A fenyö része
Ha meg nem kérnek?
Se földnek, se égnek,
Sem a feledésnek
Ne légy pásztora
A népek ne ítéljenek meg
Nem lehetünk kéretlen tiétek.
Csak példánk lehet példa
Kívánságod csak a Tied
Nincs jogod kimondani vágyad,
Hogy Isten szól Teveled.
Nincsen a Hitben töredék,
Ha a jó úton haladsz?
Bármerre mész? a Lelked egész.
De mondd, Te miért is sietnél?
És mi lehetnél, ami maraszt?
Mondd! Mi lehet több annál,
Hogyha mész, pedig még maradnál?
Ha elfárad és botlik lábad,
De a szenvedést megálltad?
Mégsem lehetsz több magadnál.
Semmi sem oly védtelen,
Mint a kagyló emberi szellem,
Ha ága boga leigázza,
És megalázza a Bűn, kétségbeejtö!
Elbukik, miként az Elsö.
Fa alatt a Remény, lesz a béred,
A Te erőd és az erényed
Ez a Fenyö része a Tiétek
Nekünk adja Szívét: vegyétek!
**
HIMNUSZ AZ ÉLETÉRT
az elsö reggel
kivérzi szívéböl a reggelt
szemében jég-üveg cserép
az éji jaj hajába markol
szilánkot tör a köütés
a torlaszokra lépve felkiáltott
a völgy homálya párologni kezd
az éjben szerzett önuralma
a reggelt várva megremeg
felállt a szürke pirkadatban
nem látta még az új csodát
szivárványt lát a kelö nappal
felsírt, de nem tudta okát;
felnéz a pillanatnyi csendben
arcán öröm és döbbenet
az idök magja lám kihajtott
létét, Ádámként kezdi meg;
fejét lehajtva földre lépett
szívébe tolult az ige
hangot hall lelkében motozva:
tied lehet Fiam, legyen Tied!
leborult a kelö nappal,
új életét üdvözölte
fák virágok Hold és csillagok;
mennyi szép tolong körötte?
Evoé Héliosz! Evoé; kiáltott
és még halkan ezt:
Uram légy érte áldott!
**
KARÁCSONYI ÉNEK
Ma karácsonyra hív az ének
Teljesedjék minden ígéret,
Jöjjön el hozzánk a szeretet,
A Betlehemi fény üzenet
Ez a fenyőfa remény, élet,
Ágain minden a Tiétek,
S mellette találkozhat velem
Akiket valaha szerettem.
Más ne legyen e Karácsonyon
Csak örömkönnyek, s varázslatos,
Bűvös órák - a fényes szemek
Ma boldogságról meséljenek.
Ne legyen árnya a világnak,
Csak új otthona Fény-fiának -
Remény, Isten áldása rajta -
Legyen ünnepünk Jézus napja!
Ma Karácsonyra hív az ének
Már lobognak a gyertyafények
Szívünkre hajlik a szeretet
A régen-várt, ím megérkezett.
Zeng a harang, száll az üzenet
Gyengéden átkarol kezetek:
Szívemre ölellek bennetek -
Jézussal született Gyermekek -
**
Szilveszteri meditáció
Mint félelem hosszú éjszakája
Takar testem kopott börruhája
Még lelkembe fonódik kegyetlen
Kötelékével a régi ember.
Bár nem voltam adósa senkinek
Enyém volt Laokoón szenvedése
Béklyót vert rám hüség és szeretet
Szívembe szúrt töviseket érte.
Már nem vagyok adós sem köteles
Lehullik nehéz bilincse rólam
Kikopik az idö is alólam:
Nem vagyok fontos többé senkinek.
Nem érdekel világ kincse-nincse
Mint hosszú gyötrelem éjszakája
Foszlik énem régi rabruhája
S hullik az élet szörnyü bilincse
De nem érdekel már ez a nincs se.
Már nem hajtanak ösztönök vágyak
Megfizettem az ember világnak
Indulok Te-hozzád lábadozva
Leszek, ha kell, az áldozat útján
Jézust hívó Jáve maradéka.
(1956)
**
Ébredés
lebben a hang a semmiben
csapódik és fennakad
nem érheted be ennyivel
magad vagy vad és áldozat
hiába fáj a hallgatás
bilincsbe zár a léted
szemedben tör a néma vád
elárul büszkeséged
akár a kö, olyan vagyok
már szürkeségbe vásott
csak hullnak rám a csillagok
hallgatok s megbocsátok
arcpirító kemény présben
újra teremtem magam
dacolok a hazugsággal
s gyülölettel egymagam
kétely reám nem ragadhat
átkod hulljon vissza rád
minden áruló szavadnak
mérge szíved járja át!
lebben a fény a semmiben
árapálya kavarog
nincs kiút? a sápadt reggel
partot ér de visszafut?
kö kövön így nem maradhat
ártatlan itt a vádlott
fényes nappal kifosztanak
vásári pénz-királyok;
segítség! kiált a tolvaj
de a törvény mit sem ér
színjáték az egész világ
s a jegy harminc ezüstöt ér!
Ha meg nem kérnek?
Se földnek, se égnek,
Sem a feledésnek
Ne légy pásztora
A népek ne ítéljenek meg
Nem lehetünk kéretlen tiétek.
Csak példánk lehet példa
Kívánságod csak a Tied
Nincs jogod kimondani vágyad,
Hogy Isten szól Teveled.
Nincsen a Hitben töredék,
Ha a jó úton haladsz?
Bármerre mész? a Lelked egész.
De mondd, Te miért is sietnél?
És mi lehetnél, ami maraszt?
Mondd! Mi lehet több annál,
Hogyha mész, pedig még maradnál?
Ha elfárad és botlik lábad,
De a szenvedést megálltad?
Mégsem lehetsz több magadnál.
Semmi sem oly védtelen,
Mint a kagyló emberi szellem,
Ha ága boga leigázza,
És megalázza a Bűn, kétségbeejtö!
Elbukik, miként az Elsö.
Fa alatt a Remény, lesz a béred,
A Te erőd és az erényed
Ez a Fenyö része a Tiétek
Nekünk adja Szívét: vegyétek!
**
HIMNUSZ AZ ÉLETÉRT
az elsö reggel
kivérzi szívéböl a reggelt
szemében jég-üveg cserép
az éji jaj hajába markol
szilánkot tör a köütés
a torlaszokra lépve felkiáltott
a völgy homálya párologni kezd
az éjben szerzett önuralma
a reggelt várva megremeg
felállt a szürke pirkadatban
nem látta még az új csodát
szivárványt lát a kelö nappal
felsírt, de nem tudta okát;
felnéz a pillanatnyi csendben
arcán öröm és döbbenet
az idök magja lám kihajtott
létét, Ádámként kezdi meg;
fejét lehajtva földre lépett
szívébe tolult az ige
hangot hall lelkében motozva:
tied lehet Fiam, legyen Tied!
leborult a kelö nappal,
új életét üdvözölte
fák virágok Hold és csillagok;
mennyi szép tolong körötte?
Evoé Héliosz! Evoé; kiáltott
és még halkan ezt:
Uram légy érte áldott!
**
KARÁCSONYI ÉNEK
Ma karácsonyra hív az ének
Teljesedjék minden ígéret,
Jöjjön el hozzánk a szeretet,
A Betlehemi fény üzenet
Ez a fenyőfa remény, élet,
Ágain minden a Tiétek,
S mellette találkozhat velem
Akiket valaha szerettem.
Más ne legyen e Karácsonyon
Csak örömkönnyek, s varázslatos,
Bűvös órák - a fényes szemek
Ma boldogságról meséljenek.
Ne legyen árnya a világnak,
Csak új otthona Fény-fiának -
Remény, Isten áldása rajta -
Legyen ünnepünk Jézus napja!
Ma Karácsonyra hív az ének
Már lobognak a gyertyafények
Szívünkre hajlik a szeretet
A régen-várt, ím megérkezett.
Zeng a harang, száll az üzenet
Gyengéden átkarol kezetek:
Szívemre ölellek bennetek -
Jézussal született Gyermekek -
**
Szilveszteri meditáció
Mint félelem hosszú éjszakája
Takar testem kopott börruhája
Még lelkembe fonódik kegyetlen
Kötelékével a régi ember.
Bár nem voltam adósa senkinek
Enyém volt Laokoón szenvedése
Béklyót vert rám hüség és szeretet
Szívembe szúrt töviseket érte.
Már nem vagyok adós sem köteles
Lehullik nehéz bilincse rólam
Kikopik az idö is alólam:
Nem vagyok fontos többé senkinek.
Nem érdekel világ kincse-nincse
Mint hosszú gyötrelem éjszakája
Foszlik énem régi rabruhája
S hullik az élet szörnyü bilincse
De nem érdekel már ez a nincs se.
Már nem hajtanak ösztönök vágyak
Megfizettem az ember világnak
Indulok Te-hozzád lábadozva
Leszek, ha kell, az áldozat útján
Jézust hívó Jáve maradéka.
(1956)
**
Ébredés
lebben a hang a semmiben
csapódik és fennakad
nem érheted be ennyivel
magad vagy vad és áldozat
hiába fáj a hallgatás
bilincsbe zár a léted
szemedben tör a néma vád
elárul büszkeséged
akár a kö, olyan vagyok
már szürkeségbe vásott
csak hullnak rám a csillagok
hallgatok s megbocsátok
arcpirító kemény présben
újra teremtem magam
dacolok a hazugsággal
s gyülölettel egymagam
kétely reám nem ragadhat
átkod hulljon vissza rád
minden áruló szavadnak
mérge szíved járja át!
lebben a fény a semmiben
árapálya kavarog
nincs kiút? a sápadt reggel
partot ér de visszafut?
kö kövön így nem maradhat
ártatlan itt a vádlott
fényes nappal kifosztanak
vásári pénz-királyok;
segítség! kiált a tolvaj
de a törvény mit sem ér
színjáték az egész világ
s a jegy harminc ezüstöt ér!