Jelenléti iv
- Téma inditó karak
- Kezdés dátuma
- Státusza
KösziAki gyorsan szeretne a 20 hozzaszolast osszedni,
Aki csak be szeretne koszoni.
Itt a lehetoseg
[SIZE=+1]A Tabula Smaragdina[/SIZE] latin nyelven maradt fenn. Egyesek szerint görög szövege is volt, de elveszett. Mások szerint a Tabula Smaragdinát eredetileg is latinul fogalmazták. Ennek a feltevésnek a szövegben levô görög szavak ellentmondanak. A Tabula Smaragdina tizenhárom mondat. Szerzôje a szöveg szerint HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ (háromszor legnagyobb Hermész). Hermész nevét a gnosztikus és alexandriai iratok jól ismerik. A legvalószínûbb hipotézis, hogy egyiptomi származású ember volt, bár a név nem személynév, hanem úgynevezett beavatási fokozat. Lehet, hogy Toth volt, Toth pedig az egyiptomi leviták magas kasztja, mint Iránban a Zarathusztra, vagy Indiában a risi. Ma úgy mondanánk, hogy mester volt. Kora bizonytalan. Vannak, akik keletkezését az özönvíz után az elsô generáció idejére teszik, de nem tudni, hogy Kr. e. 8000-ben, vagy Kr. e. 12000-ben történt özönvízre gondolnak-e. HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ tekintélye igen nagy volt. Felôle még az egyházatyák is különös tisztelettel beszélnek.
Az alexandriai korból HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ neve alatt egész sereg, fôként dialogizált értekezés maradt fenn. A gyûjtemény általában a Corpus Hermeticum neve alatt ismeretes. Ezek az értekezések � ha töredékesek is � világosan jelzik, hogy valamely beavatás oktató mûvei. Túlnyomó részük inkább kései gnosztikus iratnak látszik, könnyen feltételezhetô, hogy itt nem magáról Hermész személyes tanításáról, inkább a hermetikus hagyományba való beavatásról van szó.
A Corpus Hermeticumban csak néhány mû van, amely a konvencionális katekizmus stílusnál magasabb nyelvet használ, s e mûvek gondolatainak folyamatos jelenléte különbözô szerzôknél úgyszólván a mai napig követhetô. Ezek az értekezések, fôként a negyedik (az úgynevezett szent beszéd) és a tizenhatodik (Ammonhoz), a többitôl már tömörségüknél fogva is különböznek, sok tekintetben a gnóziszt, az orfikát, a Kabalát és az egyiptomi hagyományt kötik össze, ma már meg nem állapítható módon szintetikusan, vagy mindössze szinkretikusan. Gondolataik az egyházatyák mûveit is át- meg áthatják, ORIGENÉSZét és ALEXANDRIAI KELEMENét éppen úgy, mint NIZZAI és NAZZIÁNZI GERGELYét, DIONÜSZOSZ AREOPAGITÁét és MAXIMUS CONFESSORét. Késôbb e gondolatok az alkímián kívül a középkori misztikusoknál élnek tovább. BÖHME, SAINT-MARTIN, OETINGER, SCEUS, BAADER, MOLITOR gondolatvilága egész SZOLOVJEVig, BERGYAJEVig és BULGAKOVig a legkönnyebben innen érthetô.
Ez a feltevés ilyen mereven egészen biztosan hamis. A hermetika olyan hagyomány, amelyen amíg a középkorban Európába került, sok iskola dolgozott. Abban az alakjában például, ahogy PARACELSUSnál, vagy BÖHMÉnéI felmerül, az eredeti egyiptomi és késôbbi görög orfikus, püthagoreus és kabalista és arab elemeket megkülönböztetni már teljesen lehetetlen. Olyan formájában pedig, ahogy SAINT-MARTIN után jelenik meg, az egész ôskori hagyománynak csaknem tudatos egyesítési kísérlete.
A Tabula Smaragdina mondanivalója a következô. Ha az ember az Egy varázslatának mûveletét végre akarja hajtani, mûveletéhez az, ami lent van és ami fent van, egymásnak megfelel. Mert ahogy minden dolog az Egy gondolatából származik, úgy a természetben is � átvitellel ugyan, de � minden az Egybôl keletkezett.
Hogyan származott és hogyan keletkezett? Nemzôje a Nap. Anyja a Hold. Méhében a Levegô hordozta és a Föld táplálta. Mert ô (a théleszma) az egész világ nemzôje. Ereje a legmagasabb fokra akkor lép, ha a földre ér és onnan visszafordul. Ez pedig a mûvelet teóriája, mondjuk, ez volt az ismeretelmélet.
- Státusza
Hasonló témák
