Mérgező szülők?
szia csillagvirág
megvan nagyon sok osho könyvem-szinte mind használható ebben a témában-átküldöm ha kell
azt gondolom- és erről osho tényleg nagyon jól ir-hogy nem csak néhány, hanem szinte az összes problémánk a családból származik:a személyiségfejlődés legkorábbi szakaszaiban szinte csak a családban érnek bennünket hatások:-legfőképp az anyától.
az ego, a karakter kialakulásának legelső szintere a család:annak fogjuk hinni magunkat, amilyen tükörbe nézünk.ez a tükör gyakran meglehetősen "görbe"
de ezt valamiféle álszemérem övezi-a csalás szentsége-holott a legnagyobb életre szóló sérülések itt érik az embert.
a "Mérgező szülők" , és a "Gyógyitsd meg a családtörténetedet" -c könyvek is remekek ebben a témában.
üdv:a
Drága Ani!
Igaznak tartom, hogy legtöbb gondunk a családból származik.
És természetesnek is. Szerintem óriási
műhely a család, ahol az ember tapasztalatszerzése és önfejlesztése élesben zajlik, legyen a gyermek vagy a szülő státuszában.
A "Mérgező szülők " c. könyvet is elolvasnám, bár úgy érzem már rég túlléptem azon, amit a cim sugallni próbál.
Mindnyájan mást hozunk a családunkból. Ha azt hisszük, hogy a fájdalmaknak és korlátoknak pusztán negativ értékük van,akkor megreked az életünk. Ugyanazokat a csapdákat fogjuk felépiteni, amikben a szüleink éltek. Ezekkel a fájdalmakkal és korlátokkal dolgunk van, ez az, ami a legtöbbet segithet a továbblépésünkben. Ha nem pusztán daccal viszonyulunk hozzájuk, hanem átvilágitjuk, megértjük, és tovább lépünk ezen az alapon, akkor ennek
beavatás értéke van.
Engem kicsit megüt az "mérgező szülő" fogalma. Mintha letagadnánk ezzel valamit.
Valóban sok múlik egy szülőn, utakat nyit meg vagy zár el. De ugye mindenki tudja , aki szülő, hogy a szülőben is él egy többé vagy kevésbé megérett
gyermek, aki jól vagy rosszulértelmezett szeretetből hibákat követ el.... Az a kérdés inkább számomra, hogy hogyan áramolhat természetes és épitő módon a szeretet egy családban? Hogyan kell jól szeretni? Ezt tanuljuk a hibákon keresztül.
A
zseniális művészről olvastam valahol, hogy nemcsak az istenadta tehetség teszi művésszé, hanem az is, hogy megdolgozik érte, és érvényesiteni tudja, lépni tud a művészete által....Nekünk is rengeteg tehetség adatott. De a
továbblépés fáradtságát nem spórolhatjuk meg a korlátozottságunk miatti sértődöttségünkből fakadóan.
Az életünk zseniális művészeivé válhatnánk, ha a korlátaink lehetőségeit is felfedeznénk, és megalkotnánk, amit a saját belső hangunk diktál.
A " mérgező szülő" fogalmában én egy lázadást érzékelek. Egy tekintélyelvű rendszer lefolytottságából született ez a lázadás teljesen jogosan, amiben a gyermeknek még alig voltak jogai, meg sem mondhatta, amit érez, egyáltalán kommunikáció sem volt szülő és gyermek között.
Szükségünk volt a lefojtottságnak erre a tapasztalatára, erre épitünk, mert pontosan tudjuk, hogy mit jelent. Teljes lényünkkel átéltük,
tiszteletet érdemel mint tapasztalat. A szüleink igy tudtak szeretni. És nem igaz, hogy nem valódi az a szeretet-energia, ami ebben a furcsa formában áramlani próbált , de nem tudott. (Éppen ezért pl. én környezetemben, az én generációmban a gyermekre már másként figyelünk. Szabad, kimondhatja a fájdalmait..., figyelünk a kiteljesedésére. És még mindig elkövetünk hibákat is, amikkel valószinüleg neki kell majd dolgoznia, ha én nem tudom feloldani őket...)
A "Gyógyitsd meg a családtörténetetdet" nem NLP-s téma?
Nemrég olvastam, hogy Hellinger hányféle módszert szintetizál (köztük van az NLP is).
Szeretettel gondol Rád Csillagvirág