Karsay István
Kitiltott (BANned)
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 10"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 10"><link rel="File-List" href="file:///F:%5CDOCUME%7E1%5CKARSAY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> Szendi Mária: A "gyógyításba" belerokkant
Mielőtt pszichiátriai kezelésnek veted alá magad, köss öngyilkosságra is
érvényes életbiztosítást, búcsúzz el szeretteidtől, otthonodtól, álmaidtól.
Ha szerencséd van, megúszod. Ha szerencséd van, csak leszázalékolnak. De
könnyen találhatod magadat egy ablakpárkányon vagy egy marék gyógyszerrel a
gyomrodban. Ekkor azt mondják majd, minden erőfeszítés ellenére nem tudtak
megmenteni. Valójában az erőfeszítésekbe halsz bele, az erőfeszítések
tesznek rokkanttá, a megmentésedre tett erőfeszítések a végzeted.
Vessen meg mindenki, aki akar, de én szeretem, ill. megszeretem a hozzám
fordulókat. A szeretet sokféle értelmezésében azzal a szeretettel, amit egy
nehéz helyzetben élő ember iránt érzek. E nélkül nem tudok dolgozni.
Rogersről halottam, vagy olvastam mostanában, hogy volt egy paciense, akihez
nem tudott senki közel férkőzni. Egyszerűen nem válaszolt. Ő megpróbálkozott
vele. Leült mellé a lépcsőre és megkérdezte, mit is csinál maga? A kliens
válaszolt! Elmondta, hogy vízvezeték szerelő, majd a beszélgetés során
hosszan ecsetelgette a vízvezeték szerelés szépségeit. Hát valahogy
ilyenformán. Tudom, ez sem fér bele a szakmai alapszabályokba.
Akiről most írok, hozzá is ilyenféle érzelmek fűztek, és fűznek.
Gabriellával kb. a rendszerváltás után három évvel találkoztam. Tehetséges
művészről van szó, aki azonban olyan műfajban volt tehetséges, mely csak
államilag finanszírozott területen gyakorolható , magyarul , közalkalmazotti
munkahely kell hozzá, hogy egyáltalán csinálhassa, amit nagyon tud. Ha
bejárnád az országot, sokszor találkoznál az ő alkotásaival, bár nem az ő
neve van aláírva. Szóval szupermód hozza helyre, amit megkoptatott az idő.
Művészcsaládban élt, művész férj, / elhanyagolt gyerek/. Találkozásunkkor a
férjének már nem volt munkája, megrendelése, azzal kereste a kenyerét, hogy
beállt egy sírköveshez, és véste a meghaltak adatait a gránittömbökre. Ekkor
Gabriella munkáltatójában - vagy annak főnökeiben, nem tudni - is felmerült,
hogy el kell küldeni néhány embert. Gabriella neve is felkerült a
leépítendők listájára. A bizonytalanság, mely másfél évig húzódott, tartós
szorongásos állapotot alakított ki Gabriellában. Közben a férj faragta a
sírköveket, és az élettel szembeni haragját otthon engedte szabadjára.
Igazságtalannak érezte, hogy bár ő a tehetségesebb, a feleségének még mindig
van munkahelye. Ebben az élethelyzetben kerestek meg. Gabriella szorongott,
a férj dühöngött, a házasság - ami eddig is csak döcögött- állandó otthoni
dührohamokkal, vádaskodásokkal, a múlt sérelmeinek felhánytorgatásával volt
terhes. Gabriella táppénzes állományba került, depresszió diagnózissal.
Közben "elvégzett" egy akkor divatos, ezoterikus tanfolyamot. 80 000 Ft-ért
már be is avatták a mesterek közé. Elméletileg már értenie kellett hozzá,
hogyan tegye magát egészségessé. Közben szedte a tüneti feszültségoldó
szereket. Nem szorongott, csak aludt. A helyzet addig fajult, hogy szinte
katatón állapotba került, a motiváció teljes hiányáról már nem is beszélve.
Önhatalmúan - Gabriella döntése alapján- leállítottunk minden gyógyszert, és
nagyon "fapadosnak" nevezhető tervben állapodtunk meg. Minden héten kétszer
jött hozzám, amikor teljes testmasszírozást csináltam - nem bírt mozogni,
hát mozgattam- majd sok-soknapi séta, napfény, kertészkedés, a lakás
díszítése és hasonló feladatok, amit egyre nagyobb örömmel végzett. Egy év
alatt került olyan állapotba, hogy visszamehetett dolgozni. Előre vetített
félelmei, a valóságtól történt elszakadása, menekülése váltották ki nála az
állítólagos depressziót. A betegállománnyal "megfelelt" a férje tudattalan
elvárásának is, hiszen akkor neki sem volt munkája. Mindezeket hármasban is
átbeszéltük. A férje közben művésztanári állást kapott, ami megerősítette
önbecsülését, feszültségei, dühös kitörései megszűntek. A házasság is
"döcögött" tovább, de erről nem voltak hajlandók beszélni. Tüneti kezelésnek
látszott az egész, és benne volt a visszaesés lehetősége.
<o> </o>
Engem közben másfelé szólított az élet. Gabriellával két évvel ezelőtt
találkoztam újra, akkor már rokkant nyugdíjas volt. Elmondása és a környezet
elmondása szerint hosszú ideig jó állapotban. Kapott megbízásokat, ami azzal
járt, hogy hetekre távol volt a családjától. A gyereknevelés gondja ismét a
férje nyakába szakadt. Amikor a munkahelyi leépítések újból napirendre
kerültek ő volt az első helyen, ugyanis korábban nem csinált titkot abból,
hogy pszichiátriai gondozás alatt állt. / Úgy látszik nem csak az
alkoholbetegekre jellemző mondás, hogy akkor lesz alkoholbeteg valaki, ha
kezeltetni kezdi magát. Addig csak ... no iszik néha. De, ha nem akar tovább
inni, és segítségért kiált, azonnal rásütik a bélyeget./ Folyamatos
bizonytalanságban tartották, míg végül ismét depressziós lett. Kapta az
antidepiket, a szorongásoldókat, félévente kórházba került, ahol
cserélgették a gyógyszereit, többször sokkolták. Amikor találkoztam vele,
már sehol sem találtam a korábbi, tehetséges Gabriellát. Állandóan aludt,
nem volt képes felkelni, megmosakodni, és a legalapvetőbb háztartási
teendőket ellátni. Közben tele volt lelkiismeret furdalással, hogy míg a
férje keményen dolgozik, ő otthon henyél. Pedig mennyi szeretetet,
gondoskodást kap a családtól, főleg a férjétől. Többször megtörtént, hogy az
öngyilkosság gondolatával foglakozott. Mint megtudtam, korábban meg is
tette, hosszan küzdöttek az életéért. Teljes személyiségváltozáson esett át.
Még próbálkoztam. Ekkor a család megtiltotta, hogy Gabriellával találkozzak.
Ezt tiszteletben kellett tartanom. Egy éve csak annyit tudok róla, hogy
néha- titokban - felhív, elsírja ugyanazokat a panaszait, hogy nem képes
semmire .Gabriella vegetál, én pedig tudomásul veszem, hogy már nem tehetek
érte semmit.
Mielőtt pszichiátriai kezelésnek veted alá magad, köss öngyilkosságra is
érvényes életbiztosítást, búcsúzz el szeretteidtől, otthonodtól, álmaidtól.
Ha szerencséd van, megúszod. Ha szerencséd van, csak leszázalékolnak. De
könnyen találhatod magadat egy ablakpárkányon vagy egy marék gyógyszerrel a
gyomrodban. Ekkor azt mondják majd, minden erőfeszítés ellenére nem tudtak
megmenteni. Valójában az erőfeszítésekbe halsz bele, az erőfeszítések
tesznek rokkanttá, a megmentésedre tett erőfeszítések a végzeted.
Vessen meg mindenki, aki akar, de én szeretem, ill. megszeretem a hozzám
fordulókat. A szeretet sokféle értelmezésében azzal a szeretettel, amit egy
nehéz helyzetben élő ember iránt érzek. E nélkül nem tudok dolgozni.
Rogersről halottam, vagy olvastam mostanában, hogy volt egy paciense, akihez
nem tudott senki közel férkőzni. Egyszerűen nem válaszolt. Ő megpróbálkozott
vele. Leült mellé a lépcsőre és megkérdezte, mit is csinál maga? A kliens
válaszolt! Elmondta, hogy vízvezeték szerelő, majd a beszélgetés során
hosszan ecsetelgette a vízvezeték szerelés szépségeit. Hát valahogy
ilyenformán. Tudom, ez sem fér bele a szakmai alapszabályokba.
Akiről most írok, hozzá is ilyenféle érzelmek fűztek, és fűznek.
Gabriellával kb. a rendszerváltás után három évvel találkoztam. Tehetséges
művészről van szó, aki azonban olyan műfajban volt tehetséges, mely csak
államilag finanszírozott területen gyakorolható , magyarul , közalkalmazotti
munkahely kell hozzá, hogy egyáltalán csinálhassa, amit nagyon tud. Ha
bejárnád az országot, sokszor találkoznál az ő alkotásaival, bár nem az ő
neve van aláírva. Szóval szupermód hozza helyre, amit megkoptatott az idő.
Művészcsaládban élt, művész férj, / elhanyagolt gyerek/. Találkozásunkkor a
férjének már nem volt munkája, megrendelése, azzal kereste a kenyerét, hogy
beállt egy sírköveshez, és véste a meghaltak adatait a gránittömbökre. Ekkor
Gabriella munkáltatójában - vagy annak főnökeiben, nem tudni - is felmerült,
hogy el kell küldeni néhány embert. Gabriella neve is felkerült a
leépítendők listájára. A bizonytalanság, mely másfél évig húzódott, tartós
szorongásos állapotot alakított ki Gabriellában. Közben a férj faragta a
sírköveket, és az élettel szembeni haragját otthon engedte szabadjára.
Igazságtalannak érezte, hogy bár ő a tehetségesebb, a feleségének még mindig
van munkahelye. Ebben az élethelyzetben kerestek meg. Gabriella szorongott,
a férj dühöngött, a házasság - ami eddig is csak döcögött- állandó otthoni
dührohamokkal, vádaskodásokkal, a múlt sérelmeinek felhánytorgatásával volt
terhes. Gabriella táppénzes állományba került, depresszió diagnózissal.
Közben "elvégzett" egy akkor divatos, ezoterikus tanfolyamot. 80 000 Ft-ért
már be is avatták a mesterek közé. Elméletileg már értenie kellett hozzá,
hogyan tegye magát egészségessé. Közben szedte a tüneti feszültségoldó
szereket. Nem szorongott, csak aludt. A helyzet addig fajult, hogy szinte
katatón állapotba került, a motiváció teljes hiányáról már nem is beszélve.
Önhatalmúan - Gabriella döntése alapján- leállítottunk minden gyógyszert, és
nagyon "fapadosnak" nevezhető tervben állapodtunk meg. Minden héten kétszer
jött hozzám, amikor teljes testmasszírozást csináltam - nem bírt mozogni,
hát mozgattam- majd sok-soknapi séta, napfény, kertészkedés, a lakás
díszítése és hasonló feladatok, amit egyre nagyobb örömmel végzett. Egy év
alatt került olyan állapotba, hogy visszamehetett dolgozni. Előre vetített
félelmei, a valóságtól történt elszakadása, menekülése váltották ki nála az
állítólagos depressziót. A betegállománnyal "megfelelt" a férje tudattalan
elvárásának is, hiszen akkor neki sem volt munkája. Mindezeket hármasban is
átbeszéltük. A férje közben művésztanári állást kapott, ami megerősítette
önbecsülését, feszültségei, dühös kitörései megszűntek. A házasság is
"döcögött" tovább, de erről nem voltak hajlandók beszélni. Tüneti kezelésnek
látszott az egész, és benne volt a visszaesés lehetősége.
<o> </o>
Engem közben másfelé szólított az élet. Gabriellával két évvel ezelőtt
találkoztam újra, akkor már rokkant nyugdíjas volt. Elmondása és a környezet
elmondása szerint hosszú ideig jó állapotban. Kapott megbízásokat, ami azzal
járt, hogy hetekre távol volt a családjától. A gyereknevelés gondja ismét a
férje nyakába szakadt. Amikor a munkahelyi leépítések újból napirendre
kerültek ő volt az első helyen, ugyanis korábban nem csinált titkot abból,
hogy pszichiátriai gondozás alatt állt. / Úgy látszik nem csak az
alkoholbetegekre jellemző mondás, hogy akkor lesz alkoholbeteg valaki, ha
kezeltetni kezdi magát. Addig csak ... no iszik néha. De, ha nem akar tovább
inni, és segítségért kiált, azonnal rásütik a bélyeget./ Folyamatos
bizonytalanságban tartották, míg végül ismét depressziós lett. Kapta az
antidepiket, a szorongásoldókat, félévente kórházba került, ahol
cserélgették a gyógyszereit, többször sokkolták. Amikor találkoztam vele,
már sehol sem találtam a korábbi, tehetséges Gabriellát. Állandóan aludt,
nem volt képes felkelni, megmosakodni, és a legalapvetőbb háztartási
teendőket ellátni. Közben tele volt lelkiismeret furdalással, hogy míg a
férje keményen dolgozik, ő otthon henyél. Pedig mennyi szeretetet,
gondoskodást kap a családtól, főleg a férjétől. Többször megtörtént, hogy az
öngyilkosság gondolatával foglakozott. Mint megtudtam, korábban meg is
tette, hosszan küzdöttek az életéért. Teljes személyiségváltozáson esett át.
Még próbálkoztam. Ekkor a család megtiltotta, hogy Gabriellával találkozzak.
Ezt tiszteletben kellett tartanom. Egy éve csak annyit tudok róla, hogy
néha- titokban - felhív, elsírja ugyanazokat a panaszait, hogy nem képes
semmire .Gabriella vegetál, én pedig tudomásul veszem, hogy már nem tehetek
érte semmit.