és néhány régebbi:
feltétel az volt, hogy fagyit kapjon, hogy megegye a reggelijét. maradt két falat kolbász, az egyiket megette, a másikkal később odajött hozzám:
-nekem már tele van a bendőm, nem fér bele, egyed meg te!
-jó- bekaptam
-(boldogan)most már elfogyott a reggelim, ehetek fagyit!!!
-dehát most mondtad, hogy tele van a bendőd, nem fér bele semmi!
-(némi gondolkozás után) próbáljuk meg, hátha belefér...
(megjegyzem, nem fért bele
)
anyósom rászólt rékára:
-irgumburgum! rontom-bontom! asztapaszta cipőpaszta!
- (méltatlankodva) a cipőpaszta nem való a rontombontomhoz!
- (döbbenten) akkor mi való?
- hát az, hogy ülj meg itten az ölemben!
(...jer ide, ha mondom, rontom-bontom, ülj meg itten az ölemben, különben megtalállak csípni...arany lacinak...)
Játszunk. Réka visítva elrohan:
-pisilnikell!!!pisíííínikeeeeel!!!!
Pár perc múlva jön vissza:
-igazam volt. pisilni kellett. igazam volt.