Vízügyi és agrárszakemberek kidolgoztak egy tervet, amellyel megakadályozható Magyarország elsivatagosodása – értesült az Index. Az országos vízügyi főigazgató szerint a klímaváltozás elleni küzdelemben több – aprónak tűnő – jogszabályi változás is sokat segíthet. Láng István szerint a települési önkormányzatoknak és az állampolgároknak is szemléletváltásra van szükségük, hogy a jövőben az ország alkalmazkodni tudjon a változó éghajlathoz.
A Duna–Tisza között elterülő Homokhátság 2020 óta hivatalosan is félsivatagnak számít. Ezen a területen ugyanis több víz párolog el és távozik különböző csatornákon, mint amennyi csapadék hullik. Így – szó szerint – égető kérdés a Homokhátság vízutánpótlásának megoldása. Ugyanilyen problémákkal néz szembe a Nyírség is.
„Magyarországon a vízgazdálkodási problémák 70 százaléka az Alföldre jellemző” – állította Láng István. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője az Indexnek kifejtette, hogy a Duna–Tisza közi Homokhátság és a Nyírség vízpótlásának tervét a vízügyi főigazgatóság, valamint az Agrárminisztérium szakemberei már közösen megtervezték.
– mondta a főigazgató.
„Itt ezermilliárdokról beszélünk" – tette hozzá Láng István, aki szerint a kormány évekkel ezelőtt helyesen döntött, amikor 2030-ig évente 17 milliárd forintot irányzott elő csak öntözésfejlesztésre. Úgy véli, bár ez a kormányzati lépés egy folyamatot elindított, de az orosz–ukrán háború – mint sok más területen is – sajnos befagyasztotta a vízügyi fejlesztéseket. „Most csupán üzemeltetjük a rendszereket” – tette hozzá a vízügyi főigazgató.
Napjainkban két meghatározó tényező van, amely a hazai vízgazdálkodás jövőjét befolyásolja Magyarországon. Az egyik a klímaváltozás, amelynek következménye, hogy a csapadék intenzitása szélsőségesebbé vált.
– közölte a főigazgató, aki emlékeztet arra, hogy például 2013-ban a Dunán megdőlt a vízhozamrekord. Szerinte a jövőben arra kell felkészülni, hogy alacsonyabb vízszintek és magasabb árvízszintek lesznek a magyar folyókon.
Láng István szerint a másik vízgazdálkodási tényező: a folyók 19. századi szabályozásoknak a következménye. A szűkebb hullámterek ahhoz vezetnek, hogy az árvízszintek magasabbak lesznek, hiszen nem tudnak kiterülni. Ráadásul a kis vízszint erodálja a folyó medrét, amely ezáltal süllyed. A főigazgató szerint az Alföldön a szabályozások előtt a kis- és az árvízszintek között csupán 3-5 méteres különbség lehetett. Ma ez a szintkülönbség Csongrádnál 14 méter. Például
a Tiszán az év 80 százalékában alacsony a vízszint, amely leszívja a talajvizeket: az év nagy részében folyamatos a víz áramlása a Tisza felé. Ugyanakkor a néhány napos árvizes időszakban a folyó nem tudja visszatölteni a talajba a vizet.
„Évente 2-4 centimétert süllyednek a talajvízszintek. Ez rossz hír, mert a legfontosabb víztározónk mégiscsak a föld” – közölte Láng István, aki hozzátette, hogy ezt a negatív tendenciát igyekeznek vízpótló rendszerekkel ellensúlyozni. Ezért épült a Tiszalöki és a Kiskörei vízlépcső.
A főigazgató szerint a Kiskörei tározó szinte állandósítja a Tisza vízszintjét: körülbelül egyméteres szintkülönbség van a téli és a nyári vízállás között. Ennek komoly hatása van a természetre is: például Kisköre fölött, a Poroszlói-medence már a világörökség része, mert ott tudott rehabilitálódni a – szabályozás előtti – tiszai élővilág.
A szürkevíz a háztartásokban már felhasznált, emberi fogyasztásra nem alkalmas víz, de számos más területen még hasznosítható. Ilyen például az esővíz.
– jegyezte meg Láng István, aki úgy véli, a mezőgazdaságban működőképes lehet a szürkevíz felhasználása.
A főigazgató szerint szemléletváltásra van szükség. A víztől nem megszabadulni kell, hanem házon, illetve birtokon belül kell tartani. A családi házaknál a belterületi tárolást kell növelni. Láng István szerint elsősorban az építési előírásokon kell változtatni. Mint mondja: Tata városa már felismerte a problémát. Az önkormányzat föld alá helyezhető víztároló edényeket ad ki a lakosoknak annak érdekében, hogy fékezze az esővíz áramlását. „Dombvidékeken erősen ajánlott a tatai önkormányzat példája” – állította a vízügyi szakember.
Szerinte az önkormányzatoknak a szennyvíztelepek kérdését is rendezniük kellene.
A hazai szennyvíztisztítók nagy részét ugyanis nem erre a csapadékterhelésre méretezték. Amikor jön egy intenzív esős időszak, akkor ezek túlterheltté válnak, és a biológiai tisztító réteget kiviszi a víz, amelynek következtében két hétig tisztítás nélkül folyik a szennyvíz a folyókba.
Ilyen problémával küzd például Győr és Komárom is.
A főigazgató jogszabályi változtatást sürget több esetben is, például a mederiszap kihelyezésének szabályozása területén. Szerinte hiba automatikusan hulladéknak tekinteni a mederiszapot.
– mondta Láng István, aki hozzátette, hogy a halastavak tele vannak szerves anyaggal. Magyarországon azonban olyan túlszabályozás van érvényben, olyan indokolatlan minőségi követelmények vannak, amelyek ártanak a mezőgazdaságnak és a vízügynek is. Mint mondja: a víztározókat az iszapban lévő foszfor miatt kell rendszeresen kotorni. A foszfor a műtrágya egyik alapanyaga, amelyből mostanában hiány van.
„Ezt a területet például jobban kellene cizellálni” – javasolta az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője. Úgy véli, Magyarországon nagyon sok tavat a '80-as évek óta nem kotortak ki. A halastavak többsége maximális vízszinten van, de egy nagyobb árvíz komoly károkat okozhat bennük. Ez történt 2019-ben is, amikor nyolc halastavat vitt el a víz.
Kunstár Csaba
A Duna–Tisza között elterülő Homokhátság 2020 óta hivatalosan is félsivatagnak számít. Ezen a területen ugyanis több víz párolog el és távozik különböző csatornákon, mint amennyi csapadék hullik. Így – szó szerint – égető kérdés a Homokhátság vízutánpótlásának megoldása. Ugyanilyen problémákkal néz szembe a Nyírség is.
Elsivatagosodás Magyarország közepén
„Magyarországon a vízgazdálkodási problémák 70 százaléka az Alföldre jellemző” – állította Láng István. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője az Indexnek kifejtette, hogy a Duna–Tisza közi Homokhátság és a Nyírség vízpótlásának tervét a vízügyi főigazgatóság, valamint az Agrárminisztérium szakemberei már közösen megtervezték.
– mondta a főigazgató.
„Itt ezermilliárdokról beszélünk" – tette hozzá Láng István, aki szerint a kormány évekkel ezelőtt helyesen döntött, amikor 2030-ig évente 17 milliárd forintot irányzott elő csak öntözésfejlesztésre. Úgy véli, bár ez a kormányzati lépés egy folyamatot elindított, de az orosz–ukrán háború – mint sok más területen is – sajnos befagyasztotta a vízügyi fejlesztéseket. „Most csupán üzemeltetjük a rendszereket” – tette hozzá a vízügyi főigazgató.
Évente 2-4 centivel süllyed a talajvízszint
Napjainkban két meghatározó tényező van, amely a hazai vízgazdálkodás jövőjét befolyásolja Magyarországon. Az egyik a klímaváltozás, amelynek következménye, hogy a csapadék intenzitása szélsőségesebbé vált.
– közölte a főigazgató, aki emlékeztet arra, hogy például 2013-ban a Dunán megdőlt a vízhozamrekord. Szerinte a jövőben arra kell felkészülni, hogy alacsonyabb vízszintek és magasabb árvízszintek lesznek a magyar folyókon.
Láng István szerint a másik vízgazdálkodási tényező: a folyók 19. századi szabályozásoknak a következménye. A szűkebb hullámterek ahhoz vezetnek, hogy az árvízszintek magasabbak lesznek, hiszen nem tudnak kiterülni. Ráadásul a kis vízszint erodálja a folyó medrét, amely ezáltal süllyed. A főigazgató szerint az Alföldön a szabályozások előtt a kis- és az árvízszintek között csupán 3-5 méteres különbség lehetett. Ma ez a szintkülönbség Csongrádnál 14 méter. Például
a Tiszán az év 80 százalékában alacsony a vízszint, amely leszívja a talajvizeket: az év nagy részében folyamatos a víz áramlása a Tisza felé. Ugyanakkor a néhány napos árvizes időszakban a folyó nem tudja visszatölteni a talajba a vizet.
„Évente 2-4 centimétert süllyednek a talajvízszintek. Ez rossz hír, mert a legfontosabb víztározónk mégiscsak a föld” – közölte Láng István, aki hozzátette, hogy ezt a negatív tendenciát igyekeznek vízpótló rendszerekkel ellensúlyozni. Ezért épült a Tiszalöki és a Kiskörei vízlépcső.
A főigazgató szerint a Kiskörei tározó szinte állandósítja a Tisza vízszintjét: körülbelül egyméteres szintkülönbség van a téli és a nyári vízállás között. Ennek komoly hatása van a természetre is: például Kisköre fölött, a Poroszlói-medence már a világörökség része, mert ott tudott rehabilitálódni a – szabályozás előtti – tiszai élővilág.
Tartsd a vizet a telkeden!
A szürkevíz a háztartásokban már felhasznált, emberi fogyasztásra nem alkalmas víz, de számos más területen még hasznosítható. Ilyen például az esővíz.
– jegyezte meg Láng István, aki úgy véli, a mezőgazdaságban működőképes lehet a szürkevíz felhasználása.
A főigazgató szerint szemléletváltásra van szükség. A víztől nem megszabadulni kell, hanem házon, illetve birtokon belül kell tartani. A családi házaknál a belterületi tárolást kell növelni. Láng István szerint elsősorban az építési előírásokon kell változtatni. Mint mondja: Tata városa már felismerte a problémát. Az önkormányzat föld alá helyezhető víztároló edényeket ad ki a lakosoknak annak érdekében, hogy fékezze az esővíz áramlását. „Dombvidékeken erősen ajánlott a tatai önkormányzat példája” – állította a vízügyi szakember.
Szerinte az önkormányzatoknak a szennyvíztelepek kérdését is rendezniük kellene.
A hazai szennyvíztisztítók nagy részét ugyanis nem erre a csapadékterhelésre méretezték. Amikor jön egy intenzív esős időszak, akkor ezek túlterheltté válnak, és a biológiai tisztító réteget kiviszi a víz, amelynek következtében két hétig tisztítás nélkül folyik a szennyvíz a folyókba.
Ilyen problémával küzd például Győr és Komárom is.
Kevesebb jogszabály és több know-how
A főigazgató jogszabályi változtatást sürget több esetben is, például a mederiszap kihelyezésének szabályozása területén. Szerinte hiba automatikusan hulladéknak tekinteni a mederiszapot.
– mondta Láng István, aki hozzátette, hogy a halastavak tele vannak szerves anyaggal. Magyarországon azonban olyan túlszabályozás van érvényben, olyan indokolatlan minőségi követelmények vannak, amelyek ártanak a mezőgazdaságnak és a vízügynek is. Mint mondja: a víztározókat az iszapban lévő foszfor miatt kell rendszeresen kotorni. A foszfor a műtrágya egyik alapanyaga, amelyből mostanában hiány van.
„Ezt a területet például jobban kellene cizellálni” – javasolta az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője. Úgy véli, Magyarországon nagyon sok tavat a '80-as évek óta nem kotortak ki. A halastavak többsége maximális vízszinten van, de egy nagyobb árvíz komoly károkat okozhat bennük. Ez történt 2019-ben is, amikor nyolc halastavat vitt el a víz.
Kunstár Csaba
