You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Jelenléti iv
- Téma inditó karak
- Kezdés dátuma
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
nem is gondoltam
hogy egy oldalon belül
ennyi olyan topikot találok
amit akár
órákon keresztül
is tudnék olvasni
no lassan meg is lesz a 20 hsz.
így én megköszönöm az összegyűjtéshez nyújtott segítséget,
kellemes fórumozást mindenkinek
kellemes fórumozást mindenkinek
Ezzel az idézettel szeretném megköszönni hogy itt lehetek:
Álmomban Istennél jártam
"Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.
- Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
- Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.
- Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.
- Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
- Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
- Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
- A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
- El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
- Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
- Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak.
- Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.
- Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik, mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."
Álmomban Istennél jártam
"Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.
- Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
- Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.
- Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.
- Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
- Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
- Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
- A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
- El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
- Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
- Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak.
- Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.
- Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik, mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."
Álmomban...
"Magányom útjain bandukolva már csak csillagporos csizmám elé néztem.
Nem láttam az eget, nem néztem a földet, érzések hívtak, képek villantak.
Ezer éve jártam ösvényeim, nem bántott szerelem lángja,
nem fájt zuhanások mélysége. A csend jött velem egyedül - hű társam.
A reménytől rég elbúcsúztam, ő pedig elkerült nevetve.
Egyszer.. a napok kerekén megdöccent valami, furcsa kis zaj hallatszott bennem.
Szinte orra buktam szíved sírásában, megálltam, figyeltem,
honnan jön ez az édesbús, vággyal teli hang.
- Igen, innen..Ott van!
Pedig minden éjjel jártam fény-ösvényeimet, takargattam fázó meztelen-lelkeket.
De soha nem hallottam ismerős hangot, soha nem éreztem ismerős dalt.
Idegen volt minden, idegen volt az ég, idegen volt a Föld, idegen voltam - én..
S most hirtelen - magamat éreztem - magamat láttam valahol, valakiben.
- Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?
Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant.
Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek,
ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed.
Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat,
mert mennem kell.. hívtál.. hát itt vagyok.. lejöttem vándorlásaimból a Földre,
Asszonnyá változom, hogy lehess a Férfi nekem - Te..
Elindulok lelked falához, halkan megyek oda Hozzád,
leülök a föld porába emlékeim árnyékába megpihenni..
Mert engem is bántottak.
Várom a reggelt, várom napunk virradatát..
Beszélj hozzám, nehogy halált aludjak örökre álmomban.
S akkor megéreztem, hogy jössz.. Először csak nagyon halkan.
Majd erősödött a dal, az üzenet bezárkózott lelkembe.
A szívemmel hallottalak.. s odasimultam a falhoz..."
"Magányom útjain bandukolva már csak csillagporos csizmám elé néztem.
Nem láttam az eget, nem néztem a földet, érzések hívtak, képek villantak.
Ezer éve jártam ösvényeim, nem bántott szerelem lángja,
nem fájt zuhanások mélysége. A csend jött velem egyedül - hű társam.
A reménytől rég elbúcsúztam, ő pedig elkerült nevetve.
Egyszer.. a napok kerekén megdöccent valami, furcsa kis zaj hallatszott bennem.
Szinte orra buktam szíved sírásában, megálltam, figyeltem,
honnan jön ez az édesbús, vággyal teli hang.
- Igen, innen..Ott van!
Pedig minden éjjel jártam fény-ösvényeimet, takargattam fázó meztelen-lelkeket.
De soha nem hallottam ismerős hangot, soha nem éreztem ismerős dalt.
Idegen volt minden, idegen volt az ég, idegen volt a Föld, idegen voltam - én..
S most hirtelen - magamat éreztem - magamat láttam valahol, valakiben.
- Hol vagy? Miért sírsz? Ki bántott?
Elmesélted hangtalan szavakkal az elmondhatatlant.
Hallgattam csended, nem szóltam szóval, mert ismertelek,
ismertem lelked, ismertem tested, ismertem minden rezzenésed.
Most itt van - azaz egy éjszaka - odaadom égi királyságomat,
mert mennem kell.. hívtál.. hát itt vagyok.. lejöttem vándorlásaimból a Földre,
Asszonnyá változom, hogy lehess a Férfi nekem - Te..
Elindulok lelked falához, halkan megyek oda Hozzád,
leülök a föld porába emlékeim árnyékába megpihenni..
Mert engem is bántottak.
Várom a reggelt, várom napunk virradatát..
Beszélj hozzám, nehogy halált aludjak örökre álmomban.
S akkor megéreztem, hogy jössz.. Először csak nagyon halkan.
Majd erősödött a dal, az üzenet bezárkózott lelkembe.
A szívemmel hallottalak.. s odasimultam a falhoz..."
Most úgy érzem hogy ki kell mennem a friss levegőre, pedig már éjfél elmúlt. De valahogy mégse jön álom a szememre. Talán mert látni szeretnék valamit...? De mit? Mikor nincs is semmi egyéb körülöttem csak a sötétség. Lassú léptekkel megindulok hát az ajtó felé. Nem mintha hivna valaki odakint de mégis ugy érzem hogy talán a csillagok által talán közelebb kerülhetek hozzád...
A kerti kispadhoz lépve meggyújtuk egy cigarettát mejnek a füstje egy pillanatra elboritja a fénylő hold sugarát miközben egy mély sóhaj felemeli a tekintetem a csillagos égre. Nagyon messze vagy tőlem de a gondolataim mégis elrepitenek engem hozzád. Vajon te is gondolsz most rám? Vagy épp az örzőangyalok vigyáznak most az álmaidra, puha arcodat simogatva?
Továbbra is csak a csillagokat bámulom tőlök várva a választ amit sajnos nem kapok. Lehet hogy a csillagok csak lyukak az éjszaka függönyén?
Nagyon távol vagy és én nagyon magányos vagyok. Bárcsak itt lehetnél, gyönyörüen csillogó szemeidben megláthatnám magamat. Érezhetném lágy ölelésed, bőröd illatát, bársonyos ajkad izét... Nagyon hiányzol
A kerti kispadhoz lépve meggyújtuk egy cigarettát mejnek a füstje egy pillanatra elboritja a fénylő hold sugarát miközben egy mély sóhaj felemeli a tekintetem a csillagos égre. Nagyon messze vagy tőlem de a gondolataim mégis elrepitenek engem hozzád. Vajon te is gondolsz most rám? Vagy épp az örzőangyalok vigyáznak most az álmaidra, puha arcodat simogatva?
Továbbra is csak a csillagokat bámulom tőlök várva a választ amit sajnos nem kapok. Lehet hogy a csillagok csak lyukak az éjszaka függönyén?
Nagyon távol vagy és én nagyon magányos vagyok. Bárcsak itt lehetnél, gyönyörüen csillogó szemeidben megláthatnám magamat. Érezhetném lágy ölelésed, bőröd illatát, bársonyos ajkad izét... Nagyon hiányzol
Szeretném... Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni neved!
Elvenni egy percre az eszed!
Érezni bőrömön kezed!
Csókolni akarom testedet,
Gyönyörbe hajszolni véredet,
Felfedni minden titkodat,
Elűzni összes gondodat!
Érezni akarom a szád!
Bőröd borsódzó bársonyát.
Hajad rám omló illatát,
Látni szemed szép csillagát.
Hallani akarom szívedet,
Érezni löktető kéjedet!
Repülni Veled az égre,
Zuhanni együtt a mélybe!
Aludjon el minden lámpa,
Jöjjön sötétség a világra!
A homályban vágyón, ha kereslek,
Érezd, milyen, hogy szeretlek.
Vadul suttogni neved!
Elvenni egy percre az eszed!
Érezni bőrömön kezed!
Csókolni akarom testedet,
Gyönyörbe hajszolni véredet,
Felfedni minden titkodat,
Elűzni összes gondodat!
Érezni akarom a szád!
Bőröd borsódzó bársonyát.
Hajad rám omló illatát,
Látni szemed szép csillagát.
Hallani akarom szívedet,
Érezni löktető kéjedet!
Repülni Veled az égre,
Zuhanni együtt a mélybe!
Aludjon el minden lámpa,
Jöjjön sötétség a világra!
A homályban vágyón, ha kereslek,
Érezd, milyen, hogy szeretlek.
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó „lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba-reményteljesen,
S fohászkodj! Miatyánk, ki vagy a mennyekben.
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz – erre van Istene!...
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd.
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!
Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor felszabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne…!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba – hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram! Legyen meg a Te akaratod!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdagság milliókat költ, hogy éljen,
És millió szegény a nincstől hal éhen….
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba – tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! – add meg a napi kenyerünket!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül – sőt –ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy – tagadd meg „Őt”!...
Ó, „lélek” ne csüggedj! – Ne egyezz bele!!!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! – segíts! – s bocsásd meg vétkeimet!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…!
Ó, „lélek” ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! – Megbocsátok az ellenem vétőknek!
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor béke sehol! – Csak egymást gyilkolják!...
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt?! Istenem! Miatyánk!
Ó, „lélek” ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, tombol!...
Uram! Ments meg kísértéstől! Ments meg a gonosztól!
ÁMEN
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!
Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!
Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!
Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!
Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!
Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!
Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet
Hullj, te elsárgult levél
hullj fentről a porba
mindenki rövid életet él,
hát hullj te is a pokolba
Vagyok egy földre hányt levél
mit te nem olvastál el soha
csak azt szeretném hogy enyém legyél,
de számomra ez mostoha
Sokszor tűnődtem azon
mi lehet majd odaát
de csak pengetem lantom
látom az élet rossz oldalát
Álmodik a szürke hajnal
nem látott még napot
leírjam e szavakkal
nem tudom mit mondhatok
Sarkon ősz ember didereg
reszket a kabátja
arcát hasítja hideg
nem tudja hol a családja
csak keresi csillagát
nem tudja merre lehet
nem szenvedhet kínhalált
itt csak isten nyújthat kezet
Odébb a fekete erdőben
csillámlik a fagyos jég
a fekete elkenődötten
súgja hogy itt a vég
Vonyítanak halál farkasai
a hegyek beleremegnek
arcukon élet kosarai
hogy ne fájjon embereknek
hullj fentről a porba
mindenki rövid életet él,
hát hullj te is a pokolba
Vagyok egy földre hányt levél
mit te nem olvastál el soha
csak azt szeretném hogy enyém legyél,
de számomra ez mostoha
Sokszor tűnődtem azon
mi lehet majd odaát
de csak pengetem lantom
látom az élet rossz oldalát
Álmodik a szürke hajnal
nem látott még napot
leírjam e szavakkal
nem tudom mit mondhatok
Sarkon ősz ember didereg
reszket a kabátja
arcát hasítja hideg
nem tudja hol a családja
csak keresi csillagát
nem tudja merre lehet
nem szenvedhet kínhalált
itt csak isten nyújthat kezet
Odébb a fekete erdőben
csillámlik a fagyos jég
a fekete elkenődötten
súgja hogy itt a vég
Vonyítanak halál farkasai
a hegyek beleremegnek
arcukon élet kosarai
hogy ne fájjon embereknek
- Státusza
- További válaszok itt nem küldhetőek.
Hasonló témák
- Válaszok
- 6
- Olvasás
- 1K
- Válaszok
- 150
- Olvasás
- 37K
