Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton · 2007 December 5

Tokaji Márton verse:

Decemberi nap.

Visszafeküdt a Nap, nem akar felkelni,
ágyát a hófelleg kezdi
betakarni.
Olyan fáradt szegény,erőt fog gyűjteni,
tavasszal és nyáron melegen kell
sütni.
Most nyugodtan alszik, néha kitekinget,
Merre jár már a tél, mikor lesz
kikelet?
Magára húzza a fehér hó dunyháját,
így piheni ki az évnek
fáradságát.

Tokaji Márton · 2007 December 6

Tokaji Márton verse

Barátság

Zsenge gyermekkorban feltámadott élet,
Barátságot kötök egy életre véled.
A gondtalan évek játékos fényében,
Bombázás és harcok ki, kis szünetében.

Majd háború után iskolában ülve,
Palatábla felett görnyedve betűkbe.
Középiskolában versengve egymással,
Petőfi szavait ki idézi lázzal.

Útjaink elválnak, életútját járjuk,
De mindig maradunk igaz hű barátok.
Ködös reggeleken, napfényes napokon,
Hogyha összefutunk lelkünk vidám nagyon.

Sok szomorúságot magunk mögött hagyva,
Dédelgetett reményt szívünkben hordozva.
Találkozunk ismét a Parnasszus hegyén,
Már nem csak barátom, költő társam lettél.

Tollhegyére tűzve az elmúlt világot,
Hol jártunk, mit tettünk, s a lelkünk mit látott.
Árnyékkép és remény elszállt hitvány élet,
A barátság örök, ezt mondom te néked.

Tokaji Márton · 2007 December 7

Tokaji Márton verse:

Kiáltó szó

Szomjas reménység vitorláiban kapaszkodik az álmunk
vágya.
A ködben kuporog lelkünk
árnya
Disztelen szerelemben elhervad a szó
virága.
A pillanat, melyben elmerülsz egyedül
megalázva.
Vak látomásban megfoghatatlan
lények.
Az időtlenség perceiben hideg
fények.
Félek, még élek, míg
sziszegő szelek szárnyán didereg kezedben a hóvirág
s elpusztul velünk együtt a
világ.

atiliani · 2007 December 7

Jó szándékú kritika

Segítő szándékkal írok a verseidről. Abból indulok ki, hogy minél rövidebb egy vers, talán annál erősebb. Ugyanis a verset a lélek feszültsége dobja meg, ami az olvasóban kell folytatódjon, és ezért nem kell mindent leírni. Úgy vélem, túl sok minden le van írva a verseidben ahhoz, hogy engednéd a csodát bennem is megtörténni. A Harmónia címűben van egy szép verskép: "Vágyaink egymásba kapaszkodnak", amelyben a "kapaszkodnak" teszi érdekessé, hiszen itt a vágyak nem "simulnak", ahogyan elvárná az ember a verscím alapján, hanem inkább a harmóniára vágyó ember lelke rezzen meg. A verssor a zárszó is lehetne, s engem leginkább így érintene meg a mondanivaló.
A csend varázsa című vers kapcsán eszembe jutott Gál Éva-Emese költőnő, aki annyi verset írt a csendről, hogy talán még senki sem többet, őt ajánlanám olvasni.
Tömören ennyit szerettem volna. A kritika merőben a személyes véleményem.

Tokaji Márton · 2007 December 10

Tokaji Márton verse:

Az éj csókja

Párnámra lehajtja fejét az alkony,
testünk elterül az éj
bársonyán.
Sóhajod lesem és hallom,
doboló vérünknek ütemes
ritmusán.
Az életünk egymáshoz simul,
susugó levelet pörget
a szél.
Ajkadon az éj csókja táncol,
és vágyat emésztő lángoktól
fél.
Árnya vagyok csak a képzeletednek,
mely lelkednek tükrében
él.
Ha felébredsz nem marad semmi
hiába ölellek csókollak
én.

Tokaji Márton · 2007 December 12

Tokaji Márton verse:

Emlékeimmel élek

Anyám volt az, ki korán keltette a Napot,
egésznap dolgozott, lótott, futott.
Betakart álmomban, óvott, ápolgatott,
áldott dolgos keze, olykor megsimogatott.
Lehozta volna az égről a csillagot,
csak lássa, hogy boldog vagyok.
A lelke repül a mennyország felé,
akiért a harang szól, már nem él.

ultraviolet · 2007 December 12

Kedves Márton!
Én gyermekien hiszek abban, hogy minden "Üzenet" célba ér.
És ami verses formában íródik, annak ezerszeres az esély.

ultraviolet

Tokaji Márton · 2007 December 14

Tokaji Márton verse.

Az idő hangulata

Zsongó vágyak, mézédes mámorában,
vallomást tesz a szerelem
szava.
Testünkön kúszó fények
árnyékát őrzi az idő
hangulata.
Kibomlott szirmú meztelenségünk
ölében hallgat a
csend.
A fehér falak hunyorognak,
míg szívünk húrja
zeng.
Görnyedt takaróban kígyóznak
mulandóságunk
vágyai.
A borzongó jelenben összesimulunk,
mint a lapulavelek
álmai.

Tokaji Márton · 2007 December 17

Tokaji Márton verse:

Tenni a dolgunk

Hajnali fényben áll már a város,
indul az élet,s vérzik a Nap.
A hunyorgó szemmel nézett világ,
mely ismét erőre kap.
Életünk rohan a semmi ölébe,
kergeti, űzi, hajtja a vágy.
Csak tenni, csak tenni az álmok ködében,
menni előre csendben tovább.
Ragyogni fényben, árnyékba bújni,
az élet ismét csodát mesél.
Fölkelünk újra minden reggel,
a sors szinfóniája nekünk zenél.
Május virágát vázába rakjuk,
oldozgatjuk a lélek csomót.
Megfáradt testtel békében élve,
lelkünkben véssük az élet valót.
A rohanó idő gyertyalángját
szívünkben hordjuk ma még.
Távozik lelkünk felhők ölében,
harangzugásban, ha itt van a vég.

Tokaji Márton · 2007 December 19

Tokaji Márton verse:

Passió
/Kinszenvedés/

Éjszakánként ha megpihenhetnék
a csípődnek küszöbén.
Együtt utaznánk tovább az árral,
a beteljesült élet örömén.
A képeket látomássá formázva
átlényegülhetne az érzelem.
Asszonyomként köszöntenélek téged
térben és időben kedvesem.
Zuhanásunk közben egymásba kapaszkodnánk
te, meg én.
Ölelő karjaink fonódásában a gyönyör
ingerének idején.
Gyarlóságom éjszakájában kiteritve
hever a gondolat.
Merre vagy, hol vagy?, hogy valód
részemre álom marad.

Tokaji Márton · 2007 December 23

Tokaji Márton verse:

Karácsony éjjelén

Az év óráján a homok pereg,
Gyertyafény lobog, az árnyék libeg.
Szent karácsony este a béke honol,
Éjféli harangszó érte kondul.
A félhomályban a gyertyafényben,
Viasz illata terjed a légben.
Fényes díszek csillognak a fákon,
Legyen béke egyszer a világon.

Tokaji Márton · 2007 December 26

Tokaji Márton verse:

A rohanó idő

Elrepül az óra, múlik az esztendő,
Karácsony gyertyáját elfújja az idő.
Természet a sutból felkapja subáját,
jégcsappal rakja meg a fák gyenge ágát.
Hóval takarja be a tájat, a tegnapot,
Szilveszter köszönti immár a holnapot.
A ránk törő Újév zsákjában mit hozott?
Örömet, bút, vígaszt vaj' nekünk mi jutott?
Minden évben várjuk, mit hoz az esztendő,
mire észrevesszük elrohan az idő.

Balaicz · 2007 December 26

Wass Alberttől most kezdem: Kard és kasza

Tokaji Márton · 2008 Január 1

Minden kedves látogatómnak, olvasómnak
kívánok.

Sikeres, eredményekben gazdag

BÉKÉS, BOLDOG, ÚJÉVET.

Tokaji Márton · 2008 Január 1

Tokaji Márton verse:

Téli álom

Hópehelycsillagok kavarognak
a lapuló csendbe és egymáshoz bújnak
dideregve.
Amíg a hideg vad süvítő szél
dallama zúg a
fülembe.
Fáznak a fák, megdermed a szív, eljött a tél
érted,
s a tomboló végzet, felém vonszol
téged.
Csillognak a reményben halványuló fények,
s a táj fehér takarója alatt, pihen az
élet.
Álmodik a tavaszról, melyben újra éled, a vágy és a
lélek.

sipsirica · 2008 Január 1

B.Ú.É.K.!

Tokaji Márton · 2008 Január 2

Tokaji Márton verse:

Életünk talánya

Hűtlenül sietett tova a tegnapunk,
Új fényében ragyog immár a csillagunk.
Szárnyaló lényeink élnek a sötétben,
Mi csodára várunk részben és egészben.

Térben és időben álmodozva járunk,
Szeretni, ölelni ez a leghőbb vágyunk.
Az életutunkat körbe - körbe járni,
Fényszivárvány útján boldogságra várni.

Vágyni és remélni, szeretni szenvedni,
Öröklét morzsáit néha csipegetni.
A boldog időkben hegycsúcsokat járva,
Unottan bambulni ebbe a világba.

A békétlenségben nyugalmat keresni,
Bánatot könnyedén temetni feledni.
Keresem a választ a lét nemlét felett,
Melyre karjaid közt kapok feleletet.

Tokaji Márton · 2008 Január 4

Tokaji Márton verse:

Fellegszárnyon repül az éj

Földet ér a Nap az alkonyatban,
oly vörösen izzik,mint egy
tűzgolyó
A múló idő a horizonton pihen,
amíg lecsorog a
bíborfolyó.
Csillagszemeket húz az éj az égre
víztükörben ül a
holdsugár.
Az öledben keres menedéket
testem, lelkem, mint riadt
madár.
Ó, hogy lobog a tiszta szerelmünk,
s fellegszárnyon repül már az
éj.
Karjaimban álmodj kedves szépet
holnap ismét ránk köszön a
fény.

Tokaji Márton · 2008 Február 27

Tokaji Márton verse:

Fényben

Szinte forr bennünk a tavasz,
a szív kitárja kapuját.
A fényben didergő lelkem
hallgatja a szerelem dalát.
Csillagszekéren hozd el a boldogságot,
s közben lelkünk húrjai pengjenek.
Útközben szórd el a szomorúságot
kedvesem, várom jöttödet.

Tokaji Márton · 2008 Február 28

Tokaji Márton verse:

Szárnyas idő

Hiába kiáltasz nem tér vissza
már.
A tegnap elszállt, mint a
kismadár.
A pillanat ringatásában a gondolat
szalad.
Minden elmúló nap után csak az emlék
marad.

Tokaji Márton versei:

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák