A Corpus Hermeticumban csak néhány mû van, amely a konvencionális katekizmus stílusnál magasabb nyelvet használ, s e mûvek gondolatainak folyamatos jelenléte különbözô szerzôknél úgyszólván a mai napig követhetô. Ezek az értekezések, fôként a negyedik (az úgynevezett szent beszéd) és a tizenhatodik (Ammonhoz), a többitôl már tömörségüknél fogva is különböznek, sok tekintetben a gnóziszt, az orfikát, a Kabalát és az egyiptomi hagyományt kötik össze, ma már meg nem állapítható módon szintetikusan, vagy mindössze szinkretikusan. Gondolataik az egyházatyák mûveit is át- meg áthatják, ORIGENÉSZét és ALEXANDRIAI KELEMENét éppen úgy, mint NIZZAI és NAZZIÁNZI GERGELYét, DIONÜSZOSZ AREOPAGITÁét és MAXIMUS CONFESSORét. Késôbb e gondolatok az alkímián kívül a középkori misztikusoknál élnek tovább. BÖHME, SAINT-MARTIN, OETINGER, SCEUS, BAADER, MOLITOR gondolatvilága egész SZOLOVJEVig, BERGYAJEVig és BULGAKOVig a legkönnyebben innen érthetô.