Analema te egyszerüen bunkó vagy (de hogy lásd mennyire empatikus vagyok, osztozom bunkóságodban és én is az leszek veled), fogalmad sincs az életemrôl, hogy miken mentem keresztül, miket éltem át. Honnan veszed te hogy soha nem éheztem, honnan veszed a bátorságot hogy egy nicknévbõl és a kutyák iránti tiszeletembõl véleményt alkoss az életmrõl?!
Jól megmontad ennek a kis csicskának, kiosztottad, dagadt a melled ugye?
Bár nem tartozik rád elmondom neked tudom mi az hogy éhezni, fázni, szégyenkezve, rettegve iskolába menni nehogy megtudja valaki. 12-14 éves korom között egyedül nevelt minket az édesanyám, alkohlista apám megpattant(ez volt élete legnemesebb cselekedete), egy keresettel albérletbe maradtunk. Rendszerváltás hajnalán nagy volt a fejetlenség, drága lett minden, az adó miatt feketén dolgozttaták az embereket. Lényeg hogy édesanyám 4-5 ezer forintot kersett egy kocsmába borravalóval együtt, az albérlet meg 2000 forint volt. Nem sok maradt... míg volt iskola mindennap ettem, nyáriszünet alatt volt hogy napokat nem, csal vizet ittam
Oké. Én nem Analema vagyok, de hadd válaszoljak neked. Én is keresztülmentem ilyesmiken. Bizony. Még különbeken is, de nem részletezem. Azért nem mert teljesen mindegy mit írok, hiszen a papír és a billentyűzet türelmes, mindent kibír, írhatok bármit, ellenőrizni úgysem lehet, ha nem akarod elhinni, úgyse hinnéd.
A lényeg az, hogy én nem zárom ki, hogy amit írsz, az igaz. Nem biztos hogy igaz persze, de lehetséges, mert tudom hogy ilyesmi kis hazánkban nemcsak lehetséges, de nagyon valószínű is, tudom a saját sorsomból.
Na és akkor most mi van? Megmondom neked! Az van ekkor, hogy aki átél effélét, annak döntenie kell, hogy kiszelektálja-e magát az evolúciós folyamatból, vagy sem!
Ezalatt nem azt értem, hogy nekikezd kóbor kutyákra vadászni hogy éhen ne haljon (bár ez is belefér). Ezalatt inkább azt értem, hogy kezdi végre felfogni, mi az a „létért való harc”! Azt, hogy ahhoz hogy létezzünk, kell egy kis „belevalóság”, egy kis keménység!
Természetesen ahhoz hogy embernek érezhessük magunkat, kell tudnunk határt szabni az önzőségben. Nem vagyok híve annak, hogy mindenkin keresztülgázoljunk, mondván hogy „az erősebb marad életben, ilyen az evolúció”. De a másik véglet se helyes, hogy jaj soha senkinek se okozzunk semmi kárt.
Ha te azt a másik végletet képviseled, idővel elpusztulsz nyomorultul, miközben átkozod az egész életet. Ha neked ez jó...
Én azt mondom, nálam az hogy egy másik, az emberinél sokkal ostobább faj egyedét megegyem, belefér abba hogy magamat még jónak tartsam. Sajnos amilyen időket élünk, elég nehéz az is, hogy úgy maradjak fenn hogy más EMBEREKNEK ne okozzak aránytalanul nagy károkat csak azért, hogy én magam fennmaradhassak, nem fogok emellett még abból is lelkiismereti problémát csinálni magamnak, egy állatot megehetek-e!
Természetesen igyekszem levágni szenvedésmentesen, ha nekem kell megölni. És lehetőség szerint jó körülmények közt tartani, amíg felnevelem. Ez mind oké és helyeslendő. De egyelőre örüljön mindenki ha nem embert eszek, mert a hús olyan drága... Ez van!
Igaza van annak aki azt írta itt, ragadozóknak születtünk. Konkrétan persze mindenevőknek, de hús attól még kell nekünk is, ha nem is annyi mint a kifejezetten húsevőknek. Lehet szembemenni a természet törvényeivel, csak az a baj hogy abban az irányban nagy szakadék vár ránk, aminek a neve NEMLÉT...
Tőlem persze játszhatod a csupajó tündér lelkizős szerepét, meg mindenki más is, de akkor légy következetes és semmi húst ne egyél, aztán majd amikor emiatt hamar meghalsz, reménykedj benne hogy tényleg léteznek tündérek, s azok közt születsz újjá, s akkor már elég lesz neked a virágok illata is kajának, vagy ha az is túl anyagi, élsz majd a holdfényből. De EBBEN a világban az van, hogy ahhoz hogy élj, valamit meg kell gyilkolni. És még a vegetarianizmus se megoldás, mert a búzakalász is él, meg a magjai is amiből kenyeret sütnek neked! Megfosztod őket a csírázás lehetőségétől! Juj de nemszép dolog!
Engem erre tanított meg a sanyarú sorsom. Az élet küzdelem. Vannak erkölcstelen küzdelmi módszerek, amiktől igyekszem tartózkodni, de épp elég nehézség nekem erre embertársaimmal szemben tekintettel lenni, tehát ismétlem: nem fogok problémázni azon, megehetek-e olyan lényeket amik nem a fajtársaim, s nem is intelligens lények (úgy értem bizonyos fokig persze azok, de messze nem állnak azon a szinten mint a Homo Sapiens).
Ezt persze senki ne tévessze össze az indokolatlan kegyetlenséggel. Magam is elítélem azt, ha bármi élőlényt szórakozásból ölünk meg. Ha azonban azért hogy megegyük, annak az ölésnek célja van, az nálam még belefér abba, hogy ember vagyok. Szívesebben lennék nem ember hanem valami más lény akinek nem kell ölnie azért hogy élhessen, de most mit tegyek, embernek születtem, ki kell bírjam már így amíg meg nem halok!
