Tetszik Hahalman és SiriusB zászlaja, így egymás után, minő békés nemzetközi hangulat a topikban!
Az előttem szólók - Hahalmannal az élen - tökéletesen és kimerítően megválaszolták mindazt, amit a zászló és egyéb nemzeti jelvények ügyében mondani akartam. A Rafysah által vázolt valóban irígylésre méltó nemzeti jelkép-helyzet olvastán első reakcióm az volt - amit fentebb bőven és logikusan kifejtettek beszélgető társaim -, egyszerűen, hogy a nemzeti jelképeink, élén a zászlóval - manapság
le vannak járatva!
A gyomorforgás nem a zászlónak szól, hanem annak és azoknak, akik és amivé tették vagy igyekeznek tenni! Fogjunk egy szent tárgyat és lógassuk minden botrány és vandalizmus tetején diadalmasan, és a szent tárgyra hivatkozva kövessünk el bármit, kontroll és gátlás nélkül - ez rettenti vissza a józan embert. És ez nem csak a "nemzetféltő" focidrukkerekre, tévé székházat szétverő tüntetőkre, '56 emlékét semmibe vevő, arra hivatkozó ordítozó, követelőző, botrányozó, balhézó tömegre vonatkozik, meg a bőrfejű hungaristákra, akik óriási bakancsokban fenyegetőleg mászkálnak a köztereken, hogy puszta megjelenésükre is rettegjenek ám a hazátlan idegenszívűek (lásd Gödipista
), hanem a politikai közélet díszes szereplőire is, akik válogatott hatalmi manipulációk tárgyává tették hamar a nemzeti jelképeket, így jó magyar szokás szerint visszájára fordult minden ("a baglyok nem azok, aminek látszanak"), most tehát nem a sorok között kell olvasni, mint az átkosban, most az van, hogy ha valaha is magyarnak érezted magad és ezt komolyan gondolod, akkor jobb, ha meg se szólalsz, nem énekled inkább a Himnuszt, nem lobogtatod a zászlót, mert egyrészt rögtön valahová tartozónak fognak esetleg tekinteni, ahová nem tartozol, besorolnak egyből valami szélsőséges helyre, másrészt mindjárt azok közé a hazafiak közé tartozol, akik kizárólagosan birtokolják - szerintük - ezt a címet. Magyarán
kisajátítják a nemzeti jelképeket és a nemzethez való tartozás fogalmát és kritériumait, és ez a legtragikusabb, hogy tehát vannak magyarok, magyarabbak és még magyarabbak, sőt legmagyarabbak. A szlovákokat heccelő szerény drukkerek a legutóbbihoz tartoznak ám. Én meg úgy gondolom, mindenki magyar, aki itt él és egyformán joga van (volna) nézeteitől függetlenül hazája jelképeihez. Ez ma elképzelhetetlen, itt csoportok döntik el utcán és politikában egyaránt, ki mennyire magyar vagy nem az.
Ráadásul az átkosban a tényleges hazátlanságnak vagy hazafiatlanságnak igazán eklatáns példáival lehetett találkozni a hivatalos politikai felfogásban és a lakosság köreiben egyaránt, ami érdekes módon, akkor nem váltott ki ilyen tömeges méretű hazafias indulatot az akkor még korántsem ilyen hazafias sokaságból, mint most - ezen csodálkozom legjobban -, érdemes volna pszichológussal analizáltatni a jelenséget, hogy ugyanazok, akik készséggel kiszolgálták a pártállamot annak minden külsőségbeli megnyilvánulásával együtt, most egyszerre hogy váltottak és teljes mellszélességben hirdetik magyarságukat, hőbörögve követelik a "komcsik" bukását, mintha legalábbis maga Biszku meg Kádár elvtárs lenne hatalmon és itt volnának a ruszkik, ők meg a hősök, akik most rákapcsolnak a tüntetésre - mert most lehet, sőt, ez a trendi -, és mintha nem látnák újdonsült hevületükben, hogy demokrácia van, lekéstek a lázadással (lemaradtak egy brossúráról, ahogy mondani szokás), az jól jött volna 20-25 évvel ezelőtt, de akkor valahogy nem kellett, most meg tulajdonképpen nincs nagyon mi ellen, hamis az ellenségkép, illetve egész más dolgok azok, amik ellen közösen fel kellene lépnünk, vagy inkább amikért közösen kellene kűzdenünk (na ez újabb nagy téma), szóval mintha ez a hőbörgő nagy hazafiság a maga totális intoleranciájával valami
kompenzálása lenne egykori gyávaságuknak... Most akarják bizonyítani, kik ők vagy kik nem voltak, pedig voltak. És átadják a gyermekeiknek is rossz lelkiismeretük szülte, indulatokkal ellensúlyozott agresszív hazafiságukat. Ezért nem képesek az európai baloldalt (annak legalábbis kezdeményét) hatalomra jutásában most normálisan kezelni, csak az ősellenséget látják benne, pedig csak egy baloldali párt, párt a sok párt közül, viszonylag fiatal tagokkal és elnökkel, szabad választás eredményeképpen, tetszik nem tetszik, nem kell ettől pesze elragadtatva lenni, mert sok okot ők sem adtak rá, sőt, de nem ők hívták be bizony a ruszki tankokat, amik ugyebár már rég nincsenek is itt
. Ez most mindegy is, a nemzeti jelképek tehát most nem valami jó kezekbe kerültek, és el se engedik, marokra fogva szorítják azok, akik sok civilizálatlan dolgot művelnek e jelképek égisze alatt, azokat lobogtatva.
Na, ahogy Koncz énekli Bródy szövegét (ráadásul annak az igazán nagy múltú egykori zenésztársának ajánlva, aki kizrólag ideológiai nézetkülönbségeik miatt képes volt megszakítani az ország számára is emblematikus barátságukat, és azóta is haragot tart, egyoldalúan), íme:
"Nem kell a szépen hangzó szólam, nem kell az ígéret
Nem kell a mennyországot itt, ezen a Földön ígérned
Nem kell a szédült eszmék fogságában tartott világ
Nem kell a minden és nem kell a semmi és nem kell a hazugság
Nekünk nem kell már, nekünk nem kell már.
Nem kell az öntelt póz és nem kell fölfújnod magad
Hidd el, hogy másnak is eszébe juthat néhány gondolat
Nem kell a csalhatatlanságtól elvakult vezér
Nem kell az ősi gyűlölködést felszító szenvedély
Nekünk nem kell már, nekünk nem kell már.
Ha benned valami becsület mégis volna
Ha lelked mélyén valami mégis szólna
Hogy a békesség és a szeretet többet ér
Talán hallgatnál, meg sem szólalnál.
Nem kell a zászlót lobogtatni, nem te vagy itt a nép
Mi nem változunk vezényszóra, bárhogy is szeretnéd
Nem kell a kínos bizonykodás, hogy te voltál a hős
Ha régen gyengén álltál ellen, most ne légy erős
Nekünk nem kell már, nekünk nem kell már.
Ha benned valami becsület mégis volna
Ha lelked mélyén valami mégis szólna
Hogy a békesség és a szeretet többet ér
Talán hallgatnál, meg sem szólalnál
Milyen jól tennéd, talán élveznéd...."
Vagy egy másik dal szintén a rendszerváltás utáni évekből:
"Ha úgy érzed, hogy a szabadságból neked nem jutott
Csak a félelem, hogy a gyűlölködés nyílt utat kapott
És bizonytalanná vált és nem tudod már, hol a határ
Ahol elszabadul az őrület és a józan ész megáll
Ne veszítsd el a fejed
És ne takard el a szemed
Még akkor sem, ha nem találod most még a helyed
Ne veszítsd el a fejed
És ne takard el a szemed
Hidd el, hogy szükség van itt rád
Ha úgy érzed, hogy hiteltelen már minden mozdulat
És csak az önzést leplezi az álszent küldetéstudat
Hisz a legfontosabb kérdésekre választ hiába vársz
És a hazugságok hálójából kiutat nem találsz
Ne veszítsd el a fejed...
Ha úgy érzed, hogy a reményeinknek végleg bealkonyult
Mert a jövőt igéző képzeletre rátelepült a múlt
És nem segít, aki elfedi, csak súlyosbítja a bajt
És a jószándékkal kövezett út is a szakadék felé tart
Ne veszítsd el a fejed..."