20. A tudós és a herceg
Élt egyszer egy bölcs ember,akit nagyon szerettek a hazájában az emberek.Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte,mert bizony szemben a bölccsel nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott,hogy lejárassa a mestert. Végül is kidolgozott egy tervet.Holnap(mondta a herceg)amikor az öreg a piactérre megy,hogy szóljon az emberekhez,én is ott leszek. Egy galambot fogok a kezemben tartani,és azt mondom:No tudós férfiú, mondd meg nekem,ez a madár,amit a kezemben tartok,élő vagy holt? Ha azt mondja,holt,kinyitom majd a kezemet,és hagyom a madarat elrepülni. Ha azt mondja,élő,akkor megfojtom a madarat a tenyeremben,és hagyom, hogy holtan essen a földre.Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert.Eljött a másnap,és a herceg már ott állt a piactéren,jóval a bölcs megérkezése előtt.Türelmesen várakozott,és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni,a herceg kivette a galambot a kalitkából,és mindenki számára hallhatóan megszólalt: -Bölcs ember!(kiabálta)Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Ez a madár,amit a kezemben tartok,élő vagy holt? A tömeg elcsendesedett ,és minden szem a mester felé fordult.A bölcs várt egy kicsit,majd először az emberekre,aztán pedig a hercegre nézett,és azt mondta: Az,amit a kezedben tartasz,olyan amilyenné te teszed.
(John Kalench)