Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?
- Téma inditó Evelyn44
- Kezdés dátuma
Nagyod édessek a kislányod válltal kiválosztott képek.Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.
Sebestyén Balázs
Milyen igaz...Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.
Sebestyén Balázs
Boldog Óévet, és még boldogabb Újévet kívánok!
Nagyon sok szeretetettel Erzsi.kiss
Nagyon sok szeretetettel Erzsi.kiss
Köszönönöm én is Nagyon boldog Istantöl álltott ujévet kivánok!kissBoldog Óévet, és még boldogabb Újévet kívánok!
Nagyon sok szeretetettel Erzsi.kiss
Én is így ártam.
Az utolsó sor pedig nagyon igaz.
Én is csalódtam már egyik-másik emberben. (És kivétel nélkül azokban akiknek önzetlenül segítettem vagy szeretetet adtam sőt közeli hozzá tartozókban.) Szerintem a megbocsátás nem létezik, (nagy szavak) csak az időmúlása az emlékek megkopása hozza magával a megnyugvást azt hogy lehiggadunk. Mivel mindig jön új élmény, új probléma, vagy új öröm és ami ma fontos, az holnap már kevésbé fontos, holnap után pedig már nem is fontos. De ha az adott szituációt felidézzük akár évek múlva is ott a fájdalom a harag a rossz érzés. Az ember lelkében nyomot hagynak az események, ez álltal fejlődünk, alakítjuk a saját énünket. Tehát már semmi sem lesz ugyan olyan mint régen!
Azt hiszem igazad van. Amit az ember érez, legalábbis én így voltam vele, nem a harag, hanem a csalódás, az, hogy elárultak, és ez még hozza magával a megalázottság érzését is. Ezek nem igazán haragot váltanak ki hanem mély fájdalmat ami az idővel valóban enyhül és ha képesek vagyunk tovább lépni, akkor tudunk még boldogan élni.kiss Én is átmentem egy ilyen állapoton és tényleg ki lehet belőle jönni pozitív eredménnyel. Nekem sikerült sokat változnom állítólag előnyömre
. Semmiképpen ne haraggal éljünk, mert csak magunkat büntetjük vele. Szeretettel mindenkinek!:idea:A hűség nem egy érzés:- Döntés!!!
Milyen igaz!
Egyszer csalódtam a szüleimben: édesapám régebb óta ismerte az akkori páromat mint én.. voltak barátnői, akikről tudott..
mikor összejöttünk, akkor a hírt nagyon csúnyán fogadták. Nem is tudtam hazamenni hozzájuk.. nagyon csalódtam.. de leültünk megbeszélni, sírtunk-ríttunk... az a pár nap, amíg nem voltam otthon, maga volt a pokol nekem és a páromnak is, gondolom a szüleimnek is.
Nem érdemes haragban, megbocsájtás nélkül élni!
Megbocsátottam?
Én azt hittem, hogy valakinek megbocsátottam, mert nem haraggal váltunk el. Aztán egy szakember "véletlenül" ráakadt erre a fájdalomra bennem. Lehet, hogy jó néha egy kineziológus vagy Alexander tanár segítségét igénybe venni ahhoz, hogy tényleg megbocsátsunk, ne csak azt higgyük.
Szerintem mindig a neheztelő fél szenved ezért is fontos megbocsátani
Én azt hittem, hogy valakinek megbocsátottam, mert nem haraggal váltunk el. Aztán egy szakember "véletlenül" ráakadt erre a fájdalomra bennem. Lehet, hogy jó néha egy kineziológus vagy Alexander tanár segítségét igénybe venni ahhoz, hogy tényleg megbocsátsunk, ne csak azt higgyük.
Én a volt vőlegényemben csalódtam.Fél éve hagyott el,és összeköltözött a munkatársnőjével.Nem bánom,hogy elment,csak a 6 évet sajnálom,amit rápocsékoltam... Fáj nagyon... Én az életben nem fogok neki megbocsájtani,azt remélje a Jóistentől!Én pedig azt remélem,hogy majd egy idő után elfelejtem,legalább annyira,hogy ne jusson eszembe minden nap...
Szerintem mindenkinek úgy kellene élnie (vagy legalább is erre törekedni),hogy ne kelljen más megbocsátását remélnie...
Én nem vagyok olyan angyal,hogy elnézzek mindent,és nem is szeretném,ha más átgázolna a lelkemen,akár többször is,mert tudja,hogy úgy is megbocsátok...
Szerintem mindenkinek úgy kellene élnie (vagy legalább is erre törekedni),hogy ne kelljen más megbocsátását remélnie...
Én nem vagyok olyan angyal,hogy elnézzek mindent,és nem is szeretném,ha más átgázolna a lelkemen,akár többször is,mert tudja,hogy úgy is megbocsátok...
nyuszimaki
Új tag
Életem első szerelme nagyon megbántott. Azt hittem feldolgoztam, de egyszer évek múlva egy éjszaka arra ébredtem, hogy belémnyilalt a fájdalom és csak sírtam és sírtam... Másnap valahogy tisztább lélekkel ébredtem és már nem éreztem sem gyűlőletet sem szeretet iránta. Közömbös lett, és végleg megbocsátottam neki.
Azt hiszem az embernek sokszor évekre van szüksége ahhoz hogy feldolgozzon dolgokat, de ha megtörténik akkor utána sokkal jobb lesz az élet. Higgyetek benne hogy minden azért történik mert végig kell mennetek az utatokon.
Évek múlva, visszanézve, már látom hogy milyen jó útra terelt az élet, az akkori szerelmem most kopasz és pocakos. Milyen jó hogy elhagyott
Ennél sokkal nagyobb csalódások is értek az életben. De erről nem akarok írni. Ezeket még nem bocsátottam meg. És minden nap belülről emészt. De remélem...tudom hogy hamarosan lesz ismét egy átsírt éjszakám...mert boldogan akarok élni.
Kitartás mindenkinek!
“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)
Azt hiszem az embernek sokszor évekre van szüksége ahhoz hogy feldolgozzon dolgokat, de ha megtörténik akkor utána sokkal jobb lesz az élet. Higgyetek benne hogy minden azért történik mert végig kell mennetek az utatokon.
Évek múlva, visszanézve, már látom hogy milyen jó útra terelt az élet, az akkori szerelmem most kopasz és pocakos.
Milyen jó hogy elhagyottEnnél sokkal nagyobb csalódások is értek az életben. De erről nem akarok írni. Ezeket még nem bocsátottam meg
. És minden nap belülről emészt. De remélem...tudom hogy hamarosan lesz ismét egy átsírt éjszakám...mert boldogan akarok élni.Kitartás mindenkinek!
“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)
Ha meg akarsz békélni önmagaddal, mindenképp neked kell elengedned. A Jóisten csak akkor bocsáthat meg neki, ha Ö megbánja bűneit.
Ingyen kegyelem, csak a megtérteknek adatik!
