Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton · 2008 Március 17

Tokaji Márton verse:

Ébredés

Tavaszba nyújtózik a faág,
simogatja lágy enyhe szél.
A rügyek virágba borulnak
kikelet idején.
Parázsló szivünk kitárt kapujában
lelkünk tündérszárnyakon lebeg.
A boldogság hozzánk csillagszekéren érkezett.
Rózsapír színében olvad a szerelem,
amely szívünkben lobog.
Görögtűz ez, melyet Ámor
reánk hagyott.

Tokaji Márton · 2008 Március 24

Tokaji Márton verse:

Tavaszköszöntő

A kék horizonton ujjongva jár a
Nap.
Fénysugárnyalábok a földre
hullanak.
Lábujjhegyen sétál kertekben a
tavasz.
Zöldelő fűszálat, s virágokat
fakaszt.
Tavaszköszöntőt zeng a madarak
hada.
A gerlék, nyitnikék, csalogányok
dala.
Megpezsdűl az élet, ébred a
természet.
A lágy enyhe szellő, úgy símogat
téged.
Bárányfelhők úsznak az ég távoli
zugán.
Terelgeti őket mosolygó
napsugár.
Záporeső hullik, öntözi a
földet.
Cikázó villámok hajtják a
felhőket.
A tavasz illatát pezsdítőnek
érzed.
Szép tarka ruháját mutogatja
néked.
Szemednek sugara megpihen a
tájon.
Ez a legszebb évszak a kerek
világon.

Tokaji Márton · 2008 Április 6

Tokaji Márton verse:

Karjaidban

Tündérnap hunyorog szép szemed
tüzén.
fénysugár csillog hajadnak
tengerén.
Az idő mutatója kiséri
lépteid.
Várom, hogy elhozod ,álmaim
képeit.
Enyhe szellő játszik ruhádnak
fodrain.
Megpihen a szemem keblednek
dombjain.
Megérintenélek de félek eltörik
e - kép.
Belőled nekem semmi nem
elég.
Mint igazgyöngy csillog szemedben a
fény.
Itt állsz előttem, s nézlek lelkemmel
én.
Alkonyat árnyában lelkünkben csend
lebeg.
Jelenünk karjában szerelmi vágy
remeg.
Mozdulatod belém fogódzik, nyitott ámulatunkban csordogál
a kéj.
A szemközti házak ablakában vetkőzik az
éj.

tippatti · 2008 Április 6

34 évesen

Szia Márton, ezt a vestet én írtam:

34 évesen
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Gyalogláb, üres fej, vidám arc.
Annyira gyalog, hogy a hacukámat is csak úgy kaptam.
Üres fej, annyira üres, hogy mai fejjel nem tudom,
Hogy jobb lenne – e, ha újra ilyen volna?
Vidám arc, de elszánt, hogy összegyűjtse magának
Mindazt, ami gazdaggá teszi.
<o

></o

>
Mit tudtam én akkor még, mikor megszülettem,
Hogy nem erre vágyom, ami most van.
Mert arra törtem, elnyomott ország sarjaként,
Hogy kiváltságaim legyenek, gazdagságom, nőm.
<o

></o

>
Most itt állok, ki tudja, talán félúton.
Sok minden történt eddig, és még mi minden jöhet.
Atyaúristen!
Éppen csak hogy erőszakkal kitettek hazulról,
Levegőt nem volt időm venni,
Máris szembe kellett néznem a kihívásokkal.
Milyen kihívásokkal?
Mindegy, a harchoz nem volt fegyverem, még ötletem sem,
És mellém szegődött a magány és egyedüllét.
<o

></o

>
Node minek bánkódni, már megvan mindenem,
Amiről csak álmodtam.
Feleségem van, otthonom, és Istenem.
Az első kettő megfogható, de éppen az,
Ami megfoghatatlan ébresztett rá,
Hogy mim van igazán.
<o

></o

>
Szívem az van, érzéseim is jócskán.
A koldulónak is előbb adok pénzt, mint lenézést.
Adtam idáig sok mindent, szeretetet és pénzt.
És most, hogy viszonzásra számíthatnék,
Most jövök csak rá, mim van igazán.
<o

></o

>
Hazám van, amiben hontalan valék.
Környezetem van, mely miután kiismert, kiutál.
És szívem, igen az is van.
De milyen nagy! Ó te drága Isten!
Fossz meg mindentől, mert itt bűnös az erényes!
Magányos ember aki kedves, jó szívű.
És egyvalamije maradt igazán,
A félelme a magánytól.
<o

></o

>
Azt mondod, hogy mit akarok,
Hiszen még csak fél úton vagyok?
Nekem ez a fél út is elég volt,
Hogy tudjam mit kapok a másik felétől.

Tokaji Márton · 2008 Április 13

Tokaji Márton verse:

"DEBRECZEN"

Rákóczi harangja zengi ércesen,
szülővárosom Debrecen.
Ó édes Istenem!
Hány történelmi neved van?
Mond nekem!
Mit évszázadok során szereztél Debrecen.
"Magyar Genf"!?
"Kálvinista Róma"!?
"A szabadság őrvárosa"!?
Kétszer voltál az ország fővárosa!
Cimeres zászlód mindig fenn lenget a haza egén,
Buda és Pest után sokszor , te voltál a remény.
Utcáidon járt Kossuth és a 48-as Nemzetőr hadsereg,
az országgyűlés helyét a Nagytemplom adta meg.
Majd szabadságunkért cserébe kaptunk vértanúkat,
és "KIEGYEZÉST".
Német Orosz tankok hozták a kínt és a szenvedést
Elbukott forradalmunk újabb mártírokat adott,
Talán ez volt az ára, hogy országunk szabadságot kapott?
Nem rég születtem mind össze hét évtizede,
de oly gyorsan szalad az időszekere.
Fazekas, Mechwart, mint jó almamáterek,
a kopott padjaiban oktattak, neveltek.
Utcáidat járva régről elmélkedem.
Amiről hallottam, és ami jutott nekem.
Vámházak nincsennek, nem szednek vámokat,
ma másként vonják el tőlünk a sápokat.
Macskaköves utcáid aszfalt borítja,
s a főteret díszes kockakövek.
A város fejlődik, követi a kort,
ez a jó emberek!
A könyv papírjában régen szalonnát csomagoltak
és még állt a " BITÓ"
Már piac sincs a Piac utcán, de a sok könyvesboltban
a könyv eladó.
Ma éjjeliőr sem jár énekelve, hogy vigyázza álmotok,
"Tűzre, vízre vigyázzatok, le ne égjen a házatok"
A gázlámpa gyujtogató miután elhalálozott
az utca fénye villanyra változott.
Fiákeres sem áll az Arany Sas előtt,
mint félévszázaddal ezelőtt.
A gőzvasút sinen, ma modern villamos szalad
s mikrofon közli az állomásokat.
Emeletes házaid túlszárnyalta a kor,
volt kertségeidben nyoc-tíz emelet
egymáson lapul.
Háborús sebeid lassan gyógyulnak, de az ára szegényes.
Szép állomásunkért kapott épület sem ékes.
Zenélő óra áll a város főterén,
s méri a percet az idő szekerén.
FŐNIX madarunknak tűz éget a fészke alatt,
ma öreg, elhízott és szökőkúton ül
elhiszed?
Így változik a világ, a város, a kor és a környezet?
A Hortobágyról eltűnt a DÉLIBÁB,
a városban és az utakon húzta meg magát,
s néha az aszfalton csillog előtted a messze fényen át...
Utcáid neve hányszor, szinte koronként változott,
mert a cégér elavult,
majd ismét a sarkon a régi név lapult.
A korszakoknak megvan a terhe,
s városunk hordja azt csendesen.
De Rákóczi harangja örökké zengi
drága szülővárosom Debrecen!

alberth · 2008 Április 13

Kedves Márton!
Látom, nagyon szereted szűkebb hazádat, Debrecent! Gratulálok a versedhez!

Tokaji Márton · 2008 Április 17

Tokaji Márton verse:

Megfakult idő

Rózsalehelet szárnyain lebeg a tavasz,
viditja bájait kerteknek, mezőknek.
Keblemnek néma vágyai
bolyongva járják a hegytetőket.
Az illatos ifjúságnak csokraiban
hervadtan állnak a bánatok.
A siető évek tovatűntek,
most egyedül ébren álmodok.
Szívemnek kies tájain
a csalogány dala zengedez.
A boldogság messze jár tőlem
keblem csak puszta rengeteg.
Múlt és jelen lelkemben fészkel
a holnapok fénye sem ragyog.
Az élet színei megfakultak,
mint az örökzöld dallamok.

Tokaji Márton · 2008 Április 20

Tokaji Márton verse:

Kézenfogva

Csillogó szemeidnek gyönyörű tükrében,
fürdik életünk bíbor alkonya.
A boldogtalan évek emlékeként,
lobog hajadban az idő őszfonala.
Száguldó felhők pörgő násztáncából,
a természet könnyeket fakaszt,
friss örömmel tölti fel szívünkben
az illatos tavaszt.

Tokaji Márton · 2008 Április 22

Tokaji Márton verse:

Az idő hangulata

Zsongó vágyak mézédes mámorában,
egy vallomás a szerelem
szava.
Kúszó fények árnyékát
őrzi testünkön az idő
hangulata.
Kibomlott szírmú meztelenségünk
ölében mélyen hallgat a
csend.
A fehér falak hunyorognak
amíg szívünk húrja
zeng.
Lágy puha takaró hullámai alatt
nyújtóznak a múlandóság
vágyai.
A szép borzongó jelenben összesimulunk
mint lapulevelek álmai.

Tokaji Márton · 2008 Május 11

Tokaji Márton verse

Érzelem

Szellő háton ne siess úgy
édes nyári
est
Cirógass még! Ringass el, mesélj és
szeress.
Éjbársony takaródon pihen
csillagfény.
Éjszakának sötétjében repül a
remény.
Behunyja a hold a szemét ha ajkunk
összeér.
A boldogság csodakertje csak nekünk
zenél.

Tokaji Márton · 2008 Május 29

Tokaji Márton verse:

Fellegszárnyon

Földet ér a Nap az alkonyatban,
vörösen izzik,mint egy
tűzgolyó.
A múló idő horizonton pihen,
míg lecsorog a
bíborfolyó.
Csillagszemeket húz az éj az égre,
víztükörben ül a
holdsugár.
Az öledben keres menedéket
testem, lelkem, mint riadt
madár.
Ó, hogy lobog a tiszta szerelmünk,
s fellegszárnyon repül már az
éj.
Karjaimban álmodj kedves szépet,
holnap újra ránk köszönt a
fény.

Tokaji Márton · 2008 Június 6

Tokajo Márton verse:

Emlékezés a 100.éves Nyugat nemzedékére!

Móricz Zsigmond emlékére.

Jó atyafi voltál uram, bátyám,Zsigmond!
Nyugat, mint szerkesztő számított rád úgymond.
Műveidnek való korrajz igaz voltát,
Felső tízezerközt ma többen majmolják.
Sok- sok buta ember "Úri murit" játszik,
Lovát Rózsa Sándor sem ugratja már itt.

József Attila emlékére.

A "Szépség koldusa","Tiszta szívvel" de fáj,
Attila te vagy, a magyar költő király!
Évezredek szennye úszik Duna vizén,
Száll a korom, és füst "A város peremén".
Költészet napjával emlékezünk rólad,
De számodra ez már semmit nem pótolhat.

Ady Endre emlékére.

Míg éltél lobogtál, tűzkakasod szállott,
Pávád hordozta, a magyar szabadságot.
Költő, publicista, "Menekülő élet",
"Illés szekerén" is szeret néped téged.
Parnasszusnak ege csillagodat őrzi,
A hálás utókor emléked idézi.

jos123 · 2008 Június 8

Ez tetszett!

Tokaji Márton · 2008 Június 8

Tokaji Márton verse:

Babilon
(Elbeszélő költemény)
Báb-ili,Báb-iláni(Az istenek kapuja)

Nagy birodalom és egy város képe,
mely csillagként ragyog az ókori égre.
Eleinte csupán tartományi székhely,
időknek folyamán fővárossá nő fel.
Sumer és Akkád nép együttes központja,
Hammurapi volt a megalapítója.
Birodalma létét törvény szabályozta,
s kőbe vésetetve utókorra hagyta.
Uralmát megdönti a hettita király,
Marduk Istenének a tisztelet kijár.
Szin-ahhé-eriba porig romboltatta,
majd isten szobrait el is szállítatta.
Nabú-ahhé-uszur romjaiból kezdte,
újjá építését fia befejezte.
Világváros épült az Eufrátesz partján,
ókor két csodáját falai közt tartván.
Szemiramisz kertje korának gyémántja,
melyet tovább növelt a királynő bája.
Bábel tornya volt az (Ég és a föld háza),
kinek magaságát Nagy Sándor is látta.
Korában a népek látogatni jártak,
már messziről magas templomtornyot láttak.
Ezzel tisztelegtek Marduk Istenének
az akkor ott élő babiloni népek.
Város nagy bazárja gazdagságról mesélt,
földünk termékei egymás mellett megfért.
Mint erőditményt körbe, vizes árkok védik,
bejárókapuit kék csempék díszítik.
Hatalmas falrendszer védte a nagyvárost,
melyet romboltak az asszír támadások.
Így Hérodotosz is csak romokat csodál,
az utókor hírét, s emlékét őrzi már.

Tokaji Márton · 2008 Június 18

Tokaji Márton verse:

Nyújtózik a csend

Lelkünkben,vállainkon megpihen a kor,
nyújtózik a csend ma már.
Életünk döcögő szekere messze jár.
Ugye érzed, hogy megrozsdásodtak
az évek?
S talán ma velünk álmodik az éj.
Nekem a jelened jutott.
Bennünk kavarog a múlt, testünkben lüktet a vér.
S vágyam a csillagfényben hozzád ér.
Puha takaró alatt, pihen a csend.
A sok szép emlék mind bennünk mereng.
Életünk nyoszolyáján ölelkezve
a lelkünk üdvözül.
A hétrét görnyedt virradat ölén
a boldogság vesz körül.

Tokaji Márton · 2008 Június 22

Tokaji Márton verse:

Földi lét.

A szétszórt létezés végtelenében
összekarcolódtak az évek.
Világít a lélek az időben, melyben
mérték a fény és az élet.
Fázik a lelkem, ha nem vagy velem. és arcul csap az értelem.
Egyedül vagyok a térben, mint hervadt virág
az őszi szélben.
Tépj le és ölelj magadhoz
e földi létben.

Tokaji Márton · 2008 Június 25

Tokaji Márton verse:

Idill

Rohanó világban, fényt vet a homály,
az idő köröttünk lótva, futva jár.
Karjaidközt csendben átölel a vágy,
lényed tüneményes, öled puha lágy.
Lelkünk együtt repül a felhők ölén,
mulandóság perce végtelenben él.

Tokaji Márton · 2008 Június 27

Tokaji Márton verse:

Éji magány

Elmo tüzében égve formáljuk a
jövőt.
Csillagsátor alatt álmodjuk újra a múló
időt.
Álmaink a távolságban mind
szertefoszlanak.
Az éj magányában a vágyak sírni
tanítanak.

Tokaji Márton · 2008 Június 30

Tokaji Márton verse:

Zengő bércek

Nyújtóznak a csillagok a végtelenben,
havas hegycsúcson ölelkezik a Hold és az éj.
A göncölszekéren vágtató időt fúja
a zord őszi szél.
Földnek büszke vállán gigászi nagy hegyek,
felhők tengerében állnak mint őrszemek.
Farkasok üveltenek az éjszakában,
a Hold bűvöli torkuk dallamát.
Álmatlanságuk egyhangúságában,
éneklik az ordasok dalát.
Havasok őrzik egykori határainkat,
az ősapáink évezredes álmait.
Jégbe és fagyba szőtték titkainkat,
és a nemzetünk évezredes vágyait.
Fenyvesekkel rakott magas hegyek,
őrizzétek a zengőfényű bérceket.
Hirdessétek magyarságunkat és azt,

hogy itt egy nagy nemzet létezett.

Tokaji Márton · 2008 Július 10

Tokaji Márton verse:

Szavak nélkül
Felhő takarta a Napot,
Szemedben fény csillogott.
Arcodon huncut mosoly ült,
Közben az ég is kiderült.
Fájó csend hasította át,
Testünk minden mozdulatát.
Máglyánk perzselő tüzében,
Lobogott a láng szívünkben.

Tokaji Márton versei:

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák