Szellemet idéztek meg a tudósok a laborban: van magyarázat a jelenségre

Egy másik ember jelenléte, egy láthatatlan kéz érintése, vagy akár a beszélgetés egy rég halott ismerőssel - azok, akik szellemekkel történő találkozásokról számolnak be, sokféle különböző történetet mesélnek. Svájci kutatók most laboratóriumi körülmények között állították elő a „szellemészlelést”, és állítják, megfejtették a kísérteties titkot.

A szellemek a mi fejünkben vannak
Olaf Blanke és kutatócsoportja egy frissen publikált tanulmányban azt állítja: a szellemek valójában csak a képzeletünkben léteznek. Ennél azonban pontosabban is képesek voltak leírni a lelőhelyüket: a kutatók szerint a szellemek jelenlétét akkor érzékeljük, amikor az agyunk egyszerre érkező, ellentétes információkat próbál feldolgozni, mert például elveszítjük a tér- vagy időérzékünket.

Ilyenkor az agyi ingerek mintha összegabalyodnának, és előfordulhat, hogy azt gondoljuk, rajtunk kívül valaki más is van a szobában, esetleg egy érintést érzünk magunkon, vagy akár kívülről kezdjük látni önmagunkat – ezt nevezik sokan testen kívüli élménynek.


Az elképzelést alátámasztja, hogy szellemek észleléséről gyakran számolnak be olyanok, akik például skizofréniában, epilepsziában, esetleg gyakori migrénben szenvednek, hiszen ezek betegségek megzavarhatják az agyhullámok dekódolását.

Hasonló állapotot idézhet elő egyébként a kimerültség, a félelem, de akár a gyász is. Így nem meglepő, hogy több hegymászó is állítja, a nehéz pillanatokban találkoztak halott társaik szellemével, akár beszélgettek is velük. A friss kutatás szerint ezt az élményt a gyász, a fáradtság és az extrém körülmények miatti tér- és időzavar válthatja ki.

Szellem a laborban
A kutatók a vizsgálatokhoz egészséges embereket válogattak össze, akiknek a szemét bekötötték, és egy, az ujjukkal irányítható robotot a kezükben tartva összezavarták az érzékelésüket. Az önkéntesek így például elveszthették a térérzékelésüket, nem tudták többé megállapítani pontosan a saját helyüket a szobában.

Már az első alkalommal sikerült egy szellem jelenlétét szimulálni, vagyis az alanyok egy másik személy jelenlétéről számoltak be a szobában, a saját testük megnyilvánulásait valaki másénak tulajdonítva.

Volt olyan, aki például simogatást érzett a hátán, vagy egyszerűen csak biztos volt benne, hogy van még rajta kívül valaki a szobában.

Blanke a korábbi vizsgálataiban az úgynevezett testen kívüli élményt kutatta, valamint azt a jelenséget is vizsgálta, amikor valaki egy másik “kiadásban” látja önmagát, és akár beszélni is képes ehhez az alteregójához.

A mostani vizsgálat a vizuális észlelés nélkül járó, úgynevezett “jelenlét-érzékeléseket” kutatta, ami maga Blanke szerint is egy sokkal misztikusabb terület.

A mostani adatok azonban bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy, bár a szellemészlelések, vagy a halálközeli élményből visszatérők túlvilág-elbeszélései lehetnek valós élmények, ezek csak a saját, összezavarodott tudatunk reakciói.

A Current Biology-ban megjelent tanulmány arról is beszámol, hogy a 12 önkéntes közül ketten annyira összezavarodtak az egyébként egyszerű kísérlet során, hogy kérték a vizsgálat felfüggesztését, mert nem érezték többé biztonságban magukat.

bien

 
.......

Szerintem használjuk ki ezt az életet. De, aki akar az megvárhatja a következőt....
Nem vagy te egy kicsit olyan mint a viccbéli szőke nő?
(Aki nem ismerné:
Szőke nő a barátnőjének:
Képzeld! Befizettem egy reinkarnációs tanfolyamra.
Nem volt olcsó, de végül is egyszer élünk!)
 
Tudom, elmagyarázzátok ez mért marhaság, de én mégis inklább ebben hiszek mint az itt irkálók ugynevezett racionalizmusában!

A kis Virginia O’Hanlon New Yorkban született 1889-ben. 8 évesen, mint sok-sok más kisgyerek, ő is azzal nyaggatta a papáját, hogy mondja meg, a Mikulás valóban létezik-e. O’Hanlon papa, miután megunta leánykája szűnni nem akaró kérdéseit, azt találta mondani, hogy írjon levelet a New York Sun-nak és kérdezze meg őket, mondván: “Ami a Sun-ban megjelenik, az úgy is van.” Virginiának nem kellett kétszer mondani. Azonnal tollat ragadott és levelet írt a Sun-nak. Szülei legnagyobb meglepetésére, Virginia választ kapott a napilap vezető újságírójától, Francis P. Church-től. A cikk a ma már híressé vált, Yes, Virginia, there is a Santa Claus (Igen, Virginia, a Mikulás valóban létezik) címet viselte.

Válasz:

A kis barátaidnak nincs igaza. Ebben a szkeptikus világban már csak abban hisznek, ami szemmel látható. Úgy gondolják, amit a kis eszükkel nem foghatnak fel, az nem is létezhet. Virginia, minden embernek, legyen az kisgyermek vagy felnőtt, kicsi az értelme. Ebben a hatalmas Univerzumban az ember csupán egy kis hangya. Annyit fog fel ebből a hatalmas Mindenségből, amennyit az intellektusa elbír.

Igen, Virginia, a Mikulás létezik. Ugyanúgy létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és önfeláldozás. Ezek mind gyönyörűséget, örömöt visznek az életbe. Jaj, milyen sivár lenne az élet a Mikulás nélkül! Ugyanolyan szomorú lenne, mintha nem lennének Virginiák. Nem lenne gyermeki hit, költészet, romantika, hogy elviselhetővé tegye a létet. Semmi másban nem lenne örömünk, mint a száraz értelemben. A végtelen fény, mely a gyermekkort övezi, kihunyna.

Ne higgyünk a Mikulásban?! Ezzel az erővel ne higgyünk a Tündérekben se. Tudod, megkérhetnénk a papádat, hogy fogadjon fel embereket, akik Karácsony este a kéményeket figyelik. Hiába állna azonban minden kémény mellett egy őrszem, a Mikulást senki sem láthatja. És ez mit bizonyít? Semmit. A Mikulást nem láthatjuk, de ez nem jelenti, hogy nem is létezik. Látott már valaki tündetáncot? Bizony, az életben azok a legcsodálatosabb dolgok, amelyeket szabad szemmel nem lehet látni, amelyek létezését nem igazolja a tudomány.

Szét lehet szedni a kisbaba csörgőjét, hogy megnézzük, mitől csörög, ám a látható és a láthatatlan világ között olyan fátyol van, melyet a legerősebb ember sem tud széttépni. Csak a hit, a képzelet, a szeretet, a romantika képes pár pillanatra felvillantani a fátyol mögötti természetfeletti szépséget és ragyogást. Valóság mindez? Ó, Virginia, semmi más nem valóságosabb és maradandóbb. Igen, a Mikulás létezik és örökké létezni fog. Ezer év múlva, nem is, Virginia, több tízezer év múlva is boldogságot fog csempészni az igazi gyermekek szívébe.”

Ti csak maradjatoki bölcsek, okosak, mindenttudók!
Én egyszeruen boldog akarok lenni, és hinni akarok a szépben!
 
Nem vagy te egy kicsit olyan mint a viccbéli szőke nő?
(Aki nem ismerné:
Szőke nő a barátnőjének:
Képzeld! Befizettem egy reinkarnációs tanfolyamra.
Nem volt olcsó, de végül is egyszer élünk!)
Az élet erre hasonlít:
Legtöbben, jószerivel egész életünkben hajtunk, kaparunk valamiért.

Legyen újabb. Aztán megint újabb...
Legyen nagyobb. Aztán még nagyobb...
Legyen drágább. Aztán még drágább...
Legyen szebb. Aztán még szebb...
Legyen feltűnőbb. Aztán még feltűnőbb...
Legyen gyorsabb. Aztán még gyorsabb...
Legyen több. Még, még, és még több...

Ház, lakás, kocsi, tárgyak, pénz.
Vagy, a puszta lét.

A nagy igyekezetben, asszem sok minden mellett elmegyünk, ahol amúgy meg kellett volna állnunk, és el kellett volna időznünk. Sok mindenre nem gondolunk, amire gondolnunk kellett volna. Sok mindennel nem törődünk amivel törődnünk kellett volna. Sok mindenkivel nem törődünk, akivel törődnünk kellett volna.

Nagy az igyekezet. Sok a rohanás. Kevés az idő.

Aztán, esetleg történik valami az életünkben.
Ami megállásra kényszerít.
Ami miatt elgondolkozunk.
Ami miatt átértékelünk.
Ami miatt más lesz a prioritás.
Ami miatt megváltozunk.
Megváltozunk mi magunk, és így megváltozhat az életünk is.

Esetleg fontos lesz, ami igazán fontos, és háttérbe szorul mindaz, ami addig fontosnak tünt. Talán fontosabb lesz ami odabent van, és kevésbé - ami idekint.

Lehet rájövünk, hogy ha elérkezik az idő az utolsó sétára, a pakkokat kint le kell raknunk. Pakkokat nem vihetünk magunkkal.

Egyikünk sem.

Ladislaus Vulcanus
 
Aztán, esetleg történik valami az életünkben.
Ami megállásra kényszerít.
Ami miatt elgondolkozunk.
Ami miatt átértékelünk.
Ami miatt más lesz a prioritás.
Ami miatt megváltozunk.
Megváltozunk mi magunk, és így megváltozhat az életünk is.

Ladislaus Vulcanus

Mi kellene még hogy történjen?

 
Nem vagy te egy kicsit olyan mint a viccbéli szőke nő?
(Aki nem ismerné:
Szőke nő a barátnőjének:
Képzeld! Befizettem egy reinkarnációs tanfolyamra.
Nem volt olcsó, de végül is egyszer élünk!)
Nekem ez mást jelent mint setninek.
Ő és a szőke-nő hasonlít barna hajú bácsikára.Kit megkérdeztem a szoc alatt:
Miért jár rendszeresen templomba?
Hívő?
Nem feltétlen, mondja.
De akkor miért? megszokásból?
Nem.
Hát akkor?
Ott biztos rosszat nem mondanak, tanítanak.(biztos ami biztos megyek)

A Szőke nő, biztos ami biztos reinkarnációs hite
(abból baj nem lehet).
Mint aki tesz a pirosra is és a feketére is a rulettben.
 
Hm..
Gondolod hogy fog valami történni??
Ha leááll a gazdaság akkor milliók fognak éhen halni beindul a migráció....háborúk lesznek.
itt lassítani lehet...talán....
Nem a gazdasagnak kell leéllnia, hanem gondolkodni kéne!
Az6 emberisegnek ma már nem a rassziz,us meg a kulonfele politikai iskolak a legsurgetobb gondja, hanem a tuleles!

Vitazunk, bantsuk egymast, tolvajnak szemethnek titulálunk másokat, kozben pusztul korulottunk a bolygo, egyre szukul az élettér!
Lassan az ember lesz veszélyeztetett állllatfaj, de mi méh mindig azon ertetlenkedunk, hogy a konzervativ a szocialista vagy a liberális ideologia az elobbrevalo!
Fulladozunk a fustben, és tuntetunk...nem a tuleélésért, hanem valami tobb szaz éve történt dolgo mióatt!

Ez normalis?
 
Nem a gazdasagnak kell leéllnia, hanem gondolkodni kéne!
Az6 emberisegnek ma már nem a rassziz,us meg a kulonfele politikai iskolak a legsurgetobb gondja, hanem a tuleles!

Vitazunk, bantsuk egymast, tolvajnak szemethnek titulálunk másokat, kozben pusztul korulottunk a bolygo, egyre szukul az élettér!
Lassan az ember lesz veszélyeztetett állllatfaj, de mi méh mindig azon ertetlenkedunk, hogy a konzervativ a szocialista vagy a liberális ideologia az elobbrevalo!
Fulladozunk a fustben, és tuntetunk...nem a tuleélésért, hanem valami tobb szaz éve történt dolgo mióatt!

Ez normalis?
Gondolkoznak.
De az országok vezetői a saját államukat tekintik elsőnek, és álljon le a másik...
Nem érzik fontosnak a környezetvédelmet.
Hisz a sok mozgalom már lejáratta vagy az államok pénzelték hogy lejáródjon.
Ha nem is látod azért tesznek a vállalatok sok sok mindent.
Nem csak több száz hanem ezer éve történt dolgok miatt is összeugranak...sámán dobolás szellemidézés..
Az amerikai kormány engedélyezi a gáz- és olajkitermelést Alaszka északi-sarki területein, ezt David Bernhardt amerikai belügyminiszter jelentette be egy videós sajtókonferencián hétfőn - írja az MTI.

A szóban forgó térség 7,7 millió hektár nagyságú természetvédelmi terület, ami védett vadvilágnak ad otthont. Karibuk, jegesmedvék és más védett állatok élnek ezen a vidéken.
 
Lesz meglepetés!

Csakugyan nagy meglepetést okozott. Mert hogy valaki egyetlen pofontól valóságos szaltót csináljon, négy utast és több kisasztal málnaszörpöt felborítson, az igazán meglepő.(rejtő jenő)
Szerintem használjuk ki ezt az életet. De, aki akar az megvárhatja a következőt....

Lesz bizony meglepetés. Előbb utóbb mindenkinek eljő. Érthető lesz a de ja vu.
 
De egyébként ez az egész igy tul egyszeru :)
Bonyulitsuk - vagy egyszerusitsuk? -
Gubanc gubanc hátán..mint az élet.. - vagy a halál ? -

R.D. Laing brit pszichiater irt - többek közt- egy kis könyvecskét
Gubancok a cime, abból egy részlet:

Bár számtalan lény jutott a Nirvánába
nem jutott egyetlen lény sem a Nirvánába
Mielőtt a kapun átmegy az ember
lehet hogy nem tud arról hogy van kapu
Lehet hogy azt hiszi van egy kapu melyen át kell menni
és hosszú ideig keresi
mégsem tud rátalálni
Lehet hogy rá tud találni és
lehet hogy nem nyílik ki
ha kinyílik lehet hogy át tud menni
Ahogy átmegy rajta
ráébred arra hogy a kapu melyen átment
önmaga volt aki átment rajta
senki sem ment át kapun
kapu amin át kell menni nem volt
nem talált kaput soha senki
sohase jött rá senki hogy kapu sohasem volt
 
Lesz meglepetés!

Csakugyan nagy meglepetést okozott. Mert hogy valaki egyetlen pofontól valóságos szaltót csináljon, négy utast és több kisasztal málnaszörpöt felborítson, az igazán meglepő.(rejtő jenő)
Szerintem használjuk ki ezt az életet. De, aki akar az megvárhatja a következőt....

Lesz bizony meglepetés. Előbb utóbb mindenkinek eljő. Érthető lesz a de ja vu.
Mivel sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom hisz még élek....kivárom :)
 
De egyébként ez az egész igy tul egyszeru :)
Bonyulitsuk - vagy egyszerusitsuk? -
Gubanc gubanc hátán..mint az élet.. - vagy a halál ? -

R.D. Laing brit pszichiater irt - többek közt- egy kis könyvecskét
Gubancok a cime, abból egy részlet:

Bár számtalan lény jutott a Nirvánába
nem jutott egyetlen lény sem a Nirvánába

Mielőtt a kapun átmegy az ember
lehet hogy nem tud arról hogy van kapu
Lehet hogy azt hiszi van egy kapu melyen át kell menni
és hosszú ideig keresi
mégsem tud rátalálni
Lehet hogy rá tud találni és
lehet hogy nem nyílik ki
ha kinyílik lehet hogy át tud menni
Ahogy átmegy rajta
ráébred arra hogy a kapu melyen átment
önmaga volt aki átment rajta
senki sem ment át kapun
kapu amin át kell menni nem volt
nem talált kaput soha senki
sohase jött rá senki hogy kapu sohasem volt
Lehet bonyolítani...
 
Lehet bonyolítani...
Akkor még egy Laing idézet egy másik könyvéből, Az élméány politikája cimubol:

"Aki megéri a tizenötödik életévét, az általában már ugyanolyan hibbant, mint mi. Egy féleszű lény, aki már többé-kevésbé alkalmazkodott ehhez az idióta világhoz.
Ezt nevezik korunkban normálisnak."
 
Akkor még egy Laing idézet egy másik könyvéből, Az élméány politikája cimubol:

"Aki megéri a tizenötödik életévét, az általában már ugyanolyan hibbant, mint mi. Egy féleszű lény, aki már többé-kevésbé alkalmazkodott ehhez az idióta világhoz.
Ezt nevezik korunkban normálisnak."
Mi kellene hogy ne legyünk hibbantak?
Mi hiányzik hogy ne legyünk féleszűek?
Elszakadtunk a belső világunktól??
Jól hangzó megállapítások de, csak annyi...
Anyagi világban élünk azt kell belaknunk.
Ha szellemvilágba vágyódsz ott az álom. Abban nincs lehetetlen minden megtörténhet és meg is történik.
 
R.D. Laing brit pszichiater irt - többek közt- egy kis könyvecskét
Nos utána olvastam ennek az úrnak....
Volt ott baj bőven ....
Adrian nevű fia 2008-ban úgy nyilatkozott, „ironikus, hogy az apám családpszichiáterként vált ismertté, miközben – legnagyobb részt –, semmit sem tett a saját családjáért.”
 
Mi kellene hogy ne legyünk hibbantak?
Mi hiányzik hogy ne legyünk féleszűek?
Elszakadtunk a belső világunktól??
Jól hangzó megállapítások de, csak annyi...
Anyagi világban élünk azt kell belaknunk.
Ha szellemvilágba vágyódsz ott az álom. Abban nincs lehetetlen minden megtörténhet és meg is történik.
A saját gondolataidat probalod az én számba adni:)
Nem!
Irtam már csak mindenki igyekszik elsiklani rajta!

Légy nyitott!
Ennyit!
Ne vess el valamit azért mert ma meg nem ismerjuk.
Lehet hogy ugy van lehet hogy nem!
Én sem tudom, Te sem tudod.
Én nem zárkózom el előle, Te állitod hogy nincs!
Melyikunk a hivő?
Ki az aki csak hisz?
Tudod hogy nem ugy van?
Nem, de hiszed, és rám - ránk - akarod erőltetni!

Elvenjni valakitol valamit, és semmi9t sem adni helyette, az kegyetlenség, sőt spkszor még több annal!
Egy hivőtől elvenni a hitet, csak hogy nekunk legyen igazunk mi ha nem ez?
Gunyoldódni valamin - nem Te! - amkitrol senkinek nincs fogalma sem hmmmm...

Nemj zárom ki azt, hogy szulettunk, és meghalunk áés ennyi...
Mint ahogy nem zárom ki azt sem hogy nem igy van..

Nem, tudom!!!

Te igen?
 
Nos utána olvastam ennek az úrnak....
Volt ott baj bőven ....
Adrian nevű fia 2008-ban úgy nyilatkozott, „ironikus, hogy az apám családpszichiáterként vált ismertté, miközben – legnagyobb részt –, semmit sem tett a saját családjáért.”

Konnyu lenne csak ezzel az idezettel valaszolni(szinten a gubancokbol):
Egy fiúnak tisztelnie kell az apját
Nem kell arra tanítani, hogy tisztelje az apját
Ez természetes dolog.
Én legalábbis így neveltem a fiamat.

Egy apának persze méltónak kell lennie a tiszteletre.
El is herdálhatja a fia tiszteletét
Én azonban bízom benne, hogy a fiam tisztelni fog, ha
másért nem, hát azért, mert nem kényszerítettem arra, hogy tiszteljen engem.


Arrol en nem akarok vitazni, hogy az élete mennyire volt peldamutato.
Ha ez lenne a gondolatok mércéje, akkor a világirodalom egy jelentos reszet el kellene dobni.
Ahogy mondani szoktak: nem azert szeretjuk oket!
 
A saját gondolataidat probalod az én számba adni:)
Nem!
Irtam már csak mindenki igyekszik elsiklani rajta!

Légy nyitott!
Ennyit!
Ne vess el valamit azért mert ma meg nem ismerjuk.
Lehet hogy ugy van lehet hogy nem!
Én sem tudom, Te sem tudod.
Én nem zárkózom el előle, Te állitod hogy nincs!
Melyikunk a hivő?
Ki az aki csak hisz?
Tudod hogy nem ugy van?
Nem, de hiszed, és rám - ránk - akarod erőltetni!

Elvenjni valakitol valamit, és semmi9t sem adni helyette, az kegyetlenség, sőt spkszor még több annal!
Egy hivőtől elvenni a hitet, csak hogy nekunk legyen igazunk mi ha nem ez?
Gunyoldódni valamin - nem Te! - amkitrol senkinek nincs fogalma sem hmmmm...

Nemj zárom ki azt, hogy szulettunk, és meghalunk áés ennyi...
Mint ahogy nem zárom ki azt sem hogy nem igy van..

Nem, tudom!!!

Te igen?
Ha ennyire belemélyedünk akkor már a szavak sem tudják visszaadni a mondanivalónkat.
Hívő nem hívő.....
Születés , halál...
Ezek szavak de, van mögöttük más is?
Lehet hogy a szókincsünk nincs is ilyen mondanivalókra kitalálva.
Descartes-t olvasva emlékszem rá hogy ő mennyire próbálta a gondolkodását kifejleszteni . Az anyagi és szellemi világ befogadását megérteni.
Szerintem (legalább is én azt teszem) gondolkodok és ebből kifolyólag vagyok is. Hogy ha már nem gondolkodok akkor mi lesz??
 
Arrol en nem akarok vitazni, hogy az élete mennyire volt peldamutato.
Ha ez lenne a gondolatok mércéje, akkor a világirodalom egy jelentos reszet el kellene dobni.
Ahogy mondani szoktak: nem azert szeretjuk oket!
Csakhogy ha valaki már lelkileg sem van képben akkor eléggé fura rá hivatkozni.
Magyar példát is eszembe juttattál József Attila...
Külföldi meg Philip K. Dick.
 
Oldal tetejére