Csinszka iránti szerelme teljesen más érzelmi alapokról fakadt, mint a Léda iránti. Csinszkáért nem kellett annyira harcolnia, hogy megkaphassa, hisz jóformán maga „jött el” Adyért. Léda ezzel szemben igazán sohasem lehetett az övé, bármennyire is vehemensen rajongtak egymásért. A Csinszka szerelem a megnyugvást hozta el, az érzelmi biztonságot, mellyel együtt járt a bármikor elveszíthetlek kínzó érzése, ami teljesen jogos érzés egy öregedő ember részéről a jóval fiatalabb feleséggel szemben. Lédát elveszítésétől nem kellett félnie, hisz sohasem volt igazán az övé, amit egymásnak adtak önmagukból azt kötöttségek és korlátok nélkül adták, miközben tudták nem várhatnak el többet egymástól a múló szerelmes pillanatoknál. S végül Csinszka felnézett Adyra, a fiatalabb, szinte gyermeklányi odaadó büszkeségével, túlértékelve szerette, míg Léda az idősebb szemével nézte, s társadalmi rangjának megfelelően – miként a már idézett levélből is kiderül – kicsit lenézte a művészt, a „komédiást”.
