Tegyük fel, hogy van Isten!
Legendavadász | 2015-01-16 14:58:17
Tegyük fel, hogy van Isten, de ez csak egy elmélet, szóval tegyük fel, induljunk ki abból, hogy egyenlően szeret mindenkit és valóban igazságos, mint ahogy elgondolják, de akkor létezhet kiválasztott nép?
Ha pedig van, akkor Isten mindenkit egyformán szeret? Miért is vannak kiválasztottak? Ha pedig vannak, én nem akarok most politizálni, de miért olyanok, akik egy bizonyos népet, (Palesztinokat) elnyomnak és halomra gyilkolnak.? Milyen isten az ilyen? El tudom fogadni azt, hogy sors, de mi az, hogy isten? Ha Isten jó és megbocsájtó, akkor mi szüksége van a tömegmészárlásokra? Nem hiszem, hogy ez egy normális és elfogadható dolog, talán sokan sátánistának bélyegeznek, néha adom is alájuk a lovat, de sátánista sem vagyok, mert benne sem hiszek! Ha bárki megbocsájtó, akkor miért van szükség áldozatokra? Mondjuk azt, hogy én skorpió aszcendenssel értek bizonyos motivációt, de ez semmiképpen sem isteni magatartás.
Ha valaki egy Isten, akkor ha akar megbocsájt és kész, álszent dolog ez az egész, ha mindent meg lehetne bocsájtani és mosolyogni, akkor gyönyörű világban élnénk, de hol működik mindez? Mitől lesz jobb bármi is attól, hogy a saját fiát feláldozza? Feláldozunk egy ártatlant a sok gyilkosért cserébe és ezért megbocsájtanak nekünk? Most komolyan, normális dolog ez? El tudom fogadni, hogy volt egy népcsoport, akik nem voltak elég érettek bizonyos dolgokra és valaki példát mutatott, akár fel is áldozta magát, de ez nem törli el senkinek a hülyeségeit, szerintem talán ezt nevezik karmának, de mások példamutatása által ebből semmiképpen sincsen megváltás, viszont mutathatnak nekünk egy olyan helyes utat részben, ami segíthet a kilábalásból. Azért csak részben, mert mindenkinek saját útja van.
Én azt mondom, hogy Jézus csak egy példát mutatott! Megváltó nincs! A bűnt, már ha van ilyen, azt csak azzal lehet megváltani, ha rendbe rakjuk azt, amit elkövettünk. Adott esetben ha bocsánatot kérünk, már ha tudunk, de nem biztos, hogy már sikerül. Vagy rendbe rakjuk az életünkben a dolgokat, vagy soha, de nem hiszem, hogy a gyónás egy álszent papnak a sablonszöveggel, vagy akár egy nem sablonnal bármit is helyre tenne. Nem hiszem, hogy lenne eredendő bűn, én mások hülyeségeiért soha nem vállalnék felelősséget, de szerintem ez nem is elvárható senkitől. Nincs olyan ember, aki bűnösnek születik! Azt el tudom fogadni, hogy van egy bizonyos mintakövetés, és a gyerekek bizonyos szempontból követik a szülői mintákat, de ez egy másik történet és inkább a pszichológiához tartozik, vagy a karmához, hogy hová fogunk leszületni egy következő életben. Visszatérve valahová, Jézus inkább mondjuk úgy, hogy Isteni lényével mutatott egy irányt, egy utat, nem azért jött ide, hogy feláldozzák, hanem, hogy példát mutasson, mutasson egy utat, mondjuk ez nyilvánvaló. Nincs megváltás! Talán mindenki nézzen bele a lelkiismeretébe, hogy kit bántott meg a múltban, vannak ilyenek, bennem is, benned is, de a lelkiismeret tisztasága az, ami kiszabadíthat a karmádból, ez sem teljesen igaz, mert vannak emberek, akiknek nincsen lelkiismeretük.
Visszatérve a kezdetekhez, mi lenne értelme az ittlétnek, ha minden meg lenne bocsájtva? Szerintem el sem kezdtük volna a körforgást, ha csak nincs a mátrix, ami azt jelenti, hogy minden csak azért van, hogy létezzen az örök körforgás amiből nincsen kiút. Tegyük fel, hogy minden meg van bocsájtva, de akkor mi értelme van a mennynek és a pokolnak? Mindent megbocsájtás esetén nem is lenne pokol, tehát a sátán már nem is létezhet! Viszont tegyük fel, hogy van. Ebben az esetben miért nem egyenlő esélyekkel születünk az életre? Van aki süket, van aki vak, van aki gazdag, van aki szegény, van aki kövér, van aki sovány, van aki szép, van aki csúnya, van aki egészséges, van aki beteg. Mindez csak akkor lehet igazságos, akár istenben hiszünk, akár másban, ha többször születünk, máskülönben nem egyenlő esélyekkel és feltételekkel születtünk az életre. Sok-sok újjászületés által viszont kiegyenlítődhetnek az esélyek, és talán az egyenlőség elve is megjelenhet, valamint a karma is ott van, ha átgondolod az egészet, akkor át kell látnod ebben az egységet. Minden egyes sorshelyzet, egy másikból táplálkozik, mindennek gyökere van! Minden amit kapunk, a saját bűneink vagy érdemeink miatt van, esetleg azért, amit meg kell még tanulnunk.Nem létezhet eredendő bűn! Mindenki csak a saját dolgaiért felelős!
Ha a tudás bűn lett volna, akkor nem rakták volna elénk, ha isten tudatlanokat akart volna, akkor egyszerűen akarat és tudat nélküli birkákat teremtett volna, nem pedig szabad akarattal rendelkező lényeket, persze én nem hiszek istenben, ez csak egy verzió a sok közül. Inkább azt gondolom, hogy minden ok és okozat, minden valamiből ered és valahová tart. Mert ugye ha megváltottak minket, akkor mit keresünk itt? Miért vagyunk benne a mókuskerékben? Könnyebb lenne az egy életben és a pokolban meg mennyországban hinni, de az értelmét nem igazán látom. A jelenlegi judeo-kereszténység nem jó semmire, Pál Apostol által teljesen elkorcsosult, és elferdítették. Pál Apostol soha nem találkozott Jézussal, állítólag a damaszkuszi úton jelent meg neki, de inkább csak arról van szó, hogy már nem tudták eltaposni az igazi hitet, és ezért ezt az alakot beépítették, hogy ha már a kereszténységet eltaposni nem tudják, akkor fordítsák inkább a saját javukra. Azóta arra tanítanak minket, hogy tiszteljük a felsőbbrendűeket, és tartsuk oda a másik orcánkat is. Engedjük magunkat elnyomni és megtaposni. Az ősi hitben igenis joga volt az embereknek és a népeknek a jogos önvédelemhez, sőt kötelesség volt.
A szentháromság nem azt jelentette, hogy Atya-Fiú-Szentlélek, mint a mai kereszténységben, hanem Atya-Anya-Fiúban gondolkodtak, mint ahogy a teremtéshez is két pólusra van szükség, Férfira és Nőre, az egyik sem lehet meg egymás nélkül, de állandó harc is megy köztük. A Tűz nem lehet meg a Víz nélkül és fordítva, de egyensúlyra is kell törekedniük, mert ha a Tűz kerül túlsúlyba, akkor felszárítja a vizet, ha a Víz, akkor kioltja a tüzet. Esetleg mind a kettő túl nagy erejénél robbanás. A párkapcsolatok is így működnek. Ha létrejön az egyensúly, akkor a kettő nászából megszületik gyermekük, a Fény. A régi Sumér teremtéstörténetben is az élet alapköve a Tűz és a víz. A Nap melege leszállt a vizek mélységeibe, és azt átmelegítve ott élet születik. Minden vallás a Sumérból nőtt ki, aztán szerteágaztak a különböző népek politikai érdekei szerint, de a sumérok is hozták ezt a hitet, egy másik bolygóról. A lényeg most nem is ez, hanem, hogy a természet törvényei is ezeket a dolgokat támasztják alá. A Természet törvényei, Isten törvényei, mivel mindezt Isten hozta létre. A kettő egy és ugyanaz, én legalábbis ebben hiszek, és nem a természetellenes másságokban.Mondjuk én nem nevezném istennek sem a természetet, sem azt az energiát ami működtet mindent.
Nem gondolom azt, hogy isten egy tudatos lény, nekem nincs szükségem felsőbbrendű lényekre. Én azt gondolom, hogy az emberiséget földönkívüliek hozták létre, talán a genetikánkban van benne inkább az, amit a biblia eredendő bűnnek nevez, mondjuk úgy, hogy egy idegen fajnak az ösztönei is bennünk lapulnak. Nem isten teremtette a világot, nincs is isten, csak egy másik faj aki beleavatkozott az evolúcióba.Valószínűleg egyébként több faj is van, innen lehet a biblia bizonyos részeiben a jó és a rossz harca, egy bizonyos ősi városról szóló legendában is vannak ilyen utalások két égi városról ami egymással háborúzott, meg nem mondom melyik történetben, de utána lehet nézni. A lényeg, hogy az ásatásoknál hasra borult embereket találtak és máig kimutatható, hogy nagyobb a háttérsugárzás az adott területen, olyan, mint ha atomrobbanás történt volna. Az istenhívők persze bolondnak tartanak mindenki mást aki másként gondolkodik, de komolyan, mivel elrugaszkodottabb ez az elmélet annál, mint az, hogy van egy jóságos hatalmas lény, aki vigyázza a világot? Szerintem az emberek csak hárítják a saját felelősségüket a világ dolgaiban és lassan megyünk afelé, hogy elpusztítsuk magunk. Az összes vallás egyedinek képzeli magát és minden másik felett valónak, miközben embereket gyilkolnak a nevükben és leigáznak más népeket. Persze én is hiszek valamiben a fizikai valóságon túl, de ez inkább egy szellemvilág és a lélekvándorlás, ami lehet, hogy nem egy olyan szép álom mint a mennyország de mindenesetre több mindent megmagyaráz, és engem inkább az igazság érdekelne mint a mesevilág. Persze a mesékben is ott van sok rejtett igazság, de eléggé kódolva van és így nehéz kihámozni a mögöttük rejlő igazságokat.
Én nem mondom azt, hogy minden igaz amit leírtam, nem vagyok tévedhetetlen, nem jártam még ebben az életemben odaát, nem tapasztaltam meg a klinikai halál állapotát. Bizonyos szellem élményeim voltak, de ezt sem tudnám eldönteni, hogy valóság volt e, vagy csak valami félálomféle állapot. Mindenesetre hiszek egy másik világban, de az biztos, hogy nem úgy ahogy a vallások. Az újjászületésről már beszéltem, de mi van istennel? Róla is beszéltem, a hívők azt mondják, hogy ő teremtette a lelkünket is, de én erre mindig visszakérdezek, hogy ki teremtette istent? Erre ők azt mondják, hogy isten örökkévaló.
Én meg erre azt, hogy amennyire isten örökkévaló, legalább annyira a lelkünk is lehet az, ennél fogva én istenben nem igazán hiszek, inkább csak nem tudják az emberek elfogadni, hogy ők felelősek magukért és az eseményekért. Úgy gondolom, hogy van egy mindent elöntő energia. Ez olyan mint a természet, magától működik, minden mindennel összefügg, törvényszerűségei is vannak, akár a természetnek, de ezt nem nevezném istennek. A konnektorhoz sem szoktam imádkozni, le sem borulok előtte. Ebből vagyunk ugyan mi is, szóval tényleg bennünk van, de a tükör előtt sem borulok le magam előtt, az energiákat meg akár a falból jön, akár máshonnan, inkább irányítani szeretném és hasznosítani, mint imádkozni hozzá. Tisztelni is csak annyira tisztelem, hogy nem nyúlok bele ész nélkül, mert akkor megvág az áram. Másrészt van egy olyan érzésem néha, hogy a lelkünk is olyan lehet, hogy bevonz más energiákat. Mondjuk azt, hogy a testünk is sejtekből áll össze, azok is meghalnak és születnek.
Talán ugyanígy bizonyos energiákat bevonzunk és eltaszítunk. Néha az ember azt érzi, hogy meghalt egy része, néha meg azt, hogy született egy új. Mi van, ha nem az emberi lét az utolsó állomás? Mi van, ha kell egy bizonyos lélek egység ahhoz, hogy továbblépjünk egy magasabb szintre? Mi van ha tényleg egy tudatlanabb létformából indultunk és tényleg sok-sok újjászületés által lettünk emberré?
Mi van, ha több energiának, léleknek kell egyesülni egy magasabb szinthez, hogy áttörjük a korlátainkat? Mindez amit leírtam csak gondolatok sokasága, nem biztos, hogy igaz, de mi van ha mégis?
írta: Kunics Zoltán
Szerkesztő: Legendavadász
Viszont én tudni vélem az okokat. Nem írhatom, hogy én aztán biztosan tudok mindent - mert még nem találtam meg a bölcsek kövét én sem, 
