A. A. Milne - Teddy Bear
Egy kismackó
A mackó, kedves bár s okos,
Ha nem gyakorol, már pohos.
Medvénk is igencsak molett,
S ez, sajnos, megszokott eset.
Mert jók, jók a gyakorlatok:
A díványról csak lepotyog,
De ez olyan kimerítő,
Hogy visszamászni nincs erő.
Mármost a pohosság komoly
Aggodalmakkal ostromol;
Mackónk is így lett szomorú;
Hogy egy cseppet se homorú.
Töprengett : „Bármit megteszek,
Csak kissé cingárabb legyek.
De hol kezdjem? ha senki sem
Sétál vagy gyakorol velem."
Hétszám az ablaküvegen
Nyomta orrát, és irigyen
Nézte a sétálókat: azt,
Hogy mind sikeresen fogyaszt.
,,Nem oly kövér" (bánatosan
Igy szólt,) „egy se, mint én magam."
(Sóhaj.) „Nincs oly kövér egyén,
Mint" (még, még egyszerűbben
„én."
Mármost Mackó - ez házi rend! -
Éjjel a díványon pihent.
Körülötte (sovány? kövér?)
Több állat, mint nevük kifér
Ide, sok könyv s egyéb dolog,
Mit hoznak kedves rokonok;
S egy „Hajdan-Idők": csupa-kép
Rímes történelmi regék.
Így történt, hogy egy este ott
Mackó könyvet lapozgatott.
Hát annak épp egy francia
Királynál kell kinyílnia!
Szöveg is állt a kép fölött :
„Ennyiedik vagy »Szép« Fülöp."
S Mackónk csak dörzsölte szemét:
Egy kövér férfi volt e „Szép"!
Mondjam? Megörvendett Maci.
Ott jártak gondolatai
A „Szép" körül. Nem volt vita:
Kövér volt ez a francia.
Node ha a „Szép" név kijár
Ily pókhasnak, mint e király,
Egy Medvebocs is (bár pohos)
Lehet még a „Szép Medvebocs!"
„Lehet még.” Vagy csak: „Lehetett
Volna?" Itt nagy kérdőjelet
Érzett Medvénk; így dörmögött:
„Él-e még ez a »Szép« Fülöp?
Hiszen a szépség: kordivat,
Új kor hoz újat, másikat.
E »Szép« egy korban él velem?
Nem is tudom nagy-hirtelen..."
Másnap reggel, hogy orra ott
Nyomja megint az ablakot,
Fejében kételkedve kél
A nagy kérdés: „Él vagy nem él?"
A kérdés súlya tette-e?
Az ablakszárny megleng vele;
„Ó!" mondja – mert váratlanul
Éri, hogy az utcára hull.
Az utcán éppen arra jött
Egy ember: víg szemű, zömök ;
S mit lát: a földön egy Maci!
Azonnal talpra emeli,
És bátorító szavakat
Mormog fülébe: „Ha szabad..."
Mondja zavartan. „Semmi baj."
„No, no. "„Csúnya esés, ajaj.”
De Mackónk egy mukkot se szól
(Egy kukkot is értett-e jól?),
Csak néz, néz: E nem-épp-deli
Úr... ez – a Kepeskönyvbeli!
No, hihető? a „szép" király
Lenne ez a kis csupa-háj?
„Nem hihető", így dönt. „De meg
Kell kérdezni. Mi baj lehet."
„Véletlenül – szólt – nem Ön a
Franciák Felséges Ura?"
A másik meghajolt s felelt:
„De, de." És kalapot emelt;
Majd szólt, akárha tisztelegvén:
„Edward medvéhez van szerencsém?"
Mackó viszont-hajolt legott,
S felelte illőn: „Én vagyok."
S ahogy így az ablak alatt állt
Őfelsége és Mr. Edward,
Két szép, bár kissé telt egyén,
Beszélgetett el könnyedén ...
Végül a felség szólt: „Remek:
Most mennem kell." S becsöngetett.
„Medvéjük, nemde." Egy mosoly –
S azzal már nem is volt sehol.
Egy mackó, kedves bár s okos,
Ha nem gyakorol, már pohos.
Medvénk is igencsak molett,
S ez, sajnos, megszokott eset.
De mit gondoltok, bántja-e
Korántsem-karcsú termete?
Ellenkezőleg büszkeség
Tölti el, hogy telt és egyéb.
Tandori Dezső
Boldog karácsonyt!
Egy kismackó
A mackó, kedves bár s okos,
Ha nem gyakorol, már pohos.
Medvénk is igencsak molett,
S ez, sajnos, megszokott eset.
Mert jók, jók a gyakorlatok:
A díványról csak lepotyog,
De ez olyan kimerítő,
Hogy visszamászni nincs erő.
Mármost a pohosság komoly
Aggodalmakkal ostromol;
Mackónk is így lett szomorú;
Hogy egy cseppet se homorú.
Töprengett : „Bármit megteszek,
Csak kissé cingárabb legyek.
De hol kezdjem? ha senki sem
Sétál vagy gyakorol velem."
Hétszám az ablaküvegen
Nyomta orrát, és irigyen
Nézte a sétálókat: azt,
Hogy mind sikeresen fogyaszt.
,,Nem oly kövér" (bánatosan
Igy szólt,) „egy se, mint én magam."
(Sóhaj.) „Nincs oly kövér egyén,
Mint" (még, még egyszerűbben
„én."Mármost Mackó - ez házi rend! -
Éjjel a díványon pihent.
Körülötte (sovány? kövér?)
Több állat, mint nevük kifér
Ide, sok könyv s egyéb dolog,
Mit hoznak kedves rokonok;
S egy „Hajdan-Idők": csupa-kép
Rímes történelmi regék.
Így történt, hogy egy este ott
Mackó könyvet lapozgatott.
Hát annak épp egy francia
Királynál kell kinyílnia!
Szöveg is állt a kép fölött :
„Ennyiedik vagy »Szép« Fülöp."
S Mackónk csak dörzsölte szemét:
Egy kövér férfi volt e „Szép"!
Mondjam? Megörvendett Maci.
Ott jártak gondolatai
A „Szép" körül. Nem volt vita:
Kövér volt ez a francia.
Node ha a „Szép" név kijár
Ily pókhasnak, mint e király,
Egy Medvebocs is (bár pohos)
Lehet még a „Szép Medvebocs!"
„Lehet még.” Vagy csak: „Lehetett
Volna?" Itt nagy kérdőjelet
Érzett Medvénk; így dörmögött:
„Él-e még ez a »Szép« Fülöp?
Hiszen a szépség: kordivat,
Új kor hoz újat, másikat.
E »Szép« egy korban él velem?
Nem is tudom nagy-hirtelen..."
Másnap reggel, hogy orra ott
Nyomja megint az ablakot,
Fejében kételkedve kél
A nagy kérdés: „Él vagy nem él?"
A kérdés súlya tette-e?
Az ablakszárny megleng vele;
„Ó!" mondja – mert váratlanul
Éri, hogy az utcára hull.
Az utcán éppen arra jött
Egy ember: víg szemű, zömök ;
S mit lát: a földön egy Maci!
Azonnal talpra emeli,
És bátorító szavakat
Mormog fülébe: „Ha szabad..."
Mondja zavartan. „Semmi baj."
„No, no. "„Csúnya esés, ajaj.”
De Mackónk egy mukkot se szól
(Egy kukkot is értett-e jól?),
Csak néz, néz: E nem-épp-deli
Úr... ez – a Kepeskönyvbeli!
No, hihető? a „szép" király
Lenne ez a kis csupa-háj?
„Nem hihető", így dönt. „De meg
Kell kérdezni. Mi baj lehet."
„Véletlenül – szólt – nem Ön a
Franciák Felséges Ura?"
A másik meghajolt s felelt:
„De, de." És kalapot emelt;
Majd szólt, akárha tisztelegvén:
„Edward medvéhez van szerencsém?"
Mackó viszont-hajolt legott,
S felelte illőn: „Én vagyok."
S ahogy így az ablak alatt állt
Őfelsége és Mr. Edward,
Két szép, bár kissé telt egyén,
Beszélgetett el könnyedén ...
Végül a felség szólt: „Remek:
Most mennem kell." S becsöngetett.
„Medvéjük, nemde." Egy mosoly –
S azzal már nem is volt sehol.
Egy mackó, kedves bár s okos,
Ha nem gyakorol, már pohos.
Medvénk is igencsak molett,
S ez, sajnos, megszokott eset.
De mit gondoltok, bántja-e
Korántsem-karcsú termete?
Ellenkezőleg büszkeség
Tölti el, hogy telt és egyéb.
Tandori Dezső
Boldog karácsonyt!
