért azokkal a közismereti tárgyakkal kezdődik, amelyekben különösen fontos szerepet kap a megértés, a gondolkodás és a képzetalkotás. Így a nap első két órájában 3-4 héten át ugyanazzal a tárggyal foglalkoznak a gyerekek. Ez az epochális rendszer teszi lehetővé, hogy a főtárgyak egy-egy témakörében valóban elmélyülhessenek. Az egyes idõszakokat gyakorlatok szóbeli beszámolók és írásbeli dolgozatok, fogalmazások egészítik ki. A felsõbb osztályokban önálló gyûjtõ és kutatómunkát is végeznek. Ezek adják meg a gyermeknek az elégedettség érzését, vagy éppen arra sarkallják, hogy szorgalmasabban tanuljon, többet gyakoroljon. Az egyes epochák között a gyermekekben letisztulnak az addig tanultak. A főoktatást követő órákban az osztályfoknak megfelelő rendszeres gyakorlást igénylő szaktárgyak következnek.
    Az első nyolc évben egy osztálytanító kíséri az osztályt és tanítja a tantárgyak zömét. Nagy hangsúlyt fektetünk a testmozgás, az idegen nyelvek, a formarajz, a kézimunka és kézműves tantárgyakra, s fontos szerepe van a gyermekek életében a kertészkedésnek is.

    Gimnázium

    Az osztálytanító működésének időszakában a tekintélyelvűség a legfőbb szabály. Az osztálytanító tekintélye 14 éves korban hirtelen megszakad. A gyerekek a felső iskolába lépve egészen más helyzettel kerülnek szembe. Nincs már ilyen középpont. Ehelyett minden tanárban egy adott tárgy tekintélyével kell találkozniuk. A tanári közösség most az, amely közvetíti az iskola tekintélyét, ez váltja fel az elhagyott egyszemélyes kapcsolat helyett a megértés alakul ki. Ez a megértés a serdülőkor első szakaszában főként a fejben történik. A gyermek új érdeklődéssel és új kérdésekkel néz körül. A középső szakaszban – 16 és 18 éves kor között – ez a kérdező szellem leszáll a szívbe. A világra vonatkozó kérdések elmélyülnek egészen az élet értelmének és az ember sorsának, rendeltetésének kutatásáig. A 18. éven túl a végtagokba száll le a megismerési vágy és mozgási vággyá változik át – azáltal ismerhetjük meg a világot, hogy mozgunk benne. Ezért tűnik jónak és természetesnek, hogy tizennyolc éves korban hagyják el a gyerekek az iskolát.
    A gimnáziumi években is folytatódik a kézimunka és a kézműves tevékenység (rézművesség, szövés, stb.), ami az első két évben kismesterség, az utolsó két évben pedig képzőművészeti jellegű A rajznak, a festésnek és a zenei képzésnek továbbra is kiemelt szerepet szánunk. A 12. osztályban 10 napos európai, művészettörténeti utazáson vesznek részt diákjaink.
    A Waldorf iskola felső tagozatában az intellektuális képzés és művészeti nevelés mellett nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a fiatalok a gyakorlati élet egyes területein is jártasságot szerezzenek. Mezőgazdasági és erdészeti gyakorlaton vesznek részt, illetve ipari és szociális gyakorlatra mennek a tanulók. Ennek a gyakorlatoknak az a célja, hogy a serdülőkor e nyugodt és már felelősségteljes szakaszában a fiataloknak egy újfajta öntudat kibontakozásához nyújtsunk segítséget.
    A gyakorlatok alatt fontos, hogy a diákok valódi munkát végezzenek. Ez idő alatt a fiatalokra az adott munkahelyen érvényes szabályok (munkaidő munkarend, stb.) érvényesek.

    Művészet

    A Waldorf-iskolában a tanulás egészét mélyen áthatják a művészetek: rajzolás, festés, euritmia, plasztika, zene, éneklés segítségével tesszük mindazt élővé és képszerűvé, amit tanulnak. Ezáltal az érzelmeken keresztül közelítünk az értelmi, gondolati világukhoz, felkeltve érdeklődésüket az adott tantárgy iránt.
    Ha a gyermek énekel, furulyázik, rajzol, fest, versel, drámajátékban vesz részt, önkéntelenül feloldódik abban, és minden porcikájával átéli az alkotómunka gyönyörűségét. Így szokik hozzá ahhoz, hogy egy számára fontos problémát minden testi-lelki-szellemi adottsága bevetésével igyekezzék megoldani csupán azért, mert a probléma érdekes. Ezáltal pedig belső erejére támaszkodva halad előre, s nem egy tőle idegen külső kényszer hajtja.

    A fej, a szív és a kéz egyaránt tanul, érez és alkot. Csak az ilyen, a gyermek egész lényét átható tevékenységek által tudnak a tanulók képességei a lehető legszabadabban kibontakozni. Ének-zene
    A valódi élő zene középpontja az érzelmekben van, ezért a zenének – a művészeteken belül is – különösen jótékony hatása van a lelki életre, mivel a benne rejlő rend, a hangok szigorú hierarchiája harmonizálja azt. A közös éneklés és zenélés mellett a zene hatékony közösségteremtő erejét is fontosnak tartjuk.
    Rajz-festés
    A rajzolás és festés témái gyakran a közismereti tantárgyakhoz kapcsolódnak, megelevenítve egy adott kultúrkorszakot. Így a gyermekek a szakórákon kívül a főoktatásban és más szakórákon is rajzolnak, illetve festenek.
    Formarajz
    A formarajzolás során a gyerekek már az iskolakezdés első napjaiban megismerkednek az egyenes és a görbe vonallal, amely minden forma, így a betűk, a számok és a természetben előforduló formák alapja is.
    Kezdetben nagyon sok mozgással, mesékkel, versekkel készíti elő a tanító a lerajzolandó formát, amit a gyerekek lejárnak térben, nagyban, majd egyre kisebb mozgásokkal - testükkel, lábukkal, karjukkal, kezükkel - megformázva élnek át. Ötödik osztályig egyre bonyolultabb, mozgással is megelevenített formákat rajzolnak a gyerekek szabad kézzel, ahol a vonalak belső erők játékának a kifejeződése, a vonalakból álló geometriai formák pedig a természeti világ egy-egy darabjának a megjelenítése. Ily módon a gyermek a formarajzolás során is átélheti a világgal való egységét azontúl, hogy térérzékelése, térlátása, szociális érzékenysége fejlődhet, és az adott formák az írás-olvasástanulás, a rajzolás, a számolás és a geometria tantárgyak előkészítését is szolgálják.

    Euritmia
    Az euritmia látványként megelevenített beszéd és ének – egy olyan művészeti ág, amely korábban nem létezett, s amely Rudolf Steiner leleménye. Szavalat és zene képezi az alapját, színpadi előadóinak is az élő szó vagy a zene szolgáltat kíséretet. Az euritmia a nyelv hangzóira, vagyis a magán- és mássalhangzókra épülőművészet. Olyan mozgásforma, amely a tér és az emberi test fokozott érzékelésére épül. Az euritmikus mozgásformák gyakorlása közben, mikor a hangokba és a hangzatokba éljük bele magunkat, mind testünk, mind lelkünk erői megmozdulnak. Így ez a fajta testmozgás minden más, eddig ismert mozgásnál jobban át van itatva lélekkel.

    Kézimunka
    A gyermekek az első osztálytól kezdve tanulnak kézimunkázni, mely során a kéz finom mozgásai áttevődnek az agy megfelelő területeire, fejlesztve ezáltal a gondolkodási képességeket. A manuális tevékenység felkészíti a gyermeket arra, hogy akaratát a gondolkodásban is működtesse. Az örömteli, rendszeresen és kitartóan végzett munka erősíti a gyermek akaratát, fejleszti gondolkodását, miközben különböző élményeket szerezhet az anyagról, amivel éppen dolgozik.gógiai intézmény működik. A Waldorfiskolákat világszerte a szülök igénye hívja létre összhangban azzal az alapelvvel, melyek szerint a szülő joga megválasztani gyermeke nevelésének, iskoláztatásának körülményeit. Hazánkban 1989 óta több mint 20 iskola alakult, az óvodai csoportok száma 35 fölé emelkedett.
    A Waldorfpedagógia célkitűzése, hogy szorongásmentes légkörben, szabad döntésekre képes, önállóan cselekvő embereket neveljen, akik ki tudják bontakoztatni magukkal hozott képességeiket a maguk és a világ számára. Ennek érdekében teljes mértékben tekintetbe veszi az életkori sajátosságokat és a korhoz kötött fejlődési törvényszerűségeket, amely a gyermeki természet mély ismeretén alapszik. Mi is a gyermeki természet lényege? Nyitottság a világra, kíváncsiság, nem szabályozott kreativitás, megújulásra és örömre való képesség. A Waldorfpedagógia lelki, testi, szellemi adottságok fejlesztésére egyforma hangsúlyt helyez az egységes művészeti, gyakorlati, intellektuális képzés útján.
    A Waldorfpedagógiai program az Országos Közoktatási Intézet (OKI) által minősített és elfogadott program.
     
    farasro és felicity kedveli ezt.
  20. Muci86

    Muci86 Állandó Tag

    waldorf

    Sziasztok!

    Szerintetek kezdő pedagógusként érdemes Waldorf pedagógiába vágni? Tapasztalatokra vagyok kíváncsi
     

Megosztás