Csak az tud igazán csalodni aki tud/tudott lelke mélyén igazán,öszintén szeretni,akinek-akiben csalododik/csalodott, annak személyisége,maga az ember,akiben minden érzelmét hitét önzetlenül bele veti/vetette, testében-lelkében elfoglalja/foglalta a legmagasabb helyet,mert számára minden tekintetben a "nagy ŐT" jelenti-jelentette!
Ha csalodunk-csalodtunk a "nagy Őben" felejteni soha nem tudjuk-nem lehet,mert szeretni sokat-sok mindent lehet,de csak egyet igazán a "nagy Őt"akiben megtaláljuk-találtuk az énünket,kinek kezébe adjuk-adtuk sorsunkat,lelkünket, a belé vetet hitünket,bizalmunkat és Szeretetünket azt az érzést melyet sajnos mára már egyre kevesebben "használnak" tisztán,öszintén a másikkal szemben!/érdekek-önös érdekek,befolyásolás,kényzer,a másik érzelmeinek "kihagyása stb./Fontos, hogy ha az ember úgy dönt, elhallgat valamit, ezt sohase személyes érdekből,egy következő másik érdekeinek, a "jobb jövő"hitének és "hatalomvágyból" tegye!
A szeretlekhez is,mint a csalodáshoz is mindig "kettőn áll a vásár".Az igazi érdek nélküli önzetlen szeretet a másikkal szemben egy nagyon komoly összetett folyamat az életünkben,mindenkor felelőségteljesnek kell,hogy legyen,de ebben a folyamatban csak az-azok tudnak élni,akikben az igazi szeretet él a másikkal szemben és arra törekednek,hogy egy csak egy éljen benne! A szeretet és annak érzése elengedhetetlen szükségletünk életünk minden pillanatában,még akkor is,ha a szeretet csalárd,mert lelkünkben csak a tiszta szeretet érzésének van csak jelentősége és értéke,nem pedig a csalárdnak.
Talán a csalodásunkat "elkerülhetjük",ha időben belenézünk a másik szemében amikor azt mondja gátlástalanul,hogy "Szeretlek Drágám csak Te,Teveled csodálatos az élet,Senki más rajtad kivül soha" stb és szemében meglátjuk,az ölelésében megérezzük,hogy az általa kimondott szeretlek már Másnak szól és mi csak
tárgy vagyunk neki,egy tárgy hogy fizikálisan elégitse ki azon vágyát amit a tudatalattijában már a másikra gondolván elégit ki!
/a magam részéröl talán ennél nagyobb "szemétséget" /elnézést a vulgáris kifelyezésért/ nem is tudok,mint amikor a másik szeretetével,érzelmével visszaél bárki akármilyen ok miatt,de legfőképpen a "soron következő" másik érzelmi befolyásolásának köszönhetően ami a csalodásokhoz vezet!
Tüske: csak az érzi a tüske álltal lelkükben ejtett sebet, akinek a másikkal szembeni érzése öszinte és tiszta volt,akiben soha nem a kettőség élt a szeretetében!
"Nem is hasonlítunk egymásra... nem tudom, hogy mondhatják a kívülállók, hogy testvérek vagyunk. Nézz csak magadra. Teljesen más vagy, semmink nem olyan. A szemeid is... a tiéd olyan szúrós, az enyém pedig... elrévedő. De tudod, ha mélyen belenézek a szemedbe, akkor magamat látom. Ezért is gyűlöllek olyan nagyon. Mert te én vagyok. Ezért nem engedem, hogy pontatlan légy, hogy hibázz. Ezért "ütlek" meg, és ezért tudsz mindenkinél jobban felidegesíteni. Gyűlöllek... és mellette szeretlek is."
Véleményem szerint csalodni,mert más mástól elszeret,igazából mindenkinek a saját hibájának,gyengeségének tudható be,mert mi magunk engedjük a kisértést,adjuk erre az alkalmat, /"az alkalom szüli a Tolvajt"/,mert lelkünkben nem szeretjük azt akit és érzelmeinket a szeretet érzését nem tisztelve a másikkal szemben akivel vagyunk, és "felrugjuk a "szebb jövő, a szebb érzések,a meglátod velem boldogabb lesz életed"-ek miatt!
A csalodás utáni "Tüske" fájdalma azt mondom maradjon csak meg életünk végéig és legyünk büszkék,mert mi elmondhatjuk,érezhetjük hogy megcsaltak, becsaptak,mert mi magunk öszintén öszintén szerettünk!
A "jön a másik" azoknak okozza a legnagyobb csalodást és fájdalmat,aki/kik megcsalnak-megcsalak,mert soha nem tudják érezni a szeretet tisztaságát!
Ha csalodtál bátran hasonlitsd,állitsd szembe-össze a meghittség érzését az együtlét érzésével amikor barátoddal-társaddal-pároddal voltál, és rájössz,hogy mégis csak Te lettél/Vagy a Győztes aki nem csalárdul "szerettél",mert nem öndicsőitést reklámoztál magadban,lelkedben a szereteted érzelmi tarsolyában!
Nézzünk-nézz a körülötted lévőkre és észre veheted kik az érzelmek a szeretet megbecstelenitői,nézz és megfogod látni
akik "népszerüségüket,hirnevüket,cselekedeteiket" fitogtatva probálják meggyőzni a közt-környezetüket,holott a megcsalást és annak érzését Ő-Ők palántálták el a másikban.
Azt mondom és gondolom,hogy ezek az emberek probálják meg a "világot" maguk mellé állitani és képtelenek felismerni,hogy valójában lelkük üressé vállik, és életük a későbbiekben már csak lelketlen marad!
Szerintem jobb MEGCSALTNAK maradni a bennünk élő "Tüskék"fájdalmával,mintsem a lélek ürességének tudatával élni
"szeretetben"!
"Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt. ....Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, .....Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély,a csalárdság, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.” /Márai Sándor/
"Az élet értelme? A szeretés megtalálása, megtanulása. Ha te nem vagy boldog, én sem. Maximális, örök boldogság nincs. Nem ezt mondom. Van boldogság, de a szenvedés mindannyiunk osztályrésze - az nem mindegy, ezt hogyan kezeljük."