13. Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.
Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
Halló, Kerepesi?
- Tessék. Porta.
- Meddig tart ma nyitva a temető?
- Ötig.
- Délután öt óráig?
- Reggel fél nyolctól ötig.
- Köszönöm... És milyen maguknál a hangulat?
- Micsoda?
- Azt kérdezem, milyen most a hangulat. Van valami mozgás?
- Semmiféle hangulat. Esik a hó. Nincs itt senki.
- Tessék. Porta.
- Meddig tart ma nyitva a temető?
- Ötig.
- Délután öt óráig?
- Reggel fél nyolctól ötig.
- Köszönöm... És milyen maguknál a hangulat?
- Micsoda?
- Azt kérdezem, milyen most a hangulat. Van valami mozgás?
- Semmiféle hangulat. Esik a hó. Nincs itt senki.
Negyedik születésnapomra egy igazi, hármas méretű futball-labdát kaptam: gyönyörű sárga volt, tehénbőrből, tizenkét részből, piros varrással. Rögtön felvittük a Gellérthegyre kipróbálni. A Citadella körül katonák sétáltak, egy baka hatalmasat rúgott belé: a labda felszállt, magasan a kékbe, aztán a korláton kívül hullott vissza, legurult a sziklás, bozótos meredélyen, ahol egykor Szent Gellért a hordóban. Egész délután kerestük, úttalan utakra csapva, de persze nem találtuk.
Azóta mi minden történt, ám az a fájdalom feledhetetlen, egyre nő szívemben, mint a fa kérgébe vésett jel. Ha a Citadella körül járok, ma is szorongva fürkészem a zöld lejtőket: hová gurulhatott az a labda?
Azóta mi minden történt, ám az a fájdalom feledhetetlen, egyre nő szívemben, mint a fa kérgébe vésett jel. Ha a Citadella körül járok, ma is szorongva fürkészem a zöld lejtőket: hová gurulhatott az a labda?
- Maga budai, igaz? - szólít meg a körúton egy kövér prémgalléros. - Hogyhogy Pesten?
- Képzelje, átjöttem.
- Képzelje, átjöttem.
- Tudja, uram, akkor már fél éve volt viszonyom azzal a kis szőkével, és még mindig nem derült ki, vajon fiú-e vagy lány.
Isten talán szerelmes volt, vagy éppen csak nem figyelt oda, amikor a tengert főzte: elsózta.
Hathónapos amerikai körút, vég nélküli csatangolás, megszámlálhatatlan ide-oda röpködés után újra itthon, újra a 61-es villamoson. Az első fölszállásnál egész súlyával lábamra hág egy testes, cekkeres asszony. Majd arcomba pillantva, zavart sietséggel:
- Ó, bocsásson meg, igazán nem akartam. Most ismerem meg. Nem azért mondom, de annyira szeretem az írásait, a férjem is... A darabját is láttuk, meg olvastuk az újságban, ugye nem haragszik? Ilyen butaság, hogy éppen az ön lábára...
Hát igen, ez a jó idehaza. Ha már a lábunkra lépnek, legalább tudják, kiére léptek.
- Ó, bocsásson meg, igazán nem akartam. Most ismerem meg. Nem azért mondom, de annyira szeretem az írásait, a férjem is... A darabját is láttuk, meg olvastuk az újságban, ugye nem haragszik? Ilyen butaság, hogy éppen az ön lábára...
Hát igen, ez a jó idehaza. Ha már a lábunkra lépnek, legalább tudják, kiére léptek.
Hathónapos amerikai körút, vég nélküli csatangolás, megszámlálhatatlan ide-oda röpködés után újra itthon, újra a 61-es villamoson. Az első fölszállásnál egész súlyával lábamra hág egy testes, cekkeres asszony. Majd arcomba pillantva, zavart sietséggel:
- Ó, bocsásson meg, igazán nem akartam. Most ismerem meg. Nem azért mondom, de annyira szeretem az írásait, a férjem is... A darabját is láttuk, meg olvastuk az újságban, ugye nem haragszik? Ilyen butaság, hogy éppen az ön lábára...
Hát igen, ez a jó idehaza. Ha már a lábunkra lépnek, legalább tudják, kiére léptek.
- Ó, bocsásson meg, igazán nem akartam. Most ismerem meg. Nem azért mondom, de annyira szeretem az írásait, a férjem is... A darabját is láttuk, meg olvastuk az újságban, ugye nem haragszik? Ilyen butaság, hogy éppen az ön lábára...
Hát igen, ez a jó idehaza. Ha már a lábunkra lépnek, legalább tudják, kiére léptek.
Élek-halok a jó térképekért. Már csinos gyűjteményem van: nem a régiségek érdekelnek, inkább a jelen, azok az országok, amelyekben jártam vagy járni szeretnék. Bármerre fordulok meg, fölkeresem a szaküzleteket, és egyébként is ragadnak hozzám a térképek; az utazási irodák, benzinkutak, szállodai porták szabad választékának telhetetlen dézsmálója vagyok. S minden izgat, a vaskos, sokrétű földrészmappáktól a legapróbb részletekig, városok, negyedek, hegyek, szigetek, öblök, tavak, jelesebb folyószakaszok, mint a Rajna Köln és Mainz közt, a magyar Duna-kanyar, a Mississippi torkolatvidéke, a prospektusok kinagyított vázlatai a nevezetes helyek körül, a térképes névjegyek, melyek Japánban lakcímül szolgálnak, tengerek, áramok, mélységek, a tengerfenék, víz alatti hegyvonulatok, síkságok, szakadékok. Külföldi barátaimat, ismerőseimet váltig arra kérem, küldjenek térképet. Otthon esténként nagy utazásokat teszek a papiroson, gyalogosan szelem át Ausztrália járatlan őserdeit, atommeghajtású búvárnaszádon hajókázom az Északi-sarkra, a Holdra szállok. Apropó, a Hold felszínéről is van remek mappám, a National Geographic Society, az amerikai földrajzi társaság kiadványa: évi nyolc dollárért tagjuk lévén, kapom a folyóiratukat, valamennyi pompás melléklettel, és kedvezményes áron a csoda-színes atlaszokat, vászonra dolgozott, kiakasztható mesterműveket, amelyeken egyre akad új nézni- és fölfedeznivaló.
!!!Hasonló témák
