Hát, kedves Udvarfy, tehetnék rá prézlit, meg még egy kis sárgabarack dzsemet, esetleg jó ropogós kristálycukorral is megszórhatnám, de akkor falat kéne bontani nálunk, mert lassan nem férek ki az ajtón.
Éppen az elmúlt héten láttam a tv-ben, egy menyecske a krumpli helyett mascarpone sajtot tett a nudliba. Biztos az is finom volt, mint ahogy a túrós is finom lehet.
Aztán itt van kedves Gumelig vesepecsenyéje. Az enyém ott figyel a fagyasztóban. Nem tudom hol vette a párom, egybe csomagolva ilyen vákuumos csomagolásban három szelet borjú vesepecsenye. Azt is el kell készítenem a héten.
Eddig még sem dinnyehéjat, sem a zöld paradicsomot nem kóstoltam savanyúságként, bár sokan ajánlják. Állítólag nagyon finom. Valószínű gyerekkoromból ered a viszolygás. A férjem szerint nálunk annak idején egy darab uborkát "százfelé" vágtak, és az egész családnak elég volt. Ja, és nem szeretem a sok cukros-ecetes-sós lében ázó zöldeket sem.
Az egyik kedvenc salátám a paradicsom- mozzarella-bazsalikom-só, leheletnyi olivaolajjal. Csemegekukorica, kapros majonézzel. A káposztasaláta. A tzatziki, a csalamádé, de inkább ilyenkor, frissen. Mindenféle zöldséget lereszelek, megszórom sóval, kis cukorral, ráöntök egy kanál ecetet, jól összekeverem, aztán mint a nyulak, neki lehet esni. Csak frissen jó, mert a sótól levet ereszt, és összeesik a zöldség, aztán az gusztustalan.
Ma lecsó volt ebédre. Nem volt időm, ma én vigyáztam mindkét unokámra. Ilyenkor a nagyobbal társasozunk, rajzolunk, a kicsinek pedig - amikor nem alszik - folyamatosan a nyomában kell lenni, mert valamit biztos, hogy magára ránt. A szekrényekből pakol, a fiókokat huzigálja, mindig ott van, ahol nem kellene. Imád újságot tépni, ami még hagyján, de a könyveket is, úgyhogy mindent el kell tenni előle.
De mint minden kornak, ennek is megvan a szépsége. Sokszor eszembe jut édesanyám, aki mindig mondta, hogy nagyon örült, amikor vittem az unokákat, és ugyanúgy, amikor hazahoztam őket.