Folytasd tovább!

"ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
ne adj helyette bánatot, könyűt."

(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)



"Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - "
 
Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
 
Valaki, akinek nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra-
 
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék én hallgatom.
 
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz."

(Reményik Sándor: Csak egymáshoz)



[FONT=arial,helvetica]Emlékszobor. Aranyló nevek rajta:[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]mögöttük izzó, vérpiros csaták,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]mögöttük sajgó, megtört életek:[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]síró gyermekek és síró anyák…[/FONT]
 
Lábnyomok

Egy embernek volt egy álma éjjel.

Azt álmodta, hogy a tengerparton sétál Istennel.

Az égen jelenetek villantak fel az életéből és minden egyes jelenet után észrevett két pár lábnyomot a homokban: egyik pár hozzá tartozott, a másik Istenhez.

Mikor élete utolsó jelenete felvillant előtte, visszanézett a lábnyomokra a homokban.

Megfigyelte, hogy élete nyomai mentén sokszor csak egy pár lábnyom volt.

Látta, hogy ezek éppen akkor jelentek meg, mikor a legnyomasztóbb, legszomorúbb idők voltak az életében.

Ez nagyon elszomorította, ezért megkérdezte Istent:

,,Isten azt mondtad, hogyha követlek téged, te kísérni fogsz minden utamon. De észrevettem, hogy életem legnehezebb időszakában csak egy pár lábnyom van.

Nem értem, hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád, miért hagytál el engem."

Isten válaszolt:

,,Fiam, drága gyermekem. Szeretlek, és soha nem hagynálak el.

Megpróbáltatásod és szenvedésed idején, amikor csak egy pár lábnyomot láttál, az akkor volt, amikor én vittelek téged."

,,Ismeretlen szerző"
 
Koalamaci, légy szíves, előbb folytasd a megkezdett verset, s aztán kezdj újat!
 
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz."

(Reményik Sándor: Csak egymáshoz)



[FONT=arial,helvetica]Emlékszobor. Aranyló nevek rajta:[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]mögöttük izzó, vérpiros csaták,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]mögöttük sajgó, megtört életek:[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]síró gyermekek és síró anyák…[/FONT]



[FONT=arial,helvetica]Emlékszobor… ennyi maradt csupán[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]belőlük, és a tűzből, mely vezette[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]a milliókat messze golgotákra,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]és feszítette millió keresztre.[/FONT]
 
Sok régi ház hiába várja őket,
s fehér csöndjével sok fehér falu...
üzenetet nem hoz többé felőlük
fehér felhők közt a vándordaru.
 
[FONT=arial,helvetica]Nem járnak többé esténként csodálni[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]kalászhullámon tékozolt csodát…[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]bús hazájuk elvégzett csodáit[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]magukkal vitték s most őrzik tovább.[/FONT]
 
[FONT=arial,helvetica]Magukban őrzik. Dölyfösen, keményen,[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]s nem tudják, hogy a szent haza ledőlt…[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]Boldog halottak. Lám, mi árvábban állunk[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]tornyosuló emléketek előtt…[/FONT]
 
Halottak napja van ma. Rejtve, lopva
a Hargitán megszólal egy harang....
a Tátráról felel reá egy másik...
zeng-bong az éj...galang...galang...galang...
ezer kicsi harang...
 
[FONT=arial,helvetica]Az emlékezés gyertyalángja mellett[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]felsorakozik óriási sorba[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]határon innen és határon túlról[/FONT]
[FONT=arial,helvetica]az elesettek emlék-légiója.[/FONT]
 
Sok sápadt arc. Óh Istenem, szívünkből
de messze volt a mit sem érzés vágya...
piros rózsákat mentek megcsodálni
s megérkeztek a bíboros halálba.
 
Oldal tetejére