A gyerekházasság világszerte milliók életét érinti, mégis sokszor láthatatlan jelenség marad. Bár a jogszabályok fontos eszközei a gyerekházasság visszaszorításának, önmagukban nem elegendők. A probléma mélyen gyökerezik a nemi egyenlőtlenségben, a szegénységben, a társadalmi normákban és a bizonytalan élethelyzetekben.
A hatékony fellépéshez komplex megközelítés szükséges: jogi szabályozás, közösségi programok, a lányok oktatásának és jogainak megerősítése, valamint a társadalmi attitűdök átalakítása egyaránt elengedhetetlen. De egyáltalán lehetséges a globális tiltás?
Bár a modern világban – nagyon helyesen – egyre inkább a gyerekek védelme és jogainak érvényesítése kerül előtérbe, a gyerekházasság továbbra is milliók életét teszi tönkre. A gyerekházasság, azaz amikor 18 év alatti gyermekeket házasságra kényszerítenek, a Föld számos pontján ma is a mindennapos valóság. A nemzetközi jog pedig egyértelműen a gyermekek védelmét írja elő, és a gyermekjogok deklarációja szerint minden gyermeket megillet a fejlődéshez, oktatáshoz, egészséghez való jog. Évente mégis több millió lányt – vagy éppen fiút – adnak férjhez, gyakran idősebb, akár többszörös házasságban élő férfiakhoz.
Az ENSZ becslése szerint ha a jelenlegi trendek nem változnak, 2030-ra a gyerekházasságok száma elérheti az egymilliárdot.
A jelenség legfőbb okai között szerepel a szegénység, a hagyományos patriarchális társadalmi normák, az oktatás hiánya, valamint a háborús és humanitárius válsághelyzetek. Az egyik legnagyobb probléma mégis az, hogy jogilag a világ országai közel sem egységesek abban, hol húzódik meg a házasságkötésre való alkalmasság határa. Bár a legtöbb állam deklarálja, hogy a felnőttkor 18 éves korban kezdődik, rengeteg országban léteznek olyan kiskapuk, amelyek szülői beleegyezéssel, bírói engedéllyel vagy vallási szabályokra való hivatkozással lehetővé teszik a kiskorúak házasságát.
Az áldozatok sorsa gyakran rejtve marad, a korán házasított lányok azonban a kutatások szerint nagyobb valószínűséggel hagyják abba az iskolát, esnek át erőszakos házasságon, válnak szexuális és háztartási kizsákmányolás áldozataivá, illetve halnak bele a terhességgel járó komplikációkba, mivel testük biológiailag még nincs felkészülve az anyaságra. Bármennyire is a fiatal lányokat gondoljuk legtöbbször áldozatnak, a fiúgyermekek sem mentesülnek az elnyomás különféle formái alól – gondoljunk például az afganisztáni „Bacha Bazi” gyakorlatra, ahol fiúkat használnak rabszolgának, gyakran szexuális értelemben is.
A házasságot hivatalosan ugyan még nem kötötték meg, a tervek szerint múlt pénteken tartották volna meg a ceremóniát, azonban a tálib hatóságok közbeléptek, és letartóztatták a férfit, valamint a kislány apját is. Meglepő módon azonban nem emeltek vádat egyikük ellen sem. Ehelyett a hatóság annyit követelt a férfitól, hogy várjon addig, amíg a gyermek eléri a kilencéves kort, csak azután „viheti haza” őt.
Ez a döntés ismét fényt vet a tálib rendszer értékrendjére egy külső szemlélő számára: egy hatéves kislány feleségül adása önmagában nem volt büntetendő, csak az a fránya három év jelentett némi fennakadást.
Sajnálatosan ez azonban nem elszigetelt eset. 2021-ben – ugyanabban az évben, amikor a tálibok újra átvették a hatalmat az országban – egy másik tragikus történet is bejárta a világot. Egy kilencéves kislányt, Parwana Malikot 1600 font értékű árucikkekért – földért, juhokért és készpénzért – adta el az apja, Abdul Malik, egy 55 éves férfinak. A gyermek könyörgött apjának, hogy hadd járhasson iskolába, orvos akart lenni, nem feleség. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy megmentsék. Az apa később sírva vallotta be, hogy az éhség és a túlélés kényszere törte meg. Malik esete végül a „Too Young to Wed” nevű amerikai jótékonysági szervezet segítségével oldódott meg, aki kiszabadították a kislányt, és családjával együtt egy biztonságos menedékházba költöztették – életükben először lakásba, miután addig csak sátrakban éltek.
A hasonló esetek által kiváltott felháborodás globális volt, az Egyesült Államok női szenátorai felszólították az akkori elnököt, Joe Bident, hogy tegyen lépéseket a gyerekházasság megakadályozására Afganisztánban. A tiltakozás azonban vajmi kevés változást hozott, különösen úgy, hogy a tálib hatalom a nők és lányok jogait szisztematikusan felszámolja. A lányok ki vannak tiltva az iskolákból, az egyetemekről, nem taníthatnak, nem járhatnak mecsetbe, parkokba, vidámparkba vagy akár edzőtermekbe. A legújabb rendelkezés értelmében pedig már otthonukban sem beszélhetnek hangosan, nehogy idegen férfiak meghallják őket. Aki ezt megszegi, börtönbüntetésre számíthat.
Afganisztánban a gyermekek kizsákmányolása azonban nem csak a lányokat érinti. A „Bacha Bazi”, azaz „fiújáték” nevű ősi, de máig élő gyakorlat a fiúgyermekek szexuális kizsákmányolásának egy intézményesült formája. A fiatal fiúkat női ruhába öltöztetik, sminkelik, majd erőszakkal táncoltatják őket felnőtt férfiak előtt, akik később gyakran szexuálisan bántalmazzák őket. A tálibok álláspontja szerint ugyan a gyakorlat elítélendő, de a valóságban továbbra is virágzik, gyakran a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. Egy 2023-as brit kormányzati jelentés szerint ezek a visszaélések szinte sosem kerülnek nyilvánosságra a szégyen, a félelem és a rendőri közreműködés miatt, mivel számos esetben maguk a rendfenntartók is részei ennek a kizsákmányoló rendszernek. Azok a túlélők, akiknek sikerül megszökniük, rendszerint pszichés traumáktól szenvednek, prostitúcióba sodródnak vagy öngyilkosságot követnek el.
A legnagyobb akadály az egységes nemzetközi tiltás előtt a jogi sokszínűség. A Pew Research Center jelentése szerint a világ 198 országából 117-ben volt engedélyezett valamilyen formában a gyermekházasság. És bár papíron 153 országban 18 év a házasság minimális korhatára, ezek túlnyomó többségében léteznek kivételek:szülői beleegyezéssel vagy bírói döntéssel már fiatalabb korban is lehet házasodni.
Ausztráliában például ha az egyik fél 18 éves, a másik akár 16 is lehet házasságkötéskor, bírósági engedéllyel. Irakban, Jamaicában vagy Uruguayban a szülői hozzájárulás is elegendő. Több országban, például a Fülöp-szigeteken vagy Tanzániában a vallási hovatartozás befolyásolja a minimális házasságkötési kort – ott például egy muszlim lány akár 12 évesen is házasodhat, ha a házasság nem lesz azonnal elhálva. A legextrémebb különbség talán Szudánban tapasztalható, ott a lányok akár 10 évesen is férjhez mehetnek, fiúknál 15 év a korhatár. Ráadásul számos országban – például Pakisztánban vagy a balkáni romák körében (például Albániában) – a törvényi tiltások ellenére a gyerekházasság a mai napig kulturálisan elfogadott és gyakori.
A gyerekházasság felszámolásáért emiatt világszerte számos nemzetközi szervezet dolgozik. Az ENSZ 2015-ben indította el a „Global Programme to End Child Marriage” nevű kezdeményezést, amely az UNICEF és az UNFPA együttműködésével folyik. A program célja, hogy jogszabályi változásokat ösztönözzön, közösségi szemléletformálást végezzen, és konkrét segítséget nyújtson az érintett lányoknak. Egy másik kezdeményezés, a Girls Not Brides nevű nemzetközi szervezet szerint a gyerekházasság nemcsak emberi jogi válság, hanem súlyos gazdasági következményekkel is jár: rontja az országok termelékenységét, és újratermeli a generációs szegénységet.
Malala Yousafzai Nobel-békedíjas aktivista szerint az Afganisztánban uralkodó állapotokat jogilag még nevesíteni sem tudjuk.
A jogi keret sem elegendő önmagában
A gyerekházasság elleni küzdelemben a jogszabályi környezet fontos, de önmagában nem elegendő tényező. A Girls Not Brides nevet viselő nemzetközi kezdeményezés által kidolgozott elméleti keretrendszer szerint a progresszív jogi szabályozás csak egy eleme annak az átfogó megközelítésnek, amely szükséges a gyerekházasságok visszaszorításához. A jogi változásokat olyan átfogó intézkedéscsomagnak kell kísérnie, amely a lányok jogait és autonómiáját helyezi a középpontba.
Ehhez persze néhány fogalmat érdemes tisztába tenni. Gyerekházasság minden olyan házasság vagy informális párkapcsolat, amelyben legalább az egyik fél még nem töltötte be a 18. életévét. A kényszerházasság pedig egy olyan kapcsolat, amelyhez az érintettek nem adták teljes, szabad és tájékozott beleegyezésüket. Ha egy gyerekházasságban az egyik fél nem járult hozzá a házassághoz, azt kényszerházasságnak kell tekinteni. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye alapján gyermeknek számít mindenki, aki még nem töltötte be a 18. életévét.
Az életkori minimum meghatározása azért is kiemelten fontos, mert ezáltal a jog eszközt ad a gyermekek védelmére az erőszak, kizsákmányolás és visszaélések ellen.
A szervezet szerint a hatékony jogi válasz része kell hogy legyen egy olyan átfogó jogi és szakpolitikai keretrendszernek, amely a gyerekházasság gyökereit, például a nemi egyenlőtlenséget is kezeli. Ez a keret olyan területeket foglalhat magába, mint a házasság és válás szabályozása (beleértve a házasságkötések nyilvántartását, a gyermekelhelyezést és a tartásdíjat), a káros társadalmi gyakorlatok, például a hozomány, a többnejűség vagy a női nemi szerv megcsonkítása, valamint a tulajdonjog és az öröklés kérdése. Ide tartoznak továbbá a nemi alapú erőszak formái, így például a házasságon belüli erőszak, a gyermekmunka, az emberkereskedelem és a nemzetközi házasságközvetítés, valamint a lányok oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és társadalombiztosításhoz való hozzáférése. A születések és házasságok kötelező nyilvántartása szintén kiemelt jelentőségű, különösen annak érdekében, hogy nyomon követhető legyen a házasságok kora.
A különböző országok azonban eltérő jogi megközelítést alkalmaznak a gyerekházasságokkal szemben. Egyes államok bűncselekménnyé nyilvánítják, mások egyszerűen érvénytelenítik az ilyen házasságokat, míg vannak olyan országok, ahol bár létezik egy minimális házasságkötési korhatár, ennek megsértéséhez nem kapcsolódik szankció. Gyakori, hogy nincs önálló gyerekházasságot szabályozó törvény, hanem az erre vonatkozó előírásokat más jogágak – például a polgári jog, a családjog vagy a büntetőjog – tartalmazzák. Emellett sok országban a vallási és hagyományos jogi normák is szerepet játszanak, amelyek gyakran alacsonyabb életkort írnak elő, és felülírják az állami jogot. A törvényi kiskapuk – például a szülői beleegyezés, a bírósági engedély vagy a vallási szokásjogok – jelentős mértékben alááshatják a lányokat védő jogszabályokat. Ennek ellenére a gyerekházasság kriminalizálása önmagában nem jelent megoldást.
Sok esetben a kormányok a törvényi tiltással próbálnak orvosolni egy mélyen gyökerező társadalmi problémát, anélkül, hogy ezzel párhuzamosan olyan programokat és politikákat indítanának, amelyek a gyakorlatot kiváltó okokat kezelik. Az ilyen intézkedéseket civil szervezetekkel együttműködésben kellene megalkotni, a fiatalok részvételével, és a közösségi szinten zajló változások támogatásával együtt. A kriminalizálás során az állam bűncselekménnyé nyilvánítja a gyerekházasságot, szankciókat rendel hozzá, és büntetőjogi felelősséget állapít meg különböző szereplők számára – például a szülők, akik gyermeküket házasságra kényszerítik; azok a felnőttek, akik hozományt fogadnak el; a hivatalos vagy vallási vezetők, akik ilyen házasságokat engedélyeznek vagy regisztrálnak; továbbá a tömeges gyermekesküvők szponzorai, vagy épp az ilyen házasságban közreműködő egészségügyi dolgozók és köztisztviselők.
A büntetés mértéke több tényezőtől is függhet, például attól, hogy a házasság kényszer volt-e, milyen fiatal a gyermek, és hogy a törvény a cselekményt milyen súlyosságú bűncselekményként értelmezi. A szankció nem minden esetben jelent börtönbüntetést, lehet figyelmeztetés, közösségi munka vagy pénzbírság is. Fontos ugyanakkor felismerni, hogy a kriminalizálás súlyos következményekkel is járhat. A lányok magukat is megbüntethetik, ha nem jelzik az őket ért visszaélést, és a családtagok bebörtönzése komoly mentális, társadalmi és gazdasági károkat okozhat. A gyerekházasságok felbontása következményekkel járhat a családok és a közösségek számára is: megjelenhet a kiközösítés, a hozomány visszakövetelésének problémája, a gyermekelhelyezési viták, vagy a serdülők közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló kapcsolat büntetőjogi kezelése is. Túlzott jogi fókusz esetén előfordulhat, hogy a gyerekházasságok még inkább a felszín alá kerülnek, így még kevésbé lesznek ellenőrizhetők. Ráadásul a törvények túlsúlyba kerülése elvonhatja a figyelmet az olyan komplex, közösségalapú megközelítésektől, amelyek a lányok oktatásához, egészségügyi és szociális támogatásához való hozzáférését segítenék elő. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2019-es határozata is támogatja ezt az átfogó, integrált megközelítést.
A gyerekházasság nem korlátozódik egy adott földrészre, vallásra vagy etnikai csoportra – ez egy globális jelenség. Jelenleg világszerte évente körülbelül 12 millió lány megy férjhez 18 éves kora előtt. Minden ötödik lányt érint ez a jelenség, és ma több mint 650 millió olyan nő él a világban, akit gyermekként adtak férjhez. Magyarországon a jogszabályok tiltják a gyermekházasságot.
Itthon a 16. életévüket betöltött fiatalkorúak kivételes esetben, gyámhatósági engedéllyel köthetnek házasságot, Ilyenkor a fiatal jogilag nagykorúvá válik a házasságkötés céljából.
A hatóság akkor adja meg az engedélyt, ha úgy ítéli meg, hogy a házasság valóban a fiatal érdekét szolgálja. Ezt megelőzően részletes környezettanulmány készül, amely segít felmérni a körülményeket és a döntés lehetséges következményeit.
Az UNICEF Magyarország ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a házasság intézményével könnyen vissza lehet élni: egyes esetekben az így megkötött házasság ürügyként szolgálhat arra, hogy kiszolgáltatott lányokat emberkereskedelembe kényszerítsenek. Ennek ellenére informális gyerekházasságok léteznek: olyan tartós párkapcsolatok vagy együttélések, ahol legalább az egyik fél még nem töltötte be a 18. életévét. A jelenség különösen egyes hátrányos helyzetű közösségekben, például szegregátumokban élő családoknál fordul elő. Ezekben a közösségekben kulturális és társadalmi normák sokszor legitimálják az olyan párkapcsolati formákat, amelyek a hivatalos jog szerint gyermekek kizsákmányolásának minősülhetnek. A korai párkapcsolatokhoz gyakran társul iskolai lemorzsolódás, korai gyermekvállalás, és a nők alacsony gazdasági, társadalmi státuszának újratermelődése.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a kapcsolatok nem mindig tekinthetők kizárólag kényszerházasságnak. Sok esetben a lányok és családjaik is konszenzussal lépnek ezekbe a kapcsolatokba, részben a társadalmi elvárások, részben pedig a kilátástalanság, szegénység és a perspektíva hiánya miatt. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ezek a döntések valóban szabadok vagy megalapozottak lennének. A probléma kezelése nemcsak jogi, hanem oktatási, szociális és közösségfejlesztési eszközöket is igényel. Civil szervezetek és közösségi programok fontos szerepet játszanak abban, hogy a lányok hozzáférjenek az oktatáshoz, megfelelő szexuális felvilágosításhoz, mentális támogatáshoz, és hogy képesek legyenek önálló döntéseket hozni a saját életükről.
A gyerekházasság hátterében, mint azt feljebb is taglaltuk, számos tényező húzódik meg, ezek közül a legfontosabb a nemi egyenlőtlenség lehet, amely a lányokat és nőket kevesebbre értékeli, mint a fiúkat és férfiakat. A patriarchális rendszerek gyakran a lányok szüzességéhez kötik értéküket, ami korlátozza szexualitásukat, döntési szabadságukat, és befolyásolja, hogyan öltözködhetnek, hova mehetnek, és mikor, kivel házasodhatnak. Az ilyen társadalmakban a lányok gyakran stigmatizálódnak, ha házasságon kívül létesítenek kapcsolatot vagy teherbe esnek. Sok esetben a házasságot a szülők megoldásként látják arra, hogy megvédjék lányukat a társadalmi megszégyenítéstől.
A társadalmi normák – azaz informális viselkedési szabályok – szintén fenntartják a gyerekházasság gyakorlatát, mivel ezek gyakran nemi alapúak, és céljuk a lányok szexualitásának kontrollálása. Sok közösségben a lány nővé válásának szimbóluma a menstruáció kezdete, amit gyakran házasság követ. Bizonyos területeken a gyerekházasságot megelőzheti a női nemi szerv megcsonkítása, amelyet a nővé válás rítusának tekintenek.
A szegénység a mai napig a gyerekházasság egyik legerősebb hajtóereje. A világ legszegényebb országaiban élő lányok közel 40 százalékát érinti, ami kétszerese a globális átlagnak. Szűkös anyagi körülmények között a családok – és gyakran maguk a lányok is – a házasságot biztonsági hálónak tekintik. A patriarchális értékrend ráadásul gyakran gazdasági erőforrásként kezeli a lányokat: a család inkább a fiúk oktatásába fektet, a lányok házimunkát végeznek, gyereket nevelnek, nem férhetnek hozzá bizonyos munkalehetőségekhez, nem utazhatnak szabadon, és kevésbé tudnak vagyont szerezni. Egyes esetekben a házasság hozománya vagy a menyasszony ára jelenthet pénzügyi segítséget a családnak.
A biztonság hiánya – háborús konfliktusok, természeti katasztrófák, éhínség vagy járványok – szintén növeli a gyerekházasságok számát. Ilyenkor a szülők gyakran a házasságot látják az egyetlen módnak, amellyel lányukat megóvhatják az erőszaktól vagy a bizonytalanságtól. A lakóhely elhagyása, a közösségi kapcsolatok megszakadása és az oktatás ellehetetlenülése csak fokozza a lányok kiszolgáltatottságát. Egyes esetekben a lányokat idősebb férfiakhoz adják hozzá abban a reményben, hogy így újra találkozhatnak családtagjaikkal. A gyerekházasságot sokszor háborús fegyverként is alkalmazzák, hogy elfedjék az emberkereskedelmet és a szexuális kizsákmányolást. A világ azonban nem hallgathat tovább. Mert minden elvesztett gyermekkor egy olyan jövőtől foszt meg minket, amelyet együtt, vagy még inkább nekik kellene építeniük.
A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon (h., k., cs., p.: 18:00–22:00, k.: 8:00–12:00, sze.: 12:00–14:00). Az Egyesület segélyvonala külföldről a 06-1-267-4900 telefonszámon érhető el. További információ az egyesület segélytevékenységeiről a nane.hu oldalon található.
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06-80-20-55-20-as telefonszámon.
Az áldozatsegítéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben 0–24 órában az ország eg
Lendvai András
A hatékony fellépéshez komplex megközelítés szükséges: jogi szabályozás, közösségi programok, a lányok oktatásának és jogainak megerősítése, valamint a társadalmi attitűdök átalakítása egyaránt elengedhetetlen. De egyáltalán lehetséges a globális tiltás?
Bár a modern világban – nagyon helyesen – egyre inkább a gyerekek védelme és jogainak érvényesítése kerül előtérbe, a gyerekházasság továbbra is milliók életét teszi tönkre. A gyerekházasság, azaz amikor 18 év alatti gyermekeket házasságra kényszerítenek, a Föld számos pontján ma is a mindennapos valóság. A nemzetközi jog pedig egyértelműen a gyermekek védelmét írja elő, és a gyermekjogok deklarációja szerint minden gyermeket megillet a fejlődéshez, oktatáshoz, egészséghez való jog. Évente mégis több millió lányt – vagy éppen fiút – adnak férjhez, gyakran idősebb, akár többszörös házasságban élő férfiakhoz.
Az ENSZ becslése szerint ha a jelenlegi trendek nem változnak, 2030-ra a gyerekházasságok száma elérheti az egymilliárdot.
A jelenség legfőbb okai között szerepel a szegénység, a hagyományos patriarchális társadalmi normák, az oktatás hiánya, valamint a háborús és humanitárius válsághelyzetek. Az egyik legnagyobb probléma mégis az, hogy jogilag a világ országai közel sem egységesek abban, hol húzódik meg a házasságkötésre való alkalmasság határa. Bár a legtöbb állam deklarálja, hogy a felnőttkor 18 éves korban kezdődik, rengeteg országban léteznek olyan kiskapuk, amelyek szülői beleegyezéssel, bírói engedéllyel vagy vallási szabályokra való hivatkozással lehetővé teszik a kiskorúak házasságát.
Az áldozatok sorsa gyakran rejtve marad, a korán házasított lányok azonban a kutatások szerint nagyobb valószínűséggel hagyják abba az iskolát, esnek át erőszakos házasságon, válnak szexuális és háztartási kizsákmányolás áldozataivá, illetve halnak bele a terhességgel járó komplikációkba, mivel testük biológiailag még nincs felkészülve az anyaságra. Bármennyire is a fiatal lányokat gondoljuk legtöbbször áldozatnak, a fiúgyermekek sem mentesülnek az elnyomás különféle formái alól – gondoljunk például az afganisztáni „Bacha Bazi” gyakorlatra, ahol fiúkat használnak rabszolgának, gyakran szexuális értelemben is.
Csak hatéves a menyasszony, a világ mégis hallgat
A gyermekházasság legújabb megrázó példáját a tálibok irányítása alatt álló Afganisztán szolgáltatta, ahol egy 45 éves férfi – aki már két feleséggel rendelkezik – egy hatéves kislányt tervezett feleségül venni pénzért cserébe, a napokban. A lányt ráadásul a saját apja adta el a férfinak, hogy anyagi gondjait enyhítse. Az eset Helmand tartományban történt, ahol a helyi közösség által készített és közzétett fotón a férfi és a kislány együtt állnak, megrendítő korbeli kontrasztot mutatva – szúrta ki a Daily Mail.A házasságot hivatalosan ugyan még nem kötötték meg, a tervek szerint múlt pénteken tartották volna meg a ceremóniát, azonban a tálib hatóságok közbeléptek, és letartóztatták a férfit, valamint a kislány apját is. Meglepő módon azonban nem emeltek vádat egyikük ellen sem. Ehelyett a hatóság annyit követelt a férfitól, hogy várjon addig, amíg a gyermek eléri a kilencéves kort, csak azután „viheti haza” őt.
Ez a döntés ismét fényt vet a tálib rendszer értékrendjére egy külső szemlélő számára: egy hatéves kislány feleségül adása önmagában nem volt büntetendő, csak az a fránya három év jelentett némi fennakadást.
Sajnálatosan ez azonban nem elszigetelt eset. 2021-ben – ugyanabban az évben, amikor a tálibok újra átvették a hatalmat az országban – egy másik tragikus történet is bejárta a világot. Egy kilencéves kislányt, Parwana Malikot 1600 font értékű árucikkekért – földért, juhokért és készpénzért – adta el az apja, Abdul Malik, egy 55 éves férfinak. A gyermek könyörgött apjának, hogy hadd járhasson iskolába, orvos akart lenni, nem feleség. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy megmentsék. Az apa később sírva vallotta be, hogy az éhség és a túlélés kényszere törte meg. Malik esete végül a „Too Young to Wed” nevű amerikai jótékonysági szervezet segítségével oldódott meg, aki kiszabadították a kislányt, és családjával együtt egy biztonságos menedékházba költöztették – életükben először lakásba, miután addig csak sátrakban éltek.
A hasonló esetek által kiváltott felháborodás globális volt, az Egyesült Államok női szenátorai felszólították az akkori elnököt, Joe Bident, hogy tegyen lépéseket a gyerekházasság megakadályozására Afganisztánban. A tiltakozás azonban vajmi kevés változást hozott, különösen úgy, hogy a tálib hatalom a nők és lányok jogait szisztematikusan felszámolja. A lányok ki vannak tiltva az iskolákból, az egyetemekről, nem taníthatnak, nem járhatnak mecsetbe, parkokba, vidámparkba vagy akár edzőtermekbe. A legújabb rendelkezés értelmében pedig már otthonukban sem beszélhetnek hangosan, nehogy idegen férfiak meghallják őket. Aki ezt megszegi, börtönbüntetésre számíthat.
Afganisztánban a gyermekek kizsákmányolása azonban nem csak a lányokat érinti. A „Bacha Bazi”, azaz „fiújáték” nevű ősi, de máig élő gyakorlat a fiúgyermekek szexuális kizsákmányolásának egy intézményesült formája. A fiatal fiúkat női ruhába öltöztetik, sminkelik, majd erőszakkal táncoltatják őket felnőtt férfiak előtt, akik később gyakran szexuálisan bántalmazzák őket. A tálibok álláspontja szerint ugyan a gyakorlat elítélendő, de a valóságban továbbra is virágzik, gyakran a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. Egy 2023-as brit kormányzati jelentés szerint ezek a visszaélések szinte sosem kerülnek nyilvánosságra a szégyen, a félelem és a rendőri közreműködés miatt, mivel számos esetben maguk a rendfenntartók is részei ennek a kizsákmányoló rendszernek. Azok a túlélők, akiknek sikerül megszökniük, rendszerint pszichés traumáktól szenvednek, prostitúcióba sodródnak vagy öngyilkosságot követnek el.
Nincs globális tiltás
A legnagyobb akadály az egységes nemzetközi tiltás előtt a jogi sokszínűség. A Pew Research Center jelentése szerint a világ 198 országából 117-ben volt engedélyezett valamilyen formában a gyermekházasság. És bár papíron 153 országban 18 év a házasság minimális korhatára, ezek túlnyomó többségében léteznek kivételek:szülői beleegyezéssel vagy bírói döntéssel már fiatalabb korban is lehet házasodni.
Ausztráliában például ha az egyik fél 18 éves, a másik akár 16 is lehet házasságkötéskor, bírósági engedéllyel. Irakban, Jamaicában vagy Uruguayban a szülői hozzájárulás is elegendő. Több országban, például a Fülöp-szigeteken vagy Tanzániában a vallási hovatartozás befolyásolja a minimális házasságkötési kort – ott például egy muszlim lány akár 12 évesen is házasodhat, ha a házasság nem lesz azonnal elhálva. A legextrémebb különbség talán Szudánban tapasztalható, ott a lányok akár 10 évesen is férjhez mehetnek, fiúknál 15 év a korhatár. Ráadásul számos országban – például Pakisztánban vagy a balkáni romák körében (például Albániában) – a törvényi tiltások ellenére a gyerekházasság a mai napig kulturálisan elfogadott és gyakori.
A gyerekházasság felszámolásáért emiatt világszerte számos nemzetközi szervezet dolgozik. Az ENSZ 2015-ben indította el a „Global Programme to End Child Marriage” nevű kezdeményezést, amely az UNICEF és az UNFPA együttműködésével folyik. A program célja, hogy jogszabályi változásokat ösztönözzön, közösségi szemléletformálást végezzen, és konkrét segítséget nyújtson az érintett lányoknak. Egy másik kezdeményezés, a Girls Not Brides nevű nemzetközi szervezet szerint a gyerekházasság nemcsak emberi jogi válság, hanem súlyos gazdasági következményekkel is jár: rontja az országok termelékenységét, és újratermeli a generációs szegénységet.
Malala Yousafzai Nobel-békedíjas aktivista szerint az Afganisztánban uralkodó állapotokat jogilag még nevesíteni sem tudjuk.
– fogalmazott.
A jogi keret sem elegendő önmagában
A gyerekházasság elleni küzdelemben a jogszabályi környezet fontos, de önmagában nem elegendő tényező. A Girls Not Brides nevet viselő nemzetközi kezdeményezés által kidolgozott elméleti keretrendszer szerint a progresszív jogi szabályozás csak egy eleme annak az átfogó megközelítésnek, amely szükséges a gyerekházasságok visszaszorításához. A jogi változásokat olyan átfogó intézkedéscsomagnak kell kísérnie, amely a lányok jogait és autonómiáját helyezi a középpontba.
Ehhez persze néhány fogalmat érdemes tisztába tenni. Gyerekházasság minden olyan házasság vagy informális párkapcsolat, amelyben legalább az egyik fél még nem töltötte be a 18. életévét. A kényszerházasság pedig egy olyan kapcsolat, amelyhez az érintettek nem adták teljes, szabad és tájékozott beleegyezésüket. Ha egy gyerekházasságban az egyik fél nem járult hozzá a házassághoz, azt kényszerházasságnak kell tekinteni. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye alapján gyermeknek számít mindenki, aki még nem töltötte be a 18. életévét.
Az életkori minimum meghatározása azért is kiemelten fontos, mert ezáltal a jog eszközt ad a gyermekek védelmére az erőszak, kizsákmányolás és visszaélések ellen.
A szervezet szerint a hatékony jogi válasz része kell hogy legyen egy olyan átfogó jogi és szakpolitikai keretrendszernek, amely a gyerekházasság gyökereit, például a nemi egyenlőtlenséget is kezeli. Ez a keret olyan területeket foglalhat magába, mint a házasság és válás szabályozása (beleértve a házasságkötések nyilvántartását, a gyermekelhelyezést és a tartásdíjat), a káros társadalmi gyakorlatok, például a hozomány, a többnejűség vagy a női nemi szerv megcsonkítása, valamint a tulajdonjog és az öröklés kérdése. Ide tartoznak továbbá a nemi alapú erőszak formái, így például a házasságon belüli erőszak, a gyermekmunka, az emberkereskedelem és a nemzetközi házasságközvetítés, valamint a lányok oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és társadalombiztosításhoz való hozzáférése. A születések és házasságok kötelező nyilvántartása szintén kiemelt jelentőségű, különösen annak érdekében, hogy nyomon követhető legyen a házasságok kora.
A különböző országok azonban eltérő jogi megközelítést alkalmaznak a gyerekházasságokkal szemben. Egyes államok bűncselekménnyé nyilvánítják, mások egyszerűen érvénytelenítik az ilyen házasságokat, míg vannak olyan országok, ahol bár létezik egy minimális házasságkötési korhatár, ennek megsértéséhez nem kapcsolódik szankció. Gyakori, hogy nincs önálló gyerekházasságot szabályozó törvény, hanem az erre vonatkozó előírásokat más jogágak – például a polgári jog, a családjog vagy a büntetőjog – tartalmazzák. Emellett sok országban a vallási és hagyományos jogi normák is szerepet játszanak, amelyek gyakran alacsonyabb életkort írnak elő, és felülírják az állami jogot. A törvényi kiskapuk – például a szülői beleegyezés, a bírósági engedély vagy a vallási szokásjogok – jelentős mértékben alááshatják a lányokat védő jogszabályokat. Ennek ellenére a gyerekházasság kriminalizálása önmagában nem jelent megoldást.
Sok esetben a kormányok a törvényi tiltással próbálnak orvosolni egy mélyen gyökerező társadalmi problémát, anélkül, hogy ezzel párhuzamosan olyan programokat és politikákat indítanának, amelyek a gyakorlatot kiváltó okokat kezelik. Az ilyen intézkedéseket civil szervezetekkel együttműködésben kellene megalkotni, a fiatalok részvételével, és a közösségi szinten zajló változások támogatásával együtt. A kriminalizálás során az állam bűncselekménnyé nyilvánítja a gyerekházasságot, szankciókat rendel hozzá, és büntetőjogi felelősséget állapít meg különböző szereplők számára – például a szülők, akik gyermeküket házasságra kényszerítik; azok a felnőttek, akik hozományt fogadnak el; a hivatalos vagy vallási vezetők, akik ilyen házasságokat engedélyeznek vagy regisztrálnak; továbbá a tömeges gyermekesküvők szponzorai, vagy épp az ilyen házasságban közreműködő egészségügyi dolgozók és köztisztviselők.
A büntetés mértéke több tényezőtől is függhet, például attól, hogy a házasság kényszer volt-e, milyen fiatal a gyermek, és hogy a törvény a cselekményt milyen súlyosságú bűncselekményként értelmezi. A szankció nem minden esetben jelent börtönbüntetést, lehet figyelmeztetés, közösségi munka vagy pénzbírság is. Fontos ugyanakkor felismerni, hogy a kriminalizálás súlyos következményekkel is járhat. A lányok magukat is megbüntethetik, ha nem jelzik az őket ért visszaélést, és a családtagok bebörtönzése komoly mentális, társadalmi és gazdasági károkat okozhat. A gyerekházasságok felbontása következményekkel járhat a családok és a közösségek számára is: megjelenhet a kiközösítés, a hozomány visszakövetelésének problémája, a gyermekelhelyezési viták, vagy a serdülők közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló kapcsolat büntetőjogi kezelése is. Túlzott jogi fókusz esetén előfordulhat, hogy a gyerekházasságok még inkább a felszín alá kerülnek, így még kevésbé lesznek ellenőrizhetők. Ráadásul a törvények túlsúlyba kerülése elvonhatja a figyelmet az olyan komplex, közösségalapú megközelítésektől, amelyek a lányok oktatásához, egészségügyi és szociális támogatásához való hozzáférését segítenék elő. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2019-es határozata is támogatja ezt az átfogó, integrált megközelítést.
Magyarországon a gyámhatóság és a bíróság dönt
A gyerekházasság nem korlátozódik egy adott földrészre, vallásra vagy etnikai csoportra – ez egy globális jelenség. Jelenleg világszerte évente körülbelül 12 millió lány megy férjhez 18 éves kora előtt. Minden ötödik lányt érint ez a jelenség, és ma több mint 650 millió olyan nő él a világban, akit gyermekként adtak férjhez. Magyarországon a jogszabályok tiltják a gyermekházasságot.
Itthon a 16. életévüket betöltött fiatalkorúak kivételes esetben, gyámhatósági engedéllyel köthetnek házasságot, Ilyenkor a fiatal jogilag nagykorúvá válik a házasságkötés céljából.
A hatóság akkor adja meg az engedélyt, ha úgy ítéli meg, hogy a házasság valóban a fiatal érdekét szolgálja. Ezt megelőzően részletes környezettanulmány készül, amely segít felmérni a körülményeket és a döntés lehetséges következményeit.
Az UNICEF Magyarország ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a házasság intézményével könnyen vissza lehet élni: egyes esetekben az így megkötött házasság ürügyként szolgálhat arra, hogy kiszolgáltatott lányokat emberkereskedelembe kényszerítsenek. Ennek ellenére informális gyerekházasságok léteznek: olyan tartós párkapcsolatok vagy együttélések, ahol legalább az egyik fél még nem töltötte be a 18. életévét. A jelenség különösen egyes hátrányos helyzetű közösségekben, például szegregátumokban élő családoknál fordul elő. Ezekben a közösségekben kulturális és társadalmi normák sokszor legitimálják az olyan párkapcsolati formákat, amelyek a hivatalos jog szerint gyermekek kizsákmányolásának minősülhetnek. A korai párkapcsolatokhoz gyakran társul iskolai lemorzsolódás, korai gyermekvállalás, és a nők alacsony gazdasági, társadalmi státuszának újratermelődése.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a kapcsolatok nem mindig tekinthetők kizárólag kényszerházasságnak. Sok esetben a lányok és családjaik is konszenzussal lépnek ezekbe a kapcsolatokba, részben a társadalmi elvárások, részben pedig a kilátástalanság, szegénység és a perspektíva hiánya miatt. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ezek a döntések valóban szabadok vagy megalapozottak lennének. A probléma kezelése nemcsak jogi, hanem oktatási, szociális és közösségfejlesztési eszközöket is igényel. Civil szervezetek és közösségi programok fontos szerepet játszanak abban, hogy a lányok hozzáférjenek az oktatáshoz, megfelelő szexuális felvilágosításhoz, mentális támogatáshoz, és hogy képesek legyenek önálló döntéseket hozni a saját életükről.
A nemi egyenlőtlenség a mozgatórugó
A gyerekházasság hátterében, mint azt feljebb is taglaltuk, számos tényező húzódik meg, ezek közül a legfontosabb a nemi egyenlőtlenség lehet, amely a lányokat és nőket kevesebbre értékeli, mint a fiúkat és férfiakat. A patriarchális rendszerek gyakran a lányok szüzességéhez kötik értéküket, ami korlátozza szexualitásukat, döntési szabadságukat, és befolyásolja, hogyan öltözködhetnek, hova mehetnek, és mikor, kivel házasodhatnak. Az ilyen társadalmakban a lányok gyakran stigmatizálódnak, ha házasságon kívül létesítenek kapcsolatot vagy teherbe esnek. Sok esetben a házasságot a szülők megoldásként látják arra, hogy megvédjék lányukat a társadalmi megszégyenítéstől.
A társadalmi normák – azaz informális viselkedési szabályok – szintén fenntartják a gyerekházasság gyakorlatát, mivel ezek gyakran nemi alapúak, és céljuk a lányok szexualitásának kontrollálása. Sok közösségben a lány nővé válásának szimbóluma a menstruáció kezdete, amit gyakran házasság követ. Bizonyos területeken a gyerekházasságot megelőzheti a női nemi szerv megcsonkítása, amelyet a nővé válás rítusának tekintenek.
A szegénység a mai napig a gyerekházasság egyik legerősebb hajtóereje. A világ legszegényebb országaiban élő lányok közel 40 százalékát érinti, ami kétszerese a globális átlagnak. Szűkös anyagi körülmények között a családok – és gyakran maguk a lányok is – a házasságot biztonsági hálónak tekintik. A patriarchális értékrend ráadásul gyakran gazdasági erőforrásként kezeli a lányokat: a család inkább a fiúk oktatásába fektet, a lányok házimunkát végeznek, gyereket nevelnek, nem férhetnek hozzá bizonyos munkalehetőségekhez, nem utazhatnak szabadon, és kevésbé tudnak vagyont szerezni. Egyes esetekben a házasság hozománya vagy a menyasszony ára jelenthet pénzügyi segítséget a családnak.
A biztonság hiánya – háborús konfliktusok, természeti katasztrófák, éhínség vagy járványok – szintén növeli a gyerekházasságok számát. Ilyenkor a szülők gyakran a házasságot látják az egyetlen módnak, amellyel lányukat megóvhatják az erőszaktól vagy a bizonytalanságtól. A lakóhely elhagyása, a közösségi kapcsolatok megszakadása és az oktatás ellehetetlenülése csak fokozza a lányok kiszolgáltatottságát. Egyes esetekben a lányokat idősebb férfiakhoz adják hozzá abban a reményben, hogy így újra találkozhatnak családtagjaikkal. A gyerekházasságot sokszor háborús fegyverként is alkalmazzák, hogy elfedjék az emberkereskedelmet és a szexuális kizsákmányolást. A világ azonban nem hallgathat tovább. Mert minden elvesztett gyermekkor egy olyan jövőtől foszt meg minket, amelyet együtt, vagy még inkább nekik kellene építeniük.
A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon (h., k., cs., p.: 18:00–22:00, k.: 8:00–12:00, sze.: 12:00–14:00). Az Egyesület segélyvonala külföldről a 06-1-267-4900 telefonszámon érhető el. További információ az egyesület segélytevékenységeiről a nane.hu oldalon található.
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06-80-20-55-20-as telefonszámon.
Az áldozatsegítéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben 0–24 órában az ország eg
Lendvai András
