Mai délután 5 órára kisült lakmám. No, ne, ne ijedjetek meg, nem az egész tepsit nyomtam be az arcomba. Csak kisütöttem, s majd hűtő és rájárok. Mindenképpen ízes és finom lett. Igazi téli ebéd. Hagymás krumplival, párolt káposztával, v. csak savanyúsággal, kevés kenyérrel, mert egyáltalán nem zsíros. A zsírt leöntöm róla, még sülés közben és utána sütöm készre. Úgy, hogy ha kihűlt akár hidegen is lehet enni, kenyér nélkül is.
Nagyon büszke vagyok arra, hogy nem pukkad ki a hurkám. Nagyon sok-sok évig képtelen voltam úgy megsütni, hogy egyben megmaradjon. A családom úgy hívta, hogy "robbantott hurka"... Aztán megfigyeltem a különböző kirakodó vásárokon, piacokon, hogyan is sütik a hurkát, kolbászt? Rádöbbentem, hogy alacsony hőmérsékleten és hosszú ideig. Így amikor beteszem a tepsibe, NEM SZURKÁLOM MEG, mint anno' régen tettem. Csak alá teszek egy kevés vizet és amikor betolom a sütőbe, azt teljes hőre állítom, de csak addig, amíg felforrósodik. Akkor leveszem a hőt, és szép lassan süldögél magában. No még fontos! Amikor már kisült belőle a sok zsír, mert általában mindig sül ki belőle, azt leöntöm a tepsiből (pontosítok: szószos kis merőkanállal kiszedem egy fazékba). A csak hurkás-kolbász tepsit vissza is tolom, további sülésre. A tetejét soha nem alufóliával, de már az első perctől kezdve, a tepsit, két hatalmas fedővel fedem le. No ez az a titok, aminek birtokában Neked sem fog, ezek után soha kipukkadni és Neked sem lesz "robbantott hurkád", mint ahogyan engem "csúfolt" szeretett családom