Melitta said:
Mit loptak el?
A szelkakast vagy a nyikorgast?-csupan 21600 talalat van a google keresojeben a szelkakasrol, a tobbi keresot mar megse neztem
Ama(r)gi belehalnal ha nem tudnal valakibe belerugni, vagy lehordani a sarga foldig?
Amiert a nobel dijat kapta nem plagizalt mu.
Tudom nagyon okos ember vagy, de annyira azert biztos nem hogy akik neki iteltek a nobeltdijat azokban ketelkedjel.
Ugylatszik csak mi orulunk hogy az elso magyar irodalmi nobeldij is meg van.
Aki ir, az irodalom szeretoi azokban hogy szorulhat ennyi "joindulat".
ez a tragedia, nem a szelkakas hogy merre fuj.
Drága Főnéni!
Nem vagyok valami okos ember - és ezt Te is tudod. Meg azt is, hogy lételemem a másokba való belerúgás, sárga földig való lehordás. Gonosz és buta vagyok. Nagy baj ez? Megítélésem szerint beleférek ezen Fórumba: nem föltétlenül rívok ki... Megtürtök, Nővérke, vagy nem?!
A Nobel-díjas mű tudomásom szerint is valóban nem lopott (nem is olyan szintű). Lopott viszont a Csacsifogat című dráma. Márpedig aki egyszer lop, az megteheti máskor is. Az ilyen nem író, nem művész, nem tisztességes: csak egy tolvaj.
A Nobel-díjas mű a magyar nyelv alapvető szabályainak sem felel meg; több helyen még olyan apróság, mint az alany-állítmány egyeztetése is döcög. Ezt mindenki tudja, aki "perfekt" beszéli a magyar nyelvet. Nemcsak a középiskolákban, hanem az idevágó szakos egyetemeken is kötelező olvasmány: minden hallgató tudja és beszéli, hogy "szart" sem ér. Meglehetősen sok olyan mondat van benne, amely egy középszintű érettségi vizsgán sem menne át. Ettől függetlenül németül vagy svédül - a fordító tehetsége miatt - esetleg jól hangozhat. A baj csak az, hogy az eredeti mű magyar nyelven íródott (talán jobb lett volna inkább pl. németül írni). Örök baj továbbá, hogy a magas rangú díj miatt az illető mű soha többé el nem titkolható. Amíg magyar nyelven gondolkodó ember él e világon, mindig "memento" marad. A szerző és a magyarság örök szégyenére. Mondok egy példát: Petrarca századában és előtte/utána igen sok tehetségtelen senki lett ünnepelt, hivatalosan koszorús költő: közülük kizárólag az akkor "szapult" Petrarca maradt meg. A művészet ilyen: díj ide vagy oda: távlatilag csak az igazi tehetség marad fenn. A többi díja - díj lévén nem eltitkolható és nem feledhető - "égő" marad örökre...
A Nobel-díjas témája pedig lerágott csont. Mert nem igaz, hogy a holocaust "csontváz a szekrényben". E témában nemcsak mostanában, hanem már a Rákosi- és a Kádár-korszakban is művek (irodalmi művek és filmek, zenei és képzőművészeti alkotások) özöne született: sőt mi több: egykoron - s úgy tűnik, mai is - szinte kötelező volt e témában alkotni. A "vízcsapból" is ez folyt/folyik... És ha folyik: érdektelen: az olvasó "immúnis". Tele van a "töke" vele.
A szerző egyébként nem magyar. Ezt ő maga állítja. Állítja továbbá, hogy nem is zsidó. Tehát sem a magyarságnak, sem a zsidóságnak, sem a magyar-zsidóságnak nem képviselője. Őkelme "europeer" kozmopolita. Hál'Isten. Így mi közünk hozzá? Nem a magyaroké - nem a zsidóké. Még egyszer mondom: Istennek legyen hála érette.
Téged szívből pusziló, elnéző bocsánatodért térden állva és sírva esdeklő: VCs.