na ez
Az a társadalom, amely folytonos hazugságra épül, előbb-utóbb elpusztul, szerintem!A hazugságra épülő társadalomban eltűnik a tolerancia, a humánum, a szolidaritás.
Szolidaritás, emberségesség?:
http://kettosmerce.blog.hu/2016/05/26/kosa_lajos_szerint_aki_nem_akar_ehen_halni_az_kommunista
A társadalmi érzékenységéről méltán híres Kósa Lajos szerda reggel a TV2 műsorában újabb
tanúbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem vágja, mi is az a szolidaritás, sem pedig azt, hogyan lehetne bérből és fizetésből élők, illetve a magyarországi szegények helyzetén javítani. A műsorban a feltétel nélküli alapjövedelemről kérdezték, amelyről nemrégiben látott napvilágot egy olyan uniós szintű közvélemény-kutatás, mely szerint az EU polgárainak 64 százaléka támogatja az ötletet. A Fidesz frakcióvezetőjének erről egyből a kommunista diktatúra áldozatai jutottak eszébe, és innen csak tovább szánkózott lefele.
nemzeti tőkések” bugyellárisába,
leírtuk ezt már milliószor.
A probléma inkább az, hogy mint minden alkalommal, amikor szociális kérdésekről beszél, Kósa Lajos nemcsak cinikusan ferdít, de közben meg alapvetően
félre is érti a dolgokat. A feltétel nélkül alapjövedelem ugyanis nem arról szól, hogy az ember teljesítmény nélkül kap valamit, csak úgy ingyen, hanem arról, hogy minden embernek joga van az élethez, a boldoguláshoz, és mivel a gazdasági-társadalmi-politikai rendszer, amely a társadalmak javait termeli, sok ember számára lehetetlenné teszi a túlélést és a boldogulást, ezért cserébe a társadalomnak kötelessége szolidaritást vállani és törődni ezekkel az emberekkel. Ráadásul, mivel a társadalom javait sem azok termelik csak, akik a profitot zsebre vágják, hanem az az egész közösség termelése, így az egész közösségnek kell ezekből az anyagi és más javakból részesülniük, például a munkabértől független alapjövetelem formájában.
Ma Magyarországon és nagyon sok helyen a világban az, aki boldogulni akar, nem ér el semmit a „teljesítménnyel” vagy a kemény munkával. Aki ma szegénynek születik, az nagy eséllyel szegényen is fog meghalni, hiszen nem lesz erőforrása megszerezni a megfelelő oktatást, a tanuláshoz szükséges elegendő kalóriabevitelt, nem fog rendelkezni a megfelelő kapcsolatokkal és így tovább. Elkövethet bármit, dolgozhat naphosszat, a bére úgyis alacsony marad, a munkavállalói jogok hiányában az érdekeit sem tudja érvényesíteni, az általa megtermelt javakból, értékből minimálisan részesül, a nagy részét a gazdagok fogják megkapni.
Ma egy nő számára, ha gyereket vállal (melyre egyébként a politikum és a társadalom egy része is agresszívan sarkallja), lehetetlenné válik, hogy saját megélhetéséért dolgozzon. Ha követi a kormányzat idősekkel kapcsolatos politikáját, akkor otthon kell maradnia ellátni az idős vagy beteg családtagokat, és elvégeznie a társadalom újratermelésének láthatatlan és meg nem fizetett munkáját. Cserébe a politikai közösségtől még több előírást és elnyomást kap, anyagi, fizikai és pszichés önállóságra annál kevesebb esélyt.
A sor napestig folytatható. Így néz ki egy igazságtalan társadalom, és fájdalmunkra, így néz ki ma Magyarország. Az alapjövedelem egy megközelítés arra, hogyan lehetne ezen az igazságtalan helyzeten javítani. Hogyan lehetne biztosítani, hogy a közös munkával megtermelt javakból legalább valami minimális jusson mindenkinek.
A gazdasági egyenlőtlenségek nem csak úgy lesznek, mert valaki jobban „teljesít” és emiatt gazdagabb lesz, hanem például a társadalom közös erejéből, mindannyiunk adójából fenntartott oktatási és kutatási infrastruktúra által megtermelt közös tudást fordítják cégek és vállalatok a saját profitjuk megtermelésére, enélkül a közös befektetés nélkül nem létezne a profit sem. Ahogyan a közösen fenntartott rendőrség és állami bürokrácia nélkül sem. Vagyis a javakat nem csak azok termelik, akik a profitot zsebre vágják. Ebben az esetben viszont az átlagember számára nemcsak a munkájáért jár bér, de a közös javakra támaszkodva megtermelt profitból is fordítani kell azokra, akiket ez a rendszer hátrahagy, kizsákmányol.
A feltétel nélküli alapjövedelem nem azt jelenti, hogy ezentúl mindenki, munka nélkül fényűzően vagy legalább kényelmesen megélhessen. Erre az alapjövedelem nem elegendő, és nem is vállalkozik. Arra vállalkozik, hogy azt a legkisebb alapot biztosítsa, amelyről elindulva az emberek képesek lehetnek boldogulni. A legalapvetőbb biztonsági keretet próbálja megadni, hogy emberek millióinak ne föltétlenül az éhhalál vagy a legkegyetlenebb szűkölködés árnyékából kelljen bármit is csinálnia.
Az alapjövedelem a most létező, és a jobboldal által sikeresen támadott segélyezési rendszert, szociális védőhálót cserélné fel. Bár valószínűleg Kósa Lajos magaslatáról ez nem látszik, de az a pár tízezer forint, amit minden magyar felnőtt és gyerek megkapna, felére csökkentené a szegények számát Magyarországon, és az bizony óriási jelentőségű dolog. Tenné mindezt úgy, hogy közben a megengedőbb és a konzervatívabb számítások szerint is
költségvetésileg kivitelezhető lenne.
Vitázni lehet, és érdemes az alapjövedelem ötletéről. Viszont nem lehet azt mondani, hogy emberek nem érdemlik meg a túlélést, csak azért, mert nem áll mögöttük olyan „hatalmas teljesítmény”, mint Kósa Lajos mögött. És lekommunistázni sem lehet azt, aki a társadalom közös javait igazságosabban akarná elosztani, ahelyett hogy kijátszaná a „nemzeti tőkéseknek”.
Na ezt inkább ne erőltesd. Nekem elegem van az efféle kollektivista és kommunista szagú lózungokból. EGY ÉLETRE.
Sietve hozzáteszem, volt bennem régen elég nagy szociális érzékenység, sőt még most is bennem van ez egyfajta „lelki alaprétegként”, csak épp nagyon mélyen eltemetve. S azért temettem el, mert már felnőttem (későn, de ugye jobb mint soha...) s így immár nem hiszek a mesékben!
Ugyanis: az efféle hatalmas ötletekkel az a baj, hogy mindig visszaélnek vele. A Történelem arra tanít, hogy kivétel nélkül minden népnél, minden közjuttatással amit nem kell ellentételezni az egyénnek, azzal azonnal visszaélnek, pontosabban az efféle juttatások kitermelnek egy réteget, akik arra aztán úgy tekintenek mint fő jövedelmükre, s nem is igyekeznek azt semmivel se megszolgálni.
Az efféle izémizék nekem úgy tűnnek mint a kommunizmus előszobája tényleg, hogy ugye „mindenki képességei szerint dolgozik, de szükségletei szerint részesedik a termelt javakból”. Na most ez gyönyörű álom, bevallom szívesen élnék efféle társadalomban! Tényleg! A baj az hogy ez soha a büdös életben nem fog megvalósulni, vagy ha mégis, pillanatok alatt elbukik. Mert azonnal mindenki azt kezdené bizonygatni, hogy az ő képességei nem elegendőek mittudomén napi 4 vagy 5 óra munkához se, mert krónikusan fáradt, mert depressziós, mert ő nehezebb munkát végez mint a többiek ezért neki JÁR az hogy csak napi 2 órát dolgozzon, mert tüdőlötyögése, májhápogása van, plusz gerincferdülése, lúdtalpa és aranyere is, szédül, nem bírja a nyílt térségek látványát, de a zárt helyiségeket se, de rosszul lesz a frissen vágott fű szagától is, a napfénytől fájni kezd a feje, de az se jó ha egy szobában dolgozik mert nem bírja a monotonitást, meg a monitor sugárzását se. Stb. S ha be is megy a munkahelyére, csak teng-leng majd ott mert miért is ne, majd MÁSOK megdolgozzák amit muszáj!
Ellenben a SZÜKSÉGLETEI, na azok mindenkinek azonnal a csillagos égbe szaladnának! A szükségleteknek soha nincs határa!
Én nem kérek ebből. Bocs de nem. Itt az USA-ban, elárulom, szintén beszédtéma ez némelykor, de a legtöbben kapásból kiröhögik, még azok is akik amúgy szimpatizálnak bizonyos szocialistaközeli nézetekkel. Errefelé sokkal több esze van az embereknek annál, hogy bedőljenek ilyen idiótaságnak mint a feltétel nélküli alapjövedelem. És én inkább nekik hiszek, e józan népnek, de pláne akkor ha magam is így vélem igaznak a zsigereimben.
Ez a humbug akkor se válna be amúgy, ha vele párhuzamosan eltörölnének minden más segélyezést. Egyrészt ez igazságtalan - mi a francért kapjon segélyt a milliárdos is?! Másrészt azonnal jönne a tiltakozás például a nyomorékoktól meg a sokgyerekesektől, hogy de nekik akkor is több jár mint az egyedülálló Ó Pál 24 éves életerős fiatalembernek! S idővel ki is harcolnák hogy ők valóban kapjanak némi kis pluszt. Aztán mégtöbbet. S így idővel ugyanúgy lenne megint segélyezés holmi „rászorultsági alapon is”.
Nem hiányzik nekem ez.
Én bevallom, leszarom már, ki hal éhen, ha az nem én vagyok, és nem akarok senkivel se szolidáris lenni, mert soha a büdös életben nem volt velem se senki se szolidáris! Én NEM AKAROK GONDOSKODÓ ÁLLAMOT. Rólam ne gondoskodjék senki, és tőlem se vegyenek el semmit a keresetemből azért, hogy másokról gondoskodjanak! Gondoskodjék mindenki ÖNMAGÁRÓL, oké?!
Az egyetlen kivétel a szememben az a csoport lehet aki erre valóban nem képes mert NYOMORÉK, vagy ELMEBETEG. (bár az utóbbiak is nyomorékok: agyi nyomorékok). Mindenki más meg dögöljön meg, ha lusta disznó gondoskodni magáról, nyugodtan felfordulhat tőlem, nem érdekel! Azzal se törődött senki amikor műanyagpalackokkal kellett fűtenem, másképp megfagytam volna. Ha pedig engem leszarnak, én is leszarok másokat.
Mindenkinek aki felnőtt, megvan a józan esze, gondoskodjék magáról! Én nem kérek senkitől semmit, tőlem se kérjen senki. Én csak azt az egyet kérem az Államtól, hogy teremtsen olyan lehetőségeket, hogy minden felnőtt, testileg és szellemileg ép valakinek legyen tisztességes, legális lehetősége gondoskodni magáról, becsületes munka által. Nem feltétel hogy gazdagon, jólétben, csak úgy „normálisan”. Magyarán ne segélyt adjanak, hanem munkát. A segély különben is megaláz. Akkor is ha mindenki kapja. Akkor csak az van hogy az Állam megaláz MINDENKIT.
Én nem akarom finanszírozni a kezelését annak, aki elitta a máját mint alkoholbeteg, oké?! Ha van pénze rá hogy kezeltesse magát, akkor kezeljék. Ha nem, akkor forduljon fel, és kaparják el az árokparton, ha sírhelyre se telik neki!
Én nem akarom finanszírozni annak a gyógykezelését se, akinek tüdőrákja van mert cigarettázik. Forduljon fel az is, ha nincs pénze kezeltetnie magát!
Arra se akarok költeni, aki valami veszélyes sport űzése közben (például gumikötelet kötve a derekára leugrik egy hídról, s elszakad a kötél, vagy magashegyi sílesiklást végezve összecsókolódzik egy sziklával) megnyomorodik. Leszarom, ő döntött úgy hogy kockáztat, ráfaragott, viselje a következményeit, semmi közöm hozzá!
Én nem akarom finanszírozni továbbá annak a nőnek a csemetéit se, aki 13 gyermeket szül, mert ez őt boldoggá teszi. Nem, egy fillért se akarok költeni a porontyai taníttatására. Vagy arra hogy meleg tejet kapjanak a dedóban ingyen. Az én gyerekemnek se adtak ingyen. Sőt nekem magamnak se annak idején. Mindenki szüljön annyit, amennyit el tud tartani Ő MAGA egy minimális szinten. S ha kegyetlen lesz is amit mondok, aki többet szül, annak a gyermekei ha meghalnak, az ÚGY VAN JÓL, mert a felelőtlenségre, azaz a túl sok gyermek szülésére hajlamosító gének nem jutnak át nagy számban a következő nemzedékbe!
Ha pedig a társadalom túl jó ahhoz hogy elnézze e létszámfeletti gyermekek éhhalálát, akkor egyszerűen legyen olyan törvény, hogy ilyen esetben a gyermekeket állami gondozásba veszik ugyan, de a család felnőtt tagjait, a nőt is és a gyermekek nemzőapját is STERILIZÁLJÁK, méghozzá végérvényesen (kasztrálás illetve petefészek-eltávolítás) hogy nehogy még több potya gyereket csináljanak a közösség számlájára, visszaélve a közösség jóindulatával!
Nem kívánok továbbá szponzorálni stadionépítéseket se, sem semmiféle élsportot, de a határontúli magyarokat, ukránokat, akárkiket se! Nota bene, a saját vérrokonaimat se akarom szponzorálni semmiben se csak azért, mert családtagjaim. Leszarom a vérrokonságot.
És egyházakat se akarok finanszírozni. Leszarom mindet. Az egyházakat tartsák el a híveik! Ha pedig nem telik még a templomaik állagmegóvására se, azt is leszarom, tőlem nyugodtan összedőlhet mind, akkor is ha úgymond „műemlék”, vagy pedig adják el, s használják utána a vevők valami hasznos célra, mondjuk mittudomén istállónak, úgysincs nagy különbség a két felhasználási mód közt, mert azután is ugyanúgy szamarak járnak majd beléjük mint eddig volt az... Vagy ha ezt valaki sértőnek találja, akkor vegye úgy hogy azt mondom: akkor ne lovak vagy szamarak lakjanak a templomokban hanem édes kis barikák. S akkor már minden rendben lesz mert eddig Isten barmai használták, ezentúl meg igazi barmok.
Kijelentem azonban, akadtak már eddigis olyan kezdeményezések, amiket támogattam (amióta az USA-ban élek), különböző összegekkel! Tehát igenis VAN bennem hajlam az adakozásra! És JÓ érzés volt hogy adhattam - Magyarországon sose érezhettem ezt, mert NEM VOLT MIBŐL ADNOM. Itt most VAN, ha nem is annyi még mint szeretném!
De itt ÉN dönthetem el mire adok és mikor adok s főleg MENNYIT adok, és épp ez okoz jó érzést! Tehát én akarom eldönteni melyik projectben mennyire bízom, ha az mondjuk tudományos kezdeményezés, illetve melyik segélyszervezetet tartom elég bizalomgerjesztőnek, és/vagy melyiknek a céljával azonosulok annyira hogy támogassam! NE AZ ÁLLAM DÖNTSÖN HELYETTEM ezekben a kérdésekben!
Aztán ha kiderül hogy rossz lóra tettem, az én tévedésem lesz legalább, kizárólag önmagamra lehetek mérges, s ez is jó, mert önmagának az ember hamar megbocsát, nem úgy mint másnak!
Én még a nyugdíjasokat se akarom szponzorálni, támogatni. Minek, nem is ismerem őket. Éntőlem azok is mind felfordulhatnak, ha nem spóroltak eleget maguknak ifjabb éveikben öreg napjaikra. Én magam se kérek nyugdíjat, (nem is kapnék szerintem, ellopták rég a befizetésemet...), de senki máséra se akarok már fizetni. Én tudomásul vettem hogy itt élek a szerintetek kegyetlen és kizsákmányoló vadkapitalista USA-ban, s ha már nem tudok dolgozni, szépen éhen döglök (amikor elfogy majd az addig összegyűjtött pénzem). Ez lesz a sorosom, igen, DE EZ NAGYON JÓL IS VAN ÍGY szerintem. Igenis legyen összefüggés mindenkinek a munkája s a keresete, bevétele közt, tágabb értelemben a munkája és az ÉLETE közt, legyen dotálva a SZORGALOM, és senkitől ne vegyék el azt amit megtermel, még részben se, azért, hogy olyasvalakinek adják aki ingyenélő, vagy legalábbis akinek vitatható a szorgalma!
Szóval én nem kérek a feltétel nélküli alapjövedelemből.
Tudom, most jön majd ezerrel a megbotránkozás, hogy hú de kegyetlen vagyok, és sértő és minden. NEM. Csak ROHADTUL ŐSZINTE. Egy ilyen társadalom amit leírtam, lehet hogy valóban kegyetlenebb mint ami holmi „alapjövedelmet” biztosít feltétel nélkül, de egy biztos: LEGALÁBB ŐSZINTE társadalom, mindenki pontosan tudhatja, mire számíthat. És az őszinteség a szememben nagy érték. Talán a legnagyobb. (A másik ilyen a megbízhatóság).
És elismerem amúgy, ezen elveknek az USA társadalma se felel meg százszázalékig, de MAJDNEM. Mindenesetre messze jobban mint a magyar társadalom, s ez tetszik benne.
Az meg hogy Európában tapsolnak az ötletnek... Hát, az EU-ban mindigis nagy divatja volt a mindenféle gyanús kollektivista eszméknek. Tippelem, amiatt is van elmaradva jócskán az USA-tól...
). - Mellesleg a napelemes tetőcserép valamivel drágább és kevésbé hatékony, mint a napelem-panel, de építészetileg - a színek lehetősége miatt - kedvezőbb a krematóriumi hangulatú nagy fekete felületeknél.
