Weöres Sándor

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
RONGYSZŐNYEG

53

A férfi:
Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém-simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.

A nő:
Hidd el,ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda,sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.
Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
GYEREKKOROMBAN

Gyerekkoromban réges-régen
fenn ültem én is a szekéren.

Gabonát vittünk a malomba,
vagy burgonyát,répát,halomba.

Mindig közelbe,mindig lassan,
s ömlött az idő számolatlan.

Mert oly lassacskán folyt az élet,
a közelség is messzeség lett.

Köröttünk utak sokasága
ágazott szerte a világba.

Elálmodozva mindent láttam
a nem-látványos pusztaságban.

Hol az ég-kékre felhő omlott,
láttam a sziklás tengerpartot.

Hol szél borzolt bozótba,sásba,
itt a nagy város morajlása.

A kordét csikók röpítették,
ez volt a szédítő sebesség.

Mit ott átéltem,ahhoz mérten
most minden élmény törpe nékem.
Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
ÖREGANYÓ

Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
majd megállj, még visszahívnál -
Nem lesz, aki ágyba küldjön,
és az orrod megtörölje,
mászkálhatsz a kerítésen,
pottyanhatsz a csunya földre.
Jó lesz, jó,
neked is, nekem is jó...
Lesz akkora házam, mint a makk-héj,
meg se mutatom neked,
holdfényt fonok békarokkán,
mák-olvasót pergetek.
Jó lesz, jó,
neked is, nekem is jó...
Majd kérnél tőlem süteményt, de
nem ülök a pamlagon:
nedves fű
közt lakom,
harmatgyöngy
ablakom,
majd megállj, még visszahívnál -
Weöres Sándor
:)
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
Sárkány röppen

Sárkány röppen,
viszi szél,
didereg a jámbor,
festés-csillog
fedelén,
ide-oda táncol.
Weöres Sándor
:)

Ha a nap süt a rétre

Ha a nap süt a rétre,
a rét közepére
gyerünk,gyerekek,csapatostól.
hozzuk ki a labdát,
rakjunk güzü-csapdát,
csattogjon a csillagos ostor.

És este a réten,
a rét közepében
tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
az északi széllel
oda járjon vissza az álmunk.
Weöres Sándor
:)

Békakirály

Nád alól és gőz alól
vizi várból nóta szól,
vizi várban zöld kövön
dalo Ung király-

Hallja kinn a sima rét
Ung királynak énekét,
és nótára hajladoz
lepke és fűszál.
Weöres Sándor
:)

Falu végén

Falu végén van egy mély kút,
ottan fürdik három szép lúd.
Falu végén van egy mély tó,
abban gázol három szép ló.
Weöres Sándor
:)

Hold és felhő

Árok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt,
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a holdat.
Egyszer égig
fölmásznék
mennyei cápát
horgásznék.
Föl ne mássz,mert
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.
Weöres Sándor
:)
 

Csatolások

  • P1000756kicsi.jpg
    P1000756kicsi.jpg
    54.4 KB · Olvasás: 0

krakper

Állandó Tag
Állandó Tag
<CENTER>
Ez is Weöres Sándor

Ifjak és vének szépsége
</CENTER>
Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.
 

krakper

Állandó Tag
Állandó Tag
Aktuális kicsit nagyon


A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!

Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
DAL HÁROM ALAKBAN

I.

Szél jár a kertben,senki más.
Az üresség huhog.
Magasban felhő-vonulás,
a mélyben lég-habok.

Palánkon macska ugrik át,
aztán nincs ennyi sem,
az éjet s minden csillagát
talán csak képzelem.

II.

Szellő jár a kertben,senki más.
Szerte üresség huhog.
Magasságban felhő-vonulás
és a mélyben lég-habok.

Kerítésen macska ugrik át,
aztán nincsen ennyi sem,
éjszakámat s minden csillagát
meglehet csak képzelem.

III.

Szél kószál a kertben,senki más.
A selyem űr suhog.
Magasban felhő-tódulás,
mélyben lég-habok.

Gally-sövényen macska ugrik át,
aztán nincs ennyi sem,
éjünket s minden csillagát
tán csak képzelem.
Weöres Sándor
 

krakper

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor


JAPÁN HAIKU STRÓFÁK<O:p</O:p


<O:p</O:p


1.
Fáról két madár
surranással elrepül,
az ág kiegyenesül.<O:p</O:p



2.
Bölcs a papunk,
holsugárból fonogat
háromágú varkocsot.<O:p</O:p



3.
Hajdani vezér
ház előtt a kispadon
öreg katonáival.<O:p



4.
Napernyős majom
lépeget a kerten át,
ő a peckes főbíró



5.
Magas a kapu,
mégis egy pávakakas
üldögél a tetején.<O:p



6.
Nézd: az éji hold
erkélyrácson fönnakadt.
Újra nézd: már nyoma sincs.<O:p
 

krakper

Állandó Tag
Állandó Tag
<CENTER>Weöres Sándor

A vezéremberről<O:p



Négyféle vezetőember lehet az ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón.

Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha szakad. <O:p


Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít mindenképpen tékozol. <O:p


Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszeresboltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik. <O:p


Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa virul. <O:p

</CENTER>
 

krakper

Állandó Tag
Állandó Tag
Rejtvény

Weöres Sándor - Rejtvény<O:p</O:p

Jövök egy erdőből,
ahol sose voltam.
Kerülök egy erdőt,
pedig benne élek.
Megyek egy erdőbe,
hová sose érek
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
MÁRIA SIRALMA

Nem tudtam a búról,
most a bú megölel,
halványsággal belehel.
Jaj nekem,én fiam,
égi virágszál,
igen elváltoztál,
messzire távoztál.
Iszonyú vasszegek
törik a csontodat,
facsarják izmodat,
jaj én fiam,én fiam,
feketülő vérrel
csombókos a hajad.
Az éjjel álmomban
kicsi baba voltál,
fürdettelek téged
egy nagy tekenőben.
Abban a nagy tekenőben
tükrözött az égbolt,
jaj én fiam,én fiam,
két szemed is kék volt.
Gonoszok lándzsája
szúrja át a melled,
gyere vissza,jaj én fiam,
maradj anyád mellett.
Álmomban csókoltam
apró dundi lábad,
mosolygott a csöpp szád,
jaj én fiam,én fiam,
hadd menjek utánad.
Véred hullása
szemeim sírása,
szép arcodnak hervadása
szívem szakadása.
Gőgicsélve heverésztél
két karomba dőlve,
hullt,csak hullt a záporkönnyem
a nagy tekenőbe.
Rászegeztek a keresztre,
nem igaz,nem,nem,
jaj nekem,megfulladok,
fogjatok föl engem.
Szíved fárad,
karod is kiszárad,
éjféltájban sötét hollók
tépázzák a vállad.
Jaj nekem,én fiam,
jaj én fiam.
Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
EGYSOROS VERSEK

I

Áldott az első meztelenség.

II

Szemednek szegezett lándzsák:csillagok.

III

A dal madárrá avat.

IV

Isten rajtad:végtelen könny:Isten benned:végtelen mosoly.

V

Szárnysötét.

VI

Tojáséj.

VII

A mindenség a szemedben fészek.

VIII

Tetteid medre életed.

IX

Húsvetés csontaratás.

X

Liliomszörny.

XI

Csak kerete vagy magadnak.

XII

Szőnyegevő sötétség.

XIII

Őrült minden fűszál.

XIV

A világ Isten szakálla.

xV

A szépséget férgek viselik,a jóságot férgek ismerik,az igazságot férgek etetik.

XVI

Vajudik a sírásó felesége.

XVII

Remetebál.

XVIII

Jasoni szántás az ürességben.

XIX

Hiány teste árnyék.

XX

A múlt a jelen alakja:a jövő a jelen illata.

XXI

Sugárpehely.

XXII

Koldus:akinek van valamije.

XXIII

Az eleven mind víztől részeg.

XXIV

A termékenység meddő.

XXV

Lábunkat vinni.

XXVI

Koprsót faragsz magadból.

XXVII

A dolgok árnyéka halhatatlan.

XXVIII

Istent látjuk,mint saját szemünket.

XXIX

Fény a lámpában,lámpa a fényben.

XXX

Tigrissel alszunk.

XXXI

Királyország.

XXXII

A bolond a saját fejével,a bölcs a te fejeddel ítél rólad.

XXXIII

Igazán jóllakni az ebéd emlékével lehet.

Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
:):):):):):):)

MAGYAR ETÜDÖK

51

Kék a hajnal,kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet,örül a lég!

Nóta,meg ne állj,
szállj te,szállj te,szállj!
Fütty kanyarúl,arc kipirúl,
szapora móka vár!
Zeng,zsong a táj!
Zeng,zsong a táj!
Viola-kedvünk,szöcske-lábunk,
röpül a cinege,dalol a száj!
Weöres Sándor
:)

Ingó-bingó kikeleti nádszál,
Várnak lurkók odaki a háznál.

Reccsen-roppan jegenyefakéreg.
Várnak lurkók köszönteni téged.
népdal-Weöres Sándor
:)

Jöttem karikán,
kicsi taligán.
Három véka fülemüle
énekel a fán.

Kordé,kocogó,
taliga kerék,
Három véka jó kívánat,
áldjon meg az ég.
Szőnyi E.-Weöres S.
:)

Fűzzünk lombot szép fűzérbe.
Rakjunk rózsát közepébe!
Ez a fűzér de szép lesz,
édesanyám tiéd lesz!

Rózsa nyílik közepébe,
nefelejcstől kék a széle.
Ez a fűzér de szép lett,
édesanyám tiéd lett!
Vass L.-Weöres S.
:)

Ó,ha cinke volnék,útra kelnék,
Hömpölygő sugárban énekelnék.
Ó,ha szellő volnék,mindíg fújnék,
Minden bő kabátba,bele bújnék.

Ó,ha csillag volnék kerek égen,
Csorogna a földre sárga fényem.
Jaj,de onnan vissza sose járnék,
Anyám nélkül mindíg sírdogálnék.
Kodály Z.-Weöres S.
:)

Tűzben faparazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Légben jegenyefa volnék,
Földön anyám fia volnék.
Kodály Z.-Weöres S.
:)

Ültem ringó kis ladikon.
Úszott két szép rózsaszirom.
Az egyik az apué,a másik az anyué,
harmadika nincs.
Kodály Z.-Weöres S.
:)
 

krakper

Állandó Tag
Állandó Tag

Tíz lépcső


Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. <O:p
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. <O:p</O:p
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. <O:p</O:p
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. <O:p</O:p
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. <O:p</O:p
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.<O:p</O:p
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. <O:p</O:p
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. <O:p</O:p
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. <O:p</O:p
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad. <O:p</O:p
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
/Weörös Sándor /


Tíz erkély


A teljes lét: élet-nélküli.

A teljes öröklét: idő-nélküli.

A teljes működés: változás-nélküli.

A teljes hatalom: erő-nélküli.

A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.

A teljes szeretet: érzés-nélküli.

A teljes jóság: irány-nélküli.

A teljes boldogság: öröm-nélküli.

A teljes zengés: hang-nélküli.
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
34

Virágzó bozót - sor, álmodj,
ma álmodj kis Annikáról,
feledd most a cinke fészkét
s a szellőt mely áldva ringat.

Ki téged becézve ápolt ,
ma suttogj felőle szépet,
virág-lepte ágaiddal
cirógasd nyomát a földön.

Sugárzó egekbe vágyott,
de szívét nálad feledte,
s a fénykéve úgy világolt
haján mint a tó ölében.

Virágzó bozót - sor, édes,
ma álmodj felőle, álmodj,
feledd most a lágy esőket
s az új nyár heves futását.

Ki téged becézve ápolt,
szivárványon ül dalolva,
ezüst hárfa zsong kezében,
de szívét nálad feledte.

Weöres Sándor : Rongyszőnyeg
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
/Weöres Sándor/


A HÁRSFA MIND VIRÁGZIK

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.

Nyílnak feléd a lányok,
mint ékszer-ládikók -
nem is figyelsz utánok,
kedved beszőtte pók.

Már csak hitet szeretnél,
szolgálnád Ég-Urát,
minden hiút levetnél,
viselnél szőrcsuhát.

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
/Weöres Sándor/


A kakuk


Idegen életek zúgnak köröttem,
idegen fészek, ahol növekedtem
s amint a szárnyacskám pelyhet váltott,
elhagytam én minden társaságot,
nincs fészkem, nincs bajom, nincs örömöm,
ne legyen semmihez semmi közöm:
míg szállnak a vágyak, akaratok,
holtomig én már csak néző vagyok,
holtomig senkise lásson engem,
köröttem sűrűség sátra lengjen,
kakuk! kakuk!

Ezek itt röpülnek, csipognak, járnak,
zöld lomb közt, zölddé-tört fények közt szállnak...
hogy hajtják őket e kedvek, a vágyak!
avar közt vergődnek, kékségbe szállnak.
Fontosan, komolyan zöngicsélnek,
őnekik nem mindegy, meddig élnek.
Kakuk!

Gébics sír gally-szegen: "Gonosz a sáska!:
elugrott! - csibémnek nincs vacsorája!"
Posztáa pityereg: "Gonosz a kánya:
jaj csak a fészkemet meg ne találja!"
Mindegyik magának a példás jóság,
mindegyik másiknak a lelki kórság.
Egynek a tüske rossz, másnak az ág
s mind óbégatnak, hogy rossz a világ.
Ég ívén, ág hegyén, tócsa felett
trilláznak, fütyülnek: nincs szeretet!

Lomb mögött, bog között, odu felett
kakukkolok: más nincs, csak szeretet.
Nincs más, csak szeretet, ezernyi fajta,
mely őket egyikért más ellen hajtja:
hogy tépik, csipdesik,
húzkodják, verdesik
egymást a tereken, ki akit ér!
toll röpül, csont recseg, csorog a vér,
Nagy törvény terped a fű-fa felett,
mely minket vígan egymással etet
s a neve: szerelem és szeretet.
(Rossz? - ne hidd:
céljait
nem ismered.)

Míg szállnak a vágyak, akaratok,
holtomig én már csak néző vagyok,
bölcs sürgés-forgásuk látvány nekem,
énnálam csak vendég a szerelem,
boldogság nem emel, bánat se nyom.
És lopva, orv módon
mész-héjú utódom
idegen fészekbe belerakom.
Kakuk! kakuk!
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="98%"> /Weöres Sándor/


Fű, fa, füst


Özönvíz-táj ez, tág és szédítő,
a kőkorszaknál ősibb az idő,
emlékezés sem kísér az uton -
Ekképp mesélték, csak innen tudom:
mikor pelenkám volt még és dadám
s a Hold kezemnél ült az almafán,
az "ee-ee" és "papa-mama" után
az első, amit kimondott a szám:
"fű, fa, füst".

Úgy tűnik, mintha látnám-hallanám:
fölöttem süt víg napocska-anyám,
a dajkával kis kocsiban tolat
engem, reménydús fiatalurat!
s oly fontos, mint nagy dörgeteg beszéd,
mitől országok esnek szerteszét
és véres lesz a puszta és a rét,
hogy kimondom e szent varázsigét:
"Ffű - ffa - fjtt -"

Fogatlan szájjal tátogattam és
érzés nélkül jött sírás-nevetés,
a sorsom nem volt könnyű vagy nehéz,
multat s jövőt még nem festett az ész,
idő nem volt, csak az örök jelen,
mely, mint a pont, kiterjedéstelen
s mert kezdettelen, így hát végtelen -
mi áll, vagy mozdul, minden névtelen,
fű, fa, füst.

A tarka egység részekké-szakadt,
rámzúdult a külömbség-áradat.
Képzelj faágakat: mindegyiken
sok két- és hárommagvu tok terem:
így lett lassacskán mindennek neve
párjával: tej-víz, fehér-fekete,
orr-fül, huszár-baka, fésű-kefe
s hármasban: elefánt-zsirág-teve,
fű, fa, füst.

Óriások közt telt az életem,
a vállukig sem ért föl a kezem.
És egy nap - tisztán emlékszem reá -
nem fértem állva az asztal alá.
Lejjebb ereszkedett a mennyezet
és kezem-lábam megszélesedett.
Ahogy én nőttem, úgy kisebbedett,
de napjaimnak kedvesebbje lett
fű, fa, füst.

Sorsom huszonnégy esztendőt lerótt,
még végigélnék néhány-milliót:
hasztalan vággyal nézem a jövőt,
gyerek áll így a más-cukra előtt.
De a kevés is jobb, mint semmi se,
az élet szép, csak bánni kell vele
s ha félrebillen kedvem kereke,
helyrezökkenti a varázsige:
fű, fa, füst.

Szép a való! szebb, mint minden mese,
kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese.
Azért van mint a tétlenség s a tett,
hogy tompultabban lásd a végedet. -
Kinn ülök most a híg téli napon,
mint aranya körében Harpagon
s ha mennem kell majd: tenger vagyonom
bucsuzóul még összeszámolom:
fű, fa, füst.
</TD><TD width="1%"> </TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3> </TD></TR></TBODY></TABLE>
 
Oldal tetejére