"Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. "
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. "
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék én hallgatom.
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz."
(Reményik Sándor: Csak egymáshoz)
[FONT=arial,helvetica]Emlékszobor. Aranyló nevek rajta:[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]mögöttük izzó, vérpiros csaták,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]mögöttük sajgó, megtört életek:[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]síró gyermekek és síró anyák…[/FONT]