Eddig az volt a kérdés a választásokon, hogy meglesz-e a kétharmada a kormánypártoknak. Erre most elvesztették Budapestet és több nagyvárost. Mi történt? Elemzés.
Senki nem tudja, mit tettek idén nyáron, mégis sokkoló vereséget szenvedett a Fidesz az ellenzéki összefogástól Budapesten és több nagyvárosban az önkormányzati választáson. Miközben még mindenki az eredményeket böngészi, érdemes átgondolni, hogy mi vezetett a korábbi évek magabiztos fideszes tarolásától a mostani, kis túlzással a NER megroppanását okozó választáshoz.
Tarlós és Karácsony
Eddig ugyanis az volt a kérdés – legyen szó parlamenti, önkormányzati vagy európai parlamenti voksolásról -, hogy meglesz-e a kormánypártok kétharmada. Vagy megvolt, vagy nem, de kétség nem fért ahhoz, hogy egy-két elszigetelt települést leszámítva nincs olyan közigazgatási egysége az országnak, ahol megdönthetőnek tűnik a Fidesz hatalma.
Erre most vasárnap Budapestet elvették Orbántól. Azért emeljük ki a fővárost, mert Budapest ellenében nem lehet kormányozni az országot. Tartósan biztos nem (az első Orbán-kormány alatt a szabaddemokrata Demszky Gábor irányította a várost). Tetszik, vagy sem, helyes-e vagy sem, de gazdaságilag, kulturálisan, politikailag megkerülhetetlen a 23 kerület alkotta város.
És ezt az erőcentrumot vesztette el most Orbán. Nem csak a főpolgármestert, de a közgyűlést is. Házon belül tehát nem tudnak revánsot venni, csak nyíltan, szemtől szemben.
De miért most? Mi történt a legutóbbi, májusi választás óta, ami ekkora fordulatot hozott? Hiszen az európai parlamenti frakciók megszavazásakor is leginkább csak az volt a kérdés, hogy a kormánypártok adják-e a magyar kontingens kétharmadát.
Végül nem adták, de a meglepetést igazából nem ez jelentette, hanem az ellenzéki táborokon belüli erősorrend átrendeződése, például a Demokratikus Koalíció előretörése.
Mindez azonban nem magyarázza mindazt, ami most történt: az ellenzéki fölényt a fővárosban, és az újabb megyei jogú városok megszerzését. Mit rontott el – a maga szempontjából - a Fidesz, mit csinált jól – a maga szempontjából – az ellenzék?
Nem könnyű válaszolni erre. Mondhatjuk, hogy régóta gyűlő sérelmek törtek fel, a nyílt színi lopásból – ami minden rendszer bukását elhozza egyszer - lett elege a fővárosi szavazóknak.. De az sem kizárt, hogy az utolsó napokban napvilágra került Borkai-videó fordította meg a hangulatot. Tisztázatlan jövedelmek és képmutatás – nem kellenek nagy dolgok a szimpátia elvesztéséhez.
Az is kiderült, hogy a migrációs központú kampány már nem működik. Nem azért, mert a tagadhatatlanul meglévő, európai szintű probléma megoldódott volna, egyszerűen elhomályosodott, nem tudott már átütő erejű lenni ez a fajta riogatás. Egy Borkai-videó bizony képes lenullázni a legaprólékosabban kidolgozott kormánypropagandát is.
Mi történt ezen a nyáron tehát? Úgy néz ki, semmi olyan, ami magyarázná ezt a fordulatot. Rendszerszerű változás nem volt a politikában. Az érdekcsoportok sérelmei – pedagógusok, egészségügyiek – sem friss keletűek, akár már a 2018 tavaszi voksoláson is hangot adhattak volna elégedetlenségüknek.
Egyelőre annyit tudunk, hogy valami miatt lángra kapott a gyújtózsinór. Nem lehet figyelmen kívül hagyni annak a jelentőségét, hogy az ellenzék a közös jelöltállítással szűkítette a politikai alternatívát. S egyáltalán nem lehet kizárni, hogy Karácsony Gergely és társai végső sikeréhez elég volt egy nyomorult videó egy adriai hajókázásról.
S talán az is kiderült vasárnap, hogy ki lesz Orbán Viktor kihívója a 2022-es parlamenti választáson.
Baka F. Zoltán
Senki nem tudja, mit tettek idén nyáron, mégis sokkoló vereséget szenvedett a Fidesz az ellenzéki összefogástól Budapesten és több nagyvárosban az önkormányzati választáson. Miközben még mindenki az eredményeket böngészi, érdemes átgondolni, hogy mi vezetett a korábbi évek magabiztos fideszes tarolásától a mostani, kis túlzással a NER megroppanását okozó választáshoz.
Eddig ugyanis az volt a kérdés – legyen szó parlamenti, önkormányzati vagy európai parlamenti voksolásról -, hogy meglesz-e a kormánypártok kétharmada. Vagy megvolt, vagy nem, de kétség nem fért ahhoz, hogy egy-két elszigetelt települést leszámítva nincs olyan közigazgatási egysége az országnak, ahol megdönthetőnek tűnik a Fidesz hatalma.
Erre most vasárnap Budapestet elvették Orbántól. Azért emeljük ki a fővárost, mert Budapest ellenében nem lehet kormányozni az országot. Tartósan biztos nem (az első Orbán-kormány alatt a szabaddemokrata Demszky Gábor irányította a várost). Tetszik, vagy sem, helyes-e vagy sem, de gazdaságilag, kulturálisan, politikailag megkerülhetetlen a 23 kerület alkotta város.
És ezt az erőcentrumot vesztette el most Orbán. Nem csak a főpolgármestert, de a közgyűlést is. Házon belül tehát nem tudnak revánsot venni, csak nyíltan, szemtől szemben.
De miért most? Mi történt a legutóbbi, májusi választás óta, ami ekkora fordulatot hozott? Hiszen az európai parlamenti frakciók megszavazásakor is leginkább csak az volt a kérdés, hogy a kormánypártok adják-e a magyar kontingens kétharmadát.
Végül nem adták, de a meglepetést igazából nem ez jelentette, hanem az ellenzéki táborokon belüli erősorrend átrendeződése, például a Demokratikus Koalíció előretörése.
Mindez azonban nem magyarázza mindazt, ami most történt: az ellenzéki fölényt a fővárosban, és az újabb megyei jogú városok megszerzését. Mit rontott el – a maga szempontjából - a Fidesz, mit csinált jól – a maga szempontjából – az ellenzék?
Nem könnyű válaszolni erre. Mondhatjuk, hogy régóta gyűlő sérelmek törtek fel, a nyílt színi lopásból – ami minden rendszer bukását elhozza egyszer - lett elege a fővárosi szavazóknak.. De az sem kizárt, hogy az utolsó napokban napvilágra került Borkai-videó fordította meg a hangulatot. Tisztázatlan jövedelmek és képmutatás – nem kellenek nagy dolgok a szimpátia elvesztéséhez.
Az is kiderült, hogy a migrációs központú kampány már nem működik. Nem azért, mert a tagadhatatlanul meglévő, európai szintű probléma megoldódott volna, egyszerűen elhomályosodott, nem tudott már átütő erejű lenni ez a fajta riogatás. Egy Borkai-videó bizony képes lenullázni a legaprólékosabban kidolgozott kormánypropagandát is.
Mi történt ezen a nyáron tehát? Úgy néz ki, semmi olyan, ami magyarázná ezt a fordulatot. Rendszerszerű változás nem volt a politikában. Az érdekcsoportok sérelmei – pedagógusok, egészségügyiek – sem friss keletűek, akár már a 2018 tavaszi voksoláson is hangot adhattak volna elégedetlenségüknek.
Egyelőre annyit tudunk, hogy valami miatt lángra kapott a gyújtózsinór. Nem lehet figyelmen kívül hagyni annak a jelentőségét, hogy az ellenzék a közös jelöltállítással szűkítette a politikai alternatívát. S egyáltalán nem lehet kizárni, hogy Karácsony Gergely és társai végső sikeréhez elég volt egy nyomorult videó egy adriai hajókázásról.
S talán az is kiderült vasárnap, hogy ki lesz Orbán Viktor kihívója a 2022-es parlamenti választáson.
Baka F. Zoltán
Utoljára módosítva:
