Vízenjárás
Három szerzetes úgy határozott, hogy együtt gyakorolják a
meditációt.
Egy tópartra mentek hát, ott leültek, és figyelmüket
összpontosítva behunyták a szemüket.
Ekkor azonban egyikük hirtelen felállt, és azt mondta:
– Jaj, elfelejtettem a gyékényemet!
Majd csodálatos módon rálépett az előtte lévő vízre, és átsétált
a tavon a kunyhójukhoz, ami a túlsó parton volt.
Nem sokkal azután, hogy visszaérkezett, a második szerzetes
is felállt, és azt mondta:
– Jaj, én meg elfelejtettem a váltás fehérneműmet kitenni
száradni.
Blazírt módon ő is átsétált a tavon, majd ugyanúgy vissza is jött.
A harmadik szerzetes figyelmesen végignézte két társát, és úgy
vélte, a társai bizonyára próbára teszik képességeit.
– No hiszen, annyival különb lenne a ti tudományotok?
Én is tudok olyan kunsztokat, ami felveszi a versenyt a ti
tudásotokkal! – jelentette ki fennhangon, és nekiiramodott a
mély víznek, amelyben azonmód el is merült.
A rettenthetetlen jógi kimászott a vízből, és újra próbálkozott,
de újfent csak alámerült.
Majd ismét kimászott és ismét próbálkozott, de minden egyes
alkalommal mélyre süllyedt.
Ez így folytatódott egy darabig, a két szemlélődő szerzetessel a
háttérben.
Aztán egy idő múlva a második szerzetes odafordult az elsőhöz,
és így szólt:
– Szerinted elmondjuk neki, hogy hol vannak a kövek a vízben?