~~~*Szanté meseháza*~~
Picurkák!
Ha hétvégén ebben a szép időben elmentetek kirándulni, vagy a kertbe
biztos Ti is láttatok lepkéket szálldosni. Mi is kergettünk egy párat az
Unokáimmal. Egyet sem tudtunk megfogni, de jó móka volt.
Ma egy kislányról mesélek aki szintén szereti a pillangókat.
Pillangók és Panka
Nem volt az túl hetedhét országon, de még az üveghegyen sem, sőt még csak nem is hallottunk az Óperenciás tengerről. Hanem a falunk szélén a libaúsztatónál volt egy kicsi házikó, abban lakot egy szegény ember és asszony. Volt nekik egy leánykájuk, akit Pankának hívtak.
Igaz nagyon szegények voltak, de boldogan éltek. Mindennap reggeltől estig nevettek, soha nem voltak szomorúak.
Pankának volt egy nagynénje a faluban, de ez az asszony olyan fukar volt, hogy még a föld nem hordott a hátán hasonlót. Még a levegőt is sajnálta a szomszédoktól. Mindig azon morfondírozott, hogyan tehetne szert nagyobb vagyonra. Pedig már mindene megvolt. Ő volt a leggazdagabb a környéken. Gyönyörű háza olyan volt, mint egy palota, kertjében talán száz gyümölcsfa ontotta a finomabbnál finomabb gyümölcsöket. Az istállóban pedig, ki tudja hány tehén, kérőzött.
Hiába a gazdagság, a jólét Panka nagynénje mindig szomorú volt, nem tudott nevetni. Egésznap búskomoran lógatta az orrát, morcosan ült a tornácon az ékszerekkel kirakott lócán. Ha valaki az utcán elnevette magát, mindig idegesen összerezzent, mérgesen dünnyögte:
- Ez meg minek örül. Holnap elmegyek a bíróhoz, és megkérem, vessen ki büntetést azokra, akik a házam előtt nevetgélnek. Mégis csak hallatlan, hogy itt vihogjanak. Aki elneveti magát, az fizessen nekem egy arany tallért.
Történt egy nap, hogy Panka szüleinek el kellett menni a hetivásárba a közeli faluba. Elhatározták, hogy megkérik vigyázzon Pankára, amíg távol lesznek.
Eleinte a fukar nagynéni nem akart ráállni a dologra, de addig - addig könyörögtek, hogy végül beleegyezet. Azonban szívességének ára volt, nem átállott egy kisborjút kérni a testvérétől a segítségért.
Már kora reggel megérkeztek a nagynénihez. Szépen elbúcsúztak Pankától. Megígértették vele, hogy szófogadó kislány lesz, és mindenben engedelmeskedik a nagynéninek.
A szegény ember és szegény asszony alig hagyták el a nagynéni házát, Panka mindjárt be lett fogva dolgozni. Ki kellett takarítani a hatalmas házat, reggelit készíteni a nagynéninek, ha ezzel végzett a kertben várta a munka.
- Nem szeretném, ha csak egy pillanatra is abbahagynád a munkát. Tudd meg, nálam nem lehet lazsálni. Ezenkívül jól jegyezd meg, nem szeretnélek meghallani, nevetni, mert a nevetés tilos a házamban. Éppen ma megyek a bíróhoz, hogy tiltsa meg a nevetést, kacarászást a házam előtt. Amíg távol leszek, végezd a dolgodat, mert ha nem, nagyon megjárod!
A kislány szorgalmasan nekiállt a kirótt munkának, de nagynénje szigora sem tudta elvenni a jókedvét. A kertben vidáman énekelt és nevetgélt. Minden mosolyra késztette. A madarak dala oly szép volt, hogy Panka valósággal elolvadt tőle.
Közben nagynéni elment a bíróhoz, és a kislány egyedül maradt. A munkával gyorsan elvégzett. Unatkozott, nem tudta mivel üsse el az időt. A házba nem mehetett be, mert a nagynéni megtiltotta. Féltette a házát, száz lakattal bezárta.
Panka sétálgatni kezdett a kertben az almafák alatt. Megcsodált mindent, ami az útjába került. Beszélgetett a fákkal, kedvesen megcirógatta kérges törzsüket. Ha egy kismadár szállt valamelyik almafára, ámulva hallgatta énekét, és ő is fütyölt neki egy szép népdalt. A kismadár eleinte meglepődött, de egy kis idő elteltével együtt trillázott Pankával.
- Sajnos, mennem kell - mondta a kismadár - vár az édesanyám. Megígértem neki, hogy időben hazaérek.
Elbúcsúztak és Panka megint egyedül maradt. Kénytelen volt más játszótársak után nézni.
Amint a kertben sétált egyszer csak megpillantott egy tarka színű pillangót.
- Jaj, de szép vagy! - kiáltott fel Panka - Legyél a játszótársam!
A pillangó a kislány kezére szállt, és önérzetesen mondta:
- Nem lehetek, mert a nagynénéd egy nagyon fukar és gonosz asszony, nem szereti az embereket.
- Tudom - sóhajtott fel Panka, - de én erről nem tehetek.
- Ebben igazad van. - gondolkodott el a pillangó - Tudod mit, móresre tanítjuk a nagynénédet.
Pankának tetszett az ötlet, hiszen vele is kegyetlenül járt el. Egésznap dolgoztatta, nem volt egy perc szabadideje sem, amíg el nem ment a bíróhoz.
- De hogyan tanítsuk móresre? - kérdezte tanácstalanul.
- Azt csak bízd rám! Mindent tegyél úgy, ahogyan mondom.
Panka megígérte, hogy hallgat a pillangóra.
Amikor a nagynéni hazajött a bírótól, majd szétvetette a düh, mert azt látta, hogy Panka a tornácon ül a drágakövekkel kirakott lócán, a lábát lógatja. Ráadásul a bíró sem támogatta, hogy fizettessen büntetést azzal, aki háza előtt nevet. Mérgét szegény kislányon szerette volna kitölteni.
- Szedte-vette teremtette, nincs jobb dolgod, mint a lócámon napot lopni? Azonnal takaródj az istállóba rendet rakni!
- Nénikém, - kezdte Panka - amint a kertben dolgoztam, egyszer csak arra lettem figyelmes az almafák alatt van egy nagy kő. Felemeltem, és csodák csodája találtam ott egy lépcsőt, ami a föld alá vezetett. Lementem a kilencvenkilenc lépcsőn, és egy hatalmas teremben találtam magam, ahol nagy ládákban mindenféle arany, ezüst és drágakövekkel kirakott tárgyak voltak.
A nagynéninek azonnal felcsillant a szeme, és izgatottan mondta Pankának:
- Mutasd azonnal, hol a lejáró a föld alá!
Mindjárt a kertbe siettek, és Panka megmutatta a lejáratot. A nagynéni habozás nélkül lement a terembe. Amint a kislány mondta, mindenhol arany, ezüst és drágakövekkel kirakott tárgyak voltak. Amerre csak nézett, minden ragyogott aranytól, és ezüsttől .- Istenem, micsoda gazdagság! - kiáltott fel Panka nagynénikéje - Ez most mind az enyém lesz! Én leszek a leggazdagabb az egész világon. Megvehetek mindent, amit csak megkívánok.
A mérhetetlen gazdagság látványa valósággal elvette az eszét. Se látott, se hallott. Minden kincset meg akart kaparintani. Pankát elküldte, hogy hozzon zsákokat, amelyekbe belerakja a kincseket. Amíg a kislány távol volt, elkezdte az értékes tárgyakat egyenként megvizsgálni. De amint az elsőhöz hozzálépett, mintha az megmozdult volna. Eleinte azt hitte, hogy csak káprázik a szeme, és a sok kincs látványától megszédült egy kicsit. Gondolta kezébe veszi, és tüzetesen megnézi minden oldalról. Már - már megfogta, amikor az aranyszelence felröppent, és uzsgyi elrepült, azt követve a többi is elhagyta a földalatti termet. Panka nagynénikéje riadtan kapkodott utánuk.
- Jaj, jaj, ne repüljetek el! Ti az én kincseim vagytok. Hozzám tartoztok.
Felszaladt a kilencvenkilenc lépcsőn, és lélekszakadva rohant a repülő kincsei után. Megállás nélkül kiabálta:
- Álljatok meg! Álljatok meg! Ti az enyémek vagytok.
A nagy kiabálásra a falusiak is összeszaladtak, és nevetve mondták:
- Nézzétek, a fukar asszonyság pillangókat kerget, meg akarja fogni őket. Úgy látszik szegénynek elment az esze.
Ezt meghallván a nagynéni elszégyellte magát, mert valóban a kincsnek hitt tárgyak mind egytől egyik színes pillangók voltak, és amikor a nap sugarai rásütöttek tényleg úgy látszódtak, mintha aranyból, ezüstből lettek volna. Lent a föld alatt a sok pillangó olyan alakba tevődtek össze, hogy Panka nagynénikéje azt higgye különböző értékes tárgyak, vannak ott aranyból, ezüstből és drágakövekből. De a pillangók elrepültek, és velük együtt a gazdagság is.
Napokig nem mert előjönni a házából, mert, amikor valamelyik falusi meglátta, mindjárt elnevette magát. Az utcán a gyerekek kórusban kiabálták utána:
- Fogott-e a néni már pillangót?
Este Pankát szülei hazavitték. Másnap reggel édesanyja nem értette, miért van annyi pillangó a kertjükben. Gyorsan felébresztette kislányát, aki boldogan szaladt ki a kertbe és üdvözölte kicsi barátait, akik móresre tanították a fukar nagynénit.
Szép napot Kicsikéim!