Jessyka: Mikor kell?
Mikor már csak ülünk egymás mellett,
Mint két idegen…
S éjjelente arra várunk, mikor
Lesz már reggel…
Mikor már nem rohanunk haza,
Mint az elején…
S már nem bódít el az ölelés,
Mikor megérint…
Mikor már a könny is szárazon pereg,
Már nem nevetek…
S már nem jut el tudatomig a szó,
Elszáll az éterben…
Akkor kell felállni és tovább lépni,
Akkor kell megállni és tovább nem tűrni,
Akkor kell kimondani a fájdalmas szavakat…
Akkor kell megállítani.. a megállíthatatlan hatalmat.
Mikor már nem tudunk egymás szemébe nézni,
Mint egykor rég…
Mikor már nem tudunk egymásnak örülni,
S fáj az együttlét…
Mikor már elfogy a szó, s nincs mondanivaló,
Csak a hallgatás…
Mikor már a dalunk sem arról szól, hogy
A szerelem mily csodás…
Mikor már hamis minden érintés és szó,
Csak megszokás…
Mikor a közöny lesz az uralkodó köztünk,
És semmi más…
Akkor kell felállni és tovább lépni…,
Akkor kell merni, nem félni, s szembenézni,
Akkor kell tudni, hogy vége.., hogy nincs visszaút,
Akkor kell előre nézni…, hogy soha ne fájjon a múlt!
Mint két idegen…
S éjjelente arra várunk, mikor
Lesz már reggel…
Mikor már nem rohanunk haza,
Mint az elején…
S már nem bódít el az ölelés,
Mikor megérint…
Mikor már a könny is szárazon pereg,
Már nem nevetek…
S már nem jut el tudatomig a szó,
Elszáll az éterben…
Akkor kell felállni és tovább lépni,
Akkor kell megállni és tovább nem tűrni,
Akkor kell kimondani a fájdalmas szavakat…
Akkor kell megállítani.. a megállíthatatlan hatalmat.
Mikor már nem tudunk egymás szemébe nézni,
Mint egykor rég…
Mikor már nem tudunk egymásnak örülni,
S fáj az együttlét…
Mikor már elfogy a szó, s nincs mondanivaló,
Csak a hallgatás…
Mikor már a dalunk sem arról szól, hogy
A szerelem mily csodás…
Mikor már hamis minden érintés és szó,
Csak megszokás…
Mikor a közöny lesz az uralkodó köztünk,
És semmi más…
Akkor kell felállni és tovább lépni…,
Akkor kell merni, nem félni, s szembenézni,
Akkor kell tudni, hogy vége.., hogy nincs visszaút,
Akkor kell előre nézni…, hogy soha ne fájjon a múlt!