Szobámban pihen barna tokjában,
Búsan, egyedül, nagy-nagy magányban
A nagyapámnak harmonikája.
Hány lagziban lógott a nyakában,
Húzták reggeltől az éjszakában,
Szépen szól még most is, egymagában.
De hangszerének az anyagába
A papám lelke lett belezárva,
Ott pihen ő piros urnájában.
Amikor a szívem nagyon árva,
Jól meghúzom, teljesen kitárva,
Olyan, mintha szelleme kiszállna.
Könnycsepp hullik rá a vásznára,
Ha búcsúzóként zeng a nótája,
Majd elhúzzuk ott fent, nemsokára.
Búsan, egyedül, nagy-nagy magányban
A nagyapámnak harmonikája.
Hány lagziban lógott a nyakában,
Húzták reggeltől az éjszakában,
Szépen szól még most is, egymagában.
De hangszerének az anyagába
A papám lelke lett belezárva,
Ott pihen ő piros urnájában.
Amikor a szívem nagyon árva,
Jól meghúzom, teljesen kitárva,
Olyan, mintha szelleme kiszállna.
Könnycsepp hullik rá a vásznára,
Ha búcsúzóként zeng a nótája,
Majd elhúzzuk ott fent, nemsokára.