Szavazatszámlálók beszámolói (részlet)
"A szavazókörünkben megjelenő 260 szavazó kb. 85%-a cigány volt, akik szinte egytől egyig a Fideszre szavaztak. Négy évvel ezelőtt ugyanitt 43%-ot kapott a Fidesz, most 78%-ot. Brutális emelkedés. Ha Budapestről néztem volna, könnyen azt gondoltam volna, hogy csalás volt (mármint az olyan alap dolgokon túl is, mint a propagandagépezet), és mindegyikük meg lett véve. Eleinte még ott is csalásra gyanakodtam, de aztán egyre tisztább lett a kép, és ez a hétvége másik fő tanulsága: Az encsi cigánysor kifejezetten az állam által évtizedeken át (már bőven Orbán előtt is) cserbenhagyott, jobb sorsra érdemes honfitársainkból áll, akik közül rengetegnek kellett segíteni a szavazásban, mert a magyar állam a) felnőtt korukra sem tanította meg őket rendesen olvasni b) bár megtanították őket olvasni, egészségileg olyan rossz állapotban voltak, hogy nem ment nekik az olvasás vagy az írás c) a 3 szavazólap együtt túl komplex feladat volt, és soha senki nem tanította meg nekik a hazai választási rendszert, meg az olyan skilleket, amik ahhoz kellenek, hogy egy ilyen összetettségű “szöveges feladatokat” megoldjanak.
Egy idő után kiálltam a folyósóra, hogy hallgassam, miről beszélnek szavazás előtt, és egyértelmű lett, hogy a háborútól félnek, és hogy attól fogja megvédeni őket Orbán. Ennyi. Miközben hallgattam őket, arra gondoltam, hogy ha nem tiltaná a pozícióm, hogy politikáról beszélgessünk, és érdemben hozzájuk szólhatnék, akkor se tudnám 5 percben megfogalmazni, hogy mi az ellenzék üzenete számukra. Le a korrupcióval? Állítsuk vissza a jogállamot? Az EU-hoz tartozzunk? – ijesztően elvont fogalmak, überintellektuális koncepciók tódultak fel az ellenzéki kampány elmúlt hónapjaiból, és akkor kezdett leesni, hogy nem csak az én szavazókörömben, de még sok helyen hasonló eredmény lesz az országban.
Nem arról van szó, hogy nem jártam még vidéken, akár cigánysoron vagy az ország más cserbenhagyott részein, de az egy különlegesen informatív alkalom, amikor felvonul előtted a teljes közösség, mindegyik tagja fennhangon elmondja, hogy kire és miért szavaz, aztán amikor kimennek a teremből, akkor Judit néni, a bizottság 70 éves korelnöke, aki korábban óvónő volt, és így minden helyit ismer, elmondja minden egyes szavazóról, hogy kicsoda, mi a sztorija, milyen csapások érték az életben. Judit nénitől tudtam meg a nap másik kulcsinformációját is: a fideszes jelölt az egyetlen, aki aktív a környéken, aki többször jött még a cigánysorra is, és amikor tűz volt a környék egyetlen iskolájában, a Fideszes jelölt már aznap ott volt, hogy felmérje a terepet, és intézkedjen. Ezek után mégis ki másra szavaznának a helyiek? Az ellenzék jelöltjére, aki – most figyelj – Rokker Zsoltti volt? És aki, hasonlóan Encs független-jobbikos polgármesteréhez, az elmúlt négy évben egyszer sem járt a környéken? Semmi szükség buszoztatásra, ha ennyit tud az ellenzék.
Persze ez eddig csak egy szavazókör, ahol én jártam, de olvasva mások beszámolóit, nagyon sok helyen volt hasonló helyzet. Lehet a propagandamédiára mutogatni, vidéki hűbérrendszerről beszélni, buszoztatásról videókat posztolni, mert ezek is részei az igazságnak, de a Fidesz még ezek nélkül az eszközök nélkül is simán nyer, ha az ellenzék nincs jelen személyesen és állandóan az összes választókörzetben, és ha nem tud megfelelő üzenetet adni azoknak a választóknak, akik kevésbé intellektuális koncepciókra vágynak, mint mi.
Ezt tehát a második fantasztikusan pozitív hozadéka a szavazatszámlálásnak, hogy a személyes jelenlétnek, a választók és Judit néni közlékenységének hála egy nap alatt legalább annyit tanultam a Fidesz bázisáról és az ellenzék gyengeségeiről, mint amennyit előtte 4 év alatt a sajtóból és az ott megszólaló szakértőktől. Ettől különleges a 20k kezdeményezés, mert – akaratán kívül – egy óriási személyes mintatvételt szervezett az ország összes szavazókörzetébe. És ha ettől még nem is változik meg rögtön a választási eredmény, már az is nagyon hasznos, ha végre sokkal tisztább képet kaptunk a kudarc néhány nagyon fontos okáról. Eddig tart a közvetlen hétvégi élmény. De a hatás nem zárult le vasárnap:
Nemcsak nekem volt felemelő és meglepően informatív élmény a szavazatszámlálós nap, hanem még sokaknak. Fontos a pártokat felelősségre vonni, sőt, támogatni is őket a változtatásban (én pl. biztos adakozni fogok, ha vidéki pártszervezetre gyűjt egy számomra szimpatikus formáció) – de nem elég csak a pártoktól várni a megoldást. Elhatároztam, hogy kiterjesztem a hétvégi élményt és munkát azzal, hogy a következő négy évben rendszeresen, évente többször visszajárok Encs 007-be. Konkrétabb célok nélkül, csak azért, hogy több időt töltsek a helyi kb. 400 fős közösséggel. Tanulok többet arról, hogy milyen problémák foglalkoztatják őket, segítek, amiben tudok, beszélgetek értelmes és értelmetlen dolgokról – egyesítem a buborékjainkat. Amikor tegnap felhívtam ezzel a 20k-s számlálótársam, ő azt mondta, ugyanezt érezte, és mondta, hogy csináljuk együtt. Nem kell ennél konkrétabb célokkal kezdeni ahhoz, hogy később akár kinőjön belőle valami hasznos. Aztán ma kaptunk a 20k-tól egy emailt, hogy a tagok tettvágyát látva azon gondolkoznak, hogyan lehetne továbbvinni ezt a közösséget. Az én javaslatom ez lesz: minden számláló (és barátaik, ha van kedvük) fogadják testvérüknek azt a körzetet, ahol számoltak, és építsenek velük hasonló módon kapcsolatot a következő években. Judit néni, aki egyébként nagyon fideszes, úgy köszönt el vasárnap éjfélkor: “Barnikám, ugye hallunk még magáról? Mikor jön vissza hozzánk?” Most már biztosan tudom: hamarabb, mint gondolná."
