Tokaji Márton verse:
"DEBRECZEN"
Rákóczi harangja zengi ércesen,
szülővárosom Debrecen.
Ó édes Istenem!
Hány történelmi neved van?
Mond nekem!
Mit évszázadok során szereztél Debrecen.
"Magyar Genf"!?
"Kálvinista Róma"!?
"A szabadság őrvárosa"!?
Kétszer voltál az ország fővárosa!
Cimeres zászlód mindig fenn lenget a haza egén,
Buda és Pest után sokszor , te voltál a remény.
Utcáidon járt Kossuth és a 48-as Nemzetőr hadsereg,
az országgyűlés helyét a Nagytemplom adta meg.
Majd szabadságunkért cserébe kaptunk vértanúkat,
és "KIEGYEZÉST".
Német Orosz tankok hozták a kínt és a szenvedést
Elbukott forradalmunk újabb mártírokat adott,
Talán ez volt az ára, hogy országunk szabadságot kapott?
Nem rég születtem mind össze hét évtizede,
de oly gyorsan szalad az időszekere.
Fazekas, Mechwart, mint jó almamáterek,
a kopott padjaiban oktattak, neveltek.
Utcáidat járva régről elmélkedem.
Amiről hallottam, és ami jutott nekem.
Vámházak nincsennek, nem szednek vámokat,
ma másként vonják el tőlünk a sápokat.
Macskaköves utcáid aszfalt borítja,
s a főteret díszes kockakövek.
A város fejlődik, követi a kort,
ez a jó emberek!
A könyv papírjában régen szalonnát csomagoltak
és még állt a " BITÓ"
Már piac sincs a Piac utcán, de a sok könyvesboltban
a könyv eladó.
Ma éjjeliőr sem jár énekelve, hogy vigyázza álmotok,
"Tűzre, vízre vigyázzatok, le ne égjen a házatok"
A gázlámpa gyujtogató miután elhalálozott
az utca fénye villanyra változott.
Fiákeres sem áll az Arany Sas előtt,
mint félévszázaddal ezelőtt.
A gőzvasút sinen, ma modern villamos szalad
s mikrofon közli az állomásokat.
Emeletes házaid túlszárnyalta a kor,
volt kertségeidben nyoc-tíz emelet
egymáson lapul.
Háborús sebeid lassan gyógyulnak, de az ára szegényes.
Szép állomásunkért kapott épület sem ékes.
Zenélő óra áll a város főterén,
s méri a percet az idő szekerén.
FŐNIX madarunknak tűz éget a fészke alatt,
ma öreg, elhízott és szökőkúton ül
elhiszed?
Így változik a világ, a város, a kor és a környezet?
A Hortobágyról eltűnt a DÉLIBÁB,
a városban és az utakon húzta meg magát,
s néha az aszfalton csillog előtted a messze fényen át...
Utcáid neve hányszor, szinte koronként változott,
mert a cégér elavult,
majd ismét a sarkon a régi név lapult.
A korszakoknak megvan a terhe,
s városunk hordja azt csendesen.
De Rákóczi harangja örökké zengi
drága szülővárosom Debrecen!