"...kicsiny barát, neked én csak ezt Az álmodó nagy, hűs utazást adom.../Zalán Tibor

Nagy Bandó András : Őrzöm álmodat



Fáradni látszol, gyermekem,
ágyadhoz bújok, kedvesem.
Kezemben párnás kezecskéd,
tenyerem ágyán fejecskéd.
Véled lesz szép az estelem,
néhányat pislogsz, meglesem.
Álmosan csillog gyöngyszemed,
párnádra arcod fekteted.
Mesére biztatsz, kedvesen,
mesédet máris megszegem.
Elnézem kis csipet füled,
emitt a formás, csöpp ülep.
Selyemből pelyhek válladon,
mosolygás édes szájadon.
Bámulom csöppnyi lábadat,
aludj csak, őrzöm álmodat.

Kiss Ottó: Eddig háromszor


Eddig háromszor
mentem világgá.
Először az ajtóig,
azután a szomszéd házáig,
legutoljára meg
a lakótelep széléig.

Ha megint
világgá megyek,
nem fordulok vissza többé,
mert úgyis hazatalálok,
hiszen a Föld gömbölyű.

Kiss Ottó: Ha valaki csuklik


Ha valaki csuklik,
Az azt jelenti,
Hogy emlegetik.
Ezt egy néni mondta
A buszmegállóban.

Anya meg azt mondta,
Hogy biztosan
Apa emleget minket,
Azért csuklottam.

És amikor mindnyájan,
A néni,
Anya
Meg én is
Emlegetni kezdtük
Az autóbuszt,
Azonnal meg is érkezett.

Egy nagy , kék, csuklós.

Kiss Ottó : Délelőtt elestem


Délelőtt elestem,
beütöttem a térdem,
és leborotválódott a könyököm.

Két helyen is fájt,
de én mégis csak egy helyen sírtam!

Kiss Ottó: Bárányok


Amikor külön ágyban fekszem,
sokáig nem tudok elaludni,
ezért mindig megpróbálom
összeszámolni a bárányokat,
ahogy a nagyi javasolta.

Csak az a baj,
hogy én még csak
tízig tudok számolni,
a bárányokból viszont
sokkal több van,
ráadásul mind egyformák,
így állandóan
összekeverem őket,
ezért folyton újra kell
kezdenem a számolást,
és ettől aztán tényleg
nem tudok elaludni.

Weöres Sándor : ŐSZI ÉJ A MEZŐN

A föld színe távol
ezüst és acél.
Lombok illatától
részegül a szél.

A csillag forogva
hinti énekét.
Elsápad a boglya.
Feketül a rét.

A Hold kék kehelybe
sírja bánatát.
Holt madarak lelke
leng a légen át.

Weöres Sándor : BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL


Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -

Elröpült három falevél

--------------------------

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.

A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.

--------------------------

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Weöres Sándor : ALKONYI FELHŐK


Szállnak az alkonyi felhők,
mint halovány-haju lányok,
tűz-szinü csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.

Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
hold poharába zokognak.

Kajuk Gyula : Mesefa


Mesemondó öregapám
a domboldalra néha kiült,
verseket mondott nekem
órákon át;
s a vasárnap délelőtt repült!


Ő már rég nem él, de a minap
arra jártam véletlenül
és láss csodát!
Mit találtam hűlt helyén?!
Egy varázsos kis mesefát...


Leültem a régi helyre
s elég volt pár pillanat
áradni kezdtek a régi mesék;
és furcsa, fényből szőtt karikák
felidézték nékem Nagyapát...

Barabás Éva : Szilvásgombóc...



Kabátot akart a szilva.
Tudta, ez neki sincs tiltva.
Töprengett, hol vegyen,
hogy szép és jó legyen?
Hopp! megvan!- gondolta,
s bebújt egy gombócba.

Sündisznócska


Tegnap korán esteledett
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarban,
Kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.
Jó a puha földi fészek,
Aludjatok kis tüskések!

népköltés

Veress Miklós : Csodafiók



Ez a fiók - csodafiók:
zörögnek benne a diók,
fütyülnek benne a rigók,
tátog mélyén fecskefiók.

Minden golyó idegurult,
ide hullott, ami kihullt:
gesztenye meg kajszimag is,
nagykabátgomb, színes kavics,

ceruzabél és aranyló
papírok között a kagyló,
meg egy filmből a hanyatló
cowboy alatt az a vadló.

Sárkány ellen ezzel vívtam:
íme, híres kardom itt van,
táltosgyeplő volt a madzag,
nem volt senki ilyen gazdag.

Itt nem rakok soha rendet,
akkor se, ha elmerengek,
s kicsi leszek én magam is,
mint az a gomb, színes kavics.

Nem tudhatja senki,
hol van
mesebeli birodalmam,
ahol, hogyha kedvem
támad,
csak fölveszem
koronámat.

Uralkodom naptól
holdig,
míg a fiók rám csukódik.
Amíg alszom, alszom,
alszom,
egyre őrzi gyerekarcom.

Majtényi Erik: Én rajzoltam


Rajzoltam egy ügyes házat,
Rája ablakot is hármat.
Az egyiken kinézek,
A másikon benézek.

Az egyiken kitekintek,
Kint az utcán látok mindent.
Harmadikkal mit csináljak?
Odaadom nagyapának.

A postás ha újságot hoz
Ott köszön be nagyapóhoz
Nagyapó majd elveszi
Pápaszemét felteszi.

Olvashat, mert van fény elég
Nem rontja a fáradt szemét
Hiszen az az ablak jó nagy,
Én rajzoltam nagyapónak.

Kun Magdolna : Szeretnék


Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,
elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely
dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket, szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok, s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretetet

Tóthárpád Ferenc : Hosszú lábú Pók Pál


Hosszú lábú Pók Pál,
nincs még eleged?
hosszulabu_pok_webKöltözködjél beljebb,
mindjárt megered!

Letépi a hálód,
takarít a tél,
idekinn a fák közt
csak a szél henyél.

Odabenn a házban
csend van, s meleget
duruzsol a kályha...
lóghatsz eleget,

s szőhetsz hálót, szépet,
békén ellehetsz,
de a gyermekeket
nehogy megijeszd!

Kányádi Sándor: November


Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.

Tamkó Sirató Károly: Törpetánc


Fenn a hegyen,
körbe-körbe,
Tűztáncot jár
három törpe.

Rátiporva
kőre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:

Hipp,-hopp,
hepe,-hupa,
avar,-muhar,
jaj, de puha!

Zeng a daluk
mindörökre,
Törpe bögre,
görbe bögre.