Szent Péter arra riad fel szendergéséből, hogy valaki zörgeti a mennyország kapuját. Odacsoszog a kulcsaival, nagy nehezen kinyitja a kaput, de nincs ott senki. Gondolja, hogy csak rosszul hallott, ám alighogy visszaér a kuckójába, ismét dörömbölnek. Kinyitja a kaput, sehol senki. Töprengeni kezd, hogy vajon ki szórakozik vele? Alig csukja be a kaput, újra dörömbölnek, még erősebben. Dühösen tárja fel a kaput, hát ott áll egy lélek.
- Te kopogtál az előbb is?
- Igen, Atyám.
- Tudd meg, nagyon csúnya dolog volt ugráltatni engem. Büntetést érdemelsz!
- Nem én tehetek róla, Atyám. Azok, ott lent, háromszor is megpróbáltak újraéleszteni!