Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

Ez a """jobb""" változat, azt hittem: álmatlanság, betegség, .... De hát, ahol ilyen kutyaterápia van, ott nem is lehet ilyesmi, ugye?

A jó Csipesz kutyával sajnos súlyos hibát követtem el, mikor még baba volt. Bár messze az elmúlt 46 év legértelmesebb, legintelligensebb kutyája a régi kedvesek közül, hibázni mindig lehet. Mivel bejöhet a lakásba, ezért babakorában, hogy hajnalban ne kóboroljon, ami babakutyánál , ugyebár, gyanúsan veszélyes lehetőség, , szóval hajnalban a sokadik éjszakai udvari körút után félig vakon-álmosan mindig lenyúltam, és vakargattam a hasát, a hátát. Masszíroztam a lábait, mert a kutyapszichológus szerint az ilyen kontakt erősíti a bizalmát, a lelkivilágát. No, az én szentem olyan önbizalomra tett szert, hogy boldogan konstatálhatja mostanra, hogy remekül betanítottam a gazdit, hogy ami jár, az jár. MOST IS. Ez egy olyan rítus, mint másnál a hajnali, munkanap előtti ... kávé, cigi, cigi, kávé kör ... Tehát ÁLL az ágy mellet, mivel a nyavalyásnak időérzéke, ugyebár, nincsen, ez télen-nyáron, munkanapon-hétvégén, ünnepnap-hétköznap ... minden nap így van: reggel fél5-5 között egyszercsak megjelenik a szőnyegéről elvánszorogva hozzámig, leül, szuszog tüntetőleg, és meredten NÉZ. Rám. Engem. Nekem. Belém. Hogy ébresztő, kutyawellnesz következik. Ha úgy csinálok, mintha nem venném észre, akkor finoman,de keményen megböki a kilógó kezemet. Ha nem értek a nonverbális kommunikációból, akkor átül a másik oldalára, lényeg a szöszmötölés, körömkopogás a padlón, a sóhajtozás. Kicsit csámcsog, megigazítja a lábán a szőrt. Majd néz. Rám. Engem. Nekem. Belém..... Ilyenkor már néha olyan ideges vagyok, hogy Csipesz, a guta üssön meg, fél 5 van .... Na, de persze MINDIG az ember a hibás, ezt is miattam csinálja, tehát nem büntetem olyanért, ami az én hibám. Tehát lenyúlok, eldobja a testét, én meg masszírozom, vakargatom. És szeretettel gondolok távoli idők régi foglalkozásaira .... kutyapecér ... gyepmester ...

Nektek is elmesélem, hogy felvették a kislányomat a Vasvári gimibe fizika-matek szakra, aminek nagyon örülünk. Ezt jelölte be elsőnek, másodiknak a Tóparti grafika szakát, ha nem vették volna fel a gimibe, ott már biztos helye lett volna, mert 10 ből a 6. volt. De ennek jobban örült, és tulajdonképpen én is. Már vasárnap reggel óta tudom, de nem mondhattam el senkinek, mert a kislányom az iskola kiértesítéséből akarta megtudni, nekem viszont egy ismerős, aki ott dolgozik anélkül küldött sms-t, hogy kértem volna. Tegnap délután viszont a leány panaszolta, hogy már két osztálytársa is tudja, hogy felvették a Vasváriba, és minket nem értesítettek, milyen dolog ez, akkor árultam el neki, hogy ő is megtudhatja, ha akarja, hát nagy volt az örömOlyan furcsa, sokszor elnézem, hogy most született, aztán már kész hölgy, okos, gyönyörű, céltudatos - és az anyukája alig elfogult

macleod írta:

Ez a """jobb""" változat, azt hittem: álmatlanság, betegség, .... De hát, ahol ilyen kutyaterápia van, ott nem is lehet ilyesmi, ugye?

A jó Csipesz kutyával sajnos súlyos hibát követtem el, mikor még baba volt. Bár messze az elmúlt 46 év legértelmesebb, legintelligensebb kutyája a régi kedvesek közül, hibázni mindig lehet. Mivel bejöhet a lakásba, ezért babakorában, hogy hajnalban ne kóboroljon, ami babakutyánál , ugyebár, gyanúsan veszélyes lehetőség, , szóval hajnalban a sokadik éjszakai udvari körút után félig vakon-álmosan mindig lenyúltam, és vakargattam a hasát, a hátát. Masszíroztam a lábait, mert a kutyapszichológus szerint az ilyen kontakt erősíti a bizalmát, a lelkivilágát. No, az én szentem olyan önbizalomra tett szert, hogy boldogan konstatálhatja mostanra, hogy remekül betanítottam a gazdit, hogy ami jár, az jár. MOST IS. Ez egy olyan rítus, mint másnál a hajnali, munkanap előtti ... kávé, cigi, cigi, kávé kör ... Tehát ÁLL az ágy mellet, mivel a nyavalyásnak időérzéke, ugyebár, nincsen, ez télen-nyáron, munkanapon-hétvégén, ünnepnap-hétköznap ... minden nap így van: reggel fél5-5 között egyszercsak megjelenik a szőnyegéről elvánszorogva hozzámig, leül, szuszog tüntetőleg, és meredten NÉZ. Rám. Engem. Nekem. Belém. Hogy ébresztő, kutyawellnesz következik. Ha úgy csinálok, mintha nem venném észre, akkor finoman,de keményen megböki a kilógó kezemet. Ha nem értek a nonverbális kommunikációból, akkor átül a másik oldalára, lényeg a szöszmötölés, körömkopogás a padlón, a sóhajtozás. Kicsit csámcsog, megigazítja a lábán a szőrt. Majd néz. Rám. Engem. Nekem. Belém..... Ilyenkor már néha olyan ideges vagyok, hogy Csipesz, a guta üssön meg, fél 5 van .... Na, de persze MINDIG az ember a hibás, ezt is miattam csinálja, tehát nem büntetem olyanért, ami az én hibám. Tehát lenyúlok, eldobja a testét, én meg masszírozom, vakargatom. És szeretettel gondolok távoli idők régi foglalkozásaira .... kutyapecér ... gyepmester ...

Kattints a kibontásához...

De, van időérzéke: mindig hajnali fél öt és öt között jön, nem?Ébresztőórán is spórolhatsz! De gondolom tudod, ha egy napot kihagyna, akkor is felébrednél időre Te is!
Amikor a mienk kicsi volt, azt szokta meg, hogy reggel, miután a gyereket elvittem iskolába, utána kicsit megkergettem az udvarban mozgás céljából, és labdáztam vele. Így aztán minden reggel vár valamiféle játékkal a szájában a mai napig, és nem érti, hogy hóban-szélben-esőben nekem ehhez nincs kedvem
Ha viszont a párom vitte a leányt a suliba, akkor mi ketten a kutyával az előszobáig kísértük őket, és utána jött a bedokkolós vakargatás rítusa: a fejét a két térdem közé fúrja, nekem meg végig kell vakargatnom/masszíroznom a hátát/hasát/hónalját. Ezt azonban bármikor gyakorolhatom, a nap 24 órájában kész "elviselni", más hódolóktól is szívesen fogadja. Szegényt nemrég meg kellett műteni, mert a nyakán nőtt egy csomó, először kicsi, laza volt, a doki szerint biztos csak az oltás miatt, majd elmúlik. Nahát a végére már mint a púpúteve, olyan volt, másik dokihoz mentünk, az megműtötte, hát megkinlódtunk, mert olyan mint a Houdini: fél perc alatt leszed magáról bármit. Így aztán hiába kötöttük be a nyakát, mindig bent kellett az előszobában tartani, mert csak öt percre engedtük ki dolgát végezni, már a bokor alól jött vissza félig lefejtve a kötést, felszakítva a sebet. Végre begyógyult, csak kicsit hosszabb ideig tartott így. A kinézetét tekintve eddig is féltek tőle az idegenek (ja aki nem ismeri a boxert, az féljen is), most aztán úgy néz ki, mint egy harci kutya aki győztesen került ki a kutyaviadalról.

emama! Nagyon nagy gratula a Lányodnak!
Te pedig legyél nyugodtan elfogult, az a dolgod, nem?!

wpetra írta:

Én akárhányszor eltévedek Lengyelországba (általában telente 1szer síelni) egy hétig a keresztszemes újságokat keresem! Apámat ki is akasztom vele rendesen, mert az összes újságosnál meg kell nézni! Be is vásároltam idén is, de abból az egyiket már feltöltötték. Majd megpróbálom előkeresni a többit és bescannelni.

Kattints a kibontásához...

Örömmel olvasom mindig hogy nem csak én vagyok zakkant
Találtam egy újságot de abban nem voltak jó minták Az valamelyik Robotkamy volt, de Hafty Polskie továbbra sincs

macleod írta:

Ez a """jobb""" változat, azt hittem: álmatlanság, betegség, .... De hát, ahol ilyen kutyaterápia van, ott nem is lehet ilyesmi, ugye?

A jó Csipesz kutyával sajnos súlyos hibát követtem el, mikor még baba volt. Bár messze az elmúlt 46 év legértelmesebb, legintelligensebb kutyája a régi kedvesek közül, hibázni mindig lehet. Mivel bejöhet a lakásba, ezért babakorában, hogy hajnalban ne kóboroljon, ami babakutyánál , ugyebár, gyanúsan veszélyes lehetőség, , szóval hajnalban a sokadik éjszakai udvari körút után félig vakon-álmosan mindig lenyúltam, és vakargattam a hasát, a hátát. Masszíroztam a lábait, mert a kutyapszichológus szerint az ilyen kontakt erősíti a bizalmát, a lelkivilágát. No, az én szentem olyan önbizalomra tett szert, hogy boldogan konstatálhatja mostanra, hogy remekül betanítottam a gazdit, hogy ami jár, az jár. MOST IS. Ez egy olyan rítus, mint másnál a hajnali, munkanap előtti ... kávé, cigi, cigi, kávé kör ... Tehát ÁLL az ágy mellet, mivel a nyavalyásnak időérzéke, ugyebár, nincsen, ez télen-nyáron, munkanapon-hétvégén, ünnepnap-hétköznap ... minden nap így van: reggel fél5-5 között egyszercsak megjelenik a szőnyegéről elvánszorogva hozzámig, leül, szuszog tüntetőleg, és meredten NÉZ. Rám. Engem. Nekem. Belém. Hogy ébresztő, kutyawellnesz következik. Ha úgy csinálok, mintha nem venném észre, akkor finoman,de keményen megböki a kilógó kezemet. Ha nem értek a nonverbális kommunikációból, akkor átül a másik oldalára, lényeg a szöszmötölés, körömkopogás a padlón, a sóhajtozás. Kicsit csámcsog, megigazítja a lábán a szőrt. Majd néz. Rám. Engem. Nekem. Belém..... Ilyenkor már néha olyan ideges vagyok, hogy Csipesz, a guta üssön meg, fél 5 van .... Na, de persze MINDIG az ember a hibás, ezt is miattam csinálja, tehát nem büntetem olyanért, ami az én hibám. Tehát lenyúlok, eldobja a testét, én meg masszírozom, vakargatom. És szeretettel gondolok távoli idők régi foglalkozásaira .... kutyapecér ... gyepmester ...

Kattints a kibontásához...

Hogy én ezért mennyire irigyelek! No nem csak tégedet hanem az összes olyan kutyatulajdonost akinek megengedett,hogy a lakóterében legyen az ő hűséges ebe! Én csak egyszer szóltam el magamat, hogy milyen jó lenne egy öleb.Azt a tiltakozást(nem a gyerekek részéről )hanem a ház ura és az összes közeli rokonság beleértve a nővéremet, anyósomat sógornőmet. Szóval,hogy nem vagyok normális, celeb akarok lenni meg miegymás kellemes jelzők röpködtek felém. Ehhez hozzá kel tennem míg szegény néhai Dancink élt(tengerimalackánk) nem éreztem erre késztetést. Ott volt az a kicsi állatka akinek ha túlcsordult az a szeretet bennem amit már másnak nem adhattam tovább Ő élvezhette. Sajnos már felnőttek a gyermekeim( vagy hála) nincs akiket dögönyözzek azokat a kis hurkás combocskákat az idő megnövesztette és már nem az én simogatásom után vágynak. Nem betegek nem kell borogatást vinnem ,éjszakára nem kell az ágyuk szélén ülni, nehogy felszökjön a lázuk. Az elalvás előtti puszi is ritkul és a reggeli boldogság hormonomat is ritkábban tudom bevasalni(ölelés)
A férjemmel külön hálóban alszunk 2 dolog miatt is egyik ő sokáig ül a TV előtt ami nem lenne baj ha nem ott volna ahol alszunk.Nem nézi hacsak alfában nem, de ha kikapcsolom,mert veszem a bátorságot ,hogy aludni tudjak akkor persze felébred és visszakapcsolja,hogy Ő nézte eddig is címszó alatt. valamint az én horkolásom zavarja. Az már más kérdés ,hogy Ő is horkol,de az ugyan kit izgat hacsak engem nem és van mikor még álmában is beszél. Így ha valamelyik gyermekem nincs idehaza akkor száműzőm magam valamelyik szobájába. Jelenleg a fiaméba lennék,de mostanság a nagylány úgy belakta,hogy ez nem mindig jön össze .Hajnalig szerkeszt rajzol tanul. Van,hogy vele virrasztok és hímzek,de mostanában egészen elfáradok és már nem kockáztatom meg a fejtés lehetőségét. Inkább reggelre hagyom. Tehát a tömegben vagyok egyedül még ha ez így nem is igaz hiszen elég sokat beszélgetünk a lányokkal és a fiammal is ,de már az ölelgetést, cirógatást kinőtték. Nekem néha meg olyan nagyon jól esne valakit megcirógatni ,de még ez várat magára. Azt azért kiharcoltam mihelyt lesz kapunk, mert ugyebár már kerítés van kapu nincs az jön be aki nem akar,de a férfiak dolgába jobb ha nem ütöm bele a dolgomat,akkor megint lesz kutyánk!
Mindenesetre szerencsénk van,mert eddig még nem volt látogatónk(gyorsan lekopogom) de ami késik az nem biztos, hogy múlik.
Két éve vagy már több is kidobtuk a régi ágyunkat.Az még hajdani lánykorom fotelágya volt. 2 volt belőle én azt használtam kanapénak. Mikor bekötötték a fejemet akkor ebből csináltunk francia ágyat, ami azt jelentette,hogy szárítókötéllel összekötöttük kinyitva ,hogy ne csússzon szét és kész volt.Ha nem kellett csak leemeltük a kötelet és össze tudtuk csukni. Ez működöt ez idáig csak mivel az egyik fele volt kárpit a másik szivacs ami az évek folyamán elöregedett és elporladt.A végén már a fejem volt lejjebb és a lábam magasan. Elhatároztuk,hogy veszünk egy kanapé szerű fenyő ágyat.Le is mértem a méreteket ,ki is néztük ami tetszik,de rövidnek találtam,hogy hosszában is elférjünk és szóltam a feles társnak,hogy kérdezze meg lehet-e más méretben kapni. Mit nem beszéltek azt nem tudom,de mikor leszállították az ágyat akkor szembesültem vele,hogy a méreten nem változtattak. Szerintem a feles volt a hunyó,mert nagyon csendben volt. Biztos többe került volna,ha egyedi méretett kérünk,de tudtuk volna használni.Így már az első napon nagy vita volt ki fekszik belül,mert ugyebár a rövid méret szerint széltiben nem tudtuk használni csak hosszában. A fal felőli részt nem vállaltam,mivel én este többször kimegyek a másik ok én kelek fel előbb tehát nekem kellene a felesen keresztül másznom amit biztos nagy morgás követne. Mondtam is,hogy most már külön ágyon fogunk aludni.Mostanra meg külön szobám is akad néha-néha.

emama63 írta:

Nektek is elmesélem, hogy felvették a kislányomat a Vasvári gimibe fizika-matek szakra, aminek nagyon örülünk. Ezt jelölte be elsőnek, másodiknak a Tóparti grafika szakát, ha nem vették volna fel a gimibe, ott már biztos helye lett volna, mert 10 ből a 6. volt. De ennek jobban örült, és tulajdonképpen én is. Már vasárnap reggel óta tudom, de nem mondhattam el senkinek, mert a kislányom az iskola kiértesítéséből akarta megtudni, nekem viszont egy ismerős, aki ott dolgozik anélkül küldött sms-t, hogy kértem volna. Tegnap délután viszont a leány panaszolta, hogy már két osztálytársa is tudja, hogy felvették a Vasváriba, és minket nem értesítettek, milyen dolog ez, akkor árultam el neki, hogy ő is megtudhatja, ha akarja, hát nagy volt az örömOlyan furcsa, sokszor elnézem, hogy most született, aztán már kész hölgy, okos, gyönyörű, céltudatos - és az anyukája alig elfogult

Kattints a kibontásához...

Nagyon sok gratula neki!

Furcsa az élet...
Míg mások éheznek, háborúznak, szenvednek, itt, egy nemzetközi cégnél most az a legnagyobb problémánk, hogy a túlterhelés miatt letiltják a youtube-ot és a facebookot.
Elég furcsa belegondolni, hogy a jólét és a kényelem mennyire megváltoztatja az ember igényeit, az ember jellemét. Ezért viseli olyan nehezen sok ember azt, ha magasról puffan jó nagyot, és adja fel, lesz alkoholista vagy hajléktalan.
Alapvetően pozitívan látom a világot, de ez a gondolat most fejbevágott, és úgy éreztem meg kell osztanom Veletek.

heroeboy írta:

Furcsa az élet...
Míg mások éheznek, háborúznak, szenvednek, itt, egy nemzetközi cégnél most az a legnagyobb problémánk, hogy a túlterhelés miatt letiltják a youtube-ot és a facebookot.
Elég furcsa belegondolni, hogy a jólét és a kényelem mennyire megváltoztatja az ember igényeit, az ember jellemét. Ezért viseli olyan nehezen sok ember azt, ha magasról puffan jó nagyot, és adja fel, lesz alkoholista vagy hajléktalan.
Alapvetően pozitívan látom a világot, de ez a gondolat most fejbevágott, és úgy éreztem megkell osztanom Veletek.

Kattints a kibontásához...

Nem csak a nemzetközi cégeknél tiltják le a facebookot és a youtubot, ha nem kellene az internet a munkához, az se lenne, mert a munka rovására megy.
A jólét és a kényelem elpuhítja az embert, hacsak ezért a jólétért és kényelemért nem kell iszonyatosan megküzdeni, mert akkor viszont értékelni is jobban lehet azt.

emama63 írta:

Nem csak a nemzetközi cégeknél tiltják le a facebookot és a youtubot, ha nem kellene az internet a munkához, az se lenne, mert a munka rovására megy.
A jólét és a kényelem elpuhítja az embert, hacsak ezért a jólétért és kényelemért nem kell iszonyatosan megküzdeni, mert akkor viszont értékelni is jobban lehet azt.

Kattints a kibontásához...

Igazából ez már csak nevelés kérdése is. Mert ha már gyermekkorban megtanítják az embert megbecsülni a dolgokat, és szembesítik, hogy 1-1 természetesnek tűnő dologért mennyit kell dolgozni, akkor a későbbiekben már biztos, hogy értékeli majd azt, amije van... Ha már gyerekkorban megkap mindent, amit akar, onnan kezdve több pofont tartogataz élet.
Persze van, aki akarata ellenére is olyan helyzetbe kényszerül, hogy nem engedhet meg mindent magának, sőt sokszor alapvető dolgok sem elérhetőek, de úgy gondolom, hogy azok az emberek jobban helyt is állnak az életben, és nagyobb erkölcsi értékeket is fognak magukban hordozni.

heroeboy írta:

Igazából ez már csak nevelés kérdése is. Mert ha már gyermekkorban megtanítják az embert megbecsülni a dolgokat, és szembesítik, hogy 1-1 természetesnek tűnő dologért mennyit kell dolgozni, akkor a későbbiekben már biztos, hogy értékeli majd azt, amije van... Ha már gyerekkorban megkap mindent, amit akar, onnan kezdve több pofont tartogataz élet.
Persze van, aki akarata ellenére is olyan helyzetbe kényszerül, hogy nem engedhet meg mindent magának, sőt sokszor alapvető dolgok sem elérhetőek, de úgy gondolom, hogy azok az emberek jobban helyt is állnak az életben, és nagyobb erkölcsi értékeket is fognak magukban hordozni.

Kattints a kibontásához...

Azért az élet művel furcsa dolgokat. Az egyik főnöknőm a szegénységből tornázta fel magát vezető pozícióba.Sokáig albérletben éltek és megélhetési gondjaik is voltak.Aztán jött a jó lét,persze nem egyszerre szépen lassan,de közben elfelejtette,hogy honnan jött és a szó szoros értelemben kezdte megalázni azokat akik már negyven vagy több évet eltöltöttek a cégnél. Mivel ügyfélforgalommal foglalkoztam annak idején mikor ez történt,szomorú volt látni hogyan tipor be másokat az ügyfelek előtt. Egyik ilyen kolléganőm belebetegedett és le kellett százalékolni.Az idegei mondták fel a szolgálatot. Nekem az volt a szerencsém,hogy főpénztárban voltam és ha engem kirúg hát nehezen vállalták volna,eszméletlen nagy felelősség. Ráadásul a trezor mivel ez egy lakóházban lévő fiók volt az a ház pincéjében volt. Ez akkor történt amikor egy pénzszállítókocsi egyik vezetőjét egy fiatal fiút lelőttek..Gondoljátok el a piac a közelben 8-kor mész le harmadmagaddal a pincébe amikor már a tömeg áll az ajtóban.Hiába van egy másodpénztáros és egy fegyveresőr melletted nem Őket lövik le,hanem tégedet,mert nálad van a lóvé. A pénztárban limitált pénzösszeg lehetne,de egy hónapban egyszer vagy a forgalomtól függően kapunk pénzszállítmányt nem pármillióról van szó és napközben megsértve a szabályokat nem mered levinni a tömeg miatt.Egész nap ülsz rajta és bízol benne,hogy most nem akar senki bankot rabolni.Ezek után amikor megtudta,hogy terhes voltam csak szegény baba meghalt mielőtt megszületett volna olyan balhét lecsapott négy-szem közt,hogy csak na. Az volt a gondja,hogy átvertem ,mert nem mondtam,hogy terhes vagyok és ha a baba megmarad akkor őt kész tények elé állítom és honnan szerez azonnal pénztárost. nekem akkor abban az időben ez volt a legkisebb gondom. Amikor a főpénztárt rám bízta Ő sem kérdezett meg,hogy akarom vagy nem.Nem volt perspektíva más,ha nem vállalom akkor mehettem volna az utcára. Gondolom,hogy én utánam is ez lett volna. na de nem sokáig maradtam csak magára hagytam a céget mivel csak sikerült még egyszer teherbe esni amiről szintén nem szóltam,uram bocsáss
és a végén már mint veszélyeztetett kismama ki voltam írva és abszolút nem érdekelt,hogy a haját tépi és mindennek lehord. Tudtam,hogy ezt a csatát megnyertem.

Huhhh!
24 órája nem néztem rá a fórumra,osztán annyi mindent íratok,hogy csak na!
Azt se tudom,hol kezdjem!
Virág téma:trombitafolyondár:egyszer ültettem én is egy tövet évekkel ezelőtt,de nem igazán ment semmire. Tavaly orvul a szomszéd udvara felől felfutott a házam csatornáján... Ott pompázik,idén virágozni is fog ahogy elnézem. Kicsit aggódom is amiatt hogy vajon nem fogja-e a falat károsítani ha rákúszik... Az "öreganyám kertjéről" eszembe jutott az én öreganyám zsebkendőnyi udvara ami dugig volt virágokkal... Gyerekként ott bóklásztam a dáliák és kardvirágok tengerében... Valaki nem tudna megszánni egy kevés dohányvirág maggal? Olyan régóta keresek,de itt a környéken senki nem ismeri és amikor otthon járok még nincs magja a dohányvirágnak...
Kutya téma: Lizikének is megvan-volt az éjszakai rutinja,szerintem a Csipeszénél rosszabb olyan értelemben,hogy időnként éjszaka jött rá a nyalási roham és ilyenkor addig nyalogatott ameddig el nem kezdtem simogatni a hasát. Ha lankadtam,elaludtam,kezdődött minden előről... Azért múlt időben beszélek,mert jó ideje felfedezte hogy a hímző fotelemben milyen nagyszerűen lehet aludni...Meg se moccan reggelig! Általában fel tud rá ugrani,de előfordul hogy az éjszaka kellős közepén felébreszt hogy emeljem fel a fotelre. Ilyenkor én jóhiszeműen ráfogom,hogy az operált csípői miatt éppen nem tud felugrani,bár valószínű hogy egyszerűen csak lusta ... Egyszer videóra fogom venni ahogy nekikészülődik az ugrásnak: pár lépést hátrál,lendületet vesz,nekifut aztán nem ugrik csak az orrával megböki a fotelt és ezt néhányszor megismétli mire végül felugrik... Ilyenkor szoktam megsajnálni és felteszem,szerintem a kis haszontalan ezt rendesen kihasználja...
Evelyn,valóban nagyon jó társ egy kutya,kár hogy nem lehet neked otthon tartani... Én soha nem érzem magam egyedül,beszélni is szoktam hozzá ((nóóórmááális???)) Lizi olyan mint egy baba:igényli a kényeztetést. Ölbe veszem,a fejét a vállamra hajtja...Hihetetlen lelki kapocs van közöttünk...szerintetek ez nóóórmááális???
Valamit még akartam írni,de...közben elfelejtettem!

sorcier írta:

Megforditottam,de csak akkor latszik,ha raklikkelsz.
Nagyon szuper tortat csinaltal Sarolta!A huncut unokadnak meg sok oldog szuletesnapot kivanok.
Az oorgaonad is gyonyoru.

Kattints a kibontásához...

Koszonom szépen az o nevében is.

A trombitafolyondár nem károsítja a falat, csak kis tapadós izékkel kapaszkodik, fiiinoman. Az enyém a garázstetőre mászott(igaz, az a fal vakolatlan és úgy is hagytuk, vakolt falért nem kezeskedek), a virágaiban alig tudok gyönyörködni, mert nagyon árnyas a kertemnek az a része (bezzeg a szomszédnál teljes pompájában virít - ami a garázstetőnkről odalátszik - egész nyáron...) Most jól vissza kellett vágni a tetőcsere miatt, de már hajt.
A pulinkkal mi is beszélgettünk... az egész család .
Hogy normálisak vagyunk-e?????????

Elgondoltam, hogy idén én márpedig májusfás tortát készítek. De nem sütöm, nem én! Majd egy "sületlen" tortát készítek, májusfával!

evelyn13 írta:

Azért az élet művel furcsa dolgokat. Az egyik főnöknőm a szegénységből tornázta fel magát vezető pozícióba.Sokáig albérletben éltek és megélhetési gondjaik is voltak.Aztán jött a jó lét,persze nem egyszerre szépen lassan,de közben elfelejtette,hogy honnan jött és a szó szoros értelemben kezdte megalázni azokat akik már negyven vagy több évet eltöltöttek a cégnél. Mivel ügyfélforgalommal foglalkoztam annak idején mikor ez történt,szomorú volt látni hogyan tipor be másokat az ügyfelek előtt. Egyik ilyen kolléganőm belebetegedett és le kellett százalékolni.Az idegei mondták fel a szolgálatot. Nekem az volt a szerencsém,hogy főpénztárban voltam és ha engem kirúg hát nehezen vállalták volna,eszméletlen nagy felelősség. Ráadásul a trezor mivel ez egy lakóházban lévő fiók volt az a ház pincéjében volt. Ez akkor történt amikor egy pénzszállítókocsi egyik vezetőjét egy fiatal fiút lelőttek..Gondoljátok el a piac a közelben 8-kor mész le harmadmagaddal a pincébe amikor már a tömeg áll az ajtóban.Hiába van egy másodpénztáros és egy fegyveresőr melletted nem Őket lövik le,hanem tégedet,mert nálad van a lóvé. A pénztárban limitált pénzösszeg lehetne,de egy hónapban egyszer vagy a forgalomtól függően kapunk pénzszállítmányt nem pármillióról van szó és napközben megsértve a szabályokat nem mered levinni a tömeg miatt.Egész nap ülsz rajta és bízol benne,hogy most nem akar senki bankot rabolni.Ezek után amikor megtudta,hogy terhes voltam csak szegény baba meghalt mielőtt megszületett volna olyan balhét lecsapott négy-szem közt,hogy csak na. Az volt a gondja,hogy átvertem ,mert nem mondtam,hogy terhes vagyok és ha a baba megmarad akkor őt kész tények elé állítom és honnan szerez azonnal pénztárost. nekem akkor abban az időben ez volt a legkisebb gondom. Amikor a főpénztárt rám bízta Ő sem kérdezett meg,hogy akarom vagy nem.Nem volt perspektíva más,ha nem vállalom akkor mehettem volna az utcára. Gondolom,hogy én utánam is ez lett volna. na de nem sokáig maradtam csak magára hagytam a céget mivel csak sikerült még egyszer teherbe esni amiről szintén nem szóltam,uram bocsáss
és a végén már mint veszélyeztetett kismama ki voltam írva és abszolút nem érdekelt,hogy a haját tépi és mindennek lehord. Tudtam,hogy ezt a csatát megnyertem.

Kattints a kibontásához...

Sajnos én is találkoztam már olyannal, aki nagyon is elfelejtette, hogy honnan indult. Pedig úgy gondolom, hogy attól, hogy valakinek sok pénze van, vagy netalán tán jobb valamiben, mint mások, nem jelenti azt, hogy több, vagy jobb... Sőt, ezeket a dolgokat kellene igazán csak megbecsülni, és alázatosnak lenni. Úgy gondolom, azért kap mindenki az életében valamilyen tehetséget, lehetőséget, hogy az általá másoknak adjon. Én például az énekléssel vagyok így: (néha, amikor még nekem is tetszik, amit csinálok, örülök, de) azért énekelek, hogy az embereknek örömöt okozzak vele. Azért énekelek, hogy érzéseket adjak át. Sajnos a mai világban az érzések kezdenek kihalni az emberekből. Megmarad a monotonitás és elfeledkezünk arról, hogy valójában miért is élünk. Furcsa volt azzal szembesülnöm, hogy az okoz örömet, hogy mások örömét látom. Gyermekként azt hittem, hogy az az öröm, ha kapok. Aztán láttam, hogy az emberek körülöttem mennyire örülnek annak, hogy adok nekik, és éreztem, hogy ettől én is boldog vagyok.

Úgy gondolom, az életnek nem az a lényege, hogy a saját örömünkre törekedjünk. Az a lényege, hogy mások öröme által örvendeztessük meg magunkat. Ehhez viszont alázat, és a másik szeretete kell. Anélkül semmit nem ér az egész.

Ebbe viszont nem fér be az, hogy mások fölött érezzük magunkat, hogy többnek-jobbnak gondoljuk magunkat, mert az a lélek belül már férges, és a férget csak nagy áldozatok árán lehet kiölni.

sarolta51 írta:

Koszonom szépen az o nevében is.

Kattints a kibontásához...

Ja,tudom már! A tortára,az unokára és a sikeres felvételire akartam még kitérni előző monológomban!
Nagy és általános gratuláció az érintetteknek!

Zsafi írta:

A trombitafolyondár nem károsítja a falat, csak kis tapadós izékkel kapaszkodik, fiiinoman. Az enyém a garázstetőre mászott(igaz, az a fal vakolatlan és úgy is hagytuk, vakolt falért nem kezeskedek), a virágaiban alig tudok gyönyörködni, mert nagyon árnyas a kertemnek az a része (bezzeg a szomszédnál teljes pompájában virít - ami a garázstetőnkről odalátszik - egész nyáron...) Most jól vissza kellett vágni a tetőcsere miatt, de már hajt.
A pulinkkal mi is beszélgettünk... az egész család .
Hogy normálisak vagyunk-e?????????

Elgondoltam, hogy idén én márpedig májusfás tortát készítek. De nem sütöm, nem én! Majd egy "sületlen" tortát készítek, májusfával!

Kattints a kibontásához...

Nálunk külső(hungarocel??)szigetelés plusz nemes vakolat van a falon. Nemsokára gyakori vendég lesz a kőműves,majd kikérem a véleményét.
Örülnék ha maradhatna! Déli fekvésű a ház oldala ahová felfutott,napban nem lesz hiány,így gondolom virágban sem.
A májusfa tortát legalább látni szeretnénk,ha már nem ehetünk belőle!

Csak azon az egy falon nincs semmiféle "cifraság", az a garázs kert felőli fala, és mivel a kerítés is "nyers", ezt a falat ilyennek akartam hagyni.
Remélem, el is készítem azt a tortát . Olyasmi, hogyaszongya:
babapiskóta lerakva és tortaformába berakva,főzött tojáskrém+csoki+gőzön felvert tojáshab, a tetejére fehér tejszínhab...gondoltam, szórok rá tarka tortadarát és keresnem kell valamelyik boltban elég hosszú pálcát (jaj! mi a neve? húst, zöldséget szurkálnak rá és grillezik), arra lehetne máslikat erősíteni...)

#4414
Naegen.
Régebben is érdekelt a Beltane meg a Walpurgisnacht meg ezek a dolgok, meg a májusfa-állítás...
Meg a Földanya meg ilyenek.
Most újra nézegettem...

Na, megyek hímezni...ma be szeretném fejezni, nem tudom, miért oly nehezek az utolsó öltések.......

Ó, a csudába! Megint ki kell egyem a Milka szíveket a névnapi csokis dobozból, mert kell egy üres a cérnáknak, a régi(ek) elszakadt(ak). Pedig nem is szeretem. Tényleg: túl édes, túl lágy, és túl .... bahhhhh.