Egyszer így szólt a Mester:
– Egy képzelt történetet fogok elmondani. Arany János fiatal segédszerkesztője volt Torkos László. Igen hosszú életkort ért meg, százegy éves korában halt meg Kőszegen, az 1940-es években. Ő még sokszor kezet fogott Arany Jánossal, sokszor együtt dolgozott vele. Különben nagybátyám volt ez a Torkos László, vagy nagy-nagybátyám, apai részről rokonság. Sajnos, mulasztás, hogy sohasem találkoztam vele személyesen. Amit tehát most el fogok mondani, mint Torkos László elbeszélését Arany Jánosról, csak az én elképzelésem.
Mikor a Koszorúban Arany Jánossal együtt dolgozott Torkos bácsi, akkoriban készítette Arany a kínai fordításait. Négy ilyen kínai fordítása van Arany Jánosnak, a „turr-r-r-iko-iko-i-ja" refrénű és a többi, benne vannak az összegyűjtött Arany-kötetben, bárki elolvashatja őket. Hát amikor Arany és Torkos ülnek a szerkesztőségben, egyszerre csak beállít Gyulai Pál és Szász Károly. Arany János megmutatja nekik a frissen készült kínai fordításokat. A két barát nagyon furcsának találja, csóválja a fejét, és Gyulai Pál megszólal: „Hát, Jankóm, te ezeknél sokkal szebb balladákat írsz." „Hát tudok én olyan balladákat írni, mint Goethe vagy Schiller?" Erre nyelnek egy nagyot, hogy a máskor oly szerény költő ilyen kérdést tesz föl, s azt felelik: „Magyarul, balladában, te vagy a mi Goethénk és Schillerünk egy személyben!" Erre azt kérdezi Arany János: „És tudok én olyan dalokat írni, mint Béranger?" Ezt aztán már Gyulai Pál végképp nem érti: „A nagy Béranger-ra még Petőfi is alulról fölfelé nézett, pedig ő aztán igazán gőgös ember volt. Hát, Jankóm, tartsunk mértéket, Béranger-hoz azért mégse mérjük magunkat!" Ezzel a dolog tulajdonképp befejeződött volna. A beszélgetés után Gyulai Pál és Szász Károly elmentek, Arany pedig azt mondta Torkos Lászlónak: „Azt hitték a szamarak, hogy önmagamat akarom egyre magasabbra emelni. Észre se vették, hogy nem alulról fölfelé, hanem fölülről lefelé licitálok. Hiszen a kínai balladák különbek, mint Goethe és Schiller, és Goethe és Schiller is különb, mint Béranger. Azt gondolták, hogy szerénytelenül fölfelé megyek a létrán, pedig én egyre lefele mentem."
Eddig tart a képzelt történet. Nem tudom, van-e valami tanulsága?
XXXII
EGYSOROS VERSEK
*
3
lóg az ember az ég kékjébe lobogó hajjal
és talpa felett kopog a föld.
Az, aki látja,
álmatlan szemeit nem birja leszakitani róla.
A FOGAK TORNÁCA
Weöres Sándor