Itt, amikor az univerzumrol beszélünk kéne elöhuzakodnod az entropianövekedéssel nem pedig nyitott rendszereknél mint az élö selytek. A világmindenség korát a hömérséklete adja meg.
Látom megint előkerült az entrópia törvény és vele együtt az általam annyira "érdekesnek" vélt zárt és nyitott rendszerek...
Nos, akkor bátorkodok hozni valamit:
"A termodinamika második törvénye, amely a fizika egyik alaptörvénye, kimondja, hogy normál körülmények között minden rendszer a nagyobb rendezetlenség állapota felé halad, széthullik és romlik az eltelt idő mennyiségével arányosan. Minden élő és élettelen dolog elhasználódik, romlik, elöregszik és végül elpusztul. Ez az abszolút vég, amellyel így vagy úgy minden lénynek szembe kell néznie e szerint a törvény szerint, és ezt a folyamatot nem lehet visszafordítani.
Ezt már valamennyien megfigyelhettük. Például ha egy autót kiviszünk a sivatagba és otthagyjuk, akkor nem várhatjuk el, hogy évekkel később jobb állapotban találjunk rá. Épp ellenkezőleg, azt fogjuk látni, hogy a kerekei leeresztettek, a karosszéria elrozsdásodott, a motor pedig szétesett. Ugyanez a folyamat érvényes az élőlényekre is, sőt, náluk még gyorsabban végbemegy.
A termodinamika második törvénye segítségével ezt a folyamatot egyenletekkel és számításokkal is meghatározhatjuk.
Ezt a híres fizikai törvényt "az entrópia törvényének" is nevezik. Az entrópia a fizikában egy rendszer rendezetlenségét jelenti. A rendszer entrópiája növekszik, ahogy a rendezett, szervezett és megtervezett állapotból a rendezetlenség, szervezetlenség, szétesés felé halad. Minél nagyobb egy rendszer rendezetlensége, annál nagyobb az entrópiája. Az entrópia törvénye kimondja, hogy az egész világmindenség elkerülhetetlenül halad a rendezetlenebb állapot felé.
A termodinamika második törvényének, avagy az entrópia törvényének érvényessége elméletileg és kísérleti úton is bizonyított. Korunk legelismertebb tudósai egyetértenek abban, hogy a történelem jelenlegi korszakának az entrópia törvénye a meghatározó alapelve. Korunk legnagyobb tudósa, Albert Einstein, azt mondta, hogy ez "minden tudomány első számú alapelve". Sir Arthur Eddington szerint is ez "az egész Univerzum legfontosabb metafizikai törvénye".
Az evolúció elmélete olyan feltételezés, amely ezzel az alapvető és minden körülmények között érvényes fizikai törvényszerűséggel homlokegyenest ellenkezik. Az evolúció által előterjesztett mechanizmus teljesen ellentmond ennek a törvénynek. Az evolúció elmélete azt állítja, hogy a rendezetlen, szétszórt és élettelen atomok és molekulák spontán egyesültek egy adott időben egy bizonyos sorrendben, és rendkívül bonyolult molekulákat hoztak létre, mint például a fehérjék, a DNS és az RNS, amelyek pedig még bonyolultabb szerkezetbe rendeződve élőlényekké egyesültek. Az evolúciós elmélet szerint ez a feltételezett folyamat, amely minden lépésében rendezettebb, szervezettebb és bonyolultabb szerkezetet eredményez, önmagától és természetes körülmények között ment végbe. Az entrópia törvénye világossá teszi, hogy ez az úgynevezett természetes folyamat teljesen ellentmond a fizika törvényeinek. Ezzel a ténnyel az evolucionista tudósok is tisztában vannak. J. H. Rush kijelenti :
"Evolúciójának bonyolult folyamata során az élet figyelemre méltó ellentétben áll a termodinamika második törvényében kifejtett tendenciával. Míg a második törvény kimondja, hogy visszafordíthatatlan a haladás a magasabb entrópia és nagyobb rendezetlenség felé, az élet minden lépésben a rendezettség magasabb szintjére fejlődik."
Az evolucionista tudós, Roger Lewin a
Science magazinban írt cikkében fejti ki az evolúciós elmélet termodinamikai csődjét:
"Az egyik probléma, amivel a biológusoknak szembe kell nézniük, a nyilvánvaló ellentmondás az evolúció és a termodinamika második törvénye között. A rendszereknek az idő során romlaniuk kell, kevésbé rendezetté válni, nem pedig rendezettebbé."
Egy másik evolucionista tudós, George Stravopoulos az
American Scientist című ismert evolucionista folyóiratban kifejti az élet spontán létrejöttének termodinamikai szempontból vett lehetetlenségét, és annak keresztülvihetetlenségét, hogy az összetett élő szervezetek létezését természeti törvényekkel magyarázzuk:
"Normál körülmények között egyetlen komplex szerves molekula sem jöhet létre spontán módon, sőt, inkább lebomlik, a második törvénynek megfelelően. Igazából minél bonyolultabb, annál instabilabb, és annál biztosabb, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik a lebomlása. A fotoszintézis és az összes többi életfolyamat, és maga az élet, a bonyolult és szándékosan túlbonyolított megfogalmazás ellenére, még nem érthető a termodinamika és a többi egzakt tudományág szempontjából."
Mint azt ők is elismerik, a termodinamika második törvénye legyőzhetetlen akadályként tornyosul az evolucionisták útjában, logikai és tudományos szempontból egyaránt. Mivel képtelenek bármilyen tudományos és hihető magyarázatot felhozni, az evolucionisták csak képzeletükben győzhetik le ezt az akadályt. Például a híres evolucionista, Jeremy Rifkin ki is fejezi meggyőződését, hogy az evolúció "bűvös erejével" győzi le a fizikának ezt a törvényét:
"Az entrópia törvénye kimondja, hogy az evolúció eltörli az élet keletkezéséhez szükséges valamennyi energiát ezen a bolygón. De mi épp az ellenkezőjét hisszük az evolúcióról. Hisszük, hogy az evolúció valamilyen varázslatos módon nagyobb értéket és rendet teremt a Földön."
A "nyílt rendszer" mítosza
Mindezekkel az igazságokkal konfrontálódva az evolucionisták a termodinamika második törvényének felhasogatásához menekültek, mondván, hogy csak zárt rendszerekre igaz, a nyílt rendszerek kívül esnek ennek a rendszernek a hatáskörén.
A nyílt rendszer olyan rendszer, amelyben kifelé és befelé is szabadon áramlik az energia, ellentétben a zárt rendszerrel, amelyben az energia és az anyag mennyisége állandó. Az evolucionisták szerint a világ nyílt rendszer: folyamatosan ki van téve a Napból áramló energiának, és az entrópia törvénye nem vonatkozik a világ egészére, és hogy rendezett, bonyolult élő szervezetek létrejöhetnek rendezetlen, egyszerű, élettelen anyagból.
Itt azonban nyilvánvaló a torzítás.
Az a tény, hogy egy rendszerbe áramlik befelé az energia, még nem teszi rendezetté az adott rendszert. Speciális mechanizmusokra van szükség ahhoz, hogy működésbe hozzák az energiát. Például egy autóba kell motor, erőátviteli rendszer és a hozzá tartozó szerkezetek ahhoz, hogy az üzemanyagban rejlő energiát munkává alakítsák. Ilyen energia-átalakító rendszer nélkül az autó nem tudja felhasználni az üzemanyagban rejlő energiát.
Ugyanez érvényes az élet esetében is. Igaz, hogy az élethez szükséges energia a Napból származik. A napenergia azonban csak az élő szervezetekben meglévő hihetetlenül bonyolult energia-átalakító rendszer segítségével alakítható át kémiai energiává (ahogy azt a növények fotoszintézissel, az állatok és az ember pedig az emésztőrendszere segítségével teszi). Egyetlen élőlény sem létezhet ilyen energia-átalakító rendszer nélkül. E nélkül a Nap csak pusztító energia forrása, amely éget, perzsel és megolvaszt.
Mint láthatjuk, az energia-átalakító mechanizmus nélküli termodinamikai rendszer, legyen az nyílt vagy zárt, egyáltalán nem előnyös az evolúció szempontjából. Senki sem erősíti meg, hogy ilyen bonyolult és tudatos mechanizmus létezett a természetben az ősi földi körülmények között. Valójában az igazi probléma, amivel az evolucionistáknak szembesülniük kell az, hogy olyan bonyolult energia-átalakító rendszerek, mint például a növények fotoszintézise, amelyet még a legmodernebb technikával sem lehet utánozni, hogyan jöhettek létre saját maguktól.
A világunkba áramló napenergiának semmiféle olyan hatása nincsen, ami önmagában rendszert teremtene. Bármilyen magas is a hőmérséklet, az aminosavak nem fognak rendezett láncokba szerveződni. Az energia önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az aminosavak összekapcsolódjanak és megalkossák a fehérjéket, vagy a fehérjék a sokkal bonyolultabb szerkezetű sejtszervecskéket.
Az "anyag önszerveződésének" mítosza
Mivel tudatában voltak annak, hogy a termodinamika második törvénye lehetetlenné teszi az evolúciót, egyes evolucionisták kísérletet tettek arra, hogy áthidalják a kettő közötti szakadékot. Mint általában, már ezek a kísérletek is azt mutatják, hogy milyen elkerülhetetlen kudarccal néz szembe az evolúció elmélete.
Az egyik olyan tudós, aki híressé vált erőfeszítéseiről, hogy az evolúciót és a termodinamikát összeegyeztesse egymással, a belga Ilya Prigogine.
A káosz-elméletből kiindulva Prigogine több elméletet is felállított, amelyekben a rend a káoszból alakul ki. Azzal érvelt, hogy egyes nyílt rendszerekben külső energia beáramlásának hatására csökkenhet az entrópia, és a létrejövő rendezettség a bizonyíték arra, hogy "az anyag képes szervezni önmagát". Azóta az anyag önszerveződésének elmélete elég népszerűvé vált az evolucionisták és materialisták között. Úgy tesznek, mintha megtalálták volna az élet bonyolultságának materialista eredetét, és a materialista megoldást az élet keletkezésének problémájára.
De a közelebbi vizsgálat felfedi, hogy ez az érv teljesen elvont, és nem más, puszta kívánság. Sőt, egy naiv megtévesztést is tartalmaz.
A megtévesztés két egymástól eltérő fogalom, az "önszerveződés" és az "önrendezés" összekeveréséből származik.
Ezt egy példával meg tudjuk magyarázni. Képzeljünk el egy tengerpartot, ahol különböző méretű kavicsok keverednek egymással. Nagy kövek, kisebbek, és egészen kicsi kavicsok is. Ha erős hullám söpör végig a parton, úgy tűnhet, hogy "elrendezi" a köveket. Az azonos súlyú köveket azonos mértékben emeli meg a víz. Amikor a hullám visszahúzódik, lehetséges, hogy a kövek a legkisebbtől a legnagyobb felé lesznek elrendezve.
Ez egy "önrendező" folyamat. A tengerpart nyílt rendszer, és az energia-beáramlás (a hullám) rendeződést idézhet elő. De meg kell jegyeznünk, hogy ez a folyamat nem képes homokvárat építeni a tengerparton. Ha mégis egy homokvárat látunk, biztosak lehetünk benne, hogy valaki építette. A homokvár és a "rendezett" kövek között az a különbség, hogy az előbbire rendkívül különleges s egyedi bonyolultság, míg az utóbbira csak az ismétlődő sorrend jellemző. Nagy a valószínűsége annak, hogy egy írógép leírja az "aaaaaaaaaaaaaaaaaa" betűket több százszor is - mert valamilyen tárgy (vagy energia-beáramlás) esett az "a" billentyűre. Természetesen az "a" betűk ilyen ismétlődő sorrendje nem hordoz semmiféle információt, és nem jellemző rá a komplexitás. Ahhoz tudatos elme kell, hogy a betűknek olyan komplex szekvenciáját hozza létre, amely információt is hordoz.
Ugyanez a helyzet akkor, amikor a szél befúj egy porral teli szobába. Az energia-beáramlás előtt lehet, hogy a por szanaszét volt szórva. Ha a szél befúj, akkor pedig összegyűlik egy sarokban. Ez az "önrendezés". De a por nem képes az "önszervezésre", nem tudja egy ember képét kirajzolni a padlóra.
Ezek a példák hasonlók az evolucionisták által elképzelt "önszerveződési" forgatókönyvekhez. Azzal érvelnek, hogy az anyagban megvan a hajlandóság az önszerveződésre, aztán példákat mondanak, amelyek valójában az önrendezésre vonatkoznak, és ezzel próbálják összezavarni a két fogalmat. Prigogine maga a molekulák energia-beáramlás hatására létrejövő önrendezésére adott példákat. Az amerikai tudósok, Thaxton, Bradley és Olsen így magyarázzák ezt a tényt
Az élet eredetének titka című könyvükben:
"Minden esetben a molekulák véletlenszerű mozgását a folyadékban spontán helyettesíti valamilyen magasabb szinten rendezett viselkedés. Prigogine, Eigen és mások felvetették, hogy hasonló önszervezés figyelhető meg a szerves kémiában, és hogy esetleg ez lehet felelős az élő rendszerek szempontjából kulcsfontosságú bonyolult molekulák létrejöttéért. De az ilyen analógiák aligha vonatkoztathatók az élet eredetének kérdésére. Ennek egyik fő oka az, hogy képtelenek megkülönböztetni a rendezettséget a bonyolultságtól. A szabályosság vagy rendezettség nem képes tárolni az élő rendszerekhez szükséges nagy mennyiségű információt. A rendezett szerkezet helyett inkább igencsak szabálytalan, de specializálódott szerkezetre van szükség. Ez a súlyos hiányosság az említett analógiában. Nincs észrevehető kapcsolat az olyan spontán rendeződés között, amit a rendszeren átáramló energia idéz elő, és az aperiodikus, nagy mennyiségű információt hordozó makromolekulák, például a DNS és a fehérjék között."
Valójában maga Prigonine is elfogadta, hogy érvei nem támasztják alá az élet keletkezését. Azt mondta:
"A biológiai rendezettség problémájának része az átmenet a molekuláris tevékenységből a sejt molekula feletti szervezettségébe. És ez a probléma messze van a megoldástól."
Miért próbálnak mégis hinni az evolucionisták az olyan tudománytalan elképzelésekben, mint "az anyag önszerveződése"? miért utasítják el makacsul az élő rendszerekben oly nyilvánvalóan jelen lévő intelligenciát? A válasz az, hogy dogmatikus módon hisznek a materializmusban, és hiszik, hogy az anyagnak van valami titokzatos ereje, amellyel életet tud teremteni. A New York Egyetem kémiaprofesszora és DNS szakértője, Robert Shapiro így magyarázza az evolucionisták hitét és az alapját képező materialista dogmát:
"Szükség van tehát egy másik evolúciós elvre, hogy átlendítsen minket az egyszerű kémiai anyagok keverékét az első hatékony önmásoló rendszertől elválasztó szakadékon. Ezt az elvet még nem írták le részletesen, és nem is bizonyították, de feltételezik, és mindenféle nevet adnak neki, mint például kémiai evolúció, vagy az anyag önszerveződése. A dialektikus materializmus filozófiája biztosra veszi egy ilyen alapelv létezését, ahogy azt Alexander Oparin az élet eredetére alkalmazta."
Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy az evolúció olyan dogma, amely ellentmond az empirikus tudománynak [...]"
