A hargtartáson túllépett már az aki közönyös valaki iránt.Szerbusztok,
Hat..., nem tudom, hogy a haragtartas egyik formaja-e az, hogy egyaltalan nem erdekel valaki ? Gondolom, mivel a kapcsolatok a bizalomra epulnek igy aztan ha nem bizol valakiben akkor mi ertelme van az egesznek? Foleg ha oszinte termeszetu vagy. En nem erzem magam csalodottnak. Harom csalodas az eddigi eletemben, szerintem igazan nem sok, majdnem tul szep, hogy igaz legyen. Valamint reges-regen tortentek, nem is gondolok rajuk.
Ami viszont furcsa volt a kerdesben, hogy 4 csalodast akartam irni eloszor , mert igen hevesen osszerugtam a port valakivel egy eve vagy meg tobb. Eddig biztos voltam abban, hogy mint Szamovar irtad, "leirtam" az illetot , de egyre jobban ugy erzem, hogy nem. Azt gondolom, hogy ez valahogy azt is bizonyitja, hogy csak akkor "irunk"le valakit veglegesen - vagy en legalabbis- ha valoban nincs vissza ut.
Ez most erdekes,- meg egy kicsit idegesito - mert ilyen meg nem volt. Meg az is megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy tevedtem ..??? Csak viccelek ! Vagy lehet, hogy O tevedett? Ez sokkal jobban hangzik !!
Persze az is lehet, hogy eletreszolo kapcsolatokban 1-2 ev nem szamit? Gondolom ezen most majd egy kicsit elragodom es majd meglatjuk mi lesz. Persze "buszkeseg "es tarsai nem igazan segitenek ilyenkor. Talan az oszinteseg? .... vagy humor.... az altalaban atsegit dolgokon vagy pl. a "bizalom", mar ugy ertem bizni abban , hogy a masik majd megtalalja a megoldast.
Na nem humorizalok tovabb, mert minnel tovabb humorizalok annal kevesbe haragszom az illetore. Ennek se lesz jo vege azt mar latom.
Az persze segit, hogy egyaltalan nincs idom most erre....meg lehet, hogy csak tul sokat olvastam megbocsajtasrol...vagy tul meleg van ....vagy mert esik Talan kellene egy hatarido? Adnatok nekem egy hataridot? Koszi kiss
Kedves Katus!
Nem mondom, hogy minden szavadat megértettem, de ami nagyonis megfogott, az az utolsó mondatod! Azt hiszem, az elengedésig nem jutottam el...de talán azok sem, akik nem tudtak még valamit megbocsájtani. Már nem haragot vagy dühöt érzek, tehetetlenséget sem..."csak" fájdalmat. Már megbocsájtottam csak még nem engedtem el...
Köszönöm Katus! Igyekezni fogok!Kedves kerteszcsuti!
Azt gondolom,ha még van fájdalom akkor még mindig nem bocsátottál meg.
Érezzük sokszór, és talán az ego is besegit,nem fáj,elmúlt én vagyok olyan erős igen felűltudok kerűlni.Az eredmény azonban, nem,amikor magyarázatot keresünk arra mit érzünk,amikor még mindig meg akarjuk
nevesiteni,már azt nem ,csak ezt, csak ennyit!Önbecsapás,győzködjük magunkat,még ha a kivánt eredényt nem is,de már elértünk valamit.
Megnézhetjük hol tarunk,de ehhez bátorság kell,ehhez szembe kell állitanunk saját énünket,igazönvalónkat.
Felidézzük magunkban a megtörtént eseményt?ki meri ezt kockáztatni!
Igaz eredményre pedig csak igy juthatunk,hol jelentkezik testünkben
hatás-ráhatás amit a bennünk levő történés mutat meg.
Testünk mely része ragaszkodik ehhez az érzéshez?
Megoldani,ugy tudjuk ha szembe merünk nézni vele.Melyik énünket akarjuk elnyomni,ami megoldát nem csak rejtve lappangást okoz.
Fel kell tudnunk szabaditani önmagunkat,minden részünket kivetitett
teremtett lényeinket vissza venni.Az önmagunkal való egyé válás csak igy jöhet létre,az erőnket begyűjteni,és ezt követheti ezeknek a kapcsolatoknak a levágása.A szabadság érzete semmi máshoz nem hasonlitható,de ezt a szabadságot csak mi magunk tudjuk visszavenni hiszen mi adtuk át önként másnak rendelkezzen vele.
A szélbe engedve,megköszönve azt a tanitást amit általa nyertünk,azt a tapasztalást,amit a tanulás ideje adott.Szivünkben kitisztul egy parányi rész,átadva helyét a szeretenek uj erőknek.
Sok sikert kivánok,és türelmet az eredmény eléréséhz
katus
Gyongyi54 Kérdésedre az és válaszom. Nincs határidő! Nekem ez nem jött be. De talán levelezőtársaim, jobb tanácsot tudnak adni.