Tokaji Márton verse:
Indulatok.
Éjszakának tömjén illatában,
hozzánk csapódik a pillanat.
Agyunknak rejtett zugában
a gondolat csak elhagyott mozdulat.
Bűntudatunknak kérges tenyerében,
meglapúlnak a csillagok.
Az időnek tengerében búcsúznak,
a felkavart indulatok.
A világunk lélekvesztőjében kuporogva
himbálódzik az éjszaka.
Mellünknek feszűlő szögön lóg
ifjuságunk korszaka.
Kesergő öröklét tátong a szürke semmibe,
téged bújtattak az áldozati bárány bőribe.
A kiterített hűség létezése, mint a ringlispíl forog.
Mások vagyunk!
Újjá születtünk,
s nem vagyunk angyalok....
Éjszakának tömjén illatában,
hozzánk csapódik a pillanat.
Agyunknak rejtett zugában
a gondolat csak elhagyott mozdulat.
Bűntudatunknak kérges tenyerében,
meglapúlnak a csillagok.
Az időnek tengerében búcsúznak,
a felkavart indulatok.
A világunk lélekvesztőjében kuporogva
himbálódzik az éjszaka.
Mellünknek feszűlő szögön lóg
ifjuságunk korszaka.
Kesergő öröklét tátong a szürke semmibe,
téged bújtattak az áldozati bárány bőribe.
A kiterített hűség létezése, mint a ringlispíl forog.
Mások vagyunk!
Újjá születtünk,
s nem vagyunk angyalok....