Folytasd tovább!
- Téma inditó gizko52
- Kezdés dátuma
:mrgreen:Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.
Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!
De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.
Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:
Itt nyugszik e két remek,
kik egymásba voltak szerelmesek,
s meghaltak egy szép napon,
látni őket sose fogom.
Mondják nékem gyakran azt, hogy
mindig szeret, s itt lesz most, hol
ember fia még nem lépett, s
szomszéd asszony aknát lépett.
kik egymásba voltak szerelmesek,
s meghaltak egy szép napon,
látni őket sose fogom.
Mondják nékem gyakran azt, hogy
mindig szeret, s itt lesz most, hol
ember fia még nem lépett, s
szomszéd asszony aknát lépett.
"Útas, köszönj rám egy pint bort:
itt látsz nyugodni egy jámbort,
kedves élete-párjával,
csikóbőrös kulacsával!"
Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.
Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:
Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!
Hasonló témák
