Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Jessyka

Új tag
Jessyka: Mikor kell?

Mikor már csak ülünk egymás mellett,
Mint két idegen…
S éjjelente arra várunk, mikor
Lesz már reggel…

Mikor már nem rohanunk haza,
Mint az elején…
S már nem bódít el az ölelés,
Mikor megérint…

Mikor már a könny is szárazon pereg,
Már nem nevetek…
S már nem jut el tudatomig a szó,
Elszáll az éterben…

Akkor kell felállni és tovább lépni,
Akkor kell megállni és tovább nem tűrni,
Akkor kell kimondani a fájdalmas szavakat…
Akkor kell megállítani.. a megállíthatatlan hatalmat.

Mikor már nem tudunk egymás szemébe nézni,
Mint egykor rég…
Mikor már nem tudunk egymásnak örülni,
S fáj az együttlét…

Mikor már elfogy a szó, s nincs mondanivaló,
Csak a hallgatás…
Mikor már a dalunk sem arról szól, hogy
A szerelem mily csodás…

Mikor már hamis minden érintés és szó,
Csak megszokás…
Mikor a közöny lesz az uralkodó köztünk,
És semmi más…

Akkor kell felállni és tovább lépni…,
Akkor kell merni, nem félni, s szembenézni,
Akkor kell tudni, hogy vége.., hogy nincs visszaút,
Akkor kell előre nézni…, hogy soha ne fájjon a múlt!
 

Jessyka

Új tag
Jessyka: Nevedre ébredtem!

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=3 width="100%" bgColor=#ffffff border=0><TBODY><TR><TD width="93%" height=2>
Nevedre ébresztett a reggel,
s az első gondolat
Te voltál az előbukkanó
szavak mögött.
A lassan nyíló pupillák
kutatták a képet, mit
Magad után hagytál a
hideg szoba falai között..
mosoly suhant át ajkamon,
mert megint egy nappal
közelebb kerültem hozzád,
s a perchez, hogy itt leszel.


</TD><TD width="7%" height=2></TD></TR><TR><TD colSpan=2 height=2>

Nevedre ébresztett a reggel,
s a jégvirágok az ablakon
már nem csak a hidegséget
juttatják eszembe,
de csillogó szépséget
hoztak virágkoszorúval,
mit Te küldtél Nekem…
Ábrándozva nézem a
percmutatót, mi száguld
a pillanat felé, mikor a
kattogó kerekek végre
megállnak, és átölelsz.


Nevedre ébresztett a reggel,
s mint gőzölgő kávéillat
úgy terjedtél szét ereimben,
s minden érintést, mit
itt hagytál bőrömön, újra
felidézett a hajnal.
Éreztem csókod finom leheletét
nyakszirtem lágy vonalán...
kéjesen nyújtóztak az izmok,
mik nem is oly rég
tested köré fonták
testem minden érző idegszálát.


Nevedre ébresztett a reggel
most is, mint oly régóta már…
s mikor a gondolat megébred,
a te neved az, mit ajkam formál.
A dacos D még didereg, de az
O csókot formál, s az N némán
kiáltja bele az Á ásító csendjébe
a T törékeny hangját, hogy aztán
újra, és újra veled ébredjek minden
reggelen, s veled térjek nyugovóra,
mikor eljön a perc, s behunyt szemem
előtt megjelenjen a szeretett arc,
s itt legyél velem.




</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Cheetah

Állandó Tag
Állandó Tag
Macskagónia


Túl a fényes Üveghegyen, túl az Óperenciánffice:office" /><O:p></O:p>
Nem a göndör, kurta farkú malacka túr, nem biz ám!<O:p></O:p>
Azt írta a cirmos tarka, színes macskairodalom, hogy azÜveghegy tövében van a macskairodalom.<O:p></O:p>



Arról szól az Üveghegybe karmolt macskakaparás, <O:p></O:p>

Hogy szép Macskagóniábancicák élnek, senki más.<O:p></O:p>

<O:p> </O:p>
Szörnyű gazdag az ország, csupa móka, vigalom,<O:p></O:p>
Olyan boldog ott az élet, hogy arra nincs fogalom.<O:p></O:p>
Ott nem kell dühödve fújnod, s felborzolnod szőrödet,<O:p></O:p>
Ott nem viszik a vásárra cirmos macskabőrödet.<O:p></O:p>
Ott nem rúgnak durván beléd, s nem húzzák meg hátsófarkadat, állatkínzók, sincsenek,<O:p></O:p>
És kutya sincsen, mely harap.<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Ott nem árul zsákbamacskát, s nem fojt vízbe senkise,<O:p></O:p>
S nem sír macskaírók felett nyevákoló szentmise.<O:p></O:p>
Tejet, tejszínt, vajat, tejfölt, amivel a hasad telhet,<O:p></O:p>
Pukkadásig ehetsz, s hozzá csokoládés macskanyelvet.<O:p></O:p>
Egy nagy macskapalotában jut neked kemencesut, shozzá különbjáratú nyúlmájtéglás macskalyuk.<O:p></O:p>
És ha sütkérezés közben úgy találod, nagy a hő,<O:p></O:p>
Ínycsiklandón legyez két szép kanáriszárny-legyező.<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Ott, ahol az egérlyukból mézes, pillés tej csurog,<O:p></O:p>
Piros, szattyánbőr-csizmában járkálnak a kandúrok.<O:p></O:p>
Alul csinos macskanadrág, felül fehér macskaing,<O:p></O:p>
S az ing fölött, új divatú, fényes, szép macskaszmoking.<O:p></O:p>
Így sétálnak fel és alá a zöld lombos macskakertben,<O:p></O:p>
Csinos macskafejükön szép, tornyos macskacilinderben.<O:p></O:p>
Macskabajszuk, ahogy illik, hetykén, szépen kipödörve,<O:p></O:p>
Hátsó farkuk, mint a kéménykotró forog karikába, körbe.<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
<O:p> </O:p>
Büszkén feszít Macska Jancsi, Kandúr Bandi,<O:p></O:p>
Bandúr Csaba oldalukon s, szemrevaló cicababa.<O:p></O:p>
A lány cicák puha lépte könnyű, mint a nyári szellő,<O:p></O:p>
Gyöngéden simul lábukhoz a pici cicacipellő.<O:p></O:p>
Természetes mindegyikük, mert nincs rajtuk cicamáz,<O:p></O:p>
Mivelhogy ott leánycicát púder s rúzs nem cicomáz.<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Mindegy, háztető vagy kémény, tejivó vagy bálterem,<O:p></O:p>
Minden helyen, télen-nyáron dúl a macskaszerelem,<O:p></O:p>
S a szép Macskagóniában árok-bokron, hegyen át,<O:p></O:p>
Éjjel-nappal, folyton-folyvást szól a macskaszerenád.<O:p></O:p>

 

Cheetah

Állandó Tag
Állandó Tag
Ezt nem én írtam, apukámtól kaptam...

Hörcsög


Lököt a Hörcsög
Nem kapok görcsöt
Bárbit kifőztők
Úgyis én győzök:)
 

Jessyka

Új tag
Jessyka: Féltem a percet

Hallgatok, de hallgatásom
Átöleli minden szó,
Mit ajkad lehel felém.

Elmerülök hangod bársonyán,
Nevetésed lágyan ringó
Édes dallamán.

Megtorpan a szó ajkamon,
Még féli a percet mi
Köztünk lebeg.

Még félőn ölelem nyakad,
S kezem megremeg…
Arcod érinteném, de nem merem..

Féltem a percet,
Mi köztünk lebeg..​
 

Jessyka

Új tag
Jessyka: Elmegyek

Lekuporodott szívemben a csend,
így várja a megváltó halál pillanatát.
Már nem könyörgi a vágyott szerelmet
csak azt, hogy méltósággal menjen el.

Hatalmát nem fitogtatja kéjesen,
csak csendben öleli megfáradt szívemet,
ez az a pillanat…, mikor menni kell,
mikor még nem késő, s nem szenvedhet.

A húrok sírnak helyettem,
mélabús dallamot hoz az éj,
elvesztett hitemért szól a dal:
Nincs már, nincs több remény.

Egy perc az élet, egy perc a boldogság,
egy perc és nem jövök vissza már.
Egy percig maradtál, egy pillanat volt,
valamit itt hagytál, fájnak a gondolatok.

A dalnak vége, hát útra kelek,
Magammal viszem szívemben a csendet.​
 

mikigyerek

Állandó Tag
Állandó Tag
hő szerelmes koromból:

nem értem mért teszed
velem és magaddal?
hisz az élet rövid,
s téged el nem marasztal,
ha mást teszel mint érzel,
büszkeséged oly kevély.
hogy kiadd mi bánt,
saját árnyékodtól ne félj!
mert az sík, egy sötét semmiség,
a szív az te vagy,
te ki más szívét tépi szét!
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
Szivem fakó romjain virág cseperedett ,
A benne lévő sivatag égig emelkedett ,
Az elapadt tenger újra megtelt vizzel
Mert gazdagabb lettem egy szerető szivvel..
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Palóc versek

Uj üzletág

Csere-bere. Valaki becsap és mégis
neked lesz lelkiismeretfurdalásod.

Mint turista
történt vele
idegenben
- hamis a pénzed!
- vissza kapta -
- markolj bele!

esélyed sincs
mert nemláttad
egy csere történt
s a jó pénz helyett
a hamist kaptad

mit tehetne...
az idegenben
- minket ettöl
megkíméljen,
vigye vissza
ahol kapta!
most ezt hallja

persze nemmegy
zavarba jött
mert resteli
hogy megtörtént
s a természete
is szégyenli
hogy merne ilyet
állítani

ahogy elhangzik...
egy vád is lehet
enyhén szólva
az ártatlant
mégis sujtja
a lelkiismeret

palócföldi
 

Jessyka

Új tag
Jessyka: Gyarlóságodért

Letűnt korok homályából
bukkan elő arcod,
szemeidben fájdalom ül,
vívod napi harcod
az élettel,
melynek súlya véresen marja
lelkedet.

Mosoly, s cinikus gőg mögé bújva
álarcot viselve élsz,
s a siserehad körülötted
nem veszi észre,
hogy félsz.

Pokol az otthonod!
Mondd, hányan próbáltak
felsegíteni?…
Te kirúgtad lábukat,
s ők is veled estek.

Mondd, miért jó az Neked
ha ott élsz,
hol a magány
mély barázdákat vet arcodra,
s hajadba ezüst fonalakat sző
a végtelen keserűség?

Múlik az idő!…

Mentora lettél sebzett lelkeknek,
holott a tied is ezer sebből vérzik…

Cinikusan taposol
halódó testeken,
pedig szívedben
ott él a remény…
hogy egyszer majd
nem magányosan mész el.

A hajlongó szolgák közt
igaz barátod kevés van,
de te azt is üldözöd…
s ki marja, tépi húsodat aljas mód,
annak díszruhába öltözöl.

Te már tudod
mit jelent a szó,
s a hallgatás,
az éjszakába beleordított
kiáltás!

Te már üvöltöttél úgy,
hogy szád néma maradt,
s csak kezed szaladt
a papíron,
hogy a vérző szavak
testet öltsenek.

Csak gondolatodat kerestem,
s minden szó
éles tőrként hasított lelkemből
apró foszlányokat,
s a komor szavak mögött
így láttam meg
igazi arcodat.​
 

Johannes

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha szeretnél…

Ha szeretnél, tudnád rég magadtól,
mindig, a legelső pillanattól,
hogy igaz, tiszta szívvel szeretlek,
s nem félnél, hogy hamar elfeledlek.
Ha szeretnél, könnyem lecsókolnád,
szívemet boldogra változtatnád.
Jól esne, ha velem lehetnél,
s hosszan távolra sohse mennél.
Kezem betenném tenyeridbe,
s úgy mennénk boldogan, nevetve.
Megállanék gyakran csókolni a szádat
s mégis szomjasan vágynék utánad.
Ó! Ha szeretnél. Oly nagyon szeretnélek…
Tudom, sokáig boldoggá tennélek,
s az lenne nekem a legszebb pillanat,
amikor néked adhatnám magamat...
 

Papamaci

Állandó Tag
Állandó Tag
Szeretsz-e igazán?

Néha nem tudom...
néha nem érzem,
szeretsz-e igazán.

Hiszen aki szeret,
annak minden gondolata te vagy.
Hiszen aki szeret,
annak minden öröme te vagy.
Hiszen aki szeret,
annak álma a valóság
Hiszen aki szeret,
az megbocsájt.
Hiszen aki szeret,
annak szive mindig fáj
Hiszen aki szeret,
annak sorsa a magány.
Hiszen aki szeret,
annak mindennél fontosabb vagy
Hiszen aki szeret,
annak sírása halk.
Hiszen aki szeret,
annak fájdalma nagyobb minden bajnál
Hiszen aki szeret,
zokog egy egy szónál.
Hiszen aki szeret,
nem gondol magára
Hiszen aki szeret,
nem vágyik hiába.
 

Papamaci

Állandó Tag
Állandó Tag
Sors

Ohhh...Sors....
Mit tettél velem?
Mit vétettem, hogy
lelkemet a sárba tiprod?

És Te....Isten...
Miért mulatsz gyermeked szenvedésein?
Hisz Te tettél ilyenné, amilyen vagyok...

És Te .... Szerelem...
Miért incselkedsz velem?
Miért töröd darabokra szívemet,
mohó ajkaiddal felszürcsölve
keserű könnyeimet?

És Te... Ohh,... Nő...
Miért kellek neked, lángokban izzó szívemet beletiprod a sárba,
s kacagva ejted ki nevem....

Óhhh Halál...<O:p</O:p
 
Lángokban

Lángokban
Kegyetlen pillanatban
léted kínjai előtted.
Az olthatatlan fájdalom
maró sava keserű ízében
nem old az isteni kegyelem.
Bűneid súlya veled született sorsodként
hull a porba, s mi élteti a lelked
a semmibe vész.
Ajkaid néma, könyörgő imája
nem enyhíti azt, ki elhagyatott.
A természet szépsége, égiek kincse,
akkor láthatod, ha megadja
a kegyes halál...

Ma minden a pokolba ránt -
 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
Illat a borban

Illat a borban

Kolomp szavára ébred a hajnal,
Harmatcsepp alatt még pihen a föld.
Játszik a hold a felkelő nappal,
Szivárvány ruhát ölt fák közt a köd.

Madár dalára éled az ember,
Csörömpöl a hang az óra felől,
Erdőnek szele riadva lebben,
Nyúl menekülne a róka elöl.

Utat a zajnak! Gépek robognak,
Reggeli nász-tánc most elszenderül.
Fák között sétány, csapás a vadnak,
A friss forrás hangja vígan csendül.

Izzadság szakad, szolgapor ragad,
Délidőt dongja a szemtelen légy.
Hűvös akácos illata marad,
Méhecske kútjában, kehelynyi méz.

Tikkasztó napnak, aranyló nyárnak
Estéje megkésve, megtépve jön.
A forró nyárnak, érő kalásznak,
Őserdő ontja a friss levegőt.

Párharcot vívnak ismét a bolygók,
Vörös-vért izzad a lenyugvó nap,
Árnyak sietnek, lankadó lombok,
Fákra éj-éket a csillag hullat.

Hozsanna este, jöjj a keblemre!
Dalolj pacsirta, jöjj hűsítő hab!
Bennem az erdő, annak a csendje,
S lelkemben izzik egy nyáresti dal.

Volt egy királyfi, délceg, mint fenyő,
Fehér lovával ő megérkezett.
Volt egy kis élet, virágos mező,
Mára mi maradt az, bennem a csend.

Kispatak csobban, csillagfény csillan,
Csalogány dalolja élet-dalát.
Csendül a pohár, illat a borban.
A boldogság végül reám talál.
 

Verzarka

Állandó Tag
Állandó Tag
Kristálycsend


Kristálycsend

Ha megfagy a világ
Megfagynak a szavak
Megfagynak a hegyek
Kristályba borulnak...

Megfagy az ölelés
Megfagy a nevetés
Kristálygömbbe vonul
A dal s a gőgicsélés…
 
Próba vers (Új felhasználó), Cím: Nem tudjuk, hogy kik vagyunk

Nem tudjuk, hogy kik vagyunk,
Valamivé válhatunk,
Merre rohan sebesen,
A hegyi patak lefele,

Úszunk az árral,
Megfordulni nem lehet,
Alkotunk egy zátonyt,
Megpihenni így lehet

Remélem jól megjelenik, Jó estét mindenkinek
Puder
 
Édes álom a világvégén!

Még 19, 20 éves koromban írtam ezt a verset (dalszöveget), egy Jutka nevű leányzóhoz amit szeretnék veletek megosztani, egy estét eltöltöttem vele, szerelmes lettem, majd bárhova mentem az utcán csak őt kerestem, sosem találtam meg, viszont mindenki mondta, hogy merre ment
-------------------------------------
Édes álom a világvégén,
Továbbmennék de visszanéznék,<O:p</O:p
Kicsit elidőznék rajtad,<O:p</O:p
Édes álmom hajnal végén<O:p</O:p
<O:p</O:p

Kicsit ellustult a kedvem,<O:p</O:p
Felpörgeted tiport lelkem<O:p</O:p
Átélném, vagy veled élnék,<O:p</O:p
Álmaimban színes érték


Valóságra áhítozva
Álmaimat átutalva,
Tervek között vagyok éppen
Ülve festem meg a képet
 

Equinox

Új tag
Mint a madarak...

olyanok vagyunk mint a madarak
két lélek pajkos kergetőzése
felhők alatt cikázó szárnyalás
csókoljuk egymást szívrepesve
egymásba kapaszkodunk
lelkünk összeér lebegve
bódult játékba karmoljuk magunk
majd aláhullunk önfeledve

de az utolsó pillanat után
mielőtt földet ér a zuhanás
csapzottan könnyezve szétválunk
mert erősebb az élni akarás...
 
Oldal tetejére