Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó „lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba-reményteljesen,
S fohászkodj! Miatyánk, ki vagy a mennyekben.
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz – erre van Istene!...
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd.
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!
Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor felszabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne…!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba – hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram! Legyen meg a Te akaratod!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdagság milliókat költ, hogy éljen,
És millió szegény a nincstől hal éhen….
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba – tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! – add meg a napi kenyerünket!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül – sőt –ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy – tagadd meg „Őt”!...
Ó, „lélek” ne csüggedj! – Ne egyezz bele!!!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! – segíts! – s bocsásd meg vétkeimet!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…!
Ó, „lélek” ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! – Megbocsátok az ellenem vétőknek!
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor béke sehol! – Csak egymást gyilkolják!...
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt?! Istenem! Miatyánk!
Ó, „lélek” ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, tombol!...
Uram! Ments meg kísértéstől! Ments meg a gonosztól!