Versek, idézetek...

<center> [SIZE=+3]Somlyó Zoltán: Őszi vers[/SIZE]

</center> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Megérted az őszt… a rövidült napok </td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">susogó alkonyát, levelek rozsdabarna </td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">szinét s a piros estet, melynek leple alá </td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">vonul álom felé ember és minden barma. </td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> </tbody> </table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Megérted: rádesik az ablakon keresztül</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">a napsugár: az égnek szőke, tömött haja. </td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">És mustszagot lehelve és mámorát kínálva </td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> </tbody> </table> <table class="sorokcsoportja" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style=""> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná </td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek </td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">aromás teáját a csöndes kis szobában,</td> </tr> </tbody></table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">amelynek ablakán a függöny széltül remeg.</td> </tr> </tbody></table> </td> </tr> </tbody> </table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot, </td> </tr> </tbody> </table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat </td> </tr> </tbody> </table> <table class="sor" border="0" cellpadding="0" width="100%"> <tbody><tr> <td style="" nowrap="1" width="100%">mennyei tisztaságát s csillagát életednek,</td> </tr> </tbody> </table> mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad…

Reményik Sándor:

Azt mondják

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.

- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. -

Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. -

Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, - ne nekem!

Paul Geraldy: Áradozás

<CENTER> </CENTER>


<CENTER> </CENTER><CENTER></CENTER>

Vörösmarty Mihály: A vén cigány






<TABLE width="50%" align=center border=0><TBODY><TR><TD>Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

</TD></TR></TBODY></TABLE>Hallgasd meg a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban!

SZENTIMREI JEN&Otilde;: ALIG VAGY KÖZTÜNK

<TABLE width=0 align=center border=0><TBODY><TR><TD>
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]csak minden évben egyszer újraszületsz, [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]de tavasz[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]alig zsendül, mi újra meg újra megfeszítünk.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Aztán megsiratunk, megünnepeljük [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]feltámadásodat[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]és elveszítünk szemeink el&otilde;l.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Elköltözöl ismeretlen vidékre, hova [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]szárnyaink[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]követni téged er&otilde;tlenek.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Magassági rikordokért víjjuk naponta az eget, de te[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]magasan,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]minden nap magasabban lebegsz rikordjaink felett -[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]elérhetetlenül.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Fohászokat küldünk utánad, mik [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]fennakadnak a[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]boltíveken,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]mint mestergerendás padmalyon a pipafüst.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]oda[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Oda[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]ODA[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]mutogatnak fel minden tornyaink és a lelkész szemének[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]csak a fehérjét látjuk, úgy keres Téged[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]tekintetével odafönt.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Hangja megrezzenti a pókhálót az ívek[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]összeszögelléseiben, de Hozzád[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]epekedve kúszni hiába is próbál:[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]hideg falak és hideg szívek visszaverik.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Nincsen itt, feltámadott - mondja értetlenül a sírgödör,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Nincs itt, feltámadott - szól Máriának az &otilde;rz&otilde; katona.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Nincs itt, feltámadott - hunyorogják a csillagok a jeges égen...[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Ki mondja hát ezentúl a halottnak: leányom,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]kelj fel és járj.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Tengert szóval ki csendesít le?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Ki gyógyít sántát, bénát, nyavalyatör&otilde;st?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Ki ad halat és kenyeret ennek az éhez&otilde; [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]világnak? Ki csókol[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]b&ucirc;nbánó Magdolnákat homlokon?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]A kufárokat ki fogja kiverni templomaink[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]pitvarából?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Ki változtatja menyegz&otilde;nkön borrá életünk állott,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]megposhadt vizét? Ki parancsolja ki [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]kezünkb&otilde;l[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]a kardot, ha védelmére gyáván hadonászva kivonjuk?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]A katolikus Jézus? A kálomista? Az unitárius?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Vagy elj&otilde; a veres Jézus, földet és földi javakat osztva[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]ártatlanokat gyilkoltatni halomra?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Jézus, ki anyaméhben fogant magzat valál, miként én,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Jézus, kit vajúdó kín lökött - mint engem - a jászol szalmájára,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]kinek gyermekfeje szögfürtén glóriát táncolt a tavaszi nap:[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Te nem hagyhattál el minket, anyaszülteket.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Nem ülhettél oda az Atyaisten jobbjára,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]hogy onnan ítélj[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]elevenek s holtak felett[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Mert Te nem ítélsz.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Mert Te csak szeretsz.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Mert Te csak megbocsátani tudsz.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Mért vettek el t&otilde;lünk mégis, immár kétezer éve[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]emberi értelem durva er&otilde;szakával?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Mért téptek ki szívünkb&otilde;l[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]s ültettek oda bálványnak, távoli trónra,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]melyet Te nem is kívántál soha?[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Odakinn hull a hó. A határban[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]apadt horpasszal farkasok loholnak.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Bárányok riadtan bújnak össze, egymást [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]melengetni az akolban[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]s bégetve kiáltják, ríva kiáltják: Ó, pásztor, pásztor![/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Kunyhók ablakain pislákoló fényt vet ki a hóra a mécs,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]paloták ablakain hideg, b&otilde; fényt öntöz a [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]villany.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Csak a lelkek[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]ablakai merednek üresen, feketén a fekete éjszakába.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]A szíveket jéglakat kötözi s az agyakban[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]jégbedermed az isteni gondolat.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]S a mozdulatlan éjszakában meg nem nyílik sehol[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]az égi kárpit, nem hallik angyalkar mennyei üdvözlete.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Nem serkennek távoli, alvó pásztorok nyájaik mell&otilde;l[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]s napkelet bölcs fejedelmei követségbe [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]bölcs&otilde;dhöz nem készülnek.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Pedig megszülettél, láttam csillagodat.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Pedig naponta újraszületsz, naponta látom csillagodat.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Naponta hallelujáz az angyali kar [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]- süketeknek.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Naponta jönnek igaztudó bölcsek s tudatlan pásztorok,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]akik legjobban tudják:[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Én uram, Jézusom, itt vagy Te mégis köztünk.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Magadhoz inted kisded gyermekeimet,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Jairusoknak feltámasztod halott lányát,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]gyógyítasz sántát, bélpoklost, ördöngösöket[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]s kenyeret, halat rendelsz azoknak, akik éheznek téged.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Ostorod csattog, én hallom,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]én hallom kíméletlen suhogását[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]s tágul a templomok pitvara,[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]megnyílnak a szentély nehéz kapui és [/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]odafenn[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]az éterben ama láthatatlan orgonából[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]harsogva öml&otilde; vox humana hallelujázik:[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]Dics&otilde;ség a magasban Istennek, a földön[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]békesség és jóakarat az emberekhez.[/FONT]
[FONT=H-Gourmand,Times New Roman]De &otilde;k? Mi lesz velük, akik nem látnak Téged?[/FONT]



</TD></TR></TBODY></TABLE>

Fiatal költők versei

Szép szemével, hogyha olykor....

Szép szemével, hogyha olykor
rám tekint a kedvesem,
bennem szinte téboly tombol,
s majd elalél életem.

De, ha egyszer a kegyetlen
elfordítja a szemét,
új méreggel új sebemben,
nő halálom kínja még.

Mit tegyek, hogy végre éljek?
Van bajomra gyógyital?
Hálójából kell-e végleg
szabadulnom mihamar?

Bájitalom, betegségem
írja is az volna csak.
De ha egyszer jobban érzem
börtönömben magamat!
(Jacqueas Tahureau)

Sz.Szonja írta:

Fehér koporsó

Álmomban, egy hófehér koporsóban feküdtem,
Kívülről figyeltem mozdulatlan, élettelen testem.
A némaságban csak a pap erős hangja tört utat,
De szemem gyászoló emberek után hiába kutat.

Csak egyetlen ember állt ott magába roskadva,
Remegő kezeiben egy szál rózsát szorongatva.
Csak egyetlen ember volt, aki értem könnyezett,
Ő volt az, igen csak Ő, aki ravatalom elé térdepelt.

Fiatal arcán a fájdalom mély nyomokat hagyott,
Megtört a szíve, amelyben a boldogság lakott.
Az arcomat takaró fehér szatént félve emelte fel,
Jéghideg ajkával homlokomra búcsúcsókot lehelt.

A fagyos föld hangosan dörömbölt a koporsón,
Ő csak nézett utánam, zokogva, vágyakozón,
Barna haját a sűrűn hulló hó, fehérre színezte,
S a zord idő a könnyeket arcára dermesztette.

Nem akarok itt maradni! Engedjetek szabadon!
Nem haltam meg, még élek, ne búcsúzzatok!
Kétségbeesve kapartam a sötétben a koporsót,
De senki nem hallotta a segítséget kérő szót.

A föld dübörgése egyre elviselhetetlenebb lett,
De már friss kávé illatát éreztem a földé helyett.
Zihálva, izzadtan riadtam fel puha ágyamban,
S a dübörgés helyett játékkockák zörejét hallottam.

Kattints a kibontásához...

Ha már idemásolod a versemet az Amatőr Művészek Fórumáról, akkor légyszíves nevezd meg a szerzőt, Callidust is...!

A KÖLTÉSZET

Szavak zengésében keres harmóniát,
Különössé teszi így az egyszerűt.
A nagy szürkeségből teremti a csodát
S varázsol a szívbe mosolyt és derűt.

Erő, amely kacag, csengő szó, mely bűvöl,
Mert eszmény lesz úr az igazság felett.
Dal, mely andalít, csillag, mely tündököl
És a hatalmába vonja a lelket.

Égő fáklya s fénye messzire világít,
Eszme; illuzió, amely testet ölt,
S csodáljuk, akár a gyermek a tükört.

Álmodozva járjuk virágos berkeit,
Hol a hit köszönt ránk s szépet látni tanít,
Mert az örök idő áll felette őrt.

Ez a vers ismeretlen /számomra/ költő verse.
Egy üzlet kirakatában találtam rá egy kis köny-
vecskére. Se eleje, se hátsó lapja. Megsárgult
lapjaiból és a versek nyelvezetéből arra kö-
vetkeztetek, jó régen íródtak.
Ha érdekel, a www.borbas63.tvn.hu -n elol-
vashatjátok. Gyöngyi

És a hangom is elakadt...

Furcsa szavak. Igen furcsa szavak
törnek át fejemben egy nagyon vastag falat.
Kereshetném mi az, hogy mi miatt születnek.
Kereshetném hogy mi értelme ennek az életnek.
Igen, kereshetném, de mégsem keresem.
S a szavak áradata is olyan szüntelen.
Kinzó, gyötrő szavak törnek be fülembe,
s már nem tudom, hogy e szavaknak van e értelme.
Futnak, rohannak, csapdosnak, megütnek.
Egyre kevesebb értelme nevüknek.
Kavarognak bennem, kiáltoznak, felém,
kinevetnek,sírnak, s egy tőrt szúrnak belém.
Elkezd zúgni fejem, s ez oly szüntelen.
Keresek kiutat, de most ezt sem lelem.
Segítséget kérnék, ha lehetne kitől,
de nincs olyan ember, ki e körből kitör.
Hallgatni kell tovább szavak áradatát,
s érzem hogy az egyik milyen mély sebet vág.
Hirtelen agyamon villám fut keresztül,
ismétli a szót, s érzi, hogy fáj belül.
Hangom is elakad, s azt hiszem meghalok.
Pedig csak itt ülök, ülök és hallgatok.
-1990-

Valahogy még

Nevetni kéne valahogy még,
valahogy még, ahogy rég nevettem,
-és sosem féltem.
Kérni kéne valahogy még,
valahogy meg, ahogy mindig kértem,
-és sosem adtak.
Sírni kéne valahogy még,
valahogy még, ahogy eddig sírtam,
-és csak nevettek.
Játszani kéne valahogy még,
valahogy még, ahogy sosem tettem,
-és megtanultam.
Keresni kéne valamit még,
valamit még, amit rég kerestem,
-és nem találtam.
Bízni kéne valahogy még,
valahogy még, ahogy régen bíztam,
-és csak csalódtam.
Keresni kéne valakit még,
valakit még, akit rég ismertem,
-és elvesztettem.
Szeretni kéne valahogy még,
valahogy még, ahogy rég szerettem.
-1993-

Távolban

Valahol a távolban közeleg az ősz.
Valahol a távolban őszül a határ.
Valahol a kertek alatt ballag a vén csősz.
Búra hajtja fejét már a nyár.
Valahol a szivemben könnyezik a bú.
Valahol a lelkemben kesereg a szív.
Valahol, hol ő is ott van, gondolatom jár.
Egy éve lassan hát, hogy ő is elment már.
-1989-

Versek Szept. 07, 2006

Este olvastam. Verseket.
Sorokat százat, betűket ezreket.
S mind mélyről indultak,komolyan szóltak,
kinyitották a lelkemet.

Szálltam az égben
s voltam a föld alatt.
Láttam sivár tájat
és csillogó tavat.

Felemeltek a szavak,
aztán zuhantam a mélybe,
s kint, a csenges este
belesímult az éjbe.

Tán ragyogott fennt a Hold,
és mosolyogtak a csillagok
én csak ültem ott csendben,
s gondolkoztam, hogy ki vagyok.

Gondolatok száza
lepte el agyamat,
de nem találtam a hangot,
csak kerestem a szavakat.

S mire rá sem jöttem,
tán elmondtam volna,- de nem volt kinek.
Társam a magány volt,
s hozzám símulva - átölelt lassan a hideg.

Még éreztem a vágyat,
hogy fogjak egy kezet,
de tudtam jól, hogy ébren
álmodni nem lehet.

Lassan belenyugodtam
a végtelen csendbe.
Bámultam bele,
a sötét végtelenbe.

Homályossá váltak
a tiszta körvonalak:
könnyek formáltak
szememben kis tavat.

Letöröltem aztán.
Velük együtt mindent.
Senki sem tudhatja,
mit is érzek itt bennt.

Mert tovább kell lépnem.
kötelez az élet.
Köszönöm a jó szót,
s amit adtak: szépet.

Folytatnom kell újra
ezt az örök harcot
és nem fog látni senki
egy szomorú arcot.

Szelek szárnyán (2006.08.12)

Hirtelen felkapott tegnap a szél,
repültem, szálltam, oly könnyedén.
Egyre feljebb és feljebb emelt,
tudtam, hogy le soha, soha nem ejt.

Égetett, perzselt, belül a tűz,
nem tudtam mi hajt, mi az mi űz.
Akartam látni és érezni már,
úgy szálltam mint egy szabad madár.

De hirtelen mindennek vége szakadt,
nem láttam mást, csak a szürke falat.
Tudtam, hogy álmomnak vége van már,
ez itt az asztal, ez itt a nyár.

De ha ma újra lefekszem majd,
feledem tán a bút és a bajt
és nem várom azt sem, hogy felébredek
csak egyetlen egyet: a forró szelet.

Szelek szárnyán (2006.08.12)

Hirtelen felkapott tegnap a szél,
repültem, szálltam, oly könnyedén.
Egyre feljebb és feljebb emelt,
tudtam, hogy le soha, soha nem ejt.

Égetett, perzselt, belül a tűz,
nem tudtam mi hajt, mi az mi űz.
Akartam látni és érezni már,
úgy szálltam mint egy szabad madár.

De hirtelen mindennek vége szakadt,
nem láttam mást, csak a szürke falat.
Tudtam, hogy álmomnak vége van már,
ez itt az asztal, ez itt a nyár.

De ha ma újra lefekszem majd,
feledem tán a bút és a bajt
és nem várom azt sem, hogy felébredek
csak egyetlen egyet: a forró szelet.

(Elnézést kérek, véletlenül kétszer küldtem el.)