Ajándék pillanatok Neked...

Évicus témája a 'Irodalom' fórumban , 2008 Augusztus 18.

  1. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Áprily Lajos : Március



    A nap tüze, látod,
    a fürge diákot
    a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
    Csengve, nevetve
    kibuggyan a kedve
    s egy ős evoét a fénybe kiált.

    Régi, kiszáradt
    tó vize árad,
    néma kutakban a víz kibuzog.
    Zeng a picinyke
    szénfejű cinke
    víg dithyrambusa: dactilusok.
     
  2. carly

    carly Állandó Tag

    [​IMG]

    Végh György:
    Virághozó április



    Elmúlt a tél, itt a tavasz,
    minden bokor újra éled,
    a földből a virágokat
    előhúzzák a tündérek.

    Április is segít nekik,
    megáll minden kicsi fánál-
    virágot tűz mindenhová:
    tavasz van ott, merre járt már.

    Virágot hint a friss szélbe,
    száll a színek zivatarja-
    s merre elmegy, a kopár föld
    virágoktól tarkabarka.
     
  3. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Seres László

    Réka

    Elment a Nap, karján kosár.
    Kosarában tűzbokréta.
    Tűzbokréta holt mosolyán
    mosolyodat őrzöm Réka.​

    Itt hagytál, mint árnyát a fény.
    Fénybe fúlt tűz martaléka.
    Martalékul maradtam én.
    Maradtam neked Réka.​

    Szolgád leszek, ha kell, rabod.
    Rabod, szolgák ivadéka.
    Ivadék, ha úgy akarod,
    a... karod öleljen...Réka​

    (20010 április 03)​
     
  4. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Szuhanics Albert

    Sólyom száll a Napban

    Alszanak az őrök, mély álom-szakadék
    nyeli éberségük, ott hever szerteszét
    élettelen zsákként, sok horkoló halom,
    pedig életükben már nem lesz alkalom
    látni e világon a legdicsőbb csodát,
    hogyan hagyta ő el a holtak bús honát...​

    Erős angyal görget nagy sírzáró követ,
    Jézus feltámadott, a fényben eljöhet,
    vasárnap hajnalán új égi szózat száll,
    legyőzetett immár pokol s a rút halál!
    Ma váltak valóra az ős-ígéretek,
    örvendjetek népek, víg táncot lejtsetek!​

    Asszonyok jövének az Úrnak hajnalán,
    fehér ruhás angyal a sír szájában áll.
    "Élők közt keressék, mert ő feltámadott,
    holtak közt többé nincs!" - mondják az angyalok.
    Péter fut előre, a sírban nincs az Úr,
    kendő összehajtva, ő nyomban leborul...​

    A leghívebb tanítvány, Mária rátalál,
    ó minő boldogság, vasárnap hajnalán!
    Itt van a vőlegény, menyasszony fogd kezét!
    Önfeledt ez érzés, áldás száll szerteszét.
    Feltámadott Krisztus vasárnap reggelén,
    sólyom száll a Napban, s árad az égi fény...​

    Debrecen, 2010. 04. 04.
     
    carly kedveli ezt.
  5. dreaming58

    dreaming58 Állandó Tag

    '...köd előttem, köd mögöttem...'

    [​IMG]

    bolond vagyok,
    tudom
    arcomra hull korom,
    s hagyom,
    a földön rugdalom
    a tegnapom,
    a sáros gondokat
    most eldobom,
    a napfény itt szánkáz
    az arcomon,
    s én sugarait számolom,
    a szél majd porral
    temeti be lábnyomom​

    (hiába keresnél
    az utamon
    nem is marad itt más,
    legfeljebb illatom)​

    dreaming58​
     
  6. carly

    carly Állandó Tag

    [​IMG]

    Radnóti Miklós
    Eső után

    Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak
    Máskor poros levelén a fáknak.
    Ma mohón és vidáman ölelik
    Fölül a fényt és alul az árnyat...

    A fű még az esőtől nedves,
    S a sétány már szárazon ásít
    És méregzölden rángatja az utat
    A teltgyomrú és gyöngyöző pázsit...

    Rezegtetve szárítja az úton
    Összeaszott szárnyát egy lepkepár,
    Előbb az eső verte le őket.
    Most nyilaz utánuk a napsugár...

    Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak
    Máskor poros levelén a fáknak.
    Ma mohón és vidáman ölelik
    Fölül a fényt és alul az árnyat...
     
  7. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Szép Ernő : Meglátod

    A csillagok fölé
    repül már az ember,
    s lemegy olyan mélyre,
    amily mély a tenger.


    És lenn a tengerben
    már fotografálhat,
    ismerős lesz minden
    rejtett növény, állat.

    Mindennap az ember
    új csodára ébred,
    nem lesz semmi titka
    majd a mindenségnek.

    Távolba láthatunk,
    távolba hallhatunk,
    hosszú lesz az élet,
    tán meg se halhatunk.

    A lehetetlent is
    szabad lesz remélni;
    meglátod, hogy milyen
    érdekes lesz élni.
     
  8. carly

    carly Állandó Tag

    [​IMG]

    Zelk Zoltán
    Hóvirágok, ibolyák

    ,, Jó reggelt, Nap, ég, hegyek,
    aludtunk egy éven át.."
    Így köszönnek a kibújó
    hóvirágok, ibolyák.

    ,, Jó reggelt, szél, fellegek,
    jó reggelt, te szép világ!"
    Bólogat a kék ibolya,
    nevetgél a hóvirág.

    ,,Jó reggelt, fa, kis bogár,
    mikor hajt rügyet az ág?
    Mikor lesz az ágon levél,
    levelek közt száz virág?"

    ,,Jó reggelt, virágszedők,
    Örül, aki minket lát.."
    Jő a tavasz, hirdetik a
    Hóvirágok, ibolyák.
     
  9. carly

    carly Állandó Tag

    [​IMG]

    Gyóni Géza
    Érezni...

    Érezni azt, hogy messze távol
    Valaki búsul, valaki sír,
    Kis szíve szenved égő vágytól,
    S nincs enyhülés, nincs balzsamír;
    Érezni azt, hogy egy kicsiny szív
    Valahol fáj nagyon, nagyon:
    Óh kétszer érzett fájdalom.

    És hallani a rezgő sóhajt
    Látni kesergő szép szemeket;
    Érezni azt, hogy egy áldott ajk
    Egy nevet sírva emleget;
    Érezni azt, hogy érettünk száll
    A vágy, a sóhaj s hull a könny
    Óh mégis - titkos, szent öröm...
     
  10. gipsi queen

    gipsi queen Állandó Tag

    VERS EGY ÁGHOZ

    Tavasz borít virágba? Rág a fagy?
    Fakóra perzsel július heve,
    vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve?
    Te élsz s az élő fának ága vagy.

    Madár ha száll rád, - bármi a neve
    és földre hajtó súlya bármi nagy, -
    meg nem zavar, nyugodtan várni hagy:
    ugyis elröppen, tudod eleve.

    Te légy derüs példám, ha vakmerő
    varjú telepszik rám és egyre fent ül,
    míg szörnyü súlya földre teperő:

    tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentül
    alább nyomott, annál több az erő,
    mellyel alázott ágam visszalendül.

    / Dsida Jenő /
     
  11. carly

    carly Állandó Tag

    [​IMG]

    József Attila
    IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...


    Ime, hát megleltem hazámat,
    a földet, ahol nevemet
    hibátlanul irják fölébem,
    ha eltemet, ki eltemet.

    E föld befogad, mint a persely.
    Mert nem kell (mily sajnálatos!)
    a háborúból visszamaradt
    húszfilléres, a vashatos.

    Sem a vasgyűrű, melybe vésve
    a szép szó áll, hogy uj világ,
    jog, föld. - Törvényünk háborús még
    s szebbek az arany karikák.

    Egyedül voltam én sokáig.
    Majd eljöttek hozzám sokan.
    Magad vagy, mondták; bár velük
    voltam volna én boldogan.

    Igy éltem s voltam én hiába,
    megállapithatom magam.
    Bolondot játszottak velem
    s már halálom is hasztalan.

    Mióta éltem, forgószélben
    próbáltam állni helyemen.
    Nagy nevetség, hogy nem vétettem
    többet, mint vétettek nekem.

    Szép a tavasz és szép a nyár is,
    de szebb az ősz s legszebb a tél,
    annak, ki tűzhelyet, családot,
    már végképp másoknak remél.

    1937. nov.
     
  12. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Szuhanics Albert

    Kék pillangó

    Alkony billen lepkeszárnyon,
    könnyű pára, pille álom,
    rózsaszínre festett égen
    gyapjú felhők szállnak mélyen.​

    Szürkületben esti testek,
    buja bokrok megremegnek,
    telve van a tyúkok óla,
    könnyű pára száll a tóra.​

    Álom, álom, édes álom,
    csillagot gyújt hét határon,
    kék pillangó szárnyán lebben,
    árnya ásít szép szemedben.​

    Szendereg a szürke balkon,
    ablakomra száll az alkony
    álmodj kedves, búcsút intek,
    pilláidra csókot hintek...​

    Debrecen, 2010. 04. 11.
     
  13. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    [FONT=verdana,geneva]Keresztury Dezső: Dal[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva][/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]Sudár nyárfa lombján[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]lepereg a holdvilág:[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]akit én szeretek,[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]abban fürdeti magát.[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva] [/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]Haja könnyü selyme[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]ezüst hab színén lebeg,[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]sugár teste súlyát[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]hordozzák lágy fellegek.[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva] [/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]Melle két bimbója[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]égi virág, fenn ragyog:[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]szelíd szép nézését[/FONT]
    [FONT=verdana,geneva]őrzik párás csillagok. [/FONT]​
     
  14. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Johann Wolfgang Goethe

    Maradandóság a változásban

    Maradna, ah, csak egy órát
    ez a zsenge áradat!
    De már szirmot záporoz rád
    röptében a langy nyugat.
    Örüljek a zöldnek újra,
    mely árnyával üdített?
    Hull az őszben megfakúlva
    és szétszórják a szelek.

    Ha gyümölcs kell, gyorsan, bátran
    nyúljon érte a kezed!
    Ez itt érik, s már nyomában
    csiráznak a többiek;
    drága völgyed minden felhő-
    szakadással változik,
    és kétszer a tovalejtő
    vízben ember nem úszik.

    S nézd magadat! Ami nemrég
    kő volt, örök szirt-darab,
    mindig más-más szemmel szemlélsz
    palotákat, falakat.
    Hol az ajak, mely a csókban
    máskor gyógyulást talált,
    és amely a szirtbozótban
    zergét játszott, hol a láb?

    A szelíd és dolgos ujjak
    a mozgékony, könnyű kéz,
    a tagozott alakúlat
    eltűnt, más lett az egész.
    S ami, helyére nyomulván,
    most viseli nevedet,
    úgy érkezett, mint egy hullám,
    s az elemhez úgy siet.

    Kezdet és Vég halhatatlan
    egység, fond csak össze, fond!
    Röppenj tova, még gyorsabban.
    mint ők, te a tárgyakon!
    Hogy örök a Vers hatalma,
    hála érte, köszönet:
    tartalmát a szíved adja
    s a formát a szellemed.​
     
  15. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Orbán Ottó

    Magány

    Üvegkoszorúk csengenek
    az éjszaka ablakain,
    rándul a táj, zsinórrá
    feszíti ki a kín.

    Csillagok lépte porzik,
    szomorú őzek futnak
    lebegő hidakon a nyíló
    fénykoszorús kapuknak.

    Más semmi. A sötétség
    mint meleg szél legyint meg,
    a némaság vízében is
    saját árnyamnak intek.

    Te messze vagy nagyon.
    Körödben saját törvényed szerint
    hó hull, madár zuhan,
    csillag kering.

    Igy várom, hogy megérik
    a bűnbocsánat a kövekben
    s egy-szenvedés tavába fullaszt
    az élő lehetetlen.

    Kérném azt is, akiben nem hiszek,
    ne vegye el még
    kezeid tiszta, jeges hidegét
    és melleid meleg kegyelmét;

    mintha anyám lenne, elzuhanó
    világom odatérdepelne
    az éj kő-lábai elé s elöntene
    a mély folyók türelme.

    Káprázat. Ó az egek poharában
    tündöklő ragyogás szikrázik kéken!
    Hullj rám! Meghaltam már és foghatatlan
    árnyakkal játszom régen.

    Látod, így ülök nélküled
    hideg sziklákon, szótalan,
    mint akinek a semmivel
    még egy utolsó dolga van.

    Igy nézem sápadt arcodat.
    Végtelen távoli ködökbe lengsz el.
    Hüvös és áthatolhatatlan,
    örök és tiszta rendszer.​
     
  16. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Rakovszky Zsuzsa

    Éjszaka

    Mióta elhagytam magam,
    se gond, se baj már nincs velem.
    Van poharam, van kanalam,
    asztalom, ágyam, istenem…

    És van az ablak, van a rács,
    négyzetháló mögött a nap,
    pirosan hűlő faparázs:
    az alkonyat, a pirkadat.

    Közbül az éjszakai ég,
    szappanhártya duzzad a drót
    szemei közt, holdbuborék
    száll, míg gyűröm a takarót.

    Az esti altatóadag
    nem irtja ki tőből a kínt,
    besöpri csak az öntudat
    szőnyege alá. Odakint

    folyosók, percegő halott
    ívfény. Nyitott szájjal, csukott
    szemmel fekszünk, kik a valót
    elrúgtuk, parttól csónakot,

    s ahogy magába lemerül
    elménk, a világról levált
    eszméink hemzsegik körül,
    méhraj virágzó körtefát.

    Az eszelős gyermeki vád,
    a sérelem, a félelem,
    a bűn, mely szétfut a világ
    terein mint történelem,

    bennünk rejtve erjed a zárt
    térben, hangyasav, mit az ész
    termel, hogy szétmarja magát.
    Magunk vagyunk a repedés

    énünk falán, amelyen át
    elszivárgunk, ledugaszolt
    palackból lassanként. Levált
    szemlencse néz minket, a Hold. ​
     
  17. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Illyés Gyula

    Önző

    Ha a szerzéshez még nem is,
    az eldobáshoz már e tájon
    volt erőm, hitem, ravaszságom,
    becsapva éber lelkem is. ​

    Egyenként s titkon, mint aki
    lopni készül, ugy tapogattam
    s vetettem el mind hamarabban,
    mi züllesztett reményleni. ​

    Munkálkodom, az idő sürget,
    tudjak még jókor megtagadni
    mindent, hogy meg tudjak maradni
    embernek, bár vaknak-süketnek! ​

    Ritkul a táj, akár vonatban
    a száműzött körül honán tul.
    Szállok szédülten a világból
    egy helyben állva, mozdulatlan. ​

    Tudok már jól feledni, jól
    csak állni, hű arccal előre,
    súlyos csönddel tömörre tömve,
    önzően, mint a kőszobor. ​

    Keményedem, mint mag körül
    a csontház. Mit kell megőriznem?
    Ha feltör, megtudja majd isten,
    keserüt nyelvén, emberül. ​
     
  18. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Nagy Zoltán

    A kedveshez

    Emeld szived a csillagok fölé:
    Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
    Emlékeknek száll hattyufellege
    És énekel a csendnek csalogánya. ​

    Létünk csak szikra két sötét között,
    Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
    A mindenség fényénél felragyog,
    Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.​

    Szivünk legyen friss harmatos csokor,
    Pipacshoz kössünk kék katángot társul
    S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
    Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul. ​

    Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
    Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
    Az életem egy futó gondolat
    Mig szépséged átvillan a világon. ​
     
  19. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Nagy Zoltán

    Fohász

    Uram, mi ez? Bus tréfa csak talán?
    Ugye, most mindjárt könnyeink letörlöd
    És elcsigázott, meggyötört és fáradt
    Szivünk füröszti véghetetlen Jóság,
    Míg felragyog verőfény-mosolyod?
    Ó szinte hallom már szavad: "Bohók,
    Csak tréfa volt! Ne sírjatok tovább már!
    Hát elhinnétek ennyi rosszat rólam,
    Holott szivem napként sugárzó jóság,
    Kész megbocsátás, tiszta irgalom?"
    Ó mért nem szólsz hát, mért hagysz félni minket,
    Hogy tán valóság ez a gonosz álom?
    Ó jaj, csordúl, pereg, szakad a könny,
    Itt harmat még csak, ott langy permeteg,
    Zuhog mint zápor, zúg mint vizesés,
    Új vizözön már s nincs Nóé ki érne
    Vigasztalásnak zöldellő fokára!

    Mi vagy? Mit gondolsz? Mit akarsz velünk?
    Bántottunk mi? Vagy hetykén, mint suhanc,
    Ki vesszejével sujt egy-egy kalászt le,
    Reánk se gondolsz, míg elvérezünk?
    Ó jaj, talán a mi szegény világunk
    Játékszerül egy gyermek-isten kapta
    És vergődünk most borzasztó kezében,
    Mint a bogár, amelynek szárnyát tépik,
    Mint fészkéből kivett puccos veréb,
    Melynek érzed kezedben szívverését...
    Ó kérlek, hidd el, lelkünk van nekünk
    És ez a lélek csupa fájdalom,
    Ó hogyha látnád, szived tán megesne.

    ...Öröm? Az is van. Ó megismerém!
    Kigyult hajómon színes sok tüze,
    Zászlódíszt öltött rengő árbocán
    S kötélzetén megülve, mint a fecske...
    Parázslott messze még a kikötő,
    Száz lámpásból, az éjnek száz sebéből
    Csurgott a vízbe izzó tűzpatak,
    Piros, arany, zöld gyöngyöző barázda...
    Szállt, szállt hajóm s ujjongva s ámulón
    Néztem fel én a csillagok rajára,
    Bolygó tüzemmel mely versenyt futott:
    Miriád szikra, mit repít a szél…

    - De oly fájdalmas-csendes volt a tenger!
    Oly sápadtan csillant meg tűköre!
    Olyan nehéz mozgásu volt a hullám...
    - S megismerém: a környék óceánján
    Hajózok én! Százezrek sóhajából
    Támadt a szél, mely vásznaim dagasztja...
    Megismerém! S hajóm megállt, törött
    Bordáin át ömlött belé a hullám,
    A szél kioltott lámpát s csillagot
    S könnyem szakadt a zúgó óceánba.

    ...S a föld kering a nap körül, szünetlen
    Forgatván ősi pórázán a holdat,
    S napunk forgatja más nap s végtelen
    Világok lánca csak ködfolt az Űrben.
    S egy porszemen itt sír a pornál semmibb:
    Egy ember lelke. Kérdez s nem felelsz!

    Te nem felelsz... De én valamit sejtek!
    A gondolat derengő ködfoltjában
    Minthogyha látnék tűnő csillagot...
    - Ó hátha hold vagy csak az istenek közt
    S van egy Nap-isten, lángoló, erős
    S ez is csak láncszem még a Szellemeknek
    Felfoghatatlan ős naprendszerében...
    Ó hogyha van, ki még feletted úr,
    Reszkess, ha jő az ítéletnek napja

    S a Legnagyobb ül ködlő trónusán!
    A szívemet elviszem én tanúnak
    S ha nem tud szólni fojtó zokogástól,
    Bízón, mint gyermek, lábához teszem!
    S majd néz reá az élő Irgalom
    S kezével sírva elfödi szemét. ​
     
  20. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Pilinszky János

    Milyen felemás

    Milyen felemás érzések közt élünk,
    milyen sokféle vonzások között,
    pedig zuhanunk, mint a kő
    egyenesen és egyértelmüen.

    Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
    hálójában evickélünk, pedig
    napra kellene teregetnünk
    mindazt, mi rejteni való.

    Milyen
    megkésve értjük meg, hogy a
    szemek homálya pontosabb lehet
    a lámpafénynél, és milyen
    későn látjuk meg a világ
    örökös térdreroskadását. ​
     

Megosztás